Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-05-07 / 36-37. szám

„Malom sor" nevet kapta (a szerző felvétele) bizony nem lenne könnyű a válasz. Mit hozott? Kezdjük sorban... De­hogy! Röviden is ki tudják azt a bo­­lyiak fejezni. Mindent. Boldog, öröm­teljes életet! Molnár János (Boly) . fbunawtr 1961. május 7. Tizenhat éve történt... Csallóköz csatakos utain a felsza­badító Vörös Hadsereg alakulatai száguldottak végig, kissé talán fá­radt, de mosolygós arcú katonák meneteltek a végső cél, a végső győ­zelem felé. Elhagyva az egyes falva­kat, mindenütt egy új élet vetett csirát. Csallóköz fellélegzett. Szabad­ság! Nyárasd semmiben sem különbözött a többi csallóközi falutól. De itt is, a félig földbe épített kunyhócskákban, a háború alatt és a mértéktelen ki­zsákmányolástól testileg, lelkileg meggyötört emberekben egy új, élet­erős nedvkeringés indult meg. AMI MÉG EMLÉKEZTET A falu közepéről eltűnt a régi kas­tély. Megrontotta az idő, a letűnt korral együtt szétmállott, semmivé lett. A kegyetlen múltból csupán gróf Pálfy János kegyelmes úr pallos­jogát jelképező bástya maradt meg. Nyárasdon ma már csak ez a törté­nelmi emlék idézi elénk a múltat. Semmi más... Persze erre sem tekintgetnek riadt szemekkel az emberek. Csak álljon magában a bástya, így legalább job­ban észrevehető, jobban szemléltet­hető az a fejlődés, amelyet a falu az előző évszázadokhoz viszonyítva, e kevés, a történelem időtengerében csupán egy pillanat — tizenhat esz­tendő — alatt megtett. ELSŐ LÉPÉSEK Lassacskán, tipegve-topogva tette meg a falu az első lépéseket. A régi rend csökevényeit nem lehetett egy­szerre kiirtani. Öt év sem telt el a felszabadulás óta, s Nyárasdon meg­alakult a szövetkezet. Ez a tény, ez az esemény egy teljesen új korszakot nyitott meg a falu életében. S ha jól meggondoljuk az öt esztendő alatt hatalmasat kellett az embereknek fej­lődnie, ha elhatározták, hogy a nagy­üzemi termelés útjára lépnek, ha érvénybe léptetik a szocialista terme­lési viszonyokat. ...A CÉLEGYENESBE JUTOTTAK! Ma a nyárasdi szövetkezet a Csal­lóköz legjobbjai közé tartozik. A tag­ság kitartó hangya-szorgalmának az eredményeképpen ma méltán nevez­hető a nyárasdi szövetkezet szocia­lista nagyüzemnek. S az emberek! Úgy élnek, mint városon. Igaz, ehhez az is nagyban hozzájárul, hogy nyá­rasdon már bevezették a szilárd ju­talmazást, fizetést kap a szövetkezeti dolgozó. Oj jelleget öltött a falu. Az új házak egész sora épült fel, s épülnek a továbbiak. Ezek berendezéséről ta­lán nem is kellene szólnunk. Hisz a fürdőszoba, a két szoba és az elő-Ä szabadság hozta szoba ma már olyan természetesnek tűnik a nyárasdiak előtt, mint az, hogy televíziót vásárolnak, újságot olvasnak, rádiót hallgatnak, stb. Kik laknak a házakban? Róluk szintén érdemes szólni. — A legtöbbje — mondja el Kubík Béla, a helyi nemzeti bizottság titkára — volt urasági kocsis, béres, kanász. Valamikor csak tengették életüket. Mindez feledésbe merült. S jól is van ez így. A múltnak még az emlékei se nyomasszák az embereket. MI ÉPÜL MÉG? Elsőbb beszéljünk arról, ami már van. Természetesen a szövetkezet korszerűen felszerelt gazdasági ud­varral, istállókkal rendelkezik. A falu egyik büszkesége az űj növényne­mesítő állomás. De az építkezés to­vább folyik. A parkba szövetkezeti klub építését tervezik ebben az év­ben. Két önkiszolgáló üzletet kap a falu. KULTURÁLIS tevékenység Jó kezekben van a falu kulturális élete. Pöthe László, a CSISZ szerve­zet elnöke így nyilatkozott erről: — Szervezetünknek 80 aktív tag-ja van. Valamennyien a szövetkezetben dolgozunk. A nehézségeket kiküszö­böltük, ma egy húron pendül a szer­vezet összes tagja, nincsen széthúzás. A kollektív ereje pedig hatalmas erő. Nyárasdon szép népművelődési ott­hon áll a fiatalok rendelkezésére. Bőven nyílik tehát lehetőségük kul­turális tevékenységre, no meg szó­rakozásra is. A fiatalok ezt látva, nem kívánkoznak el a faluból, jól érzik magukat Nyárasdon. Örök hála felszabadítónknak, a dicső szovjet hadseregnek! Ezt a gondola­tot fejezi ki felvételünk is, amely a szovjet és a csehszlovák nép örök barátságát jelképező szobrot ábrázolja. (Foto: CTK) Szép köntösben... MÜLTBÖL A JÖVŐBE Tizenhat éve történt... A faluban szovjet katonák meneteltek... Az emberek kinyújtották megzsibbadt testüket. Fények gyúltak a faluban. A szabadság, az öröm fényei. A sze­mekben kigyúlt a boldogság. A falu elindult, feltartóztathatatlanul a jö­vőbe. Török Benedek VLAGYIMIR GORGYEJCSEV: Régi zászlók A Reichstaghoz tört a gyalogság été gotyólyuggáttá, jeges szélben. Egy ifjú kqtona — márrmár elérve, ott esett el a közelében. Haldokolva... de bénán is csatázó jobbkarját a magasba lökte, és szuronya hegyén a vörös zászló szétbomólva nyílt ki fölötte. Az idő lassan éveit cseréli selyme,felett — kopnak színei... De korunk minden győzelme a régi zászlók fényét hinti, hirdeti. Fordította: Kovács Béla A Párkányi Városi Nemzeti Bizott­ság igen nagy gondot fordít arra, hogy a tavasz, illetve május érkeztével a város utcái, terei minél szebbek le­gyenek. Parkosítják az egész várost, több ezer facsemetét, bokrot, fenyőt, rózsafát, virágot ültettek ki a város­ba. A szökőkutak sem hiányoznak majd Párkány Ízlésesen parkírozott utcáiból, tereiről. Tehát szépül a város. Májust teljes díszben, pompával várta Párkány. Igaz, nemcsak ez alkalomra készítet­ték a parkokat. A nemzeti bizottság dolgozói úgy gondolják — nagyon helyesen —, hogy szükséges dolgo­zóinknak napi munkájuk után, kelle­mesen rendbehozott városban sétálni, vagy éppen üldögélni, pihenni a park­ban, hallgatni a víz csobogását. Az idei május bővelkedik a szebb­nél szebb ünnepekben. A párkányiak pedig díszes köntösbe öltöztették vá­rosukat. Tehát üde, ízléses környezet­ben köszönthetik felszabadulásunk napját, 16. évfordulóját is. Nagy József (Nána) * * ★ • Több jelentős könyv jelenik meg pártunk megalapításának 40. évfor­dulója alkalmából. A napokban lat napvilágot Gajan-Kanárik „Harc a párt megalakításáért" című könyve, valamint Plevza „A CSKP és a föld­műves-kérdés" című könyve. Az új házsor, amely a könyvre, kultúrára. Nem tellett ide­jükből szórakozásra sem. Vasárna­ponként pedig elültek a kocsmában reggeltől estig. Gondoljunk csak ki­csit vissza. Mikor okozott a múltban gondöt egy faluban a népművelődési otthon építése? Ki törődött ilyesmi­vel? Maga a falu népe sem lépett fel akkora igényességgel, mint ma­napság. A kenyérharc, a megélheté­sért folytatott hátgörnyesztő küzde­lem kiölt az emberekből minden egyebet. Élni kellett! Éppen csak élni... Nézzünk csak szét ma egy keveset Bolyban. Természetesen lényegesen megváltozott a falu arca. A többi építkezés mellett egy teljesen új ház­sor, mintegy 50 ház épült fel, me­lyekben mind a szövetkezet tagjai laknak. A faluba bevezették a vil­lanyt, megszépültek az utcák. Az emberek életszínvonala emelke­dett, a szövetkezetben mégiscsak könnyebben és jobban megy a munka, s ha ma a falu kulturális élete felől érdeklődünk bátran elmondhatjuk nincsen semmi okunk aggodalomra. A fiatalok szívesen kapcsolódnak be a falu kulturális életébe, többször rendeztek már műsoros estet, szín­darabot, stb. Maguk a fiatalok is mások. Szépen öltöznek, kultúráltan, inteligensen vi­selkednek, inkább moziba járnak mint kocsmába, s ha már, akkor szépen csendesen elszőrákoznak, el­­danolnak. A faluban népművelődési otthont, méghozzá egyemeletesét, építenek, új önkiszolgáló bolttal szeretnék meg­örvendeztetni a lakosságot, s a helyi nemzeti bizottság távlati terve alap-A vallástalan kritika alapzata: az ember csinálja a vallást, nem a vallás az embert. Mégpedig a vallás annak az embernek az öntudata és önérzete, aki vagy még nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét el­vesztette. De az ember nem valami elvont, a világon kívül kuksoló lény. Az ember az az ember világa, az állam, a társadalom. Ez az állam, ez a társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak álta­lános elmélete enciklopédikus össze­foglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus meg­valósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küzdelem ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás. A vallási nyomorúság, a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszers­mind tiltakozás a valóságos nyomo­rúság ellen. A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen vi­lág lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma. A vallás mint a nép illuzórikus boldogságát megszüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát köve­telni. Az állapotáról táplált illúziók feladását követelni annyi, mint amaz állapot feladását követelni, amely rá­szorul az illúziókra. A vallás kritikája tehát csírájában ama siraiomvölgy MARX KÁROLY: £1 vallás lényege 1818. május 5-én, 145 évvel ezelőtt, született Trierben Marx Károly, a tudományos szocializmus megalapítója. Az emberiség hálával és sze­retettel emlékezik meg az évfordulón nagy fiáról, aki egész életét, a boldogabb, igazságos jövőnek szentelte. Mindvégig, megingathatatla­nul küzdött az emberi elme felvilágosultságáért, a sötétség, a kapita­lizmus, a klérus ellen. Művei valósággal az emberiség bibliájává váltak. A jobb világért küzdő ember munkás, tudós, művész szükségét érzi, hogy a marxizmus eszméivel fegyverezze fel magát, hogy az ő tanai szerint éljen, cselekedjen. Alább két rövid eszmefuttatását közöljük, melyekben szintén az „emberiség ópiuma", a vallás ellen küzd. kritikája, amelynek szentfénye a val­lás. A kritika letépte a láncról a kép­zelt virágokat, de nem azért, hogy az ember a fantáziátlan, vigasztalan lán­cot hordja, hanem azért, hogy a lán­cot ledobja és élő virágot szakítson. A vallás kritikája kiábrándítja az embert, de azprt, hogy mint kiábrán­dult, értelmére tért ember gondol­kozzék, cselekedjék, alakítsa való­ságát, hogy önmaga körül és így valódi napja körül keringjen. A vallás csak az illuzórikus nap, amely az em­ber körül kering, amíg ez nem ön­maga körül kering. A kereszténység szociális elvei A kereszténység szociális elvei igazolták az ókori rabszolgaságot, dicsőítették a középkori jobbágyságot, és szükség esetén értenek ahhoz is, hogy, habár kissé keserves ábrázat­­tal, a proletariátus elnyomatását vé­delmezzék. A kereszténység szociális elvei egy uralkodó és egy elnyomott osztály szükségszerűségét prédikálják, s az utóbbi osztály 'számára csak az a jámbor óhajuk van, hogy az előbbi legyen jótékony. A kereszténység szociális elvei az összes gazdaságoknak konzisztóriumai tanácsosi kiegyenlítését az égbe he­lyezik át, s ezáltal igazolják a gaz­ságok további földi fenntartását. A kereszténység szociális elvei az elnyomóknak az elnyomottakkal szem­ben elkövetett összes aljasságait vagy az eredendő bűn és más bűnök igazságos büntetésének nyilvánítják, vagy megpróbáltatásoknak, amelyeket az Ür szab ki végtelen bölcsességében a megváltottakra. A kereszténység szociális elvei a gyávaságot, az önmegvetést, a meg­alázkodást, a szolgalelküséget, az alá­zatot, vagyis egytől egyig a csőcselék tulajdonságait prédikálják, a proleta­riátusnak pedig, amely nem akarja hagyni, hogy csőcselékként kezeljék, még a kenyérnél is nagyobb szüksége van a bátorságra, az önérzetre, a büszkeségre és a függetlenség szere­­tetére. A kereszténység szociális elvei alamusziak, a proletariátus pedig for­radalmi/ Május köszönt bennünket, májust köszöntjük. Dolgozó népünk legna­gyobb ünnepei május havában van­nak. Május 9-én hálával emlékezünk meg felszabadítóinkról, a dicső szov­jet hadseregről. Ha nagy ünnepre készülünk Igye­kezünk, hogy szép környezetet te­remtsünk magunk körül. Hisz itt a tavasz, dolgozó népünk lelkesen ün­nepel, szükséges tehát, hogy külsőleg is megjavuljon a város képe. Csak szabad hazában virágozhat a kultúra'. Teljes mértékben bizonyítja e mondás igazát a bolyi példa. A múltban a gazdák reggeltől estig túrták a földet. Ki gondolt volna ján 1963-ig felépül az új Iskola is, természetesen a lehető legkorszerűbb külsővel és belsővel. Ha most feltennénk a kérdést, mit hozott a bolyiaknak a felszabadulás,

Next

/
Oldalképek
Tartalom