Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-01-15 / 5. szám

Asszonyoké a szó "Évről évre szebbek a zemliarei szövetkezet gazdasági eredmé­nyei. A múlt év is gazdag volt a jő eredményekben, sikerekben. Elárul­hatjuk azt is, hogy e sikerekben je­lentős része van a falu asszonyainak. Nagyon szorgalmasan dolgoznak, s ha kell, még az állami gazdaságnak is segítenek. Csak egy példát említünk. Napi gondjaik, munkájuk mellett még arra is futotta idejükből, hogy 10 000 fát ültessenek ki. Az EFSZ-ek V. kongresszusának a vitaanyaga a zemliarei szövetkezete­­sek előtt is feltárta azokat a lehető­ségeket, amelyek révén még eredmé­nyesebbé tehetik gazdaságukat. Rá­bukkantak a rejtett tartalékokra, az önköltségcsökkentés több lehetőségét tárták fel. Mindebben persze nagy szerepük volt az asszonyoknak. Mert hát összedugták a fejüket ők is, ja­vaslatot javaslat követett. Jelentős kötelezettségvállalások is születtek. A tehéngondozók például vállalták, hogy az eddigi 2460 literes átlagot a harmadik ötéves terv végéig 3850 literre növelik. Az állattenyész­tésben elért eredmények, amelyek a szövetkezet bevételének mintegy 65 Hol a különbség? Betetőztük a kultúrforradalom első szakaszát. Valóban eme akció keretén belül nagyon sokat tettek kultúrmun­­kásaink. A cél, illetve a végcél min­denki előtt világos. Eltüntetni a falu és a város közötti különbséget. Ugyan­olyan művelődési, szórakozási lehető­séget adni a falu népének, mint az • városokban rendszerint megvan. Nem minden faluban lehetünk elé­gedettek ezen a téren. Be kell ismer­nünk, hogy sok helyütt nehezen halad a kultúrház építése. Miért? Rendsze­rint az anyagiakra hárítják a lema­radás okát. Pedig dehogy. Száz szám­ra hozhatjuk fel a példákat, hogy Igenis, kevés akarással tető alá lehet hozni a kultúrházat mindenhol. Per­sze, jől meg kell szervezni a brigá­dokat, stb. Természetesen, ami az anyagiakat illeti, az is gyakorta csak kifogás. Elsősorban azért, mert pár­tunk és kormányunk milliókat áldoz a kultúrára. A felsőbb fórumokon mindig felkarolják, segítik ezeket az Ügyeket. S pénz is akad. Sok helyütt találkozunk olyan né­zettel is, hogy a kultúrát egyes fal­vakban csak azokra a rendezvényekre szabják, amelyek kifizetődnek. Nem szükséges bizonygatni, hogy ez meny­nyire helytelen felfogás. Egy szín­darab, film, előadás stb. sohasem a beléptidíjak pénzösszegétől válik ki­fizetődővé. A lényeg az, hogy a hall­gató, néző mit kapott attól a bizonyos rendezvénytől, hogyan tudja felhasz­nálni munkájában. Mindössze néhány gondolatot vetet­tünk fel. Egy azonban bizonyos: lé­nyeges különbség a falu és a város között már nincsen. S ami van, an­nak sem kellene lennie. Az előfelté­telek adva vannak. Élni kell tudni velük. Hegedűs Ferenc, Pohr. Ruskov Jól sikerült irodalmi est A Nyitrai Pedagógiai Intézetben jól sikerült irodalmi estet tartottak a fiatal csehszlovákiai magyar írók részvételével. Dénes György, Dobos László, Bábi Tibor, Csanda Sándor, Oszvald Árpád, Bartha Tibor, Mács József, Szőke József, Cselényi László, az idősebb nemzedék tagjai közül pedig Csontos Vilmos és Szabó Béla vett részt a jól sikerült irodalmi es­ten. A bevezető előadást dr. Csanda Sándor, a filológiai tudományok je­löltje, az intézet magyar tanszékének a vezetője tartotta meg. Az irodalmi est sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a vita, amelynek nagyszerű alapot nyújtott a tartalmas bevezető, egész éjfélig elhúzódott. Szóba került minden. Mű­vekről, könyvekről, magáról az Írás­ról, a jövő terveiről beszélgettek az írók a jövő pedagógusaival. M. L. • Berlinben végzett vizsgálat ered­ményeként megállapították, hogy a közönséges cement szilárdsága a tá­rolás folyamán 3 hónap alatt 15 %­­kai, 6 hónap alatt 25 %-kal, 12 hónap alatt pedig körülbelül 40 %-kal csök­ken. %-át teszik ki, lehetővé tették, hogy már most konkrét intézkedéseket tegyen a szövetkezet vezetősége a szilárd bérezés rendszeresítésére. Kis község, kis szövetkezet a Zem­liarei, de ami az eredményeket illeti, hát nem marad el. — Nagyon sokat köszönhetünk asz­­szonyainknak - mondotta Fehér Gyula, a szövetkezet elnöke. - Min­denütt ott vannak, ahol segíteni kell. Persze, nemcsak ők dolgoznak, de a lemaradozók is. Addig nem hagynak senkinek békét, amíg nem lát becsü­lettel munkához. A faluban bárkitől is kérdezőskö­dünk a közös ügyeiről, mindenki Ugyanezt mond}«. Rt Móeonynőp • rugója az egésznek. A fajú szellemi életében is jelentős szerepet visznek a Zemliarei asszo­nyok. Addig-addig mondogatják, hogy ezt meg azt kellene, amíg aztán az illetékesek megmozdulnak. S ők ki­tartóan tudják a sok esetben nehéz­kes férfiakat ösztökélni. Nemcsak a hivatalos fórumon, de otthon is. A harmadik ötéves terv első évébe léptünk. Mindenki előtt világos a cél. El kell érnünk a döntő fordulatot mezőgazdaságunkban, az ipari terme­lés színvonalára kell emelni mező­­gazdaságunkat. Jelentős feladatok ezek. Mindegyikünk akarására, szor­galmára szükség van, hogy elérjük kitűzött célunkat. S ebben Zemliaré­­ban nagy részük lesz az asszonyoknak. Andriskin József (Zeliezovce) ISZAKOVSZK1J: Téli este Szürkület, hó, fehér rét, szél fű túl az ablakon... Iskolában ülsz, derűs, szép kis szobádban, gondolom. Kurtítod a téli estét, föd asztal fölé hajol, írsz, oloasol, majd meg egy-két dolgon elgondolkozol. Este - üres minden osztály, a vén házban ül a csend, szíved kissé bánatos már, mert magad vagy odabent. Mert a szél fű, mert a hó dót, az út kihalt; este lett, s egy barátnőd sem keres fői, hogy beszélgethessetek. Befútta az utat a hó, nehéz rajta járni, de a szobádból kicsillanó fény ellátszik messzire. A három nagy bécsi klasszikus kö­zött Mozart művészete fejezte ki legjobban a forma és tartalom töké­letes egységét. Zenéje hívebben kö­vette, tisztábban, élesebben tükrözte a valóságot minden addigi muzsikánál, s fölemelte azt a művészet tiszta és salakmentes világába. Amidőn önfe­ledt boldogsággal gyönyörködünk utolérhetetlen dallamgazdagságában, művészetének mélységes harmóniájá­ban, szigorú egyensúlyában, kristályos átlátszóságában, egyúttal megtanít minket elfogadni az egész, a teljes életet, annak derűs boldogságát és drámai mélységét, ahogyan azt az ő törhetetlen derűlátása elfogadta és műveiben visszatükrözte. 1756-ban született Salzburgban. Élete rövid és tragikus volt. Szabad­ságot kívánó lánglelke összeütközés­be került kora társadalmi erőivel, és el kellett buknia. Amíg kortársai fejedelmek, főurak udvarában éltek és kegyeiktől függtek, ő visszadobta Salzburg érsekének a megalázó szol­gakenyeret. Eleinte sikerekben volt része, de minél magasabbrendü és fennköltebb lett művészete, annál kevesebb anyagi elismerésben része­sült. Szegényen halt meg; tömegsírba temették 35 éves korában. Talán mert olyan kevés időt sza­bott ki neki sorsa, azért sugárzott fel már olyan korán lángeszének üstökös­fénye. Négyéves korában zongorázik, hegedül, komponál. Hatéves, amidőn atyja Bécsbe viszi Ferenc császár udvarába, ahol bámulatba ejti a szak­embereket és a császári családot. Próbáknak teszik ki: zárt szobában kellett rögtönöznie, letakart zongorán játszania: mindezt fényesen állja. Az­után jöttek a káprázatos sikerű mű­vészi körutak. Előbb Németország városain át Párizsba és Londonba, majd a zene hazájába: Olaszországba. Akár fejedelmi udvarokban, akár nyilvános koncerteken játszott, mint például Frankfurtban, ahol Goethe is meghallgatta, mindenütt óriási elra­gadtatást keltett egyedülálló művé­szete. De a francia és angol királyi udvarokban is nagyobb élmény a kis­fiú számára Johann Christian Bach zenéje. Még több zenei élményt adott a fo­gékony gyermekiéleknek olaszországi útja. Sokat tanult a kitűnő olasz kom­ponisták műveiből. Például a sixtusi kápolnában nagypénteken sötétben előadott „Miserere“ című 9 szólamú művét Allegrinek emlékezetből hang-A kultúrforradalom útján Bolgozóink kitartó, áldozatos munkája révén elértük régi vágyunkat: a szocialista termelési viszonyok győze­delmeskedtek, hazánk szo­cialista köztársasággá vált. Üzemeink termelési mutatói egyre felfelé ível­nek, s harmadik ötéves tervünk még nagyobb feladatok elé állít bennünket. E feladatok eléréséhez azonban nem­csak szorgalmas munka szükséges. Szocialista emberekké kell válnunk, ízig-vérig. Ez a feladat sem kisebb jelentőségű, mint az előzőek. Az egyik tudniillik szorosan ráköt a másikra, illetve egymás nélkül a kettő nehezen képzelhető el. Szocialista hazában, szocialista embert! öntudatos, dolgos, művelt, széles látókörű, mai gondol­kodású embert, aki képes á soron levő feladatok maradéktalan teljesí­tésére, s azok jelentőségét teljes egészében, teljes nagyszerűségében megérti. Hatalmas iramban iáttunk hozzá a szocialista falu építéséhez. Elsősorban a gazdasági alapot kellett megterem­teni. Szükséges volt, hogy szövetke­zeteink erőre kapjanak, eredménye­sen gazdálkodjanak. Persze akadtak lemaradások. S ezek miértjét ott kell keresnünk az emberekben. Sokan ezt nem értették meg, esetleg nem volt, aki helyesen megmagyarázza, mit miért csináljanak, valamit miért így, vagy úgy tegyenek. Ha jól megfigyeltük, rendszerint az eredményesen működő szövetkezetek mellett élénken pezsgett a falu kul­turális élete is. Az emberek sokat olvastak, gyakran eljártak moziba, a faluban jól működött a helyi nemzeti bizottság, dolgoztak a tömegszerveze­tek. Természetesen, mindehhez az előfeltételeket ők maguk teremtették meg, bár a lehetőségek szélesen tá­rulkoztak, mint mindenütt.. Tehát a döntő szót saját maguknak kellett kimondaniuk. Akarjuk!! Lássunk hoz­zá! Sok minden függ a falu kultúrá­jának irányítóitól is, s akkor sem Közöljük olvasóinkkal, hogy a Válóok című regényünk folytatása következő vasárnapi számunkban jelenik meg. túlozzuk el a dolgot, ha azt állítjuk, minden tőlük függ. Ugyanis a kultú­rának az a sajátos tulajdonsága van, hogy szerény anyagi körülmények között is magasra nőhet, viszont is­merünk olyan esetet is, amikor a gyönyörű kultúrházat giccses tarka­műsorokra, régen elavult, a maga idejében sem valami haladó színmű­vek bemutatására, vagy csak tánc­­mulatságok megrendezésére használ­ták fel. Viszont senki sem nyitott be a könyvtárba, az újságok szűz betűi hetekig porosodtak, míg aztán valaki befűtött velük. Ez természetesen tör­vényszerűen visszatükröződött a falu gazdasági fejlődésén. Nem állíthatjuk, hogy ez tipikus példa. Dolgozó népünk tanulni, művelődni vágyik, s valósá­gosan felszippantja mindazt, amit elébe rakunk. Más dolog viszont, hogy mit rakunk elébe, s mennyit. Meny­­nyiség, de elsősorban minőség a leg­fontosabb tényező. Pár hete, hogy hozzáláttunk harma­dik ötéves tervünk feladatainak tel­jesítéséhez. A szövetkezetek irodái­ban vita vitát követ, míg a nézetek egymáshoz simulnak, s kialakul a helyi körülményeknek megfelelő leg­helyesebb út a termelési mutatók el­érése, a szocialista falu megszilárdí­tása felé. Ma már azonban mindenki előtt világos az, hogy nemcsak má­sodlagosan, de napi munkánkkal szer­vesen kulturális munkát is kell vé­geznünk. S ez már megindult, és teljes ütemben halad. Losoncon és környékén jártam. A járási könyvesbolt forgalma például az elmúlt évekhez viszonyítva a tíz­szeresére növekedett. Hová ment az a rengeteg könyv? A falvakba. S még mindig kevés. Csak a CSEMADOK vonalán 45 színjátszó csoport műkö­dik, s körülbelül 20 tánccsoport. Az előadások tömegét bonyolítják le. Mégis gyakran elhangzik: nincs hova menni. Mit csináljon az ember? Mire enged ez következtetni? Mind kevés, amit eddig e téren adtunk a falunak. ról hangra lekottázta. De az olaszokat is valósággal magába bolondította a 13 éves csodagyerek. Bolognában a Filharmonikus Akadémia tagjává fo­gadja, Milanóban Szimfóniát, koncer­tet, oratóriumot íratnak vele, s művel háttérbe szorítják beérkezett kompo­nisták munkáit. Otthon szimfóniákat. Több kell, több kell, rengeteg kell a kultúrára szomjas falunak. Leugrottam Panyidarócra. Kohútik elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára megmutatta a kultúrházat. Csodálkoztam. Mindenre külön helyi­ség, ügyesen, ízlésesen beosztva. Le­jegyeztem pár adatot a faluról. A 200 család például a következő lapokat járatja: 100 Szabad Földműves, 21 Üj Szó, 8 Pravda, 6 Rudé Právo, 5 Hét, 19 Dolgozó Nő, 12 Üj Ifjúság, 5 Práca, 1 Smena s 10 féle szovjet képeslap. Tehát 200 család összesen 187 újságot. A faluban 6 tömegszervezet működik, s tegyük hozzá: jól. A titkár örömmel újságolja, hogy bezzeg az ő fiataljaik nem járnak be a városba szórakozni. Hisz minek? Otthon is megtalálnak mindent. Meg kell jegyezni még, hogy rendbehozták a könyvtárat, s azóta teljes ütemben halad a kölcsönzés, a televíziós szoba pedig naponta telt házat jelent. Alakulóban van a szö­vetkezeti klub, s akkor a fejlődés még meggyorsul. A járásban hamarosan munkához, illetve fokozottabb munkához iát a CSISZ, amely 8000 tagot számlál. Meg kell segíteni a mezőgazdaságot. Haza kell menni, hív a falu. S megértik ezt azok a fiatalok? Meg! Főleg ha van, aki megmagyarázza, ha szülőfalujuk­ban kibonthatják szárnyaikat, s tuda­tában lesznek annak, hogy fontos sze­repet kaptak. Példákat pozitív, de negatív érte­lemben is még sorolhatnánk. Egyet kell megérteni mindnyájunknak. A jövőt a termelés növelésével csak úgy érhetjük el, ha bennünk a jövő előbb életerős csirát vet, felnevekedik, megerősödik. Ügy fogjuk tudni mit, miért és hogyan. Azt, hogy magunk­ban, illetve saját magunkat s az egész társadalmat lássuk a jövőben, a kul­­tűrforradalom elhivatott megvalósíta­ni, amelynek első szakaszát, alapkövét már sikeresen leraktuk. Polák Imre miséket, koncerteket komponál, 4« mindez nem elég, hogy megélhetését biztosítsa: gazdája, az új salzburgi érsek nem zenekedvelő. Párizsban próbál szerencsét. Ütköí­­ben Mannheimban megismerkedik Weber Aloyzia kezdő operaénekes­nővel és halálosan beleszeret. A pá­rizsi út csak szomorúságot hozott, állást nem kapott, s elvesztette édes­anyját. Visszajövet újabb csapás érit a hűtlen Aloyza visszautasítja a nincs­telen zenészt. Ezek a lelki sebek férfivá érlelték az ifjú művészt. Otthagyja a salzburgi érsek kolduskenyerét: szabad ember lesz! München sikerrel mutatja be „Idomeneo, krétai király" című ope­ráját, amely még Gluck „komoly" operáival rokon. Következő színpadi műve, a „Szöktetés a szerájből“ azon­ban már teljes egészében tükrözi Mozart élet és emberábrázoló művé­szetét. A német daljáték stílusában írt mű óriási sikert arat. A rendsze­resen folytatott zongoratanítás, a koncertek, akadémiák, amelyek szá­mára kamarazeneműveket, versenymű­­veket alkot - például a mélyen köl­tői tartalmú zongoraversenyek —i most már biztosítják megélhetését. Családot alapít, a hűtlen Aloyzia húgát Constance-t veszi feleségül. Az olasz „opera buffa” (vigopera) stílusában írt remekműve: a „Figaró házassága", amelynek szövege az egyszerű ember erkölcsi fölényét mutatja be a főúri léhasággal szemben, az olasz opera­költők, főleg Salieri intrikái követ­keztében Bécsben csak nyolcszor ke­rült színre. Annál nagyobb sikert ara­tott a mű Prágában, s Mozart a hálás cseh közönség számára írja új ope­ráját „Don Juan“-t, minden idők egyik legnagyobb remekművét. Hazájában, Bécsben a Salieri-körök ennek a mű­nek a sikerét is megakadályozzák, Mozart népszerűsége mindinkább csökken. A királyi udvartól kapott 800 forint csak szűkösen volt elég családja fenn. tartásához, de még jobban sértette Mozart önérzetét, hogy az udvar oly kevéssé foglalkoztatja. A király kér­désére, hogy mennyit dolgozik, azt felelte: — A fizetésemhez képest sokat, de ahhoz, amit megírni tudnék, keveset. Alattomos betegség támadja meg, elveszíti atyját, s gyermekei is, kettő kivételével, meghalnak. A közönség közönye miatt három utolsó s legér­tékesebb szimfóniája életében elő­adásra sem kerülhetett. Miközben be­tegsége előrehaladt, megírja a „Cosi fan tutte“ gáláns stílusú operát, az olaszos nagyoperát, a „Titu“-t, majd élete főmüvét: a „Varázsfuvolá“-t. Az opera szövege a szabadkőműves esz­mék hatására keletkezett, mély er­kölcsi tartalma: a jó győzelme a rossz fölött. Zenéje csúcspontja Mozart művészetének, minden műfaj össze­foglalása, az egyszerű népdaltól a fennséges kórusig. Ez a „Singspiel“ a németek egyik legfőbb nemzeti kincse, sőt az emberi szellem egyik legdicsőbb irányítója. Művének sike­rét Mozart már csak betegágyában követhette. Egészsége rohamosan ha­nyatlott. Egy titokzatos idegen-tehet­séges komponisták műveit a saját nevén kiadó főúr — Requiemet (gyászmisét) rendelt nála. A sors nem adott időt rá, hogy ezt a meg­­rendítően szép művét befejezze. A „Lacrimosa“ írása közben kihullott kezéből a toll... Simái Miklósné Kiadja a Mezfl-, Erd8- is Vlzgazdaségl Minisztérium a Mezőgazdasági Kladővállalatban - Megjelenik netente Kétszer - Szerkeszti a tzerkesztőbizcttsag - főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség és kladőhlvatal: tÜf HtS BiiiEBratislava Suvorovova 18 - relefon; főszerkesztő. 515-58, titkárság* 501-00 - Telefonközpont 543-91 511-10. 550-93 - Belső vonalak: tőszerkesztő helyettese: 838, mezőgazdasági osztály: 832, aglt-orop. f VmlrfilwMKJ osztály 634, szakmelléklet 585Nyomja a Folygrafické zárodv n. o.. Bratislava, ul. Februárovéhc vitazstva 6/d — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kéz. r *" — besítőnél - Előfizetési díj évente, 36,40 Kős. K-19*11021

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom