Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-05 / 19. szám
TAVASZ — KÖNYVEK Elena Bolcíková elvtársnőt, a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó propaganda-osztályának szerkesztőjét kerestük fel, hogy megtudjuk, mint készül a kiadó a könyvhónapra, s milyen új kiadványokkal lepi meg olvasótáborát. — Kezdjük a múlttal. Elégedettek a tavalyi könyvhónap eredményeivel, megrendezésével ? — Nem mondhatnám. Azt szerettük volna, ha jobban sikerül. Szerintem „lilék Nem is olyan régen még csak selypesen tudott beszélni. Ügyetlenül, botladozva járkált az udvaron. Megrémülve iramodott édesanyja szoknyája mellé, ha rászi-' szegett a gúnár. Elröppentek a kisdiák évek. Ma ... — Édesapám, itt az iskolaév vége. Mihez kezdjek ezután? A szülő kissé meglepődve néz gyermekére. Hamarosan az egész ház népe az életbe induló nagy problémáját feszegeti. — Hova adjuk, ezt a gyereket? Tanácskozni kéne valakivel? De ki legyen az? — Látjátok, megvan! Elnézek az iskolába. Hátha az igazgató elvtárs tudna valamit ajánlani. Ezer és ezer, gyermeke jövöjén tépelődö szülőnek jut az eszébe az előbbi mentőötlet. S a barázdás arcú, őszes hajú édesapák, édesanyák diákos bizalommal fordulnak a tanítóhoz. Hisz ki más segíthetne? Abaházy Bertalan, a dobrai iskola igazgatója mosolyogva nyújt kezet a feléje tartó szülőknek. Jól tudja látogatásuk okát. Észreveszi 8 azt az emberekről, mi járatban vannak. Kedvesen, őszintén beszél. Tanácsából lehetetlen nem érezni a jó szándékot. Hogyisne!... Tulajdonképpen valamennyi tanítványa az ő gyermeke is egy kicsit. Évekig nap mint nap figyeli a gyerkőcöket, s talán már az első osztályos tanuló felett is elgondolkodik: vajon, mi lesz belőle? Megkérdeztem tőle: mi a titka az érvényesülésnek? Mosolygósán, egyszerűen válaszolt: — Nem nagy titok. Becsületesen kell dolgozni. Mindenütt. Mennyire egyszerű. — De ... De nem mindegy, hogy ki, hol? — Ez nem probléma, kérem. Manapság mindenki előtt tárva az iskolák kapui. Kedve szerint választhat minden fiatal. íme, a jó tanács töprengő szülőknek, jövöjiikön aggódó gyermekeiknek. Mindenütt becsületesen kell dolgozni. Ez az érvényesülés egyetlen útja. Ennyi az egész. Fiataljainkat, gyermekeinket pedig várják a gyárak, a mezők, a felsőbb iskolák. Tehát nem kell ráncolni a homlokot. Szocialista társadalmunkban az érvényesülés módja, útja, nem titok. CSŐM A ÁRPÁD (Dobra) a hiba ott csúszott be, hogy nem válogattuk meg eléggé a könyvhónap alkalmából kiadandó műveket. Ügy gondoljuk, idén nagyobb sikere lesz kiadványainknak. — Az idén milyen kiadványok szerepelnek? — Ponican, Frano Král’, Capek, Turgenyev művei jelennek meg a könyvhónapot jelző szalaggal. — A Csehszlovákiában élő magyar írók közül? — Csontos Vilmos „Hiszek az emberben“ című műve jelenik meg, azonkívül hamarosan napvilágot lát egy elbeszéléseket tartalmazó antológia. Jiri Wolker versei szintén megjelennek magyar nyelven, s úgyszintén Fryc útleírásai. — A könyvhónap alkalmából megjelenő müvek mennyiben különböznek a többitől? — Mindig arra törekszünk, hogy külalakra is ízléses könyveket adjunk ki. Persze, ezek még ünnepibb köntösben, szépen illusztrálva jelennek meg, némelyik bőrkötésben. — Milyen szervezési intézkedések történtek a könyvhónap alkalmából? — Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az idei könyvhónap egybeesik a pártunk megalakításának 40. évfordulója tiszteletére előkészített könyvek kiadásával. Mindez persze emeli jelentőségét. — A propagációra Is gondoltam. — Az egyes könyvesboltok között verseny folyik a legszebb kirakatért. Plakátokat készítettünk ez alkalomra. A kerületi nemzeti bizottságok mellett külön bizottságok létesültek a könyvhónap alkalmából. Ezenkívül irodalmi esteket tartunk, amelyeken részt vesznek az írók, s természetesen kiadóvállalatunk dolgozói is. — Kinek a segítségére számítanak még a könyvhónap megrendezésében? — Szeretnénk, ha a tömegszervezétek még jobban kivennék a részüket a könyvek propagálásából. Hiszen az ő érdekük is, hogy a könyv mindenkinek napi szükségletévé váljék. P. I. Az 50-ik bemutató Fennállása óta sok megérdemelt sikerben volt része a Magyar Területi Színháznak. A céltudatosan s helyesen irányított műsorpolitika meghozta a maga gyümölcsét. Az egyes bemutatott színművek méltán arattak mindenütt elismerést. A színház elérkezett 50-ik bemutatójához. Kertész Imre és Horváth Jenő „Bekopog a szerelem“ című zenés vígjátéka a jubiláló bemutató, amely a hajógyári életből meríti cselekményét. Ebben is kell látnunk némi céltudatosságot. A híres szlovákiai hajógyár székhelyén működő színház kedveskedésképpen mint ajándékot nyújtja a gyár dolgozóinak a félszázadik bemutatót. Komoly problémára világít rá a vígjáték. Nézeteltérés merülhet fel az idősebb dolgozók, valamint az alaposabb elméleti és technikai tudással rendelkező fiatalok között. Bár mindketten tudják, hogy fiataljaink pont az időseknek, az előző nemzedéknek köszönhetik alaposabb tudásukat, jobb felkészültségüket, mélyebb műveltségüket. A vígjáték előadása üde és ötletes. A dicséret ezért elsősorban K. Veselyt illeti, a darab rendezőjét. Ugyan helyenként nem vetette meg az olcsó hatásvadászat eszközeit sem. A szereplőket illetően jó munkát végzett a férfi-trió. Kerekes papa és két fia (Király Dezső, Várady Béla és Bugár Béla). Horváth Ilona, Szabó Rózsi és Buckó Judit, tehát a női-trió teljesítménye mintha kissé háttérben maradt volna. A tengelyszerepekben jól játszottak Ferenczy Anna (Kerekes Kati) és Tóth László a fiatal mérnök (Szikla Sándor) szerepében. Általában elmondhatjuk, hogy a darab témáján van miért elgondolkodnunk. Mert az igaz, hogy a harmadik felvonásban bekopog a szerelem és ez a felvetett problémákat megoldja. De el kell komolyan gondolkodnunk azon, hogy oldható meg a probléma ott, ahova nem kopog be a szerelem? Egyáltalán azon, vajon kell-e ilyen problémának felvetődnie és nem lehet-e az esetleges súrlódásokat már eleve elkerülni. Zenés vígjáték. Azt hinnénk, könnyű, kacagtató, lényegében nem komoly, életbevágó problémáról van sző. Ebben az esetben nem így van. A „Bekopog a szerelem“ című zenés vígjáték nem csupán a kacagtatást, a jó szórakozást tűzte ki céljául. Ügy hisszük, hogy az 50-ik bemutató általános közönségsikerre számíthat. Mártonvölgyi László Gyár és iskola Hetente 4 órát töltenek a Párkányi Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola tanulói a keményítőgyár műhelyeiben, termeiben, A munkaasztalok fölé hajolva szorgoskodnak. Igen, szorgoskodnak, mert azt akarják, hogy ne csak a gyár legyen hasznos számukra, hanem ők is segítsék munkájukkal a gyárat. Nagyon jó viszony alakult ki a tanulók és a gyárban dolgozó munkások között. Mindkét részről már • szinte A del-szlovakiai Zalaba községben élő Csontos Vilmos a szlovákiai magyar líra sajátos alakja. Munkásköltő, 1961. március 5. ma is asztalosműhelyben dolgozik vagy földművesmunkát végez. Négy verseskötete jelent meg eddig. A „Hiszek az emberben“ című legújabb kötetében öt ciklusba sorolta 1956 óta írt verseit, amelyekben egy munkásélet tapasztalataival gazdagodva, felszabadultan, emberien, nézeteiben és költészetében éretten szól napjaink szocialista életének számos jelenségéről, az országépítésről, munkáról, halálról, szerelemről, szülőföldjéről. Üj kötetének „Mit felelsz" című ciklusában az egyén és a közösség viszonyát boncolgatja. A „Közösségünk törvénye“ ciklus már az új társadalom életkörülményeit vizsgálja, természetesen a líra síkján. Az „Ö, nyárnak tüze“ című ciklusban az élet őszének kezdetén álló férfi érzelmeiről szól. A „Vallomás a földhöz“ a szülőföldet és a természetet énekli meg. Az „Ember vagy“ ciklus az elmúlás gondolatának jegyében fogant. A „Pacsirtaszó“ zsánerképekben tükrözi Csontos Vilmos érett, nemesen egyszerű és őszinte művészetét. Szemérmes, férfias és mégis lágyszívű líra Csontos Vilmos költészete. Ez emelte őt munkásköltőink első soraiba. Köztársaságunk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a csehszlo. vákiai írószövetség által meghirdetett országos irodalmi pályázaton Csontos Vilmos „Hiszek az emberben“ című versgyűjteménye dicséretben részesült. A verseskötetet a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a könyvhónap alkalmából nyújtja át olvasóinknak. (A TÍZÉVES ZALABAI SZÖVETKEZET JUBILEUMÁRA) Első tíz év, s a hatvannyolc család Megteríti ünnepi asztalát. Terv és eredmény már összegezve, További nyomát rajzolja: merre?! Jubileum. Telt, s koccan a pohár. Fehér a kenyér, kövér a tokány, Mosolygós a szem, s már nem réveteg: Tükör, — s tükrözi az életet. — Kis falum, rajtam porod és sarad Arannyá válik, ahogy rám tapad ... És ünneped is az én ünnepem, Hisz együtt nőttél, s szépültél — velem. — Tíz éve Te, s én, — két szegény kopott, Ismerkedtünk csak, — s lassan megszokott Lettem házaid között, s a határ Nekünk dalolt, ha rátüzelt a nyár. Nekünk dalolt, - s én néki, — örökre. Szívem járt itt göröngyről, göröngyre. Szívem jár itt, hogy téged tegyen Dúsan termővé ez a szerelem. Csontos Vilmos várják a találkozást. A tanulók, nagyon helyesen, megértették, mit jelent számukra a gyakorlati munka ismerete. S a dolgozók? Mérgelődnek-e, ha esetleg ügyetlenkedés folytán nem sikerül valami? Dehogy. Türelmesen magyarázgatnak. Mert jelenleg még csak hetente négy órát töltenek el a tanulók a gyárban. De ki tudja, hányán kerülnek majd ide a munkapadok mögé, ha elvégzik az iskolát. S akkor bizonyára kincset ér majd a gyakorlati tudás. Bognár Mária (Párkány) ÜGYES SZERVEZŐK Jól dolgozik a CSEMADOK sokoleci helyi szervezete. A legutóbb a „Dalol a nyár“ című zenés színművet mutatták be nagy sikerrel. A környező falvakba is ellátogattak a jól betanult színművel, s mindenütt megérdemelt sikert arattak. Bajcy Jenőné (Sokolec) (II.) A romantikus zeneszerzők ama csoportjába, akik mint Schubert és Schumann, a régi szonátaforma keretében mondták el új mondanivalójukat tartozik Félix Mendelssohn Bartholdy, a nagy zsidó filozófusnak Mendelssohn Mózesnek az unokája. Hamburgban született 1809-ben, atyja jómódú bankár volt. Független, anyagi gondoktól mentes élete visszatükröződik derűt és harmóniát sugárzó műveiben. Talán nagyatyai örökség az az erősen tudatos rendező elem, amely olyan sima, gördülékeny, biztos vonalvezetésűvé, annyira kiegyensúlyozottá teszi müveit. Tehetsége már 11 éves korában jelentkezett. Elsőrendű mesterektől tanult zongorát, hegedűt, zeneszerzést. Mindenki elragadtatással nyilatkozott a gyermek tehetségéről, aki már 17 éves korában olyan remekművet ír, mint a „Szentivánéji álom" nyitánya. Húszéves korában aratja első londoni sikereit. Alig 22 éves, amikor bejárja Velencét, Rómát, Párizst. A régi századok zenéjét szívja magába. Ekkor alkotta a „RefOrmációs“ szimfóniát, a „Skót“ és az „Olasz“ szimfóniát, s a „Hebridák“ és a „Melusina“ nyitányokat. A boldog harmóniájú „Dalok szöveg nélkül“ is akkor született meg. Heine verseire írt dalai annyira népszerűek, annyira közel álltak a nép leikéhez, hogy közülük sokat máig is népdalként énekelnek. Ö bányássza ki a német nép múltjának kincseit. Johann Sebastian Bach Máthé-passiójának felújításával megindítja a Bach-művek újraéledését. Vallásos tárgyú oratóriumai főleg Londonban arattak nagy sikert, ahol második Haendelként ünnepük. Hű marad hazájához, visszatér Angliából. Düsseldorfban városi zeneigazgató, majd Lipcsében a Gewandhaus-zenekar vezető karnagya, később az ottani konzervatórium megalapítója. Mint karmester népszerűsíti Schubert és Beethoven műveit. A zongorairodalmat a játszi könnyedségű „Capricciok“-kal és zongoraversenyével gazdagítja. Zongoratriókat, kvartetteket alkot, s az egyedülálló Hegedűverseny-t, ma is egyik legkedveltebb műsorszámát. Sokrétű, gazdag munkásságának véget vet korai halála. Fiatalon, 38 éves korában hunyt el. Temetésén Berlin utcáit gyászfátyollal vonták be. A klasszikus formák őrzője még a jóval későbben, 1833-ban Hamburgban született Johannes Brahms. Ebben az időben Párizsban a romantikus művészek — szakítva a hagyományokkal, — új utakon járnak., A forradalmi romantikusok, főleg a Richard Wagner ellen küzdők, az ő nevével indultak harcba. Zenészcsaládből származott. Atyja a hamburgi színházi zenekar nagybőgőse. Ő az első tanára. Fiatalon, 17 éves korában indul hangverseny-kőrútra a magyar Reményi Edével. Későbbi kórusa a „Cigánydalok“ és a Johannes Brahms „Magyar táncok“ fejezik ki a magyar zene iránti vonzódását. Húszéves korában felfedezi a Rajna melléki régi német népdalkincset, s élete végéig hű marad a német népzenéhez. Bécsben írja meg a szokásos latin szöveg helyett német nyelvre írt „Német Requiem“-et, amelyben 12.évi késéssel siratja el Schumannt. Zenéjéből a bánat és a múlandóság pátosza szól. Talán csak népdalszerű dalaiban oldódik fel a komorság. Beethoveni hangú négy szimfóniája, nemes veretű, férfis lírájú kamarazenéje, versenyművei megnyerték a közönséget és a kiadókat is. Életének alkonya erkölcsi sikerekben és anyagi megbecsülésben gazdag. 1897-ben halt meg; Beethoven és Schubert mellé temették. Simái Miklösné zenetanár ípit egyszer egy gazdag földesúr, annak volt egy kedves lova, amelyet úgy hívtak, hogy Karasyra. Mivel az uraság nagyon szerette a A furfangos Takun lovát, esküt tett, hogy menten olajba főzeti azt, aki kedves lova halála hírét hozza majd. Amikor Karasyra már annyira öreg lett, elment a folyó partjára és ott kilehelte páráját. De senki sem merte megmondani a földesúrnak, hogy mi történt a lovával. Végül jelentkezett egy fiú, akit Takunnak hívtak. — Majd én elmegyek a földesúrhoz, s megmondom, hogy kimúlt a lova. És tényleg elment. A földesúr éppen reggelizett, amikor Takun beállított. Szép jónapot kívánt Takun. Neked1 is, fiam - válaszolt az öreg földesűr. - Mondd csak, mi hír a faluban? — Mindenki jól van és egészséges. — No és hogy van az én kedves Karasyrám ? — Azt nem tudom. Mert szeme van, de nem lát többé. Lába van, de nem fut többé. Egyik oldala a vízben, másik oldalát a nap perzseli. — Ö, jaj, hiszen akkor kimúlt az én kedves lovam - kiáltott az öreg. — Nem én mondtam, hogy kimúlt, hanem te mondtad, uram. Ezért most olajba kell, hogy főzzenek. Mert megesküdtél rá. Megijedt erre a földesúr. — Ah, bocsáss meg, az csak amolyan ígéret volt. Kérlek, felejtsd el, amit mondtam. — Nos, ha egy szép lovat és vele aranyos lószerszámot adsz, talán elfelejtem - válaszolt Takun. Persze, hogy megkapta a ravasz Takun. Soká dicsérték furfangos eszét. (GRÜZ MESE)
