Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-19 / 23. szám
Az ázsiai és afrikai országok támogatják Laosz népének harcát M igazság és függetlenség oldalán Az ázsiai világrész számos országából hírek érkeztek az ázsiai és A Vietnami Demokratikus Köztárafrfkai országok szolidaritási szervezetének állandó titkársága által saságban is megünnepelték a laoszi kibocsátott felhívás széleskörű visszhangjáról, amelynek értelmében március 15-ét a laoszi néppel való harc szolidaritásának napjává nyilvánította. Souvanna Phouma, a laoszi törvényes kormány miniszterelnöke egy vietnami sajtótudósitó előtt kijelentette. hogy 1961. március 15-e a laoszi nép történetének egyik legemlékezetesebb napja lesz, mert ezen a napon Ázsia és Afrika minden nemzete. kifejezte a laoszi nép harcának ■támogatását, amelyet a semleges és független Laoszért folytat. Á miniszterelnök hangsúlyozta: Laosz népe tudatában van, hogy nincs magára hagyatva. A kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozatának az a történelmi jelentőségű megállapítása, hogy a világkapitalizmus és a gyarmati rendszer hanyatlása az utóbbi években rendkivlil meggyorsult, az elmúlt hét külpolitikái eseményeiben is bebizonyosodott. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Libéria kezdeményezésére több napon át tárgyalt a portugál gyarmatosítók angolai rémuralmáról, A tárgyalás híven tlikrözte napjaink szellemét: az egyik oldalon az afrikai küldöttségek növekvő öntudatát és elszántságát, a másik oldalon pedig a gyarmattartók arcátlan képmutatását, azt, hogy makacsul hadakoznak a gyarmaturalom törvényszerűen bekövetkező végpusztulása ellen. A Biztonsági Tanács illésén felszólalt Zorin, a Szovjetunió ENSZ-küldöttségének vezetője is. Beszédében rámutatott, hogy a fejlődés szigorú logikája és a XVII. századbeli hűbéri törvény erőszakos érvényesítése törvényszerűségének visszahatása meggyorsítja a gyarmaturalom hanyatlását és végleges pusztulását a világnak ebben a részében. Bármennyire is próbálja a gyarmati világ fenntartani néhány állását, a történelmi folyamat lavinaként indította el a rabságban élő nemzetek felszabadulását, nemcsak Afrikában, hanem a világ többi részében is. Az angolai nép elszánt harcot vív Salazar portugál diktátor politikája ellen, s ehhez külön is nagy erőt ad az a tény, hogy a földkerekség valamenynyi haladó erői támogatják Angola népét e nemes harcban. A világimperializmus kongói megtestesítőinek tananarive-i értekezlete méltán háborította fel a világ haladó közvéleményét, leginkább azonban a szabadságért és függetlenségéért harcoló kongói népet. Csőmbe, Kaszavubu, Ileo és Kalondzsi, a Kongói Köztársaság egyes tartományainak bábvezetői, Gizengának, a törvényes kongói kormány miniszterelnökének jelenléte nélkül a belga monopóliumok nyomására olyan határozatokat hoztak, amelyek a fiatal köztársaság szétdarabolását hivatottak befejezni. A moszkvai Pravda tudósítója cikkében rámutat a tananarive-i határozatok és az Amerikai Egyesült Államok diplomáciai ténykedése közötti összefüggésre, Williams, az amerikai külügyminisztérium egyik titkárának kongói látogatására s megjegyzi: — Amíg a világ felháborodással fogadta Lumumba és társai meggyilkolásának hírét, Williams tüntetőleg Kaszavubuval, a gyilkosság egyik megszervezőjével tanácskozott. Gizenga, a törvényes kongói miniszterelnök több európai szocialista állam vezetőjéhez, köztük Antonín Novotny elvtárshoz intézett levelében leszögezi, hogy a kongói nép nem ért egyet a tananarive-i értekezlet határozataival, s továbbra is az ország függetlenségéért és egységéért harcol. A kongói eseményeknél még meg kell említenünk Gizenga táviratát Hammarskjöld főtitkárhoz, amelyben kijelentette, hogy a kongói kérdés megoldásában a kongói nép igazi érdekei védelmezésének és a Kongói Köztársaság önállósága megszilárdításának elveiből kell kiindulni. A törvényes kongói miniszterelnök végül leszögezi, hogy a tananarive-i értekezlet nem más, mint árulás a kongói nép ellen. A Kubai Köztársaság miniszterelnöke, Fidél Castro a héten nagy jelentőségű beszédet mondott. Kipellengérezte a washingtoni kormány Kuha-ellenes magatartását, majd részletesen foglalkozott a latin-amerikai országok gazdasági és politikai helyzetével. Elismeréssel nyilatkozott Quadros új brazil elnök külpolitikai intézkedéseiről, amelyek hozzájárulnak az ország függetlenségének megszilárdításához és a nemzetek közötti jó kapcsolatok kiszélesítéséhez. , nép harcával való szolidaritás napját. A felvonulásokon az ünneplők elítélték az imperialisták beavatkozását Laosz belügyeibe. Fenjangban, a Koréi Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában is gyűlést rendeztek a laoszi nép támogatására. Az összegyűltek határozati javaslatokat fogadtak el, amelyekben követelték, hogy vessenek azonnal véget az USA laoszi beavatkozásának. (CTK) 2£lr\VtKcL 1961. márciwe 19. A nyug at-német országi Dortmundban több mint 20 000 mezőgazdasági dolgozó tüntetett Adenauer kancellár gazdaságpolitikája ellen, amelynek következtében sok kisbirtokos a tönk szélére jutott. Felvételünkön: a nyugatnémet földművesek tiltakozó gyűlése. (Foto: CTK—Zentralbild) Az űrutasok népes családja j Több mint félév telt el qzó(ű, hogy a Szovjetunióból sikerrel kilőtték | a második űrhajót. Az űrhajó utasai, S z t r e l k a és B ielk a, több mint I 700 000 kilométert repültek a világűrben, vagyis tizenhétszer repülték kö- * rül a Földet. Utána szerencsésen visszatértek. A tudósokat méltán érdekli', i hogy az űrutazás milyen hatással volt szervezetükre. ! Az űrutasok egyikének, Sztrelkának három hónappal ezelőtt hat kiskölyke i született. A tudósok eddig semmiféle elváltozást nem tapasztaltak a kutya- J kölykökön. ■ Ez év április 1-töl Adolf Heusinger, Hitler volt közvetlen munkatársa, megválik a nyugatnémet hadsereg föparancsnoki tisztségétől, és mint a NATO tanácsadója működik majd Washingtonban. Adenauerék gondoskodtak arról, hogy a revansista Bundeswehr élére olyan ember kerüljön, aki külön felügyelet nélkül irányítani tudja majd az egyre támadóbb jellegű nyugatnémet hadsereg mindennemű tevékenységét. Két jelölt volt, az egyik Kammhuber, a másik Förtsch. Mindkettő egyaránt háborús bűnös. A választás az utóbbira esett., A nyugatnémet „Die Welt“ című burzsoá lap Förtsch kinevezésekor a következőket írta: — Mint nagy ismeretlen érkezik Bonnba. Nos, szabad legyen egy-két szóval e „tájékozatlan“ lap olvasóit felhívni az új Bundeswehr-parancsnok múltjára. Förtsch — éppúgy mint elődje, Heusinger — az első világháború idején kezdte katonai pályafutását. Először jelentéktelen tiszti beosztásban, majd a katonai akadémia elvégzése után a vezérkar tagjaként emelkedik fel a ranglétrán. Bielka és Sztrelka, az első űrutasok Ismerkedés a környezettel A kutyakölykök Dimka, Damka, Maliska, Tyiska, Pusinka és Kudrjeska névre hallgatnak. Tagadhatatlan tény, hogy ezt a folyamatot a győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom indította meg, és az azóta kialakult szocialista világrendszer átütő politikai és gazdasági sikerei táplálják. Az eddigi események nyilvánvalóvá tették, hogy a gyarmati rendszer napjai, meg vannak számlálva és teljes eltűnése történelmileg rövid időn belül bekövetkezik. Ezek a távlatok, a gyarmati népek sorozatos győzelmei önállóságukért és függetlenségükért folytatott harcukban, rettegéssel töltik el azokat, akik hosszú évtizedeken át igában tartották a gyarmati népeket. A veszélyben forgó haszon, amely a gyarmati népek kizsákmányolásából ered, mozgósítja a gyarmattartókat, elsősorban a közvetlen haszonélvezőket, a monopóliumokat. Oj módszereket keresnek a gyarmati kincsestár, az plcső nyersanyag és a még olcsóbb munkaerő biztosítására. Már maga az a tény, hogy a gyarmatosítók űj módszerek használatéra kényszerülnek, tanúskodik a gyarmati népek egész világot átfogó mozgalmának óriási erejéről. A gyarmatosítás új módszereit általában neokolonializmusnak szokták nevezni. Lássuk tehát, mi ennek a lényege? Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az imperializmus céljai és érdekei nem változtak meg. Tehát a gyarmatokról semmiképpen sem akarnak lemondani. Hiszen ha lemondanának, megszűnnék az imperializmus lényege. Még nem volt rá eset, hogy valamelyik gyarmattartó önszántából adta volna vissza az elnyomott népnek saját országát, gazdasági kincseit. Az új taktika többféle módon nyilvánul meg. Az egyik ilyen módszer, amikor a gyarmatosítók kompromiszszumos megállapodást kötnek a gyarmati országok képviselőivel. E megállapodásokban a gyarmattartók bizRégi cél, új módszerek A napjainkban lejátszódó történelmi folyamat egyik legjellemzőbb vonása: a gyarmati rendszer példálanul gyors széthullása. A gyarmati és félgyarmati népeknek a függetlenségért folytatott harca, amely a múltban csak szórványos, helyi jellegű lázadásokban nyilvánult meg, a második világháború után hatalmas sodrású folyamként áramlik, egymás után maga alá temetve a gyarmati hatalmak legerősebbnek hitt hadállásait. tosítják az ország formális politikai függetlenségét, azzal a feltétellel, hogy a „függetlenné“ vált ország továbbra is garantálja a gyarmatosítók gazdasági befolyását. A volt gyarmatosító ország monopóliumai különféle engedményeket kapnak a nyersanyagforrások kiaknázására. Az ilyen gazdasági függés természetesen azt jelenti, hogy a befolyás továbbra is fönnmarad, nemcsak gazdasági, de bel- és külpolitikai, sőt a legtöbb esetben katonai téren is. Fidél Castro az ENSZ közgyűlésén joggal jelentette ki: „Az igazság, amit el kell mondanunk, az, hogy nem létezik gazdasági önállóság, sem politikai függetlenség, ha az utóbbi nincs egybekapcsolva gazdasági függetlenséggel." A legjobb példa erre az Egyiptomnak 1922-ben adott Iátszatfüggetlenség, amely semmilyen lényeges változást nem hozott az egyiptomi nép életében egészen addig, amíg 1956-ban végleg ki nem kergették'az országból az imperialistákat. Egy másik gyarmatosító módszer, amely az ún. „segély“ alakjában jelentkezik. A függetlenné vált államoknak fejlődésük biztosítására anyagi segítségre van szükségük. A „jószívű nagybácsi“ hajlandó az elrabolt milliárdokból néhány milliós segélyt vagy hosszúlejáratú hitelt nyújtani. Igen, de milyenek a feltételek? Ezek a magas kamatlábbal, a különféle politikai és gazdasági kikötésekkel, az ország külpolitikai kapcsolatainak korlátozásával teljesen értéktelenné teszik a megadott segélyt. Kikötik például, hogy ez az összeg csak olyan áruk megvásárlására használható, amely a segélynyújtó ország eladhatatlan tartalékai, közé tartozik. Természetesen, elsősorban fogyasztási cikkekről és hadianyagról van szó és nem termelőeszközökről, amelyek az ország gazdasági fejlesztését szolgálnák. A politikai feltételek közé tartozik az ország kapitalista jellegének fenntartása, lemondás az államosításról és, persze, a nyugati katonai tömbökhöz történő csatlakozás. Tehát a segélyezett ország nem folytathat önálló külpolitikát. Nem hiányzik a föltételek közül a katonai támaszpontok építésének engedélyezése sem, amelyek a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen irányulnak. Nixon, a volt amerikai alelnök 1958-ban afrikai utazása alkalmával Marokkónak 20 millió dollár kölcsönt ajánlott fel azzal a feltétellel, hogy az USA az országban katonai támaszpontokat tarthat fenn. Líbiának ugyanezért 6 éven át 4 millió dollárt és a további 11 évig évi egy millió dollárt kínált. A második világháború kitörésekor Hltlerék fontos beosztást adnak Förtschnek. A Franciaországot lerohanó 60. gyalogezred parancsnokaként kezdi meg az európai népek elleni gyilkos tevékenységét. Faslsztu működése azonban a Szovjetunió elleni német támadás Idején csúcsosodott ki; 1942-ben a német haderők keleti ágának vezetője, majd egy egész hadsereg főparancsnoka. A szovjet nép elleni gyűlölete és fasiszta garázdálkodásának elismeréséül Hitlerék vezérőrnaggyá léptetik elő. Amikor a nácik Leningrád megsemmisítését tűzték ki célul, Förtsch vezető helyet tölt be az egész német hadvezetésben. A békés városra rátört fasiszta fenevadak szörnyű vérontást vittek véghez. Több mint 6000 polgári lakost gyilkoltak meg, többezret pedig kényszermunkára Németországba szállítottak. Mindez szorosan hozzáfűződik a tömeggyilkos Förtsch nevéhez, aki rövidesen a Bundeswehr főparancsnoki tisztségét veszi át. A német fasiszták teljes veresége után Förtsch szovjet fogságba került. Bűneiért a szovjet hadbíróság 25 évi fegyházra ítélte, öt évvel később, 1955-ben a Szovjetunió kormánya több mint 8000 német hadifoglyot helyezett szabadlábra. Köztük volt Förtsch is, aki Nyugat-Németországba került. Adenauer kancellár egy időben Hruscsov elvtárshoz intézett üzenetében arcátlanul azt állította, hogy kormányában nincs fasiszta múltú egyén, s nem is tűrne meg ilyen elemeket, Vajon mit keres hát Förtsch a Bundeswehr élén, vagy G 1 o b k e az államtitkári székben? Ügy látszik, nemcsak a Die Weltnek van baja az emlékező tehetséggel, hanem Adenauernek is. A történelem azonban nem felejt! (tg) Szükség esetén, ha már valamelyik ország függetlenségi mozgalma veszéllyel fenyegeti a‘ gyarmatosítok gazdasági és politikai befolyását, egy régi imperialista módszertől sem riadnak vissza. Ennek a lényege: „oszd meg és uralkodj!“ így osztották ketté például Indiát, mesterségesen táplálták az országban fennálló vallási ellentéteket és sikerült kiszakítaniuk a birodalomból Pakisztánt, amelyet megnyertek világuralmi céljaik számára. A francia imperializmus nemrég darabolta szét a területileg és etnografiailag egységes Mali Államszövetséget. Eközben élénk harc dúlt az egyes imperialista országok között saját gyarmati befolyásuk kiterjesztéséért. Az erősebbek kiszorítják a gyengébbeket, amelyek kíméletlen módszereikkel kompromitálták magukat a gparmati népek előtt. A gyarmati rabfók hadához a világháború után az imperialista Nyugat-Németország is csatlakozott. Tehát a neokolonializmus csak a módszerében különbözik a régi gyarmatosítástól, lényegében nem. A gyarmatosítás új álcázása azonban nem tudja elrejteni a régi célokat. Az új, függetlenné vált országok népei mindinkább tudatára ébrednek annak, hogy a farkas még báránybőrben is farkas marad. Ez a felismerés pedig együtt jár azzal a meglátással, hogy ma már a világon van egy másik világrendszer is, amelynek célja: megsegíteni a felszabadult népeket és támogatni azt a törekvésüket, hogy ténylegesem független országokká váljanak, önálló nemzetgazdaságot építsenek, önálló politikát folytathassanak. Ezért fordulnak növekvő "bizalommal a Szovjetunió és a szocialista országok felé, amelyekben mindig őszinte, segítségre kész barátot találnak. P. É. £ Párizsi Kommün 90. évfordulója 1871. március 18-a jelentős nap a világ munkásmozgalmának történetében. Ezen a napon Párizsban, Franciaország fővárosában a munkások letörték a burzsoázia elnyomó hatalmát és kezükbe vették saját sorsuk, hazájuk irányítását. Ez volt a világtörténelemben az első proletárdiktatúra, amely a széles dolgozó tömegekre támaszkodva tervszerűen látott hozzá egy eddig teljesen ismeretlen rendszer, a szocialista állam megalapozásához. A párizsi munkásság által választott tanács, amelynek olyan kiváló vezetői voltak, mint Varlln, Louise Michel és a magyar Fraenkel, megszervezte Párizs védelmét, a fővárosra támadó német hódítók ellen, lelkes, önkéntes hadsereget teremtett, és sikerült megállítania az álllg felfegyverzett porosz hadsereget. Hetvenegy napig tartotta magát az első munkáshatalom és e rövid idő alatt szociális téren nagy jelentőségű és a jövőbe mutató törvényeket hozott, Törvénybe iktatta a nók teljes egyenjogúsításét, az állam és az egyház szétválasztását, eltörölte a gyárakban a gyalázatos pénzbüntetési rendszert és a tulajdonosaiktól elhagyott gyárakat átadta a munkásokból alakult szövetkezeteknek. A párizsi munkásuralom érthetően páni félelemmel töltötte el az európai reakciót. Összefogtak ellene a francia burzsoázia, a porosz militarizmus, az osztrák monarchia és az összes európai uralkodók. A hatalmas túlerő, a párizsi munkásság rettenthetetlen bátorsága és önfeláldozása ellenére, véres győzelmet aratott. A szocialista országok szabad népei kegyelettel emlékeznek meg a hősökről, akik vérüket ontották a proletariátus ügyéért. ■
