Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-05-11 / 38. szám

Kiköszörülik a csorbát

T Nincs nálunk olyan újság, amit érdemes lenne közzétenni, hacsak a Mátyás király mondáját fel nem újítanák — így fogadtak bennünket a szövetkezeti dolgozók Sajőgömörön. — Gyenge az állattenyésztés, a növénytermesztésben is hiba hibát követett. Ha arról Írnának, nem vennék jónéven a szövetkezetesek, márpedig a Szabad Földművest minden tag olvassa. Bennünket legjobban a gépesítésről és a kukorica termesztéséről írt cikkek érdekelnek.

/

Bizony a múlt éven elég mostohán bántak a kukoricával, de - most azzal dicsekedtek, hogy náluk is utat tör a százas mozgalom.

Ezen a vidéken ezt a dolgot kétféleképpen értelmezik. Az egyik az, amikor vetéstől betakarításig egy traktoros végzi a kukoricatermesztés minden munkáját 100 hektáron, a másik pedig, amikor egy hektárról 100 mázsa szemeskukorica betakarítását tűzik ki célul. A legjobb eredmény az lenne, ha egy parcellán mind a két elv egyszerre valósulna meg. A sajógömöri EFSZ-ben viszont a múlt évben sem az egyik, sem a másik célt nem érték el. Ennek ellenére nem adták fel a reményt és titokban arról beszélgetnek, hogy idén jó lenne, ha a százas mozgalom mind a két módját legalább félig megvalósítanák, s jövöre egészen.

A vetést a múlt évben is jól végezték, úgyhogy keresztben, hosszában sarabolták a gépek. A ritkítást és a fészkek gyomirtását kézzel végezték, mert nincs még olyan vetőgépjük. amelyik egy helyre két szemnél többet ne vetne és Simazint sem permeteztek a kukoricaföldre. Ezt azért nem, mert a kétszer egymás után termelt kukorica felborítaná a vetésforgót. Egyéb növényt pedig kipusztltana, mert a Simazin hatása rendszerint másfél évig, két évig tart. A vetésforgó betartása pedig fontos, mert az EFSZ vetőmagot termel a Véglesi Vetőmagnemesitö Állomásnak szerződésre. Az idén 10 hektár őszi búza, 5 hektár bükköny, 5 hektár tavaszi búza, 18 hektár tavaszi árpa, 20 hektár kukorica, 3 hektár zab, 7 hektár lucerna, 20 hektár lóhere és 5 hektár szarvaskerep szolgálja ezt a célt. A vetőmag faj- és fajtisztaságán kívül megkövetelik a minőséget is, ezért az EFSZ-ben első helyen a talajerő fokozása $11. A 60 család, mehet is a magtermcsztés miatt tartják, amelyet Tóth Árpád gondoz nagy odaadással.

Tavaly a sok eső és a megáradt Sajó akadályozta a kukorica gépi betakarítását, de emiatt azért még meg lehetett volna menteni ezt a drága növényt és egyéb terményt is, például a lent, ha jövedelmük legfőbb forrását nem a biztosító intézetben látják. Abban ugyan nem csalódtak.

alapos változást hajtottak végre. Ha jövőre mind a két százas mozgalmat 100 százalékra érvényesítik a kukoricatermesztésben, akkor a jelenleg kevésnek tűnő kézi munkaerőből jut még a szőlőhegyre is, mert lassan csak múltja marad annak a bortermesztésnek, amihez az a monda is fűződik, amelynek felújítását tanácsolták e cikkem helyett.

A falu már úgy felépült, hogy Mátyás király sem ismerne rá. Viszont

Már jó legelője van a marhának

(A szerző felvétele.)

mert 1 800 000 korona kártérítést fizetett a szövetkezetnek, de a pénz nem pótolja az elvesztett terményt, főképpen a takarmányt. Ezért igyekszik most annyira az EFSZ a százas mozgalom mind a két módjának az érvényesítésében.

— Tavaly a kukorica egyelésben brigádosokra támaszkodtunk — je-* gyezte meg Pál János, könyvelő —, idén a tagok végzik ezt a munkát, de a többi a traktorosokra hárul. A takarmányozás problémája is megoldódik lassan, mert már jó legelője van az állatoknak, igaz, hogy nem csoda, mert minden talpalatnyi legelőt a talajelemzés szerint műtrágyáztunk. A takarmány betakarítására is nagyobb gondot fordítunk az idén.

De nem is ezekből a megjegyzésekből állapíthatjuk meg, hogy a szövetkezetesek hozzáláttak a jó hírnevükön esett csorbák kiköszörüléséhez, hanem abból, hogy a falu apraja nagyja hangya-módra serénykedik, s bizonyára jobban mint Mátyás király idejében, mert maguknak dolgoznak. Igaz, hogy a múlt éven sem a tagság szorgalmán múlott, csupán a szervezésen. Ezen a téren viszont

borának van még egy igen nagy hibája, kevés. Kívánjuk, hogy a kukorica teljes gépi ápolásával ez a probléma is megoldódjék és a jó gömöri szövetkezetesek még sokáig élvezhessék a híres szőlőhegy üdítő levét.

Csurilla József

— Azt már nem — harsant jel egy erélyes hang. — A sertésállomány növelésében Sáró vezet.

Ez a kijelentés Gálos Géza ajkáról hangzott el a sárói EFSZ irodájában. Kisebb eszmecsere folyt még e kérdésben, de végül is a két pont a sárói szövetkezet oldalára vándorolt.

Az asztal körül ülő négy ember csak egy rövid időre szakította félbe munkáját, hogy a becsöppent jövevényt üdvözöljék. A megismerkedés folyamán derült ki, hogy a „négyek tanácsában" Gálos Géza EFSZ elnök és T r ník Mátyás, a helyi nemzeti bizottság titkára Sárót, Lisk a Pál szövetkezeti elnök és Peder János HKB titkár pedig Mikolát képviseli. Éppen az első negyed év eredményeit egyeztették össze és értékelték a két szövetkezet között kialakult versenyt. E verseny feltételeinek pontjai között a tavaszi munkák, a vetés elvégzése, az egyes agrotechnikai határidők betartása, az állatállomány fejlesztése, a politikai és társadalmi munka, s még sok más pont szerepel.

Igen érdekes az a versenypont, amely a háztájiban tartott szarvasmarha és sertések számának csökkentését szorgalmazza. Az értékelésből kitűnt, hogy Sárón és Mikolán is eredményes politikai-népnevelő és felvilágosító munkát végeznek, mert a tagság körében egyre jobban megfogamzik az a nézet, hogy nem kifizetődő a háztájin tehén- vagy sertéstartással bíbelődni. Mindkét szövetkezetben állandóan csökkenő irányzatot mutat a háztáji gazdaságokban tartott állatok száma. S ez helyes is. Hiszen

Koncz agronómus, Kutyka és Pásztor gépkezelők megbeszélik a vetőgép még pontosabb beállításának lehetőségeit. (A szerző felvétele)

a közös gazdálkodás sokkal kisebb fáradsággal eredményesebb. A tagságot a közös gazdaság mindig kellőképp el tudja látni a szükséges tejjel, tejtermékekkel, hússal és hentesáruval. A háztáji pedig csak a tagok szabad idejét rabolja.

Az értékelés lélekzetvételnyi szünetében míg egy cigarettára rágyújtottunk, a kukorica négyzetes vetésére terelődik a szó. Arra a kérdésre milyen tapasztalatokat szereztek a négyzetes vetés terén a múltban, Gálos elvtárs mosolyogva mondja.

— A tavalyi eredményt talán az bizonyítja a legjobban, hogy az aszszonyok a négyzetesen vetett kukorica Kapálásáért szinte verekedtek. A sorokba vetett kukoricával szemben a kapálás itt gyerekjáték volt. A hektárhozám pedig a négyzetesen vetett táblákon 8 — 10 mázsával haladta meg a többi kukorica terméseredményét. Most is négyzetesen vetünk (ez a beszélgetés még április 13-án folyt le) és ötven hektáron teljesen gépesítve akarjuk megművelni a kukoricát.

S hogy ne maradjunk csak a szavaknál míg „a négyek tanácsa" tovább folytatta megkezdett munkáját, a helyszínen néztük meg a négyzetes vetést. Kutyka Kálmán traktoros Pásztor Lajos vetögépkezelővel egy TVD-6-os vetögép segítségével vezérlőhuzal nélkül vetette négyzetesen a kukoricát. A műveletnél Koncz Károly agronómus és Hóz József gépesítő is jelen volt, hogy ellenőrizzék a vetés menetét. A vetögép kerekére szerelt szegmentum segítségével már egészen jól ment a négyzetes vetés, a fordulóknál azonban szinte kisebb értekezletet tartottak, hogy hogyan lehetne még eredményesebbé, gyorsabbá tenni ezt a vetési módot.

A szövetkezet irodájába visszaérve már a verseny pontos végeredményét is megtudhattuk. Ez alkalommal 31:21 pontaránnyal Sáró került ki győztesen. A munka és az igyekezet azonban bizonyára egyik részről sem lankad majd, s így lehetséges, hogy legközelebb már Mikola kerekedik felül.

A baráti viszony azonban továbbra is megmarad, hiszen közös érdekük, hogy mindkét, egymással vetélkedő szövetkezet a lehető legjobb eredményeket érje el. Ezt pedig a verseny által feltárt hiányosságok kiküszöbölése és a tartalékok maradéktalan felhasználása segíti elő. Egymás tapasztalataiból tanulva így ez a verseny értékes „ tényezőt jelent, mert résztvevőknek irányt mutat, segítséget ad, és elórelendíti a közös gazdálkodást.

Ormay Kálmán

Utolsókból

elsők

Mit tesz a prémium és a szilárd bérezés

Hűvös március elseje volt, amikor Ján Kristofic, a cíferi szövetkezetbe érkezett. Az i emberek vegyes érzésekkel ' köszöntötték, ö sem érezte magát valami rózsás hangulatban, amikor kezébe vette a szövetkezet gyeplőjét. Jói ismerte a szövetkezet gazdasági helyzetét. Mint a járási nemzeti bizottság dolgozója, ide is gyakran ellátogatott. Az igazat megvallva, nem sok öröme telt benne, hiszen a cíferi szövetkezet már nyolc éve a járás leggyengébb szövetkezezetei közé tartozott. A munkaegységekre alig 7—8 koronát fizettek ki, sőt három éven át ráfizetéssel gazdálkodtak.

Ján Kristofic nem volt kezdő a szövetkezet vezetésében. Mielőtt a járásra került a bozetechovi szövetkezet elnöke volt, ahonnan most segítségként Cíferbe hívta régi munkatársát, Horváth Ágnes könyvelőnőt is. Most közös erővel láttak hozzá a munkához. Először átvizsgálták a szövetkezet termelési és pénzügyi tervét. Szinte valószínűtlenül túlhajtott tervet találtak. A szövetkezetnek például alig volt 500 sertése, de a beadásra mégis 720 mázsa húst terveztek. A munkaegységekre az előző évek eredményeit és a lehetőségeket figyelmen kívül hagyva, 18 koronát irányoztak elő. Ján Kristofic tudta, hogy miért. Azért, hogy a tagoknak minél nagyobb előlegeket fizethessenek ki.

Végigjárta a határt. Már március volt, de a cukorrépa vetésterületének csak a fele volt fölszántva, s az is trágyázatlanul várta a magot. A mezőgazdasági gépeket a szövetkezet nem volt hajlandó átvenni a gépállomástól a meghatározott időpontban, s így jóformán az új elnökkel egyidöben érkeztek meg — traktorosok nélkül. A traktorosok nem akartak a gyenge szövetkezet tagjaivá válni. Vetőmag sem volt, s a szövetkezet már az ősszel 240 000 korona kölcsönt vett fel az év terhére. Az istállókban alacsony létszámú állomány fogadta az új elnököt, de legalább elegendő abrak volt az állomány számára, ha már a szénáról el is feledkeztek.

• Mit lehet ilyen helyzetben tenni?

Először hozzáláttak egy reális termelési és pénzügyi terv kidolgozásához. Magas, de teljesíthető feladatokat tűztek ki. Kiszámították, hogy a terv teljesítése esetén az előzőleg tervezett 18 korona helyett csak 15 koronát fizethetnek munkaegységenként. A tervet a taggyűlés egyhangúan elfogadta, de az emberek valahogy közömbösen, fásultan fogadták az elnök szavait.

— Nem hisznek bennem — gondolta fájón Kristofic elvtárs. Végigtöprengte az éjszakát és arra a megállapításra jutott, hogy elsőrendű feladat lelkesedést és hitet önteni az emberekbe. Igenám, de hogyan!

— Áttérünk a szilárd bérezésre — vetődött fel benne a gondolat.

Azonnal hozzálátott a lehetőségek tanulmányozásához. Az állattenyésztés, ha rendet teremtenek a takarmányozás és az állatgondozás terén, fedezni tudná a tagok fizetését. Kiszámította, hogy helyesen megállapított normák esetén munkaegységenként 12 koronát fizethetnének rendszeresen minden hónapban, és 200 000 koronát prémiumozásra hagyhatnának. A termelési költségek fedezésére pedig kölcsönt vennének fel a banktól, amelyet a gazdasági év végéig lefizetnének.

— Ha a tagok minden hónapban kézhez kapják a munkaegység teljes értékét, megjön a munkakedvük, és a közös gazdálkodásba vetett hitük! — gondojta reménykedve. Ügy érezte, hogy megtalálta a helyzet kulcsát.

így történt, hogy néhány nappal a tervek jóváhagyása ut^i ismét gyűlésre jött össze a tagság. Az új elnök megmagyarázta, hogy a szilárd bérezés csak akkor valósítható meg, ha maradéktalanul teljesítik a termelési tervet, és az állattenyésztésben dolgozó tagok minden hónapban betartják a beadás időbeni Jervét.

A tagok figyelő szemekkel, mély csendben fogadták az új javaslatot. A közömbösség páncélja olvadozni kezdett, már vitatkozni, tervezni is tudtak.

Megpróbáljuk!

Rendet teremtettek az istállókban és a takarmányozásban. Ezzel az egyszerű intézkedéssel 5,6 literről 7 literre növelték a tehenenkénti átlagos napi tejhozamot. A széna pótlására azonnal tavaszi keveréket vetettek. Nem volt idő új normák kidolgozására, s ezért az elnök javaslatára átvették a bozetechovi szövetkezetben hosszú évek alatt kiforrt, gondosan kidolgozott munkanormákat.

A traktorosokat is sikerült meggyőzniük. A gépállomáson egy norma teljesítéséért 26 koronát kaptak, ezzel szemben a szövetkezet ugyanezért a teljesítményért két munkaegység értékét ígérte, és a hiányzó 2 koronát busásan pótolta a természetbeni juttatás.

A nyolc traktoros azonnal hozzálátott a tavaszi munkálatokhoz. Már az első naptól kezdve versenyeztek a legjobb teljesítményért, s a versenyt ugyanolyan szempontokból értékelték, mint a gépállomáson (teljesítmény, minőség, üzemanyagfogyasztás, üzemképesség). A versenyzőknek havonta 1500 korona prémiumot adtak: 500 koronát a legjobbnak, 400 koronát a második helyezettnek, 300 koronát a harmadiknak, 200 koronát a negyediknek és 100 koronát az ötödiknek.

A tavaszi munkálatok első szakaszát időben és jól elvégezték. A tagoknak is kifizették az első hónap után járó bért, az Ígért prémiumot is megadták, s mindjárt fellobbant a bizalom eddig csak pislákoló lángocskája. Ezután jött a tavaszi munkálatok nehezebb része, a cukorrépa egyelése és a kapálás.

Alig sorolt a cukorrépa, máris öszszehívták az asszonyokat. A feladat: egy hét alatt ki kell egyelni a 65 hektárnyi cukorrépát. Tíz munkacsapat látott hozzá az egyeléshez. Még korainak találták ugyan az egyelést, de mindnyájuknak szárnyat adott a prémium. Minden hektár időben és jól kiegyelt cukorrépa után a béren kívül 50 korona prémiumot Ígért a vezetőség. Mind a 65 hektár egy héten ybelül készen volt! Szükség is volt gondos munkára, mivel 350 mázsás hektárhozamot terveztek annak ellenére, hogy a trágyát csak tavaszszal juttatták a talajba.

• Brigádsegítség nélkül

Teltek a hetek, erősödött a bizalom, nőtt a munkakedv, s minden munkálatot a tervezett időpontban, brigádsegítség nélkül elvégeztek. Az állattenyésztők is állták a sarat, s így a tervezett bevétel, s vele együtt a tervezett bér is biztosítva volt. Mire eljött az aratás ideje, már senkinek sem jutott az eszébe, hogy az előző évekhez hasonlóan, brigádosokról gondoskodjon.

Elsősorban a gépek jó kihasználásáról gondoskodtak. A gépállomáson bevezetett normáktól magasabb normákat fogadtak el. Például egy kévekötöző napi normája a gépállomáson 4,2 hektár volt, a szövetkezetben pedig 5 hektárt kellett learatnia, hogy a traktoros és segédmunkása elnyerhessék a 30 koronás napi prémiumot. Ha ezt a teljesítményt is túlszárnyalták, akkor minden újabb hektár után további 10 korona prémiumot kaptak. Hasonló normákat és

prémiumrendszert dolgoztak ki I kombájnokra, szalmalehúzókra és a cséplőgépekre is. Például a cséplőgépnél dolgozó munkacsapat a napi norma teljesítése után minden további mázsa kicsépelt gabonáért 25 fillér prémiumot kapott.

Az aratással 9 nap alatt, a csépléssel pedig 13 nap alatt, brigádsegítség nélkül készen voltak. A tervezett hektárhozamokat túlszárnyalták és cukorrépából is elérték a tervezett mennyiséget.

Nagyot fordult a helyzet az állattenyésztésben is. Még 1959-ben az évi tehenenkénti tejhozam 1923 liter volt, 1960-ra már 2500 litert terveztek. A terv teljesítése esetén minden tehéngondozónak 1000 koronát, a fejőnek pedig 500 koronát ígértek prémiumként. Az év végén meglepődve látták, hogy ezt a lehetetlennek tűnő feladatot is túlszárnyalták. Az átlagos évi tejelékenység elérte a 2555 litert!

Volt öröm az év végén, amikor számbavették az eredményeket. A munkaegység után rendszeresen fizették a 12 koronát és a prémiumra tervezett 200 000 korona helyett 280 ezer koronát adtak a tagoknak. A termelési költségekre kapott kölcsön utolsó részletét 14 nappal a határidő előtt lefizették. A jó vetőmag és az alapos trágyázás kamatostul visszafizette a kölcsönt, sőt 156 000 korona jutott még az üzemi tartalékalap feltöltésére is.

A cíferi szövetkezetben ilyen körülmények között láttak hozzá idén a munkához. Ma már a járás legjobb tejtermelőiként emlegetik őket. Elhagyták a munkaegység utáni fizetést és teljesen áttértek a normák utáni szilárd bérezésre. Míg tavaly 1000 000 koronát fizettek ki a tagoknak alapbér és prémium formájában, addig erre az évre 1 350 000 koronát terveznek. íme egyetlen év alatt a szilárd bérezés utolsóról az első helyre emelte a cíferi szövetkezetét.

GAJDÁCS IRÉN

fíiPMÍi/er 3