Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-12 / 21. szám

Korunk követelménye Ránk köszöntött a íavasz. A langyos napsugarakkal együtt azonban elér­kezett a tavaszi csúcsmunkák ideje is. Magra vár a föld! Ki a mezőkre! Hatalmas feladat előtt állnak földmű­veseink, a falu népe. Hogyne, hisz harmadik ötéves tervünk első évébe léptünk, most kezdjük messzemenő, nagyszabású terveink valóraváltását, s mindenütt szebb eredményeket, Könyv a mérce Lichtner Rudolf elvtársnak, a „Kniha“ Nemzeti Vállalat propagá­­ciós osztálya vezetőjének tettünk fel néhány kérdést az idei könyv­­hónap menetéről és előrelátható eredményeiről. — Mint halad a könyvek árusítá­sa? > — Kerületünkben, tehát a nyu­gat-szlovákiai kerületben, a köny­vesboltokon kívül több mint 2000 rögtönzött elárusítóhelyet rendez­tünk be, az üzemekben, szövetke­zetekben, állami gazdaságokban, is­kolákban, amelyek egyben könyv­kiállítások is. — Milyen propagációs munka fo­lyik a falvakon? — Falvainkon közvetlenül a járási könyvesboltok és a járási nemzeti bizottságok mellett működő külön­leges bizottságok irányítják a mun­kát. Ezenkívül kerületünkben több mint 1000 úgynevezett könyvbizalmi működik. — Mi ez utóbbiak feladata? •!- Ők az üzemekben, szövetkeze­tekben, lakhelyükön árusítják a könyveket. Jutalmat is kapnak, a forgalom 10 %-át. — Mennyi könyvet bocsátottak forgalomba a könyvhónap alkalmá­ból? — A könyvesboltokat ne számít­suk. Az előbb említett kiállításokra több mint 140 000 könyvet küldtünk szét. — S hogy tervezték, mennyi kel el belőlük? — Szerintem nem elég szilárd a normánk. A terv szerint 70 000 kö­tetnek kellene gazdát cserélnie. De én derűlátó vagyok! — Tehát kellemes meglepetésre számít? — Bevallom, igen. Tudniillik szá­molnunk kell azzal, hogy az élet­színvonal évről évre, jobban mond­va napról napra emelkedik. S ennek itt kell a legjobban megmutatkoz­nia. — Ezek szerint az életszínvonal emelkedésének a legjobb fokmérője a könyv? — Nem akarom a saját lovamat dicsérni, de azt le kell szögeznünk, hogy nagy az összefüggés a kettő között. Az emberek; művelődni aka­rása, a kultúra utáni vágya az élet­­színvonal emelkedésének elmarad­hatatlan velejárója. Ezért remélem, hogy az idei könyvhőnapot kiemel­kedő sikerrel zárjuk. <-áki) gazdagabb termést szeretnének elérni. Ezenkívül a kötelezettségvállalások is szorongatják az ember lelkiismeretét. Úgyszólván mindenütt vállalták, hogy négy év alatt teljesítik az Ötéves ter­vet. Ez pedig, ha már kötelezték ma­gukat, becsület dolga, teljesíteni kell. Mindez persze fokozottabb figyelmet, s nem kevésbé munkatöbbletet igé­nyel. Tennivaló tehát akad bőven, az em­berek két váltásban is dolgoznak, ha kell, meghosszabbított munkaidőben. Mindenki előtt egy cél lebeg: mindent jól és időben. A tavaszi munkák befejezése után alig jut lélegzetvételnyi idő, s máris újabb, sürgős feladatok előtt állunk. Betoppan a nyár, aratás, cséplés el sem múlik, kezdhetjük az ősziek be­takarítását, a különböző talajmunká­kat. Ha minden jól megy, november közepéig van mit tenni. Gondtalanabb napokra tehát addig nem nagyon számíthatunk. Felmerül azonban egy kérdés. He­lyes-e, hogy falvaink nagy részében március elejétől novemberig úgyszól­ván rostokol minden nemű kulturális munka? Ellátogatunk néha moziba, meghallgatjuk a rádióban a híreket, esetleg egy kis zenét, s ha esős idő ígérkezik, hát elülünk későbbig a te­levízió előtt. Máskor nem, mert korán kell felkelni, és az álmos ember ha­marabb elfárad a munkában. Kielégíti a ma falusi emberének a kultúrszom­­ját ennyi? Nem! További probléma. A tél folyamán jól összeszokott, megszervezett mű­kedvelő-csoportok szétszélednek, nem folytatják munkájukat. Ennek követ­keztében a jövő tél beállta előtt min­dent lehet elölről kezdeni, úgyhogy csak december végén, január elején jutunk a rendes kerékvágásba. A leg­több helyen egy-egy színmű, tarkaest, esetleg két-három előadással merül ki a tömegszervezetek kulturális te­vékenysége. Ez tehát az évi mérleg; persze nagy általánosságban. Ez pedig minden tekintetben kevés. Szükséges, hogy folyamatosan, ne idényjellegűén végezzünk kulturális munkát, ne csak hófúvások idején vegyünk a közünkbe könyvet. A ma falujának mindennapi szükségletévé kell, hogy váljék a kul­túra, a könyv, a film, a színház stb., stb. Ellenvetésként felhozhatná valaki: jó, jó, ez mind igaz, csakhogy a kul­turális munkához idő is kell. Ä nap­nak pedig csak 24 órája van. Hiába, mindenre nem futja. Tehát dolgozni a földeken és kul­turális életet is élni, az nem megy, legalább faluhelyen nem. Nem? Vizs­gáljuk meg közelebbről azt a kérdést. Elsősorban pártunk és kormányunk több határozatában utal arra, hogy szüntessük meg a mezőgazdasági munka idényjellegét. Tehát biztosít­suk azt, hogy a csúcsmunkák idején se kelljen senkinek agyondolgoznia magát. Mindehhez rendelkezésünkre állanak a gépek, a korszerű techno­lógia vívmányai. Abban a szövetke­zetben, ahol jól megszervezték a gé­pesítési csoportot, ahol termékeny talajra talált a százasok mozgalma, s jól megfontolták a munkaszervezési intézkedéseket, betartják a munkák időtervét, nem kell minduntalan va­lamit „behozni", nem okozhat problé­mát a kulturális munka. Pihenhetnek, s este nosza gyerünk moziba, a só­gorhoz televíziót nézni, de színdarab­próbákra, irodalmi estekre, különböző előadásokra is akad bőven idő. Gondolkodjunk el: vajon a csúcs­munkák idején jól beosztjuk-e időn­ket? Itt, ezen a téren is akad javítani való, bizonyos. Mindezeken kívül számolnunk kell azzal is, hogy nemcsak a munka el­végzése, hanem a munkaidő lerövidí­tése, s a munka lényeges megkönnyí­tése is feladatunk.. Példával járjanak elöl a szocialista munkabrigádok. Hisz azok célkitűzései közé tartozik első­sorban a szocialista életmód beveze­tése. Az pedig nem képzelhető el kul­turális élet nélkül. Falvainkon igenis megvan a lehe­tőség, amely szerint a csúcsmunkák idején is gazdag kulturális tevékeny­séget fejthetünk ki. De nemcsak fejt­hetünk. Kötelességünk az ehhez szük­séges előfeltételek megteremtése. Ez korunk követelménye. Ezért folytattak apáink tulajdonképpen évtizedeken keresztül áldozatos harcot, ezért küz­dött pártunk. Nem közhely, ha újra hangsúlyoz­zuk: a korszerű technológia beveze­tése szorosan összefügg mindezzel. Viszont nem képzelhető el az előbbi művelt, széles látókörű emberek nél­kül. Ehhez pedig még több könyvre, filmre, színházra, irodalmi és tudo­mányos előadásra, politikai iskoláz­tatásra van szükségünk. P. I. Március a tavasz Is a könyvek hónapja, így a könyvbaráto­kat kettős öröm is éri. A tavasz érke­zésének, de még in­kább az új, szebb­nél szebb könyvek-, nek örülnek. Kuta­tó szemmel vizsgált ják a könyvesbol­tok polcait. Vajon találnak-e valamit könyvtáruk gyara-. pítására? Tudniillik márciusban mindig akad számukra kel­lemes meglepetés. Ez a kislány nyom­ban át is tanulmát nyozza Turgenyev „Első szerelem" ct-. mü novellásköteiét. Bizonyára meg is vásárolja. Ugyanis biztató a címe. A kislány is fiatal. No meg itt a tavaszi (Foto: CTK) Baráti látogatás Ünnepi hangulat lett úrrá a brati­­slavai V. diákotthon lakóin. Kedves látogató érkezett. Natália Szergejevna Pavlovna, kiváló szovjet pedagógus látogatta meg az intézetet. Natália Szergejevna nagyon érde­kesen beszélt munkájáról, a szovjet iskolákról. Őszintén igyekezett velünk megismertetni sikereinek titkát s az előforduló kudarcok okát. Igazi, nyílt, jellemes szovjet ember. Ezt a végkövetkeztetést vontuk le róla, rögtön az első pillanatban. Ami­kor munkamódszeréről beszélt, cso­dálkozva vettük tudomásul, mennyire alaposan, mennyire szívből végzi mun­káját. Nemcsak az iskolában foglal­kozik tanulóival, eljár velük szóra­kozni, meglátogatja őket otthonukban. Minden tanítványa barátjának érzi, őszinték hozzá. így aztán természetes, hogy pontosan ismeri mindegyiküket, könnyebben harcolhat hibáik ellen, tudja, mit szeretnének az életben elérni, s már az iskola padjaiban arra neveli őket. Sqj<at, rengeteget lehetne tanulni Natália Szergejevnától. Kár, hogy a látogatás ideje csak rövid volt. Meg­jegyeztük minden szavát, s rövid idő alatt is tömérdek dolgot tanultunk meg. S még egy tanulságot: ba a szovjet pedagógusok nyomdokaiban haladunk, nem vallhatunk kudarcot. Egri Margit Irodalmi est Jól sikerült irodalmi estet rende­zett a CSEMADOK szepsi csoportja, amelyen a csehszlovákiai magyar írók közül Fábry Zoltán és Mács József is részt vett. A vitaest résztvevői Mács József „Téli világ“ című novelláskötetét vi­tatták meg, majd Fábry Zoltán tartott tartalmas előadást a kommunista párt megalakulásáról s a munkásosztály harcairól. Szépen összeállított műsorral sze­repeltek az irodalmi esten a- magyar tannyelvű iskola diákjai. Radácsi László (Szepsi) Az emberiség történelmében a XV., XVI. és a XVII. század igen nagy je­lentőségű, s rendkívül nagy változást jelentett mind politikailag, mind tár­sadalmilag, A termelési rend telje­sen átalakítja a társadalmi rendet, új életforma alakul. A gótika kora lezá­rul. Engels ezt írja: „Az egyházi szel­lem diktatúráját megtörték.“ A pro­testáns germán nép az első, amely lerázta magáról. A latin országokban pedig mindinkább gyökeret ver az arab és a szabad görög filozófia, amely előkészítette a XVIII. század­ban előretörő materialista világszem­lélet útját. Ez igen nagy átalakulási folyamat volt. A nagy kiterjedésű mozgalom az egyház hatalma ellen irányult. A nagyarányú küzdelemben már részt vett az új utakon haladó filozófia, a tudomány, irodalom és művészet is. Ez a filozófia, tudomány és .művészet sokkal nagyobb fejlő­désnek indult, mint a múltban, a feu­dális korok bármely idejében. Ter­mészetesen, ez a forradalmi idő ma­gában hordta a megújhodás minden sallangját, hibáit, de eredményeit is. A feltörekvő erők híveinek, forradal­mi osztályának nem az egyházi ura­lom megdöntése volt a fő célja, ha­nem az, hogy az uralmak alá helyez­zék a társadalmat, s ezt érdekeik szerint rendezzék be, tehát az egy­házat is. De milyen érdekeik szerint? Természetesen, a feudális osztály érdekei szerint, hiszen ha megnéz­zük a feudális urak fényűzését, éle­tét abban a korban, látjuk, hogy a feudális urak által elszegényített or­szág népéről van szó. Ezek a fizikai életminimumra leszorított napszámo­sok és cselédek, a létfenntartásért küzdő ipari munkások, proletárok a feudális földesurakkal és a kapita­listákkal álltak állandó harcban. E könyörtelen küzdelmek és változások A magyar olvasóközönség már rész­ben ismeri Jifi Wolkernek, a tragikus sorsú cseh költőnek az életét és mű­veit. A sajtóban elszórtan megjelent egy-egy verse, s bizonyára emléke­zetben is maradt. Olvasóközönségünk ezúttal első ízben veheti kezébe Wol­ker válogatott verseinek nagyobb szabású kiadását. A kötetben megta­lálható a nagy költő összes fontosabb költeménye, s ezáltal az olvasó átfogó képet kap a fiatalon, huszonnégy éves korában elhunyt Jifi Wolker művé­szetéről. Wolker a cseh irodalomban, S. K. nyomán alakul ki az osztálytársada­lom. A feudálisokat és rendszerüket tá­mogató egyház befolyása gyengülő­ben van a mindinkább erősödő és gazdagodó polgári társadalommal szemben. Ez a fejlődés bizonyítja legjobban a materialista történelmi fejlődés igazságát. Ezen átalakuló fejlődéssel az uralkodó feudális osz­tály hanyatlik és előtérbe lép a pol­gári osztály új társadalmi formájá­ban. Felfogásuk és a polgári öntudat fejlődése osztályjelleggé alakul. Ta­pasztalni lehet ezt az ebben a korban létrehozott művészi alkotásokban. Ez a folyamat aztán átalakítja az egy­házi művészetet is, s ez lényegében eltér és különbözik a gótika aszké­­tikus hagyományaitól. A festészet, irodalom, szobrászat és építészet is átalakul, új utakon halad, elhagyja a középkorit. Már nem a vallási témák az irányadók. Teljesen megváltoztatja a világ­­szemléletét az irodalom és a művé­szet. Megszabadul a skolasztikus kö­töttségtől és az új világszemlélettel menetel. Az irodalom és a művészet új ábrázolási mondanivalójával fejezi ki korának szellemét. Az egyházi gondolkodás helyébe a világi, reális gondolkodás lép. Ez a fejlődés álta­lános társadalmi fejlődéssé alakul át. Tehát amíg a gótikában a szigorú egyházi szemlélet az uralkodó elem, a reneszánsz szemléletében az egy­házi felfogás helyébe a világi, reális gondolkodás lép előtérbe. Nálunk a reneszánsz a XV. század végén és a XVI. század elején kezd kialakulni. A feudalizmusnak erősen a kapitalizmusba hajló kora tanúsko­dik az febben az időben létrehozott művészeti emlékekről. (Folytatjuk.) Staudt Mihály festőművész Készülnek az alkotóversenyre Leszögezhetjük, hogy az áji helyi szervezet nagyon lelkes, jól össze­forrott s nem utolsósorban tehetsé­ges, fejlődőképes színigárdával ren­delkezik. Szemes Sarblta, Jéger Bálint és Rácz Erzsébet átlagon felüli ala­kítást nyújtottak. Dunajszky Géza (Debrőd) Példát mutatptt A nagyölvedi tűzoltó-testület szín­játszó csoportja nagy sikerrel adta elő Lovicsek Béla „Húsz év után“ című színművét. Az együttes tagjai jó munkát végeztek, a siker tehát telje­sen megérdemelt. Ki kell emelnünk a szövetkezet elnökét, Urbán Ferenc elvtársat, aki napi munkája után talált időt arra is, hogy foglalkozzék a színjátszó cso­porttal, mint ő a bemutatott színmű rendezője. Mindez arra enged követ­keztetni, hogy a szövetkezet vezetői és az ifjúság között nagyon jó a kap­csolat. Lám, ez. is az egyik útja annak, hogy fiataljaink megszeressék a falut, a szövetkezetét, ne vágyakozzanak máshova. A nagyölvedi szövetkezet elnöke példát mutatott. S szövetkezeteink vezetői mindenütt a nyomában jár­hatnának. Csömör Júlia (Nagyölved) Neumannal, Horával Olbrachttal együtt, a polgárságtól elforduló és £ munkásság mellé álló forradalmi’ köl­tészet egyik jelentős úttörője, a: ifjúság és a munkásság nagy lírikusa Legszebb verseiben, mint a „Széni Dombtető“, a „Tenger“, az „Arc a; üveg mögött“, a „Ballada a meg nerr született gyermekről", a „Ballada i fűtő szeméről“, a „Ballada a tenge­részről“ mesterien egyszérű formába ötvözi súlyos mondanivalóját. Fellé­pése óta két táborra osztják a cseh és szlovák költőket. Azokra, akiknél biztos talaja a munkásság világa s azokra, akik különböző irodaim; irányok útvesztőiben botorkálnak. Ez a válogatás Wolker költészeté­nek egész fejlődését bemutatja. A „Zsengék“ című ciklus költészetének kiindulópontját jelzi, a „Vendég ál a házhoz“ ciklus a hasonló című else verseskötetének fontosabb költemé­nyeit foglalja magában, a harmadik rész az életében megjelent két ver­seskötete között megírt költeményei­ből mutat be néhányat. A válogatás negyedik része a „Súlyos óra“ címí kötete verseiből hoz szemelvényeket Helyet kaptak a töredékek és a kéz­iratban maradt versek is. Az utolsc versként Wolker önmagának írt Sír­felirata: Itt nyugszik Jifi Wolker, a költő, ki szerette a világot s igazságaiért harcra kélt s mielőtt még szivét bajvívón kiránthatta volna meghalt fiatalon, huszonnégy évei élt A Monoszlói M. Dezső fordításábar megjelent válogatáshoz Bretisla\ Truhláf irodalomtörténész írt tájé­koztató tanulmányt Wolker költésze­téről. Lesz muzeum rarkanyban Egészséges ötlet, életrevaló gondolat. Ez jutott az eszünkbe, amikor megtudtuk, hogy a Párkányi Városi Nemzeti Bizottság egyik ülésén elhang­zott ez a gondolat, s támogatást is nyert. Sokan talán nem is gondoltunk ezelőtt ilyesmire pedig hasonló létesít­mény csak városunk javát szolgálhatja. S ha jól körülnézünk, a feltételek is megvannak, hogy e gondolat valóra válhasson. A nemzeti bizottság nem sokat teketóriázott. Máris kineveztek egy bizott­ságot amelynek feladata a múzeum alapjainak lerakása. Anyag akad bőven, megfelelő épület is. Szükséges, hogy városunk minden lakosa összefogjon a múzeum érdekében. Mert nemcsak a múlt hagyományainak a megőrzé­séről van szó. Azt szeretnők, ha mozgalmas, építő, új világot teremtő mánk minél élethübben megmaradna az eljövendő nemzedékek számára. Nagy J ó z s e f (Párkány) A napokban ellátogatott Debrődre az áji CSEMADOK színjátszó cso­portja. Brödy Sándor „Dada“ című színművét mutatták be nagy sikerrel. A helyi szervezet elnöke, Bajka Bá­lint elvtárs elmondta, hogy már ez­előtt is so< helyen léptek fel. — Nem kenyerem a dicsekvés — mondotta Bajka elvtárs —, de eddig mindenütt kivívtuk a nézőközönség elismerését. Szívesen látnak bennün­ket máskor is. Közben azt is megtudjuk, hogy a színjátszó csoport részt vesz az alko­tóversenyen, s a vendégszereplések mintegy az előkészületet is jelentik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom