Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-05-17 / 40. szám
Pártunk erejének szemléje PRÁVO-nak, a kommunista eszmék következetes hirdetőjének, további küzdelméhez. Mindig a dolgozok ügyéért Csehszlovákia Kommunista Pártjának segítsége a nemzetközi kommunista mozgalomban A hajdani Osztrák —Magyar Monarchia kifejezetten nemzetiségi állam volt, s a nagyfokú nemzetiségi elnyomás ellenére bizonyos progresszív hatást gyakorolt a lakosság egyes rétegeire is. A felülről szított nemzetiségi gyűlölködés nem talált televény talajra az öntudatos munkásosztály soraiban, sőt a nemzetközi szolidaritás érzése gyökerezett meg bennük. A szervezett munkások, s iparosok egy része gyakran évekig „vándorűton" volt és így érintkezésbe került más országok dolgozóival és azok munkásmozgalmával, megismerkedett a haladó forradalmi eszmékkel. Kölcsönösen megbecsülték egymás hagyományait, nemzeti érzéseit s ápolták a barátságot. Mindinkább előtérbe került, majd megerősödött a proletár-nemzetköziség eszméje; hiszen a vörös lobogó alatt harcoltak a kizsákmányolok, a közös ellenség ellen. Mindnagyobb tért hódított a proletár-nemzetköziség eszméje az első világháborúban és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására. A hadifoglyok egy része Oroszországban tevékeny fegyveres segítséget nyújtott az orosz proletariátusnak. Később a hazatért, volt hadifoglyok otthon terjesztették a proletár-forradalom gondolatát, s erősítgették a nemzetek közötti barátság szálait. Csehszlovákia dolgozói jórészt rokonszenveztek a Magyar Tanácsköztársasággal és nemzetiségi különbség nélkül sokan jelentkeztek a Vörös Hadsereg soraiba. Ezerkllencszázhúszban. amikor a lengyel reakció támadást intézett Szovjet-Oroszország ellen, cseh és szlovák szállítómunkások, valamint a vasutasok megakadályozták a francia és angol fegyverek szállítását hazánkon keresztül. A nemzetközi munkás-szolidaritás még erősebben jutott kifejezésre akkor, amikor 1921-ben megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. Lenin elvtárs akkortájt messzemenően segítette az újonnan alakult pártot. Alaposan ismerte a szociáldemokrácia politikai irányvonalát, opportunizmusát, s már akkor járt a mai Csehszlovákia területén. A szociáldemokrata párt marxista baloldalának képviselői meg-meg látogatták Lenint, s többször tárgyaltak vele. Igv Bohumír Smeral elvtárssal behatóbban beszélgetett az európai helyzetről is. Lenin utasítást adott, hogy szerezzék be neki a CSKP májusi kongresszusának anyagát, s az újságokat áttanulmányozás végett. Lenin elvtárs nagyra értékelte a CSKP felhívását a Kommunista Internacionáléhoz, melyben a CSKP kifejtette, hogy: „A csehszlovák kommunista párt olyan ország harcosaként lép a Kommunista Internacionáléba, amely kis terjedelme ellenére nagy jelentőséggel bír Közép-Európa hatalmi viszonyaiban. De nemzetiségi téren nem egységes államból kerül az Internacionáléba és tudja, hogy nagy szervező munka vár rá, amelynek során nemcsak a cseh, szlovák, de magyar, német, ruszin és lengyel proletárokat is egyetlen frontba kell összeforrasztania. Előttünk áll tehát egy egységes, centralizált, nemzetközi párt felépítésének feladata és ilyen párt a Kommunista Internacionálé kebelében az orosz kommunista párton kívül még nem áll fönn ... Semmi kétségünk, hogy a Csehszlovák Köztársaság cseh, szlovák, magyar, német, ruszin, lengyel proletariátusának sikerülni fog ezeket a problémákat á legrövidebb időn belül teljesen és véglegesen megoldani... az egységes csehszlovák párt a mai naptól kezdve már csak a szervezési technika problémája .. Idézve: a Kassai Munkás 1921. május 20-i 114. számából. A CSKP 400 000 taggal megalakult, s a második világháborúig a tőkés világ legnagyobb kommunista pártja maradt. Stratégiai helyzeténél fogva a nemzetközi kommunista mozgalomban középeurópai méretben fontos helyet foglalt el. Állandóan a Szovjetunió tapasztalataiból merített, következetesen ragaszkodott a marxista-leninista elmélethez és hú maradt a lenini nemzetközi kommunizmushoz. Nemzeti harcának érdekeit a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek tudta alávetni. Ezt számtalanszor bebizonyította Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak tagsága. A Magyar Tanácsköztársaság tragikus bukása után Csehszlovákiába emigrált funkcionáriusokat a CSKP felkarolta. Amikor fennállott annak veszélye, hogy a magyar elvtársakat a csehszlovák burzsoázia kiszolgáltatja a Horthy-pribékeknek, tömegtiltakozásokkal, tüntetésekkel és egyéb akciókkal elérték azt, hogy egy részüket a Szovjetunióba vitték. Hasonlóképp 1925-ban Bulgáriában — a fasiszták uralomrajutása után — sok száz kommunista vezető kénytelen volt elmenekülni. Közülük sokan hazánkban találtak menedéket és pártunk gondoskodott róluk. A legnagyobb terror idején a CSKP megbízásából munkásküldöttség utazott Bulgáriába, hogy kivizsgálja a viszonyokat. A küldöttség visszatérése után nemzetközi méretű kampány kezdődött a bolgár fehérterror áldozatai ércekében. CeorgI Dimitrov 1924-ben kénytelen volt elhagyni Bécset. Ekkor szlovákiai munkások rejtegették Bratislavában, majdpedig Bíeclavban. TTgyancsak 1924-ben a román kommunista párt kényszeredett teljes Illegalitásba vonulni. E párt vezetői Csehszlovákiába jöttek és a CSKP segítségével eredményes munkát végezhettek. Bratislavában politikai iskolát tartottak fenn, s a központi bizottság pedig Prágában, majd Karlovy Varyban rendezkedett be. A CSKP testvéri segítsége megnyilvánult a lengyel, jugoszláv, észt, litván és nyugat-ukrán kommunisták irányában is. Az utóbbiak akkor Lengyelországban voltak elnyomva és üldözve. Ez a segítség elsősorban illegális lakások szerzéséről, pénzbeli és műszaki segítségből állott. A Csehszlovákia Kommunista Pártjának ez nagy erőfeszítésébe került, s gyakran az emigránsok letartóztatásakor ki kellett harcolni szabadonbocsátásukat. 1933-ban, amikor Hitler fasiszta rendszere került uralomra Németországban, tömegestül menekültek hozzánk a német antifasiszták. Az időtájt éhség, nyomor és munkanélküliség dívott nálunk, mégis a dolgozók koronáikat adták össze és mindenben segítették az antifasisztákat. Ebben az időben tartózkodott Csehszlovákiában Walter Ulbricht elvtárs is. A lipcsei pör idején tömegmozgalom indult meg Dimitrov és Ernst Thälmann elvtársak megmentéséért. Később, 1934-ben menedéket kaptak az osztrák forradalmárok. A spanyol polgárháború Idején 3000 csehszlovák önkéntes harcolt a Nemzetközi Brigádok soraiban, akiknek kétharmada elesett. A CSKP hatalmas szolidaritási akciót szervezett a spanyol köztársasági kormány megsegítéséért. Segítette a román, lengyel, bolgár, jugoszláv és német antifasiszták továbbküldését Spanyolországba, akik harcolni akartak a beavatkozó német és olasz fasiszták ellen. Csehszlovákia feldarabolása után sem szűnt meg a nemzetközi szolidaritás: a CSKP neveltjei Európa, Afrika és Ázsia csaknem minden frontján fegyverrel is harcoltak a fasizmus ellen. Az illegalitásban otthon, sőt a börtönökben és koncentrációs táborokban sem tagadták meg segítségüket a cseh és szlovák kommunisták a szenvedő antifasisztáktól, üldözöttektől. Mindenütt segítették a fogságba esett szovjet katonákat, rejtegették, s a partizánalakulatokhoz továbbították őket. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején a kommunisták agitációs munkájukkal sok más nemzetiségű katonának „nyitották“ fel a szemét, s megmentették őket a biztos haláltól, becsületes útra térítették az eltévelyedteket. A magyarországi illegális kommunista pártnak számos funkcionáriust (Schönherz, és mások) adott Csehszlovákia Kommunista Pártja. A CSKP a felszabadulás után, de különösen a februári győzelmet követően érvényesítette és érvényesíti most is a békés együttélés lenini politikájának elvét. Az 1956-os magyarországi ellenforradalom alatt és utána a proletár-nemzetköziség jegyében nyújtott baráti segítséget. S most is, mint a múltban következetesen emeli fel intő szavát a gyarmatosítás ellen és lankadatlanul küzd a világbéke megmentéséért. _______________ GREK IMRE £xr\t-ncL m FÖLDMŰ!/ff 3 1961. május 17. A kommunista sajtó negyven éve 1 Ritáé práYO ünnepén Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulásával új korszak következett be népünk történetében. Megindult az öntudatos és céltudatos harc a burzsoá rendszer, az embertelen kizsákmányolás ellen. Nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a harcnak, az ilyen új típusú, marxi-lenini párt vezetése alatt a munkásosztály és ennek szövetségesei győzelmével, a szocializmus diadalával kell végződnie. Ebben a nagy küzdelemben hatalmas szerepet vállalt a kommunista sajtó is, elsősorban a RUDÉ PRÄVO. A RUDÉ PRÄVO 1921 májusának közepéig a szociáldemokrata baloldal lapjaként jelent meg. Ebben az időben is nagy szerepet töltött be a munkásosztály további útjának megvilágításában, s a szociáldemokrata munkások kommunista átorientálódásában. A párt alapító kongresszusa után, tehát 1921. május 18-án a RUDÉ PRÄVO mint a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja jelent meg. Azóta 40 harcos esztendő telt el. Negyven évfolyamából számtalan nagyszerű, magával ragadó könyvet állíthatnánk össze, amelyek pártunk létrejöttéről, munkásságáról, kongresszusairól, a munkásosztály nehéz osztályharcáról, a sztrájkokról, tüntetésekről, a válságról és a munkanélküliségről, valamint a csehszlovákszovjet barátságért és az imperialista háborúk ellen vívott küzdelmekről, a békéért folytatott harcról szólnának. Mindez azt bizonyítja, hogy a RUDÉ PRÄVO négy évtizeden keresztül mindenkor s minden időszakban a párt hű fegyvere volt., s csak azért növelhette tekintélyét, terjeszthette ki hatósugarait a széles tömegekre. Népünk szereti ezt a lapot. Tudjuk, hogy a burzsoá köztársaság idején, amikor a munkanélküliség és a nyomor uralkodott, akkor is néhány tízezres példányszámban jelent meg. Tizenhat évvel ezelőtt, hazánk felszabadulása után, amikor népünk anyagi helyzete nagyban javult, s amikor pártunk lett az ország vezető politikai ereje, a RUDÉ PRÄVO példányszáma túlhaladta a félmilliót. Napjainkban viszont, amikor hatalmas győzelmet aratott nálunk a szocializmus, és hazánkat szocialista köztársaságnak nevezhetjük, csaknem egymillió példányban jelenik meg. Ez a tény egyben óriási fellendülést és fejlődést bizonyít a lap életében, amihez nagyban hozzájárult az a segítség is, amelyet az időseb testvére, a szovjet lenini Pravda nyújtott gazdag, forradalmi múltja tapasztalatainak átadásával. E eghatidva vesszük kezünkbe a Rudé právo régi számait. Hasábjain visszatükröződik Csehszlovákia dolgozó népeinek élete, és a létért, nagyobb darab kenyéréért folyó, áldozatokkal teljes harca. A népnek nem voltak meg a demokratikus jogai - a kommunista párt a Rudé právo hasábjain is mozgósított és harcolt ezekért a jogokért, többek között a nyolcórai munkaidő törvénybe iktatásáért. A burzsoázia szövetkezett és úri, csaló politikával nagyobb hasznot akart a dolgozók kárára — a Rudé právo felhívta a dolgozók figyelmét erre az álnok szándékra, sztrájkokat szervezett és egy síkba tömörítve a dolgozókat, ahol lehetett meghiúsította a burzsoázia terveit. Eljöttek a gazdasági válság nehéz évei. A burzsoázia minden terhet a dolgozók vállára igyekezett hárítani, s leállítva a gyárakat, kenyér nélkül akarta hagyni az emberek millióit. A Rudé právo országos sztrájkba hívta a dolgozókat, s velük együtt harcolt az elbocsátások és a bérek csökkentése ellen, valamint a munkanélküliek támogatásáért. S amikor a szomszédos Németországban a fasizmus felütötte a fejét, a Rudé právo ismét riadót fújt. Figyelmeztette a dolgozókat erre a veszélyre, és éberen őrködve a haza szabadsága és a dolgozók jogai felett, azonnal jelezte, amikor a fasizmus lépfenéje felütötte a fejét Csehszlovákiában is. A demokratikusnak, humánusnak mondott Masaryk kormányának nem volt ínyére, hogy a kommunista párt figyelmezteti a dolgozókat a kulisszák mögött lezajlott eseményekre, a burzsoázia cselfogásaira, magyarázza azok célját és kihatását a dolgozó nép életére, s harcot szervez a dolgozók jogainak megvédéséért. Ezért, ha szinleg nem is tiltotta be a kommunista pártot, de hivatalosan betiltotta annak gyűléseit, csendőrökkel oszlatta széjjel a munkások tanácskozásait és büntette a gyűlések résztvevőit. Napirenden volt az igazságot Ez alkalomból meleg szeretettel üdvözöljük Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi lapját, s jó kívánságainkat felezzük ki a RUDÉ A CSKP Központi Bizottsága átfogó kiállítást rendezett a párt 40. évfordulója alkalmából a prágai Hybernpalotában. Az ünnepi jellegű kiállítás ismerteti a látogatóval pártunk irányelveinek megvalósulását hazánkban, amelyek népünk számára nemzeti és társadalmi biztonságot, valamint általános jólétet nyújtanak. A kiállítás nem foglalkozik a párttörténet régebbi szakaszainak egészen kimerítő ismertetésével, viszont annál több teret enged a szocializmus építése időszakának hazánkban. A kiállítás első fele pártunk harcát mutatja be, amelyet a szocialista átalakulás érdekében folytat társadalmi életünk minden területén. Az egyes témaköröket dióhéjban így lehet jellemezni: hazánkban győz a szocializmus; iparunk hatalmas fejlődése; munkásmegmozdulások; szocialista munkabrigádok; minden tervünk középpontjában az ember áll; az élet, öröm és szépség nevében. Az emeleten elhelyezett második rész központi gondolata pártunk hűségét méltatja a proletár internacionalizmus elvéhez. A kiállítás e részének témakörökbe összpontosított anyaga bemutatja a kommunizmus erőinek hatalmas növekedését az egész világon, az imperializmus elleni demokratikus és nemzeti fölszabadító erők ténykedését és kilátásait, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szerepét ebben a világmegmozdulásban és részesedésünket a két rendszer közötti békés versengésben harmadik ötéves tervünk segítségével. A nagy jelentőségű kiállításon néhány eddig nálunk még nem alkalmazott műszaki újdonsággal találkozunk. Ilyen például az ipari televízió alkalmazása, amely S kis televízió-stúdió fülkéjéből kis vászonra vetített filmeket és fölolvasott magyarázatokat közvetít képernyőin. Az első emeleti helyiség homlokterében elhelyezett hatalmas fénycsöves világtérképbe három vetítő vásznat építettek be a reridezók, amelyeken poliekrán\ rendszerű filmeket vetítenek. Egy kilenc méteres vetítővászon a filmvetítés szünetében jelképes mozzanatok festménye jelenik meg. Ezt ún. Iwniniszcens színekkel festették, amelyek csak akkor válnak láthatóvá, ha szabad szemmel föl nem fogható ibolyántúli sugarakkal világítják meg őket. A különlegességek közül megemlítjük még az önműködő „informátort", amely a látogató kérdéseire válaszol. Tekintettel a kiállítás nagy jelentőségére, májustól szeptember végéig áll az egész országból érkező látogatók rendelkezésére a rendezvény gazdag mondanivalója. Hogy a lehető legnagyobb számú érdeklődő tekinthesse meg a fontos kiállítást, 50 %-os vasúti kedveménnyel társas utazásokat szerveznek Prágába minden kerületből. K. Sz. teltaro nuae pravo encoDzasa, es sok esetueu ucuhuiták a lap kiadását. Majd szigorúan betiltották a Rudi právo árusítását, s pénzbüntetéssel sújtották a lap kiadóját, hogy így anyagilag lehetetlenné tegyék a laj megjelenését. Téves lenne azt hinni, hogy a Rudé právo a fasiszts megszállás alatt jelent meg először illegálisan. Már i demokratikusnak mondott és papíron szólásszabadságol biztosító csehszlovák kormány alatt is illegálisan jelem meg azokban az időszakokban, amikor ideiglenesen beszüntették a lap megjelenését. Még a német megszállás előtt, 1938. október 20-án a kormány nyíltan és azonnal hatállyal véglegesen betiltotta a Rudé právot. S a Rud< právo szerkesztői sem a fasiszta német megszállás alatl ismerkedtek meg a pankráci börtönnel, hanem már jóval előbb, 1933-1934-ben, amikor a gazdasági válsáj alatt az éhség és a munkanélküliség ellen a dolgozót oldalán harcoltak. Például Antonín Novotn^ elvtársat köztársasági elnökünket annak idején több mint ötvenszer büntették meg úgynevezett sajtóvétség címén. Amikor eljöttek a fasiszta megszállás nehéz évei, ai illegális Rudé právo mozgósította Csehszlovákia népeit a fasiszták elleni küzdelemre. Meghatódva olvassuk a Rudé právo régi számainak hasábjait, mert tudjuk, hogy a lap szerkesztői és munkatársai, valamint sokan annak terjesztői, közül is, mái nincsenek az élők között. A felszabadulásért küzdöttek de nem érték meg a felszabadulás napját Fuéík, Urx Krejcí, Brunclík, Kién, Konrád, Sinkule, Krízek és Santroch elvtársak, s a szabadságért áldozták életüket Zika Molák, Vyskocil, Sumbera, Axamít és más elvtársak is akik az elnyomás alatt a Rudé právot írták és kiadták Mindnyájan a közé a 25 000 kommunista közé tartoznak akik a szabadságért és a dolgozók ügyéért folyó han áldozatai lettek. Gajdács Irér
