Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-11-08 / 90. szám

Bánat és- ötöm a te-fydö- felett A lombhullató ősz mintha baráti jobbot nyújtott volna az aszályos nyárnak, oly sietve folytatta a rétek és legelők letárolását, amit a nyár jó korán megkezdett. Nincs egy zsenge fűszál a vendégi határban, amely a tavasz emlékét juttatná eszlinkbe. A csorda álldogál. Egymást nyalják a tehenek, kérődzenek és bután bá­mulnak a semmibe. A csordás három pulija körében bunkós botjára tá­maszkodik. Egy/ helyben áll, mintha fáradt lenne, pedig vállát csak bör­­tarisznyája és a hosszú, cifra sallan­­gos, rézkarikás ostora húzza, amelyet úgy szeret, mint a feleségét; vagy talán még jobban. Tavaszkor az első­­ílives üszők szoktatása Idején meny­nyit lótott-futott, mégsem fáradt el soha. ürömében olyanokat pattoga­tott, hogy újfaluba is behallatszott. A legelő füvét növekedése hagyta el, őt meg a kedve. — Vége a pásztoréletnek! — mond­ta ki a szót kurtán, visszavonhatatlan elhatározással. A pulik mintha ezt is megértenék, bánatos „arcot" vágnak hözzá. Csak a kisbojtár ugrott fel örömében a zsombékon megterített kenyér és szalonnás ebéde mellől. — Megyek a nagybátyámhoz báge­­rosnak! A csordát őrizze, aki akarja. Tornán már villanypásztor őrzi az állami gazdaságban. Ha ott megfelel, itt mért ne lenne jó? A botjára támaszkodó tapasztalt pásztor nem gurult dühbe, hanem kissé magát szégyellve tekintett só­­gorkájára, a kisbojtárra; majd elmo­solyodott és azután nagy bölcsen kivágta a rezet: — Csak a pásztoréletnek vége, de kezetükben egyszeribe azzá válnak az emberek. KuSztván Imre kőműves­mester válogatás nélkül magához vett mindenkit, aki csak jött, és azóta úgy nőnek a gazdasági épületek, mint gomba az erdőn. Az emberei jól ke­resnek és a szakmát is elsajátítják. Ott van például Olasz Ferenc bácsi, aki a hatvanon már jóval túl van, s 26 növendéküszőt, 9 elválasztott horjút meg egy lovat gondoz; azon­— Vége a pásztoréletnek! ... kívül mennyit kőmúveskedlk! Balázs Sándor bácsi, Zsóka András, Ráki Ist­ván meg a többiek! Mind megette már kenyere javát és ... Igen, ők már hamarabb belátták, hogy az új helyet foglal magának, pedig először nekik sem tetszett, hogy felszántják a rétek és legelők nagy részét. Túróéi Gyu-Az új istállónak IS ajtaja és 70*ab­laka lesz. Fürdő­szobát is építenek mellé a fejögulyá­­soknak. jut egy vérbeli pásztorembernek, amíg a csorda álldogál vagy delel. Nehéz neki a régivel szakítani, de amikor nemcsak a kisbojtárjával, de önmagával is szembekerült (előbbi nézetével került szembe), mosolyog azon, amiért előbb még epekedétt. Képzelete a jövőbe hatol. — Kőműves mégsem leszek! Az állatgondozókra különb sor vár — számolgat magával Mata Sanyi. - Itthon dolgozhatom egész éven, és az új Istálló olyan lesz, mint egy mese­beli palota. Ilyet a valóságban még nem látott, ezért nem tudja máshoz hasonlítani, csak a meséhez. Pedig ez nem mese, mert terv szerint valósul meg. Az új tehénistállónak IS ajtaja és 70 ablaka lesz. Fürdőszobát is építenek mellé a fejőgulyásoknak. Megfürödnek, megmosakodnak, felöltik a fehér munkaruhát, mint az állatorvosok, és tXejniük sem kell, mer ott lesz a gép; a trágyát sem kell viliázni, mert ki­viszi a futószalag. A takarmányt is csillék szállítják az istállóba. A pásztor csak most érti igazán az agronómus szavát: az ilyen istállóban másképp kell gondozni a teheneket! A nagy tejhozamú tehenek nem lege­lészhetnek egész nap a félig jóllaká­­sért, félig koplalásért. Amikor pedig jó a legelő, többet letaposnak, mint amennyit megesznek. Azon veszi észre, hogy teljesen az agronómus pártjára álL Helyesli minden érvelését. — A .Háromrendes fél évig vízben állt. Kiázott rajta minden. # (Háromrendesnek hívják az egyik rétet.) — A Konckárkán esős időben sem sok fű termett. Ha felszántjuk, mi­lyen silókukorica nőhet rajta? A meg­maradt felényi legelőn pedig kétany­­nyi fű teremhet, ha vízzel, trágyalével megöntözzük. Legeltetni is fogjuk az állatokat, de nem úgy, mint eddig. A legeltetés szerintem csak a friss levegő, napfény és a szabad mozgás miatt fontos. A többit megtalálhatják Túród Gyula szánt-vet látástól vakulásig nem a miénknek. Én visszamegyek az erdészetbe ... vagy talán oda sem, hisz akad itt munka elég, és szakmát is tanulhat az ember. Most jutott eszébe az a sok nap­számos munka, amelyet a kőművesek­nél végzett gyerek- és serdülőkorá­ban. Évekig dolgozott mégsem lett belőle szakmunkás. Most meg szövet­lát okozták érte, aki most a katoná­nak bevonult Stefán Józsi helyett szánt-vet látástól vakulásig. 0 sem volt akármilyen parasztember. Hogy szerette a lovakat; még most is meg­patkolja őket, de azért inkább csak a traktort nyergeli. Ezt sem kény­szerből teszi, mert mezőgazdász. Ki gondolná, mi minden eszébe nem a tehenek az istállókban a friss takar­mány révén. Egyenek belőle annyit, amennyi jólesik nekik, és akkor lesi tej. Ha pedig sok a tej, a gépi fejőst dicsérni sem kell, anélkül is pártjára állanak az emberek. Ahol eddig 10 — 15 mázsa fúhozammal számolhattunk, vagy semmivel, ezután 600 — 700 má­zsa silókukorica vagy 500 — 400 mázsa cukorrépa teremhet. De bármily nö­vényt termeljünk is a felszántott ré­teken és legelőkön, megtízszereződik a termés értéke. Már több mint a fele rétet és a legelőt felszántották és lassan min­denki megérti, még az Idősebbek is, hogy ahol kevés a takarmány, ott több kishozamú rétet és legelőt kell felszántani a szabályozott Bódva men­tén. A nap már nyugovóra szállt. Vidám kolompszóval siet hazafelé a csorda. Nemsokára odaér, ahol az új istálló épül. A pásztor, fürgébben követi a nyáját. Bánata eloszlott. A felszántott legelők már neki is örömet okoznak. CSURILLA JÓZSEF Gazdag ősz Gödi Jánot traktoros brigádja lel­kiismeretes munkát végzett o kopás­­növények betakarításában a szepsi szövetkezet mezőin. Gépekkel haladt a munka, s így időben lekerült, a föl­dekről mind a burgonya, mind a cu­korrépa. A szárazság ellenére is jó volt a termés, s ez főleg a szövetke­zet dolgos asszonyait dicséri. Gazdag volt az idei ősz. S hogy a jövő évi nyár és ősz is hasonló le­gyen, tesznek róla a szepsiek. Hogy csak egy pár dolgot említsünk: idő­ben elvetettek mindent, s alaposan felkészülnek a tavaszi munkákra is. Még az ősszel megtrágyáznak száz hektárnyi földet, hogy a kapások ül­tetésekor s a tavasziak vetésekor ne legyen semmilyen fennakadás. Halad a munka. Mindenki szívvel­­lélekkel dolgozik. Idén őszre a rétek és legelők javítását is tervbe vették a szövetkezet esek. Azt akarják, hogy jövőre több takarmányuk legyen, s bővebben elláthassák állatállományu­kat. Radácsi László (Szepsi) Két műszakban Hogy szórakozásra is legyen idő Szövetkezeteaeink őszintén lelke­sednek a szövetkezet ügyéért. Gyak­ran méjf a szabad idejüket is felál­dozzák, ha a közös érdekről van szó. Am álljunk meg egy pillanatra! Vajon nincsenek-e túlterhelve mező­­gazdasági dolgozóink? A szabad idő és a munkaidő kérdése égető problé­ma a mezőgazdaságban. Ha az ifjúság és a mezőgazdaság közti viszonyt latolgatjuk, legtöbb esetben arra a megállapításra jutunk, hogy éppen a szabad idő kérdése miatt idegenked­nek a mezőgazdaságtól. Vegyük például az állattenyésztést. A szarvasmarha, sertések vagy szár­nyasok gondozása nagyon sok mun­kát igényel. Nem csoda tehát, hogy az állattenyésztésben dolgozók átlag­kora elképesztően magas, mert a mai ifjúság a falun is jogot tart a szóra­kozásra, kultúrára, sportra, tehát a több szabad időre. Ha a dolgoknak jobban a mélyére tekintünk, észreve­hetjük, hogy a csöppet sem meg­nyugtató helyzet fő oka talán nem is annyira a több időt követelő munká­ban, hanem a rossz munkaszervezés­ben, a régihez való csökönyös ra­gaszkodásban rejlik. Ezzel szemben sok szövetkezet, állami gazdaság példája igazolja, hogy a munkának több műszakban történő megszerve­zésével megoldódik a kérdés. A letovicei szövetkezet (blanskói járás) a hatékonyság felülvizsgálása után elhatározta, -hogy az állat­­tenyésztésben bevezeti a két műsza­kot. Eddig vasárnaponként a növény­­termesztési csoport tagjai helyette­sítették az állattenyésztőket. Termé­szetesen ez szükségmegoldás volt. A több műszak bevezetése után 5o­­málik és Benes állatgondozóknak Ru­­zicková Anezkának, Havranková Zden­­kának és a többieknek művelődésre és szórakozásra is jut idejük. Az olvasókat biztosan érdekelni fogják a szervezési kérdések is. Az első műszak reggel fél négytől dél­előtt fél tizenegyig tart, a másik pe­dig estig. Az első műszak előkészíti a takarmányt a második műszak szá­mára, a második műszak viszont a reggeli etetésre. Egy istállóban az eddigi öt ember helyett most hatan dolgoznak két műszakban. Minden gondozó átlagosan 60 munkaegységet kap havonta. A sertésistállóban 50-et, tehát csak 15-tel kevesebbet, mint azelőtt, amikor még egész nap dpl­­gozott. Ehhez még hozzá kell számí­tanunk a két vasárnapi műszakért járó 25 °/o-os pótlékot (egy munka­egység értéke 20 korona), s a további prémiumokat. A negyedévi terv tel­jesítése esetén minden munkaegy­ségre 1 koronát, a tejtermelésben minden terven felül eladott literért 60 fillért kapnak. Hasonló jutalmazási rendszert vezettek be a sertéste­nyésztésben is. A két műszak bevezetése lehetővé tette az állatok jobb gondozását, ami biztosítja a termelés növekedését, s nem utolsósorban azt, hogy a szö­vetkezet egyenletesen teljesíti az el­adási tervet. A két műszak bevezeté­sének az eredményeként behozták a tej eladásban eddig mutatkozó hiányt és most a legjobbak közé tartoznak a járásban. Nemrég kaptak az eladási terv egyenletes teljesítéséért 10 000 korona jutalmat a járási nemzeti bi­zottságtól. Ma már nem találnánk Letovicében senkit sem, aki régi módszerrel akar­na dolgozni. Amellett, hogy több a szabad idejük, amelyet ki-ki a műve­lődésnek. kultúrának, sportnak vagy a családjának szentelhet, a keresetük is jóval magasabb az előzőnél. S ez nyomós érv a két műszak mellett. . J. S. \ I zélesen terül el a muzslai határ. Több mint 2500 hek­tár mezőgazdasági területet ölel fel. Az egyik oldalon a hömpölygő Duna, a másikon pedig alacsony dombok határolják. A dombok lankáin a muzslai gazdák em­beremlékezet óta szőlőt és gyümölcsöt termesztettek. A szövetkezet tagjai jó kezekbe helyezték a hatalmas gaz­daság gyeplejét. Sulcz Géza, a szövetkezet elnöke fiatal még, csak nemrégen vetette le a határőri katonai egyenruhát. Le­het, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy elnökké választották. — Két évig őrizted a határt — mondották neki. — őrködtél, hogy a kémek és felforgatok ne zavarhassák az ország nyu­galmát. Most őrizd a mi közös szövetkezeti érdekeinket. Gon­doskodj arról, hogy többet termeljünk a társadalom számára és nekünk ü> az eddiginél még jobb legyen a sorunk. A fiatal elnök és a szövetkezet tagjai gazdag tapasztalatai­kat most a közös gazdaság gyarapítására használják fel. A gazdaságban a traktorosok a hangadók. Mészáros Emil gépesítő vezetése alatt többnyire fiatal emberek dolgoznak, e gépek szerelmesei. Gondosan kezelik gépeiket és szép mun­kaeredményeket érnek el. A 23 traktoron 29 traktoros dol­gozik, s a 3 lánctalpas mellé 6 traktorost osztottak be. Ezen­kívül még 8 traktorosuk van tartalékban, és ezekben a napok­ban további 12 szövetkezeti tag fejezi be a traktoros tan­folyamot. A muzslai szövetkezetesekről senki sem állíthatná, hogy nem végezték el minden munkaszakaszon a termelés haté­konyságának ellenőrzését. Viszont tárgyilagosan meg kell álla­pítani, hogy a gépesítési szakaszt ellenőrizték a legalaposab­ban, és itt fedték föl a legtöbb tartalékot is. amely sok lehe­tőséget nyújt a munka javítására. — Aki keres, az talál! — tartja a magyar közmondás. Ez a régi igazság Muzslán is igaznak mutatkozott. Sulcz Gézának, a szövetkezet elnökének javaslatára kazal alakú formát készí­tettek a takarmánybetakarítás és tárolás gépesítésére. A forma kazal alakú csővázból áll, amelyet sűrűbb fonattal vonnak be. Ebbe a formába fúvóberendezéssel ellátott szénaszállítóva! 180 köbméter szárított szénát fújnak. Amikot a forma meg­telik, két részre szedik és traktorra! más helyre vontatják Ott ismét összekapcsolják és készítik a másik kazlat. így a takarmányhoz egyáltalán nem nyúl emberi kéz. Ugyanis a takarmányt vágógerendával kaszálják, küllős szénaforgatóva! forgatják, rendsodróval rendekbe rakják, boglyázóva! össze­gyűjtik és boglyákba rakják, amelyeket a traktor folyadék­­nyomásos szállítóval a szénaszállító fúvőberendezéséhez to-Néhány jó ötlet a hatékonyság növelésére vábbít. Ez évben 19 szövetkezeti tag naponta 8 hektár takar­mánytermését takarította be és rakta kazlakba. A kazalozás­hoz használt forma és a folyadéknyomásos szállító segítségével ugyanannyi ember naponta 17 hektár takarmánytermésével birkózhat meg. A takarmányfélék betakarításával tehát 15 nap helyett alig egy hét alatt végezhetnek, s a betakarítással járó költségeket 4000 koronával csökkentik. Nem csoda, ha a ta­karmányt jövőre 120 hektárról, két év múlva pedig már 450 hektárról takarítják be az említett módszerrel. * * * A muzslaiaknak minden évben gondot okozott a kombájn­nal betakarított gabona kezelése. Hat asszony forgatta a gabonát az aratás kezdetétől annak befejezéséig, hogy a ga­bona nedvességtartalma a megengedett százalékra csökken­jen. Főként az bosszantotta a szövetkezeti dolgozókat, hogy erre a hat munkaerőre nagy szükség lett volna más sürgős munkálatoknál. így született meg az újítási javaslat, amely egyszerűségével meglepetést vált ki az emberből. Az egész újítás egy 15 cm átmérőjű és 8 m hosszú csőből áll, amelyre szükség szerint mind a két oldalon 4 — 6 további, 5 cm át­mérőjű, 4 m hosszú csövet szerelnek, A csövekbe a gabona­szemeknél kisebb lyukacskákat fúrtak. Az egész berendezést 30 cm-rel a föld felszíne felett helyezték el és egy gumi­tömlővel rákapcsolták a fúvóberendezéses magszállítóra. Majd a berendezésre 10 — 12 vagon gabonát halmoznak fel. A halom­ban széthelyezett hőmérők a jelzőberendezés szerepét töltik be. Ha a gabona hőmérséklete a megengedett határ fölé emel­kedik, a raktárnok egyszerűen bekapcsolja a fúvóberendezést, amely hideg levegőt juttat gabonaszemek közé. így az aratás alatt 6 munkaerőt és 5000 koronát takarítanak meg. * * * A gabonatisztító gépnél dolgozó emberek naponta csak két /agon magot képesek megtisztítani és teherkocsira rakni. \laposan neki kell látniuk a munkának, ha ezt a mennyiséget mindennap el akarják juttatni a felvásárló üzem vagy a szö­vetkezet raktárába. A muzslai gépesítők gondolkodni kezdtek azon, hogyan lehetne ezt a munkát meggyorsítani. A szövet­kezet elnöke a nyáron ellátogatott a Szovjetunióba Voro­­nyezsben megtudta, hogy az ottani gépgyár olyan gabona­tisztító gépeket gyárt, amelynek a teljesítménye 10 tonna óránkénti és hogy ebből a gépből 100 darabot Csehszlovákiába szállítanak. A muzslai szövetkezet az elnök tanácsára azonnal tervbe vette az említett tisztítógép megvételét. Ugyanakkor kiszámították, hogy a gép kezelésére nem lesz elegendő az eddigi öt ember, viszont ha a gabona rakodását és kezelését továbbra is kézi erővel végzik, akkor nem lesznek képesek a gépet teljesen kihasználni. Ezért kidolgozták a munkálatok gépesítésének tervét; a tisztítógépből serleges szállítószalag­gal juttatják a gabonát a mázsa felett elhelyezett, 1,5 tonnát befogadó tartályba. A mázsáié a zsákot a tartály nyílására erősíti és megtölti. A teli zsákot beköti és egy másik szállító­­szalag csúsztatja, amely azt a teherkocsira viszi. Ez az egy­szerű megoldás négyszeresére növeli a munka termelékeny­ségét, négy munkaerőt takarít meg és 20 nap alatt 4000 KcS pénzmegtakarítást tesz lehetővé. * * * A muzslaiak már néhány éve szállítószalaggal juttatják a kukoricát a szárítókba. A szárítók magasak, a szállítószalag meg sima. s így munka közben sok kukoricacső csúszik vissza a földre. Négy dolgozó ugyancsak süröghet-foroghat, ha na­ponta 1,5 vagon kukoricát akar a szárítóba juttatni. Az új, magajáró szállítószalag tervezete még csak papiron létezik, de az eddigi tapasztalatok alapján nem kételkedhetünk abban, hogy már jövőre a muzslaiak jó segítőtársává válik. Szembe­ötlő a gép szerkezeti egyszerűsége. A szállítószalag váza gömbvasból készül, amelyet mind a két végén fahenger egé­szít ki. A váz mindkét belső szélén régi szíjakat húznak át. amelyekre bádogkanalakat erősítenek. Mindegyik kanálba 5 — 6 kukoricacső fér el. A szállítószalag alá garatot helyeznek, amelybe a traktoros beleszórja az egész teherkocsi tartalmát. A garatot a betonkeverőgép módjára szabályozhatják, vagyis a szükségnek megfelelően emelhetik, hogy a szállítószalag kanalai teljed kapacitással dolgozhassanak. A gép kezelését egyetlen ember végzi, aki naponta három vagon kukoricát juttat a szárítóba. Az említett gép a költségeket naponta 200 koronával csökkenti. A muzslai szövetkezetesek tehát megtalálták a módját, hogyan növeljék a termelés hatékonyságát és hogyan teremt­senek jobb feltételeket a harmadik ötéves terv feladatainak négy év alatti teljesítésére. J. Botlík mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom