Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-10-18 / 84. szám
A kukorica gépi betakarításának bemutatója Kelet-Szlovákiában ban működik. Itt tapasztalták, hogy a aiker az egész évi jó munkának az eredménye. A Nagyidat Állami Gazda, ság a kukoricatermelés teljes gépesítését már nem is a vetéssel, hanem az istállótrágya kihordásával éa szétszórásával kezdte. Az ój technológia alkalmazásával csökken a nehéz testi munka és jobban kihasználják a gépeket. Két évvel ezelőtt nálunk 300 — 450 óra emberi munkaerőt vett igénybe egy hektár kukorica termesztése, a Szovjetunióban 60 — 110 órát, Angliában 36— i 80 órát, az USA-ban 11 — 17 órát; a múlt évben pedig a Szovjetunióban már 30 — 40 órányira csökkent az em. béri munkaerő-szükséglet hektáronként. Az idén a Szovjetunióban még szebb az eredmény, de erről pontos számadatokat még nem tudunk. Hogy a fejlett kapitalista államokat ezen a téren is utolérjük és túlszárnyaljuk, szükséges az új technológia hiánytalan alkalmazása. Csurilla József Gombospusztán mintha a nyurga facsemetékkel vetélkednék a kukorica, olyan nagyra nőtt a dús erdő szélén. A tábla másik oldalán forgalmas út vezet. Innen könnyen megfigyelhették a járókelők, hogy a kultúrnövények királynője milyen szépen növekedett a mostoha idő ellenére. Már a vetés után gyorsan kikelt növényeken is észrevehette a szakavatott szem, hogy külön gondban részesíti a kukoricát a Nagyidai Állami Gazdaság. Ugyanis ehhez tartozik Gombospuszta. Szinte mérnöki pontossággal kirajzolódtak a 70X70-6S kötések, és később sem zavarta meg semmi a szép sorrendet, mert egy árva gyom sem dugta ki a fejét a televényes földből. Az ősszel megszántott és tavaszszal jól megmunkált föld olyanná vált, mint a foszlós kalács: jó tapintató és rugalmas volt. Mint emez a tejet, úgy itta amaz a csapadékot, s ezáltal a nap éltető melege is jobban érvényesült, mint másutt. A traktorosoknak ugyancsak iparkodniuk kellett a sarabolással, hogy négyszer elvégezhessék addigk amíg a gép nem tesz kárt a növényben ennek nagysága miatt. Az volt a szerencséjük, hogy a gondosan művelt talaj mindig jól tartotta magát. Bírta az esőt, a szárazságot egyaránt. Sohasem volt sáros vagy rögbe szakadó. A gyomokkal pedig a Simazin bánt el még csírájukban. De nemcsak ezen az egy táblán termesztette új módszerrel a kukoricát a gazdaság, ha nem mindenütt. A tenyészidőben kézi munkaerőre alig került sor. — No majd a betakarításkor — mondogatták az új módszerben kételkedők. A betakarításkor pedig még nagyobb szerep jutott a gépeknek. A traktorosokon és a kombájnosokon kívül más munkaerőre nem is volt szükség. Erre a betakarításra várt kíváncsian az egész vidék. Hála a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági osztályának, nem járási, hanem országos bemutatóra került sor Gombospusztán. A résztvevők délig érdekes szakelőadáson, „kukoricás" filmbemutatón vettek részt, amit elég szegény vita követett, a rendezőség nagy csodálkozására. Csak az autóbuszban tudták meg az okát. Mindenki igyekezett a kukorica betakarításának gépi bemutatójára. Ugyanis az előadások tovább tartottak a tervezettnél. Gombospusztán pedig a gépeket ál-A Bárcai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola növendékei eszmecserét folytatnak Smajda József igazgatóval lították meg. Egyébként csak a hűlt helyét leltük volna a kukoricának, oly jól dolgozott a három kukoricakombájn. Nem maradt utánuk egy letiport szár vagy egy elszórt cső. Ez aztán csodálatba ejtette még azokat is, akik már évekkel előbb tapasztalatokat szereztek a kukorica teljes gépi betakarításával. Alaposan szemügyre vették a gépeket és a kukoricát, utána pedig a kérdések garmadája szállt Smajda József igazgató felé. Különösen a lányokat és az aszszonyokat érdekelte a gépesített kukoricatermesztés minden mozzanata. Első dolguk volt, hogy egy-egy csövet letörjenek a dús termést ígérő kukoricából, azután megindult a kérdések pergőtüze: Milyen fajta a kukorica? Mikor vetették? Hányszor sarabolták? Mennyi gépi és mennyi kézi munkaerőre volt szükség ? Hány kg Simazint permeteztek egy hektárra? Milyen növényt termesztenek a kukorica után? Hogyan szervezték meg a munkát? A kérdések hallatára a jövő mezőgazdászaiban kellemesen csalódtunk. Amfkor Kassán az előadóterembe bejöttek, egyesek úgy vélték, hogy ezekből a „kisasszonykákból" sem lesznek mezőgazdászok soha. Most pedig úgy látják, hogy már azok is. Izig-vérig szakemberek. Ezeknek a fiataloknak javarésze a Bárcai Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában tanul. Itt élnek közel, nyitott szemmel járják a határt, ezért találták A kukorica betakarításának teljes gépesítése a Nagyidai Állami Gazdaságban FIGYELEM! A „Szabad Földműves“ téli nagy ankétja A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában, mint ismeretes, mezőgazdaságunk dolgozói megnövekedett feladatok teljesítése előtt állnak. Harmadik ötéves tervünk célul tűzte ki a mezőgazdasági termelés gyorsütemű növekedését. Ez kifejezésre jut abban, hogy 1965-ig országos méretben 22 */«kai, Szlovákiában pedig 28 %-kal kell emelnünk mezőgazdaságunk termelését. Egységes földmüvesszövetkezeteink és állami gazdaságaink dolgozói értékes kötelezettségvállalásaikkal juttatták kifejezésre, hogy tudatosították feladataik fontosságát és így kifejezték azt a nemes törekvésüket is, amely az ötéves tervünkből eredő feladatok négy év alatti teljesítésére irányul. Lapunk, a SZABAD FÖLDMŰVES megjelenésének pilianától szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk fejlődését szolgálja. Magától értetődik, hogy most, amikor a mezőgazdaságunk megnövekedett feladatok teljesítése előtt áll, a SZABAD FÖLDMŰVES is hatékonyabban akar hozzájárulni dolgozó parasztságunk eredményes erőfeszítéseihez. Ezt az őszinte szándékot hivatott manifesztálni az október 15-én induló és 1962. február 28-án befejezendő TÉLI NAGY ANKÉT is, amelyet lapunk szerkesztősége az alábbi sorokban meghatározott tartalommal szervez: AZ ÖTÉVES TERVÜNKBŐL EREDŐ FELADATOK NÉGY ÉV ALATTI TELJESÍTÉSÉHEZ EGYSÉGES FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETÜNKBEN (állami gazdaságunkban) MEGVANNAK AZ ELŐFELTÉTELEK! Célunk, hogy a Szabad Földműves hasábjain, tapasztalatcsere formájában segítsük elő mindazon rejtett tartalékok feltárását, amelyek döntő fontossággal bírnak mezőgazdaságunk fejlődése szempontjából. Tehát mindazokra a mezőgazdasági dolgozókra, akik a Szabad Földműves TÉLI NAGY ANKÉTJÁBAN mint pályázók részt vesznek, az a feladat hárul, hogy körülbelül négy gépelt oldal terjedelemben megírják, milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy egységes földművesszövetkezetük, illetve állami gazdaságuk négy év alatt teljesítse a harmadik ötéves tervből származó feladatokat. Hogy milyen lehetőségek vannak a szántóföld területének bővítésére, a meglevő szántóterület, rétek és legelők terméshozamának növelésére. Hogyan képzelik el a termelés szakosítását, a mezőgazdasági gépek maximális és gazdaságos kihasználását, az állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges takarmányatap biztosítását és az állatállomány termelékenységének növelését. Természetesen szükséges lesz írni azokról a fogyatékosságokról is, amelyek az irányító és szervező munkában előfordultak, valamint javaslatokat kell tenni a munkaszervezés megjavítására. Tájékoztatásként még közöljük pályázatunk résztvevőivel, hogy a beküldött hasznos írásokat lapunk hasábjain sorrendben közöljük. Azt, hogy az egyes írások mennyire hasznosak, elsősorban is a tartalom, vagyis a felvetett javaslatok jellege határozza meg. Ennek ellenére feltételezzük, hogy a pályázaton résztvevők írásuk külalakjára és nyelvezetének helyességére is gondot fordítanak. A legjobb, illetve legértékesebb írásokat az alant felsorolt díjakkal jutalmazzuk: 1. díj: Moped motorkerékpár 2. díj: 1 db rádió 3. díj: 1 db táskaírógép 4. díj: 1 db Flexaret V/A típusú fényképezőgép 5 — 9. díj: 1 db Flexaret IV. típusú fényképezőgép 10 — 14. díj: 1 db Pobeda karóra 15 — 19. díj: 1 db Ljubitel típusú fényképezőgép 20-24. díj: 1 db arany töltőtoll 25 — 29. díj: 5 kötet könyv. Reméljük, hogy olvasóink és lapunk levelezői nagy számbap vesznek majd részt TÉLI NAGY ANKÉTÜNKÖN, hogy értékes tapasztalataikkal és javaslataikkal — melyeket írásaikban ismertetnek — segítsék mezőgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlődését. A Szabad Földműves szerkesztősége fel annyira magukat a helyi jellegű szakmai kérdésekben is. A nyugat-szlovákiai vendégeket pedig az lepte meg, hogy már itt is tudják milyen káros hatással lehet a Simazin a következő növényre, ha az nem kukorica, majd beszámoltak arról, hogy 30 — 50 százalékkal kevesebb árpa termett hektáronként az ilyen földben, mint ahol Simazint nem használtak gyomirtásra. Viszont a teljes gépi kukoricatermesztés alapvető követelménye: a gyommentes kultúra. Különösen a gépi betakarításnál fontos. A jánoki EFSZ-ből többen jöttek a bemutatóra, mint más gazdaságokból, mert már nekik is van kukoricakombájnjuk, de még nem a legjob-Tar esi a televízióban E? utótűznél gyorsabban terjedahir. Szájról szájra jár a vén Duna melletti falucskában. — Hallottad-e a nagy újságot? — szólítja meg dilidöben egyik szövetkezeti tag a másikat. Kissé meghökken a kérdezett. Átvillan agyán a gondolat: „Csak nem nyugatnémetek raktak ross2 fát a tűzre?; Amilyen hirtelen támadt ez a feltevése, olyan hamar elhessenti, s kérdéssel válaszol a hírel'ó kérdésére: — Miféle nagy újság lehet? Tán a harmadik űrutas repül a Holdra?... — Ejnye-ejnye, hát nem tudod? Ma este Turcsit adják a televízióban. Ogy ám! - újságolja amaz boldogan. - Képzeld, utánamentek a határba. Filmezték, meg sokmindenfélét kérdezgettek tőle. No de én megyek a dolgomra. Száll tovább a hír, addig száll, mígnem eljut Kolozsnéma minden zegébezugába. Tudomásulvételekor rögtönzött vélemények röppenek fel az ajkakról: — Traktoros S a javából! — A cselekvés embere, nem híve a szószátyárságnak. — Ha dologvégzésről van szó, neki édesmindegy; akár ünnep, akár hétköznap; éjjel vagy nappal. Megint más: — Tarcsit még soha nem láttuk részegen. Nem féldecizik, de amellett kedveli a szórakozást, okosan elbeszélget az emberekkel. Cf mit mond a legilletékesebb, a szövetkezet elnöke? — Tarcsi elvtárs szerény, dologszerető ember. Valóságos mestere gépének. Idejekorán észreveszi a hibát, nem akkor, amikor már késő; a javítás sem okoz neki fejtörést. Majd tényeket közöl: — Tarcsinak nagy része van abban, hogy a vetést kilenc nappal korábban elvégezhettük, mind azt eredetileg terveztük. Mégpedig azzal járult hozzá, hogy hosszabbított műszakban (reggel 4 órától este 0-ig) 30-32 hektárnyi magágyat is elkészített. E kiváló munkája és erényei jó hatással vannak a többi traktorosra. Különösen lemérhető ez a hatás Szabó József esetében, aki — annak ellenére, hogy még csak két esztendője traktoros — , a legiparkodóbbak egyike. — Szabó huszonötöt Zetorral, egy vet ógéppel naponta 10-14 hektárba vetette el a gabonát — közli Tarcsi Lajos, a szövetkezet mezőgazdásza, mind pedig a szövetkezetben vezetőségi tag. Miként egyezteti össze ebbeli tennivalóit egész embert kívánó traktoros- szakmájával ? Leszáll a DT—54-es lánctalpasról, igazít az ekén, majd válaszol; — Már a gyűlés előtt néhány nappal tudatják velem az időpontot, t ahhoz alkalmazkodom. A gyűlések rendszerint a kora esti órákban van-, nak. Ilyenkor, hogy a gyűléssel lefoglalt időt behozzam, korábban kimegyek dolgozni a határba. A szántást hozzuk szóba. Elmondja, hogy bizony már vagy három hónapja nem esett. Így a talaj vérmetlen, kőkemény, nemegyszer kidobja az ekét, vagy elcsúszik fölötte. — Napjában háromszor-négyszer is kell az ekevasat cserélni - beszéli a traktoros. Ám, siránkozásnak még halvány jelét sem fedezzük fel hangjában. Inkább ilyesmit olvashatunk ki tekintetéből: „Sebaj, azért megbirkózom az előbbi éveknél jóval nehezebb körülményekkel." Ami az ekevas-cserelés problémáját illeti, ilyképpen vélekedik róla: — Nálunk a vezetők törődnek az effajta, kicsiségnek vélt dologgal is. Gondoskodtak arról, hogy a szántást zavartalanul végezhessem: reggel annyi élesített ekevasat viszek magammal, amennyi egész napon át szükséges. JDcszélgetés közben szemünk a lánctalpas vontatta talajelökészítő eszközökön jár, amelyek gondos ápolóra vallanak. Az ekék után saját szerkesztésű gyűrűshenger van kapcsolva, amely — a mezőgazdász szavai szerint — igen-igen nagy szolgálatot tesz. Apróra töri a kemény hantokat. — S milyen munkafelajánlással köszönti a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusát, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulóját? — kérdezzük a Szlovákia-szerte élenjáró traktorostól, aki nem marad adós a válasszal. — Legtöbbet a mélyszántás terén tudok tenni. Tehát vállaltam, hogy a 224 hektárnyi mélyszántást november 7-ig befejezem. Ezenkívül legalább 100 hektár erejéig segítek valamely legjobban rászoruló környékbeli szövetkezetnek a mélyszántás elvégzésében. Lám, Tarcsi elvtárs így járul hozzá a jövő évi bő termés alapjának megvetéséhez. Az elnök: mint olyan példát, amely említésre érdemes. - Idén jóval korábban kezdtük a vetést. Okultunk a tavalyi hibából, amikor is október végén tettük földbe a búzát. Most szépen néztünk volna ki, ha Pató Pál módjára ráérösködünk. Zsákban maradt volna a vetőmag. Nem ezt tettük. Ogy vártuk az esőt, hogy október 6-án jelenthettük: befejeztük a vetést! A falutól mintegy fél kilométernyire akadunk rá riport hősünkre, Tarcsi Ervin traktorosra, aki éppen a másodvetés-tarlót buktatja. — Ogy hallottuk, mind a pártban, — Ervin igazan megérdemli, hogy kedvenc lánctalpasával a televízió képernyőjére került. Hiszen már több mint 500 hektár szántás van mögötte. Ozáll a hír. A televízió-adással ki^ szabadult szűk kolozsnémai környezetéből. Ojságok cikkeznek róla, bemutatják ezt a végtelenül szerény embert a maga valóságában, akinek páratlan munkalelkesedése, gépszeretete, példás magánélete minél több követőre vár. Szárnyal a hír: Tarcsi, a traktorosok példaképe! Tarcsi vezet! Nádszegi Kovács István
