Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-12 / 21. szám

Nagyobb szaktudással a szocialista mezőgazdaságért!

Most, amikor harmadik ötéves tervünkkel leraktuk a kommunizmus felé vezető út első lépcsőfokait, ugyanúgy mint minden más termelési ágban, a mezőgazdaságban is a főhangsúlyt a tanulásra, a szakkáderek nevelésére kell fektetnünk. Mégpedig azért, mert csak sokoldalúan képzett emberekkel lehet azokat a célokat megvalósítási, amelyeket magunk elé tűztünk.

Sokan vannak, akik pályaválasztás előtt állanak, akik mögött idén zárulnak be a nyolc- vagy tizenegyéves iskolák kapui. Ugyanekkor egyre-másra nyílnak meg a mezőgazdasági iskoláké, ahol várják a tanulni vágyókat, hisz a magunk elé tűzött feladatok eléréséhez sok és nagy szaktudással rendelkező emberekre van szükség. Az 1960-as gazdasági év végén Szlovákia szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban mindössze 230

mezőgazdasági mérnök, 972 műszaki dolgozó és 2536 mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkező munkás dolgozott. Egy mezőgazdasági mérnökre tehát 7224 hektár gazdasági terület irányítása esett. Egy műszaki dolgozóra 1721, s egy mezőgazdasági munkásra pedig 663. Hogy ezen a helyzeten segítsünk, évente 14 560 tanulóra van szükség a mezőgazdasági iskolában. (Ugye, hogy nem nagy probléma a tanulni vágyók elhelyezkedése.) S ezek mellett a hatalmas számok mellett is csak 1968-ban érjük el, hogy mezőgazdasági mérnök ne gazdálkodjon több mint 300 — 500 hektáron.

A mezőgazdasági iskolák várnak mindenkit, aki tanulni akar, mert csak nagyobb szaktudással érhetünk el még szebb, még jobb eredményeket és döntő fordulatot a mezőgazdaságban.

Bozsáki Kálmán

Tulajdonképpen, azt is mondhatnám, hogy a kislányom ötlete volt - kezdi Bozsáki Kálmán a beszélgetést. —

Ugyanis esténként, amikor a leckéjét kellett tanulnia, mindig azt akarta, hogy tanuljak vele én is, s addig ö sem volt hajlandó, amíg nem jogiam valami könyvet a kezembe.

Ezeket mondja Bozsáki elvtárs az Aranyosmaróti Mezőgazdasági Mesteriskola folyosóján. Mert bizony, igaza lett a kislánynak. Addig nógatta aput

a tanulásra, amíg az valóban hozzá is fogott.- Hogyan határozta el magát erre <f lépésre?- Hát nem volt könnyű. Már negyven felé közeledem s méghozzá szlovákul sem tudok valami jól (az iskola ugyanis szlovák tannyelvű), de a szövetkezet elnöke voltam Ekecsen, s mindig úgy éreztem, hogy tanulnom keU, ha továbbra is meg akarom állni a helyemet a mezőgazdaságban. Mert nem elég csak a gyakorlati tudás, ma már szaktudásra is nagy a szükség.

Felnőtt emberek, sokgyerekes családapák tanulnak itt. A tanulási idő két év, de az elméleti oktatás egy évben csak két hónapig tart, a másik hat hónapot pedig kint, a szövetkezetben töltik, hasznosítják a tanultakat, s aztán szeptemberben újra bevonulnak az iskola padjai közé. Aranyosmaróton két „öreg-osztály" van, összesen 42 tanulóval. Többségben sző-Apuka, tanulj

vetkezeti vezetők és példás szövetkezeti tagok jöttek itt össze. Növénytermesztést 19-en, állattenyésztést pedig 23-ah tanulnak.

Köztük van Bozsáki elvtárs, F a - r a g a Mihály Gutáról és Varga Richárd Ógyalláról is. Övelük verődöm egy csoportba, s beszélgetünk. Megtudom, hogy a szövetkezet mindenben segíti őket, s hogy mások is érdeklődnek a tanulás iránt.- Ha hazamegyek látogatóba, mindig kérdezgetik: most mit tanultok, hogy tanuljátok - mondja Varga Richárd -, és rendszerint azzal végződik a beszélgetésünk, hogy jövőre ők is jelentkeznek továbbtanulásra.- Nem okoz nehézséget a tanulás?- Eleinte mindenféleképpen volt, de most már beleszoktunk. Különösen

Faraga Mihály élénken figyel a tanár magyarázatára

Szorgalmas fiatalok

a matematikával és a vegytannal volt sok bajunk, de azóta már sokat tanultunk és sokat fejlődtünk. Meg aztán az elvtársak mindenben segítenek.

Bizony, tanul Bozsáki apuka is, és nem'bánta meg, hogy beiratkozott az iskolába, mert újabb és újabb távlatok tárulnak fel a mezőgazdaság előtt, s ma már csak fejlett szaktudással lehet versenyre kelni a mezőgazdaságban beállott rohamos fejlődéssel.

*

Felnőttek iskolája

Esténként falvainkon megtelnek szövetkezeti klubhelyiségek, művelődési otthonok és sok helyütt az iskola termei is. így van ez Királyrévén is, ahol hároméves mezőgazdasági iskola működik, amelyben 32 szövetkezeti tag igyekszik gyakorlati tudását elméleti tudással is kiszélesíteni. Szívesen járnak az iskolába, mert előadójuk, Szarnák Istvá* elvtárs, egyszerűen, de mindamellett érdekesen és alapos szaktudással magyarázza nekik a mezőgazdasági termeléssel összefüggő problémákat.

Szarnák elvtárs a Diószegi Növénynemesítő Állomás egyik legkiválóbb szakembere. Már harmadik éve tanítja a szövetkezeti dolgozókat a munkahelyükön a növénytermesztés vagy az állattenyésztés fontos tudnivalóira. S hogy. nem hiábavaló a munkája, azt az alábbi eredmények is bizonyítják.

Nézzük csak: 1959-ben a búza átlagos hektárhozama a királyrévi szövetkezetben 25,5 mázsa volt, s 1960- ban már 32,45 mázsát értek el hektáronként. Árpából két évvel ezelőtt 16,4 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermésük. S tavaly ennek több mint a kétszeresét, 33,86 mázsát értek el. így emelkedett a hektárhozam kukoricából, cukorrépából és a többi kultúrnövényből is. Tehát látjuk, hogy az iskolázás segített.

Szarnák elvtárs azonban nemcsak az iskolában oktatja a szövetkezeti tagokat, hanem kimegy a határba is. S nem csupán télen és a tanév folyamán keresi fel kint a szövetkezeteseket, hanem nyáron is, és jó tanácsokkal siet minden munkában a segítségükre.

Krajcsovics Ferdlnánd, Galánta

—így élnek-így tanúinak—>

Makrai Miklós felvételei

1. A növénynemesítésröl folyik a szó

2. Az állattenyésztési gyakorlat iránt mindig nagy az érdeklődés

3. Ismerkedés a talajrendezcs technikájával és a műszerekkel

4. Egy kis megbeszélés

5. Munka után jólesik a pihenés

6. „Riska" az érdeklődés középpontjában

Reggel 6 óra. Ébresztőre sikolt a csengő az Ipolysági Mezőgazdasági Technikumban. Röviddel utána kacagással, zajjal telik meg az internátus. Reggelizés, aztán egy kis megbeszélés, és mindenki indulhat a munkahelyére. Ugyanis ma termelési gyakorlat van... Ez pedig mindig érdekesebb, mint, bent ülni a tantermekben s hallgatni az előadásokat.

Kint, a szabadban, az igen! Ott jól beszélgetni a tanár elvtárssal,

ott még a magyarázat is könnyebben megmarad az agyban ... Erről, vagy legalább is ehhez hasonló dolgokról árulkodik a lányok és fiúk szeme, akik ma a növénynemesítés módszereit, érdekességeit tanulmányozzák a kísérleti állomáson.

A tanító magyaráz. Megmutatja, mit hogyan és miért kell csinálni, aztán visszakérdezi az anyagot, gyakoroltatja velük. A fiúk pontosan válaszolnak s örülnek, hogy újat tanultak, s örül a tanítójuk is, mert nem volt hiábavaló a magyarázása.

De nemcsak növénytermesztést tanulnak az iskolában, hanem állattenyésztést is. Ez talán még kedveltebb foglalkozási ág. A kedves és szégyenlős lányok is csakolyan szakértelemmel figyelik a sertéssüldőket, vagy a teheneket, mint a fiúk. Persze megsimogatni a süldőt még nem merik.csak oldalról vizsgálgatják, meg aztán ott vannak a fiúk, hadd hösködjenek azok. De nem is a megsimogatása a fontos, hanem az, hogy ha majd kikerülnek a szövetkezetekbe mint zootechnikusok, tudják, hogy mit hogyan kell csinálniuk a még szebb eredmények elérése érdekében. S hogy ezt tudják, arról a tanár kérdése adott feleletek, s a teleírt jegyzetfüzetek beszélnek legmeggyőzőbben.

I

Tudják, hogyan lehet növelni a tejtermelést. Tudják, hogy miért fontos a jó minőségű silótakarmány készítése, és még tudnak nagyon sok mást is, de ki győzné mindazt felsorolni? Amikor vége a tanításnak, a munkaidőnek, jön a jó ebéd, és ebéd után a pihenés, a szikozás s a tanulás. Hogy aztán ki mit választ elsőnek, az egyéni ízlés dolga. Sokan kint kergetik a labdát, sokan a könyveket bújják, de legtöbben a tanulóotthon művelődési termében jönnek össze egy-egy parti sakkra, vagy pedig televíziónézésre. Mert nemcsak dolgozni lehet itt, hanem szórakozni is, és tanulni.

öregdiákok közt

A gombai mezőgazdasági tanulóotthonban vidám az élet. Fiúk és lányok (összesen 40 tanuló) gyűjtik, gyarapítják itt szaktudásukat. A tanulóotthont hatalmas park veszi körül; tágas, szép tantermek, gyönyörű tiszta szobák vannak benne. Nemcsak a tanulásra, hanem a szórakozásra is megvan minden lehetőség. A tanulók rendelkezésére áll a hatalmas könyvtár, a művelődési otthon termeiben sakkozhatnak, a sportolók részére pedig ott a röplabda-pálya vagy az asztalitenisz.

A tanulással sincs semmi baj. Mindnyájan igyekeznek, mert jó szakemberek akarnak lenni. A termelési gyakorlatokon is vidáman dolgoznak, s bármily munkát kedvvel végeznek. Az állami gazdaság gondoskodik róluk; munkaruhával és tanulóeszközökkel látja el őket. ezenkívül az első évben 5 hónapig 60 korona zsebpénzt, a továbbiakban pedig 120 koronát kapnak a tanulók.

A szak- és általános tantárgyak mellett a lányok főzést, varrást és háztartástant is tanulnak, a fiúk pedig a szíjgyártó, kovács és bognár szakmájában sajátítanak el alapvető ismereteket. A ma emberének sokoldalúnak kell lennie, s a gombai me-Peredi

szövetkezetetek

A galántai járásban 44 szövetkezeti munkaiskola működik. Az oktatás iránt különösen Pereden nagy az érdeklődés, amit az Is bizonyít, hogy itt 150 szövetkezeti tag iratkozott be az iskolába. Az iskola vezetője, Mészáros András, a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke, nagy gondot fordít az oktatásra. Az előadásokat mezőgazdasági vonatkozású filmelőadásokkal tarkítják. A szaktantárgyakon kívül helyet kaptak az iskola tanrendjében a szövetkezeti tagok társadalmi nevelésére vonatkozó előadások Is. (KF)

Az oldalt szerkesztette:

TÓTH ELEMÉR

zőgazdasági iskola tanulói minden alkalmat megragadnak, hogy minél többet tanuljanak, mert tudják, hogy az életben sok mindenre szükségük lehet.

Harmadik ötéves tervünk megvalósításának ők már tevékeny részesei, s bátran néznek a jövő elé. Az elmúlt évben végzett tanulók egy csoportja tovább tanul a főiskolákon, de azok is, akik a termelésbe kerültek, szebbnél szebb eredményeket érnek el. Bősön például az elmúlt évben végzett diákok egyik csoportja szocialista munkabrigád címért versenyez, mert jól dolgoznak, büszke rá nemcsak az egész szövetkezet, hanem a környék is. Soós László (Gomba)

Már nem éppen egyedülálló iskola Szlovákia területén, amelyben napbarnította, az élet minden nehézségét, terhét megpróbált tanulók gyarapítják tudásukat, hogy eddig szerzett tapasztalataikat elméleti tudással is bővítsék.

Bizony, nem kis fáradságába került a dunaszerdahelyi járás pártbizottságának és a mezőgazdasági szakosztály dolgozóinak, amíg végül is elérték, hogy az elmúlt év szeptemberében megnyílhatott Nagymegyeren is a mezőgazdasági műszaki iskola.

Igen, Nagymegyeren! A volt nemzeti bizottság épületében megalakult a dolgozók iskolája. Az épületben négyféle iskolatípus működik. Egyéves technikum, amely szakérettségivel végződik, kétéves technikum, ez teljes értékű érettségit nyújt, s kétszer öthónapos állattenyésztési és növénytermesztési mesteriskolái tagozat.

A technikumban 25 — 40 éves emberek tanulnak: szövetkezeti elnökök, volt mezőgazdászok vagy állattenyésztők. A kétéves tagozatról is kevés híján ugyanezt mondhatjuk el. Mit tanulnak? Mindazt, amire napjaink mezőgazdászának szüksége van. Nemcsak a szaktantárgyakba nyernek betekintést, hanem a tudományos világnézeten felépült általános tantárgyakba is. S ha a tanulmányi eredményeket figyeljük, azt gondolja az ember, hogy enyhén osztályoznak a

tanítók, hisz a 87 tanuló közül 13 kitüntetéssel vizsgázott, s csak egy nem felelt meg a tanulmányi követelményeknek.

Sokan közülük nehezen szoktak a tanulásba. Eleinte alig tutfcák magukat kifejezni is, de azóta már sok minden megváltozott, sokat fejlődtek a nagydiákok.

Nézzük csak meg, mit mondanak ők saját magukról.

— Iparkodunk bővíteni szaktudásunkat - mondotta Rácz Péter az iskolai pártszervezet elnöke —.amelynek igen nagy hiányát éreztük eddigi munkánkban, kint a szövetkezetben. Igaz, a kezdet nehéz volt, de most már teljesen megszoktuk az iskolai életet, elsajátítottuk a tanulási módszereket, ami nagy előny Számunkra. Ha mezőgazdasági termelésünk állandó fokozásának célkitűzését nézzük — melegedik bele a beszédbe —, szükséges, hogy szövetkezeteink jó szakemberekkel rendelkezzenek.

így igaz, hisz a dunaszertlahelyi járásban alig 2-3 mezőgazdasági mérnököt találunk a termelésben. Napjaink egyik legégetőbb problémája a szakemberhiány. Ezen pedig csak úgy lehet segíteni, ha tanulunk.

A nagymegyeriek ezt teszik. Tanulnak, de nem szakadnak el az élettől sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy mind a 82 „öregdiák" rendszeresen olvassa a mezőgazdasági újságokat. Szuh Kálmán