Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-11-05 / 89. szám
0 0 0 0 Az egész népgazdaság új technikával való felszerelései szempontjából elsőrendű fontosságú a gépipar fejlesztése,* az automatikus gépsorok és gépek, az automatikus, tele-* mechanikus és elektronikus eszközök, a finom műszerek i gyártásának erőteljes fokozása. ! (A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjából.) ! Még nem is olyan régen, ha Minszk gazdasági életéről esett szó, rendszerint csak könnyű- és élelmiszeripari üzemeit említették. Az utóbbi években azonban gyökeresen megváltozott a gazdasági élet jellege a Belorusz Szovjet Köztársaságban és újjáépített fővárosában, Minszkben, amelyet a hitlerista rablók teljesen elpusztítottak. Belorusziából ma már sokféle és nagy mennyiségű nehézrozatgyártásban készülő alkatrészek T komplex megmunkálására, többek kö- j zött különféle típusú automatákat, J az esztergáló, furatesztergáló, maró, ♦ fúró, köszörülő, valamint egyéb sok-i féle művelethez. Egy-egy ilyen gép-í sor üzembe állítása lehetővé teszi, T hogy többszáz szakmunkás más, má-t gasabb szakképzettséget igénylő mun-? kát végezhessen. i — A szovjet munkások és mérnö-i kök saját tapasztalatukból tudják,! hogy az automata gépsorokra, mint j a termelés általános formájára valóf áttérés a szocializmus körülményei ! között hatalmas lehetőségeket nyújt | a termelékenység emelése és a mun- i kafolyamatok további tökéletesítései számára. | — A minszki automata gépsorok ! .és gépek hozzájárulnak a szovjetf autó-, traktor-, élelmiszer- és kő-4 olajipar fejlesztéséhez. A hétéves terv4 idején gyártandó automata gépek I számottevő hányada készül nálunk.! A miénkhez hasonló üzemek egyéb-t ként ebben a hétéves tervben össze.- y sen 1300 automata gépsort gyártanak! a szovjet gépgyárak számára. 1 — Üzemünk Irkutszkba, Taskentba, T Alma-Atába, Sztálingrádba, Harkovba,T Kremencsugba, Melitopolba, Dnyepro-7 petrovszkba, Zaporozsjéba, Luganszk- ! ba, Omszkba, Izsevszkbe, Rigába, Tal-1 linba, és sok más városba szállítja! termékeit. — Amikor létrehozták ezt a Belo-y rusziában egyedülálló üzemet (egész t Európában kevés ilyen gyár van), ez-! zel együtt megjelent egy új problé-I ma is: a különleges szaktudású mun- ! kaerők képzésének problémája. Diva-1 tos kifejezéssel élve: „menet közben“! — méghozzá meglehetősen gyorsan — ! kellett kialakítanunk a törzsgárdát,! saját munkaütemünket, termelési stí-T tusunkat. f — A gyár nagyon fiatal. Fiatalok? a dolgozók, is. Ez nemcsak a munká-* sokra vonatkozik. Tervezőinknek, akik 1 a legbonyolultabb terveken dolgoz-T nak, több mint a fele 25 éveshél fia- I talabb. T — A rendes tervező-irodán kívül! üzemünkben ún. társadalmi tervező-! irodák jöttek létre. Itt a legjobban! képzett mérnökök és technikusok se-J gítenek a munkásoknak az ésszerű-7 sítési javaslatok kidolgozásában. ♦ — Az üzem minden munkatársai arra törekszik, hogy minél kiválóbb, T automata gépeket gyártson. Azt akar-1 juk, hogy üzemünk legyen az első? a hasonló rendeltetésű gyárak sora-! ban. Ezért választottuk gyári már-i kának a szputnyikot, a világűr meg-T hódításának jelképét. Üj munkástípus alakult ki a Szovjetunióban, a bonyolult műszaki felszerelések elmélyült alkotójának típusa. Alekszandr Filics maróshoz hasonló emberek sokat tettek az automata gépsorok teljesítőképességének növeléséért. ipari terméket szállítanak az ország minden részébe. Most egy rendkívül, érdekes minszki üzemmel szeretnék megismertetni olvasóinkat. Az automata gépsorok gyára ez, amelynek helyén nemrégiben még hatalmas, üres telkek nyújtózkodtak. Amikor valóban nagyüzemről van szó, gyakran használjuk ezt a kifejezést: „sokezer embert foglalkoztat...“ Ez a kifejezés ebben az esetben nem helytálló, mert az új üzemben viszonylag kevesen dolgoznak. Termékeik pedig olyan gyárakba kerülnek, ahol még kisebb lesz a munkáslétszám. — Üzemünk — mondotta Alekszej Kolosin igazgató — gépcsoportokat és automata gépsorokat gyárt a so-GYEMJAN BEDNIJ: Munkásüzenet . a katonákhoz Katonák -: véreink, testvéreink! Közénk ki vad viszály mérgét vetné megint, hogy itt a dolgozók erőit szétszakassza: mindünk Judása az ma! Katonák! A gyilkosok helyett, kik őrizték a trónt - felénk ezerfelől új átkok árja ront; leselkedő gazok letörni most akarnák a néptömeg hatalmát. Katonák! Ha megcsitult a harc, ha csendesült a vész: legyen megannyi kar megint munkára kész. Formálhassuk közös jövőnket szakadatlan, egy-sorsban s akaratban. Katonák! Jövőnk s jövőtök az, melyért felelni kell, e küzdelem során ti nem hagyhattok el A népekért ügyünk örök egységbe int, katonák, testvéreink! (Hárs György fordítása) RAVEL KOHOUT: Ag yúlo vés A Téli palota csendben kémlelt szét. Jelre vártak a felfegyverzett gárdák. Hullott az eső. A jelzőlövedék elázott tőle. így hiába várták. a Néva vizét ár ellen borzolta. Kronstadt felől a szilaj szélroham Nesztelenül egy cirkáló suhant, fedélzetén ágyúk tátongó torka. Mellé csónak siklott Lenini követével. A parancsnok kurta parancsot adott. Pétervár felett az égbolt feslett széjjel, lángnyelv villant fel, dörgött, morajlott. így indult a támadás. — Mindez rég történt, de az a tűz még itt ég egyre. S a Wall-street ablakai a dörgést még ma is hallják és beleremegnek. (Fordította: Fügedi Elek) Virágok, búcsút mondjatok! Fejetek int, mélyen hajolva: „Szülőföldedet többé soha, míg élsz, viszont nem láthatod!“ Ám úgy legyen! Többé nem látom. Másfajta virágzásban égek, szárnyat ajkamról az új ének: drága hazám dicsérem, áldom. Ügye, virág az ember is? Kedvesem, jól tudod te is, hogy színigaz minden szavam. Szárán, ha ring virágfejecske, olyan, akár a színarany, és hamvas rózsád nem lehetne? Virághoz hasonló a nép, mely sodródik, majd újra lép. SZERGEJ JESZENYIN: (Részlet) Virágok vonulását láttam, és szívem tiszta lángra gyűlt; a Nagy Október távlatában jobb, s szebb világ villant: az új! A sok virág együtt kiáltott, a piros volt leghangosabb; a dühödt vész sorukba vágott, de az erő, a sosem látott legyőzte a hóhérokat. November 6-án (október 24-én) Iljies még a viborgi oldalon levő konspiráciős lakásban tartózkodott Margarita Vasziljevna Fofanovánál. Tudta, hogy készül a felkelés, és kínlódott amiatt, hogy ilyen pillanatban nem vehet részt közvetlenül a munkában. Margarita útján feljegyzéseket küldött nekem továbbítás végett; az állt bennük, hogy nem lehet késlekedni a felkeléssel. Este végre eljött hozzá Eino Rahja, finn elvtársunk, akinek jó kapcsolatai voltak az üzemekkel, a pártszervezettel, s összekötő volt Iljies és a szervezet között. Eino elmondotta Iljiesnek, hogy a városban megerősítették a járőröket, hogy az Ideiglenes Kormány utasítást adott a Néva-hidak szétszedésére, hogy ezáltal elválasszák egymástól a munkásnegyedeket, és a hidakat katonák őrzik. Nyilvánvaló volt; kezdődik a felkelés. Iljies meg akarta kérni Einot, hogy hozza el hozzá Sztálin elvtársat, de az elmondottakból kiderült, hogy ez majdnem egyenlő a lehetetlennel, hogy Sztálin minden bizonnyal a Forradalmi Katonai Bizottságban tartózkodik a Szmofnijban, hogy a villamosok valószínűleg már nem közlekednek, s hogy ez rengeteg időt vesz igénybe. Iljies elhatározta, hogy ő megy el a Szmolnijba, és már indult is. Margaritának hagyott egy cédulát: „Elmentem oda, N. K. KRUPSZKAJA: Októberi napok 4 £kr,£c,cL _ 1961. november 5. ahova nem akarta, hogy elmenjek. A viszontlátásra. Iljies.“ Ezen az éjszakán a Viborg-kerület fegyverkezett, készült a felkelésre. Egyik munkáscsoport a másik után jött a kerületi bizottságba fegyverért és utasításokért. Éjjel elmentem 11- jicshez Fofanova lakására, és ott tudtam meg, hogy Iljies a Szmolnijba ment. Zsenya Jegorovával, a Viborgkerületi pártbizottság titkárával csatlakoztunk egy teherautóhoz, amelyet a mieink a Szmolnijba küldtek valamiért. Meg akartam tudni, eljutott-e Iljies a Szmolnijig. Nem emlékszem már, láttam-e Iljicset a Szmolnijban, vagy csak megtudtam, hogy ott van, annyi azonban bizonyos, hogy beszélni nem tudtam vele, mert Iljies valósággal belevetette magát a felkelés vezetésébe, s irányító munkája során, mint mindig, most is minden apróságra kiterjedt a figyelme. A Szmolnij fényárban úszott, és szinte forrt, sistergett. Mindenfelől özönlöttek a vörösgárdisták, üzemek képviselői, katonák, várva az utasításokat. Kopogtak az írógépek, csengtek a telefonok, távirathalmok fölé hajolva ültek a lányok, a második emeleten szünet nélkül ülésezett a Forradalmi Katonai Bizottság. A Szmolnij előtti téren páncélautók dübörögtek, ott állt egy háromhüvelykes ágyú, s egy helyen fát hordtak össze a barikádépítéshez. A bejáratnál géppuskák és lövegek álltak, a kapuknál őrök. Október 25-én (november 7-én) délelőtt 10 órakor leadták a sajtónak a Petrográdi Szovjet mellett működő Forradalmi Katonai Bizottság „Oroszország polgáraihoz!“ című felhívását, amely hírül adta; „Az Ideiglenes Kormány meg van döntve. Az államhatalom a petrográdi proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottság kezébe ment át, amely a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének szerve. Az ügy, amelyért a nép harcolt: a demokratikus béke haladéktalan felajánlása, a földesúri földtulajdon megszüntetése, a termelés munkásellenőrzése, szovjet kormány alakítása — biztosítva van. Éljen a munkások, katonák, és parasztok forradalma!“ Noha világos volt, hogy a forradalom győzött, 25-én reggel a Forradalmi Katonai Bizottság folytatta megfeszített munkáját és egymás után foglalta el a kormányhivatalokat, megszervezte védelmüket, és így tovább. Két óra 30 perckor megnyílt a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének ülése. Viharos lelkesedéssel fogadta a Szovjet azt a bejelentést, hogy az Ideiglenes Kormány nem létezik többé, egyes minisztereket már letartóztattak, s a többieket is le fogják tartóztatni, az elöparlamentet feloszlatták, a pályaudvarokat, a postát, a távírót, az állami bankot elfoglalták. Folyik a Téli Palota ostroma. Még nem vették be, de sorsa meg van pecsételve, és a katonák példátlan hősiességgel küzdenek; a forradalom vértelenül ment végbe. Kitörő tapsviharral fogadta a szovjet az ülésre érkező Lenint. Lenin beszédet mondott. Nem használt nagy szavakat a kivívott győzelmet illetően; ez nem volt szokása. Másról beszélt: azokról a feladatokról, amelyek a szovjethatalom előtt állnak, s amelyeknek megvalósításáért teljes erővel küzdeni kell. Október! 0, mennyire fáj a piros ember-rózsák veszte, fejük vette az érc-halál; de a rémület nem teper lé. A föld virága menetel, és acélt edz a kemény próba; lakássá válik ezrivel, s lesz távol tengerek hajója. Mivelhogy megértettem én: e világ nem barát cellája, hadd mondja el e költemény, nem apad ki az élet árja! Csendülj, hozzájuk szólj dalom, — üres forma nem búvik benned, — piros rózsaként átadom magam azoknak, kik szeretnek. (Fordította: Zala József) Arról beszélt, hogy új szakasza kezdődött Oroszország történetének. A szovjet kormány a burzsoázia részvétele nélkül fogja végezni munkáját. Dekrétum jelenik meg a föld magántulajdonának megszüntetéséről. Bevezetik a termelés igazi munkásellenőrzését. Kibontakozik a harc a szocializmusért. A régi államapparátust szétzúzzák, új hatalom alakul ki, a szovjet szervezetek hatalma. Olyan erővel rendelkezünk, amely mindent legyőz: a tömegszervezet erejével. A soron következő feladat: a békekötés. Ennek érdekében le kell győzni a tőkét. A béke megkötésében segítségünkre lesz a nemzetközi proletariátus, amelynek soraiban már mutatkoznak a forradalmi erjedés jelei. Szinte itták Lenin szavait a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének tagjai. Igen, új szakasza kezdődik történelmünknek. A tömegszervezetek ereje legyőzhetetlen. A tömegek felkeltek, és a burzsoázia hatalma megdőlt. A földesuraktól elvesszük a földet, a gyárosokat megfékezzük, és — ami a fő — kiharcoljuk a békét. Segítségünkre siet a világforradalom. Iljiesnek igaza van. Beszédét valóságos tapsorkán fogadta. Este kellett megnyílnia a szovjetek II. kongresszusának, amelynek az volt a feladata, hogy kihirdesse a szovjetek hatalmát, formailag is megerősítse a kivívott győzelmet. A lassanként gyülekező küldöttek között agitáció folyt. A munkások hatalmának a parasztságra kell támaszkodnia, maga után kell vonnia Dicsőség a Nagy Októbernek, mely új korszakot nyitott az emberiség történelmében! BBBBBBBaiaBaHaBeSEIBBBIHHBBflBiiaflflBBBflBBBBBflflBflflBBflBaBBflBRBBfiBBBBBflBfflRBEaanBBHaBaeBliiaHBBaHflBBBBBBaBBBaaflBflflBBBflBaBflflBflBflBBBBBBBB
