Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-04-30 / 35. szám
♦ A kommunista bíró Krupa József, a Sókszelőcei Nemzeti Bizottság elnöke is azok közé tartozik, akik a kommunista párt megalakításábán részt vettek Szelőcén. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után egyre több hadifogoly került haza a falunkba is — emlékszik vissza Krupa elvtárs. - Ök mondották el, hogy mit is akarnak az orosz kommunisták, s hogy a munkásember boldogulásáért harcolnak. A községünkhöz tartozó Báb pusztán még 1921-ben megalakult a kommunista párt a cselédek soraiból. Egy kicsit elhallgat, mintha talán nem emlékezne jól vissza a 40 év előtt történtekre. De ez csak egy röpke percig tart, s máris tovább fonja a beszéd fonalát. — A Magyar Tanácsköztársaság leverése után Vircsik Mihály, magyar kommunista vörös katona a falunkban talált menedéket a fehér terror elől. Mi, fiatalok gyakran eljártunk hozzá, ő pedig a kommunistákról, azok harcairól, céljairól beszélt. Napokig elhallgattam volna, olyan szépen tudott beszélni mindezekről. Egyszer aztán, 1923-ban elhatároztuk, hogy megalakítjuk mi is a kommunisták pártját, mert láttuk, hogy ilyen forradalmi pártra van szükségük a proletároknak, a munkásosztálynak. Ekkor lettem én is a párt tagja. Nemsokára bevonult katonának, de a pártnak továbbra is hű tagja maradt. Teltek az évek, egymást kergették az események. Strájkokat, tüntetéseket szerveztek, s az egyik nevezetes eseményre így emlékszik vissza: — Báb-pusztán történt, 1930-ban. A munkanélküliség nagy volt, akik pedig dolgozhattak, azokat a munkaadóik látástól vakulásig hajtották. Összefogtunk és elkergettük Elek Béla bérlőt, s a munkát mi szerveztük meg. Aztán jöttek a csendőrök, letartóztattak bennünket, s a nyitrai bíróság három-három hónapi fogházra ítélt bennünket. A válság egyre erősödött. Egyre több lett a munkanélküli. De hát' mit törődtek ezzel az urak! Ha valaki nagyobb darab kenyeret követelt, az szemükben máris kommunista volt. — Tűrhetetlen volt a szegénység élete — folytatja Krupa elvtárs. — Harminckettőben a járás kommunistái éhségfelvonulást szerveztek. Mi is, szelőceiek elindultunk Vágsellyére, a járási székhelyre, de csak a hídig jutottunk el. Itt hatsoros csendőrkordon puskára tűzött szuronnyal fogadott bennünket. A járási főnök elénk jött és ezt mondotta: ,,A városba nem engedlek benneteket, küldjétek el hozzánk képviselőiteket, s azokkal tárgyalok majd". A küldöttek között volt Krupa elvtárs is, így hát jól emlékszik a járási főnök szavaira, aki így fogadta őket: „Szemtelen, aljas kommunista banda! Mért szítjátok a tömeget? Megparancsolom, hogy úgy, ahogy ide vezettétek, vezessétek őket vissza, mert ha nem, csendőreink zavarnak szét benneteket.“ Mi pedig azt feleltük: „Mi a dolgozókkal mint dolgozók jöttünk, követeléseink pedig jogosak. Nem ősziünk föl!“ Az első sorban magasra emelkedett egy puska, s Bucsík Béla fején ütés csattant... Serkent a munkásvér ... — Bucsíkkal és néhány elvtárssal együtt menekültünk a csendőrök elől. Az egyik csendőr bennünket vett üldözőbe. Le akart tartóztatni, de mi kőzáporral fogadtuk. Megkapta a magáét; az egyik kő fején találta. Este Bucsík Bélát letartóztatták, bíróság elé állították és hat hónapra elítélték. Krupa elvtárs 1932-től 1938-ig a kommunista párt képviselőjeként a bírói funkciót töltötte be. S amikor Horthyék megszállták az ő községét is, újból, s még jobban üldözték. Elkobozták a rádióját, mert Moszkvát hallgatta, s a hírekről tájékoztatta a többi elvtársat is. — A felszabadulás első napjaiban újraszerveztük a pártot. Munkához fogtunk. A Februári Győzelem után, 1949-ben már több elvtárs, akik a földosztás által földhöz jutottak, közösen kezdte művelni a földet, s 1950-ben már megalakítottuk a szövetkezetei és 1953-ban egészközségi szövetkezettel dicsekedhettünk. A felszabadult ország építéséből Krupa elvtárs is méltóan kivette s kiveszi részét. Hosszabb ideje a járáson dolgozott, majd saját kérésére falujába helyezik, ahol a helyi nemzeti bizottság elnökének tisztségét tölti be. A sókszelőcei kommunisták, s velük Krupa elvtárs is jó munkát végeztek a múltban s jó munkát végeznek ma is. A szövetkezetük egyre gyarapszik, erősödik. Nemrég bevezették a szilárd bérezést, s normánként 32 koronát állapítottak meg. Harcuk tehát nem volt hiábavaló, mert amiért egykor harcoltak, ma mindazt valóra is váltják. N. J. M Önzetlen harcosa a pártnak Negyven éves a párt. Veterán harcosai, hű katonái — őszhajú nagyapák, nagymamák — harcokkal, küzdelemmel, s hozzátehetjük, örömmel teli negyven esztendő távlatából kutatják elő emlékeiket. Bezzeg meglepődött Dinga néni, amikor meglátogattuk, hát még amikor arra kértük, hogy harcos múltjáról beszéljen. ő? Mit tett ő? A párt szerény katonája volt! A párt, a párt tette. — Mi csak a kötelességünket teljesítettük! — mondja határozottan Dinga néni. Jellemző ez a szerénység, ez az önzetlenség a párt régi harcosaira. Semmit, még a legkisebb érdemet sem vallják magukénak. Az emlékek sorából mégis sikerült egyet kiragadni, amelyből élesen domborodik ki Dinga néni alakja. — Huszonháromban vagy huszonnégyben történt... Várjunk csak... Igen. Dinga néni a vörös szakszervezetek funkcionáriusa volt. Egy szép napon a gyár vezetősége elé hivatták. Béremelés végett. — Béremelés? Meglepődtem. No ezek valamit akarnak tőlem. Tudtam, jó nem lehet, biztos megint spekulálnak. Jól érezte Dinga néni. Amint az rögtön kiderült, a többi munkás bérét csökkenteni akarták, s a vezető urak úgy gondolták, jó lesz, ha lekenyerezik a funkcionáriusokat, a munkásság vezetőit, talán könnyeb-Méltóan megiinneplik Az egész ország népe ünnepre, a párt megalakulása 40. évfordulójának megünneplésére készül. Ez alkalomból felkerestük Papanek elvtársat, a CSEMADOK galántai járási titkárát, hogy tőle afelől érdeklődjünk, hogyan készülnek a nagy ünnepre a járás CSEMADOK-csoportjai. — Hány irodalmi, illetve könyvvitát tartanak a helyi csoportok? — Mindössze 16-ot. Tízet Olbracht „Anná“-járói, hatot pedig Zápotocky elvtárs „Vörös fény Kladnó fölött" című könyvéről. Eddig már hatot meg is tartottak helyi csoportjaink. — Hol sikerültek a legjobban? — A legsikerültebb könyvvita Hegysúron volt, ahol virágokkal köszöntötték a párt veterán harcosait. Matus elvtársat, aki nem tudott eljönni az estre, a pionírok a lakásán keresték föl, s meleg szavakkal, virággal köszöntötték. — A kultúrcsoportok hogyan készülnek az ünnepre? — Csoportjaink tíz helyen önálló kultúrműsorral lépnek fel, de a járás többi községében is tevékenyen kiveszik részüket a kultúrműsor öszszeállításából, megszervezéséből. Műsoraikon forradalmi és munkásdalok, valamint jelenetek szerepelnek majd. Egyébként meg kell mondanom, hogy a nagy évforduló jegyében zajlanak le járási és körzeti CSEMADOK-napjaink is. — Hol és hányat tartanak? — A terv szerint két körzetit, Pereden és Szelőcén, a járásit pedig Taksonyban tartjuk meg júniusban. — A helyi csoportok tagsága hogyan emlékezik meg az évfordulóról? — Ez idő tájban tagsági gyűléseket tartanak, s úgy tervezzük, hogy ezekre a gyűlésekre meghívjuk a veterán kommunistákat is. Kosúton és Tarnócon pedig velük külön beszélgetést rendeznek. — Az évforduló tiszteletére tettek-e vállalásokat a helyi csoportok? — Igen. Jelenleg azon fáradozunk, hogy ezeket összegezzük, de így is megmondhatom, hogy a legszebb vállalások Taksonyban, Nagymácsédon, Kosúton és Alsószecsén születtek. — Az előbb Kosútot említette. Hogyan készülnek az itt megtartandó ünnepségekre? — Kosúton öt helyi csoportunk szerepel; a jókai, nagymácsédi, taksonyi, deáki és a kajali kultúrcsoportok lépnek fel, valamint a galántai énekkar. Természetesen több községből is közreműködnek a helyi csoportok tagjai, ki szavalattal, ki pedig énekkel. — né-Az édes,mostoha, édes unokájával A haját már belepte a dér. A gondok barázdát szántottak homlokán, kissé megtörte a nehéz élet. De ha szemébe nézel, feléd csillan lelkének örök ifjúsága. — Nincs sok mesélnivalóm — szólal meg szerényen —, átéltem ugyan egyet-mást, de annak ide- * i £z édes mostoha jén a magamfajta prolik százával sínylődtek így. Nem tud ellenállni, megszállják az emlékek, az apró mozaikokból szemed elé tárul egy küzdelmekben gazdag, nemes élet. Már zsenge gyermekkorában megismerte a nyomor kegyetlen karmait. Először szülőfalujában, Libádon kóstolta meg a cselédek keserű kenyerét majd egy kis batyuval a kezében elindult a városba szerencsét próbálni. Végül Bratislavában horgonyozott le. Megismerkedett egy ifjú munkással, beleszeretett, feleségül ment hozzá. Így került a mozgalomba, a párt soraiba. — Nem volt olyan május elseje vagy tüntetés - mondja lelkesedve — , amelyen ne vettem volna részt - jön tűzbe az emlékek nyomán — , ne árultam volna vörös szegfűt. Majd amikor lángba borult Európa ege, ö is a fasizmus ellen emelte szavát. Minden erejét latba vetve harcolt, teljesítette a párt parancsát. Rábízták a bebörtönözöttek gyermekeit.- Nagyon szeretem a gyerekeket, s úgy örültem — szólal ymeg lágy hangján -, hogy ezt a megbízatást kaptam a párttól. Takarítani és mosni járt, hogy nagyobb darab kenyeret keressen. Éjjelét is nappallá tette, hogy minél melegebb családi otthont teremtsen.- Olyan volt hozzánk — mondotta egy alkalommal Belica Klári —, mint az anyánk, ö volt az igazi édes mostoha. S ha Kardoséknál, Vozneréknél vagy sok más családnál beszélsz róla, mindenütt úgy emlegetik az immár négyszeres nagymamát. Mackó Juliska nénit, mint ahogy találóan Belica Klári nevezte: az édes mostoha. -g A nap csillog-villog az égen, — '* olyan, mint a megkopott aranytallér. Szórja sugarát, minden csupa fény, csupa tűz tőle. Az út, a fák, s az autónk mellett elsuhanó egész határ olyan, mint egy gyöngykaláris. A répaföldeken hajladozó lányok, asszonyok szemébe is huncut nevetőcsillagokat varázsol. El sem lehetne szebb májusi ruhát képzelni, mint ezt a mindenféle csillogó zöldet. A természet tehát készül, várja az ünnepet, a szépet. De nemcsak a természet csinosítja magát, hanem a lányok, fiúk, asszonyok, emberek, s minden és mindenki, aki csak él. A Vágsellyei Mezőgazdasági Mesteriskolában már több mint egy hete, hogy megkezdték a készülődést május elsejére. Csinos is minden, az iskola udvara, a veteményes kertek, s a gyümölcsösük pedig egészen mesébe illő. — Kertészek vagyunk — jegyzi meg Srábelt Károly igazgató —; az lenne csak a szép, ha még mi sem tudnánk rendben tartani gazdaságunkat! Meg aztán most külön is igyekeztünk, hiszen itt van május elseje, s nagyon széppé akarjuk tenni környezetünket. i Az iskolának 44 tanulója van, főképp olyanok, akik kertészkedéssel foglalkoztak szövetkezetükben, de nem lévén megfelelő szakképzettségük, most igyekeznek pótolni Vágsellyén, az iskolában. Gömörből és Kassa vidékéről is tanulnak itt, de nemcsak férfiak, hanem lányok is. Összesen 18 kislány tanul az iskolában, s mindnyájan tűzről pattantak. — Csak úgy ég kezük alatt a munka! — mondja Paál József tanító. — De szeretnek tanulni is. A termelési gyakorlaton mindig kitűnnek jő és pontos munkájukkal. Hát bizony, ez már így van valahogy. A nőknél talán ősi eredetűnek számít ez a rendszeretet. Ök azok, akik mindig mindenre gondolnak. MÁJUSI LÁZ Például az iskolában ök végzik, ők készítik a május elsejei díszítéseket, s az ő javaslatuk volt az is, hogy piros szegfűkkel vonuljanak fel. Az iskola tanítóinak aggodalmaskodására kacagva válaszoltak: — Majd mi készítünk mindenkinek papírból. jainkat önállóságra neveljük. Már most is sok gondot vesznek le vállunkról, de azért még mindig marad bőven. Most például a tanonctoborzással v-gyünk megakadva. Aztán megtudom tőle, hogy már annyiféleképpen próbálkoztak fiatalokat toborozni, hogy a módszerek ben megússzák a dolgot. Persze más történt. — Kirohantam az irodából, ki a munkások közé és beszélni kezdtem: „Elvtársak! Be akarnak csapni ben-Készül a májusi szegfű — S a fiúk segítenek? — Eleinte mindenféleképpen volt velük, de aztán ők is hozzáfogtak a munkához, a transzparensek készítését egészen magukra vállalták — mondja Paál elvtárs. — Ők már önállóan is tudnak dolgozni. — Ez is az egyik célunk — szól közbe Srábelt elvtárs —, hogy fiatalszámát sem tudják, s eddig nem valami nagy sikerrel, hisz még csak mindössze 8 biztos jelentkezőt tudnak felmutatni. Pedig küldtek a szövetkezeteknek körlevelet, hirdették újságban, a diákok, s maguk a tanítók is járják a falvakat, hogy utánpótlást szerezzenek, de eddig kevés eredménnyel, önkéntelenül is felmeneteket! Csökkenteni akarják a béreket!" — szónokol Dinga néni tüzes hévvel, s mintha most újra az a keserűség, elszántság fojtogatná a torkát. A béreket nem csökkenthették. A munkások sztrájkba léptek, s győzött a sztrájk.- Engem persze elbocsátották — folytatja a történetet Dinga néni, de hangjába nem vegyül szomorúság, büszke rá, hogy „valamit“ áldozhatott. — Nem féltem a munkanélküliségtől, tudtam, velem vannak az elvtársak, segítségemre lesznek. A pártba vetett hitét nem rendíthette meg semmi. Dinga néni tovább harcolt. Többször lezárták, házkutatást tartottak nála, figyelték, de ő nem rdttent vissza. Közeledik a negyvenedik évforduló. Dinga néni a párttal együtt ünnepel, s párttagságának a 30. évfordulóját üli majd meg otthonában, jókedvben, jó egészségben. (áki) <30SKK«C8OH2j|0SOH3K^ TÖTH ELEMÉR: ZÁSZLÓK Májusi zászlók lengnek a szélben tűzben és lázban remeg a föld. Jólesik látnom, jólesik néznem emberek, égre, égbe törők. ököl-dzsungelek Napot riasztók merednek: sűrű emberi rács. Májusi zászlók lengnek s tavasz-szót, tavasz-dalt pattog a kalapács. rül a kérdés: hol hát a hiba? Semmi esetre sem a fiatalokban, azok ugyanis tanulnának, de a szövetkezetek vezetői érthetetlenül elzárkóznak, s nem engedik ki fiataljaikat az iskolába (pedig kellene a szakember). Ilyen a helyzet például Alistálon, is. — No de nem adjuk meg magunkat — mondja Paál elvtárs —, hisz minden faluban legalább 4-5 fiatal akad, aki szeretne hozzánk jönni tanulni. Az iskola gazdasága 150 hektáros 1 területen fekszik, s fel van szerelve a legkorszerűbb gépekkel, úgyhogy a diákok az elméletben tanultakat ellenőrizhetik egyenesen a gyakorlatban. Ez s a még szemléltetőbb eszközök sokkal könnyebbé teszik a tanulást. De nemcsak tanulni, meg dolgozni lehet itt, hanem szórakozni, művelődni is. Hetente van filmvetítés, ott a televízió, s 1250 kötetes szépirodalmi és mintegy 4500 kötetes szakirodalmi könyvtár áll állandóan a tanulók rendelkezésére. Persze a fiatalok élnek is a lehetőséggel, s minden szabad percüket gyümölcsöztetik valamiképpen. Az iskolának van egy tánccsoportja is. — Május elsejére külön készülnek - mondja az iskola igazgatója —, de tervbe vettük, hogy műsorunkkal bejárjuk a környező falvakat is. Többek között Hosszúfalura, Peredre és Szélire szeretnénk ellátogatni. Van hát terv, megvalósításra váró feladat elég. S amilyen kedvvel és odaadással végzik munkájukat a Vágsellyei Mezőgazdasági Mesteriskola tanífóí; bizonyára nem maradnak el a várt eredmények sem. Minden és mindenki lázasan készül májusra. Szépek leszünk. Tóth Elemér jiiPMUi/er 5 1961. április 30.
