Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-12 / 21. szám

A hét folyamán az ENSZ Gyámsági Tanácsa is ülésezett. A kézgyűlés politikai különbizottságának tervezett ülése elmaradt. Lázas diplomáciai tevékenység folyt a tárgyalótermen kívül is. A nyugati küldöttségek rendkívül nagy erőfeszí-Március, a tavasz első hónapja, nemcsak a természet ébredését hozta meg, hanem a nemzetközi politikai eseményekben is bizonyos élénkséget váltott ki. Különösen vonatkozik ez az ENSZ-közgyűlés hét elején meg­nyílt tanácskozására, amely a tavaly decemberben felfüggesztett tárgyalá­sok folytatása. A megnyitó ülésen nagy jelentőségű beszédet mondott NKRUMAH ghanai elnök, aki a casab­­lancai értekezleten részt vevő álla­mok nevében süfgette a kongói kér­dés mielőbbi rendezését. Beszédében éles szavakkal ítélte el Lumumba és társainak meggyilkolását. Nkrumah elnök a továbbiakban állást foglalt a Szovjetunió kormányának javaslata mellett, amely szerint az afrikai álla­mokból alakított bizottságnak kell rendeznie a kongói problémát. Java­solta, hogy bizonyos időre rendeljék vissza Kongóból a diplomáciai kül­döttségeket. A világszervezet kongói parancsnoksága csak így tudná tény­leg távol tartani Kongót a „hideg­háborútól''. A ghanai elnök a továb­biakban országa nevében tiltakozott az ellen, hogy az ENSZ elismerje KA­­SZAVUBU bábelnököt Kongóban, A nyugati hatalmak gáncsoskodó politikája miatt eddig nem sikerült megegyezésre jutni az ENSZ közgyű­lésének tárgysorozati pontjában. A szovjet küldöttség mellett működő ENSZ-képviselet nyilatkozatot adott ki, amely a többi között megbélyegzi az amerikai sajtiban megjelent álhí­reket, hogy a szovjet küldöttség állí­tólag célszerűnek tartja a közgyűlés napirendjén szereplő afrikai program­ról szóló pont megtárgyalásának el­halasztását. A kongói események továbbra is élénken foglalkoztatták a világ köz­véleményének figyelmét. Változatlanul arról érkeznek jelentések, hogy MO­BUTU zsoldosai és az ENSZ egységei között összecsapásokra került sor. A puccsisták közben fokozzák arcát­lan követeléseiket. Kaszavubu Ham­­marskjöldhöz intézett levelében el­utasította azt a követelést, hogy vonják ki a belga katonai személy­zetet Kongóból. Amíg Kongóban vál­tozatlanul folytatódik a puccsisták garázdálkodása, többszörös halasztás után Tananarivéban, Madagaszkár fő­városában értekezletre jöttek össze a kongói bábkormányok vezetői. Előze­tes hírek szerint az értekezleten részt akart venni GIZENGA, a stan!eyville-l törvényes kongói kormány miniszter­elnöke is, amikor azonban kiderült, hogy a kongói bábvezetők nem a kon­gói nép érdekeit szolgáló tanácsko­zásra jöttek össze, Gizenga minisz­terelnök megtagadta a részvételt'. CSŐMBE, Katanga-tartomány elnöke, beszédében újra szembehelyezkedett a kongói egység gondolatával, s azt javasolta, hogy alakítsák meg az ön­­igazgatási államok csoportját, amelyet közös piac fűzne össze. Ez a javaslat nern más, mint a Kongói Köztársaság gazdasági és politikai egységének szétdarabolása, a gyarmatosítók to­vábbi garázdálkodásának érdekében. Az utóbbi napokban NyUgat-Német­­ország gazdasági köreiben rendkívüli megdöbbenést okozott a bonni kor­mány határozata, amelynek értelmé­ben felértékelte a nyugatnémet már­kát a dollárral szemben. Nyugati sajtójelentésekből azonban kitűnik, hogy Adenauerék elhatározása nem érte váratlanul sem az Amerikai Egyesült Államokat, sem Nagy-Bri­­tanniát. Az angol lapok nyíltan be­vallják, hogy erre a lépésre külső nyomásra került sor. A határozat ér­telmében egy amerikai dollár az ed­digi 4,20 márka helyett 4 márkát ér. Diplomáciai megfigyelők egyönte­tűen rámutatnak, hogy a bonni kor­mánynak ez a lépése részben javítani próbál a dollár válságos helyzetén, ugyanakkor azonban a bonni kormány katonai és politikai követelésekkel lép majd fel Washingtonban. Bármeny­nyire is próbálják nyugati gazdasági körökben a márka felértékelését ma­gyarázatni. tény az, hogy a felérté­keléssel a bonni kormány a sok rossz közül egyelőre a legkisebb rosszat választotta, amely elsősorban a nyu­gatnémet dolgozókat sújtja. 2 £lcfacL 1961. március 12. téseket tesznek, hogy levétessék az összes alapvető fontosságú pontokat a napirendről, nehogy világos állás­pontra kelljen helyezkedniük. Min­denekelőtt a leszerelés kérdése szálka a szemükben. Az amerikai küldöttség arra törekszik, hogy megakadályozza a vitát az általános és teljes leszere­lésről. Az amerikai küldöttség persze képmutatóan azt a látszatot akarja kelteni, hogy a légkör „lecsendesíté­­se“ és az ellentétek elsimítása érde­kében akarja levétetni a napirendről e fontos pontokat. Az amerikai sajtó terjedelmesen beszámol a Pentagon nagyszabású fegyverkezési tervéről. Az amerikai burzsoá lapok támogatják annak a propagandahadjáratnak a céljait, melyben teljesen elferdítve állítják be a nagyközönség előtt a Szovjetunió általános és teljes leszerelési javas­latait. Amint tudjuk, a Szovjetunió elvből nem csak hatékony ellenőrzést, hanem folyamatos szakaszokat is javasol a leszerelésre. Ezeket a szakaszokat a leszerelés valamennyi fokán megfe­lelő hatékony ellenőrzés kísérné. A közgyűlés első részében az amerikai küldöttség nemcsak a Szovjetunió, hanem még a semleges államok ez irányú javaslatait fs elutasította. Nkrumah ghanai köztársasági elnök beszéde és beszédének visszhangja után nyilvánvaló, hogy a közgyűlés másqdik részének kulcsproblémája a kongói kérdés lesz. A Gyámsági Tanács mindenekelőtt saját munkaprogramját vitatta meg. A közgyűlés plénuma viszont a Gaz­dasági és Szociális Tanácsban történő választásokkal foglalkozott. Többszöri szavazás után egyetlen országnak sem sikerült megszereznie az előírt két­harmados többséget. Egyébként a gyámsági tanácsban 43 panasz vár elintézésre. MEGHALT A PÄRT VETERÄN HARCOSA, J. Vodícka elvtárs Csehszlovákia Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága mélyen megrendülve közli, hogy Ján V o­­d i c k a elvtárs, a párt egyik ala­pító tagja 1961. március 9-én a reggeli órákban elhunyt. Ján Vo­dicka elvtárs hosszú ideig volt a CSKP Központi Bizottságának tag­ja és a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége Központi Bizottságának elnöke. Népünk harcos forradal­márt és lelkes hazafit vesztett el benne. Nagy-Britannia lakossága változat­lanul követeli az amerikai katonai támaszpontok fel­számolását. Felvé­telünkön: Ruislipe lakosai „Amerikaiak menjetek haza'.“ és más tiltakozó fel­iratú jelszavakkal követelik a támasz­pontok megszünte­tését. (Foto: CfK) 9 Quadros, Brazília új elnöke, a Prensa ‘Latina sajtóiroda tudósítójá­nak adott nyilatkozatában újra meg­ismételte, hogy országa minden olyan Baráti kézfogás a gyilkos és aközött, aki kezébe adta a fegyvert. Csőmbe (baloldalt) és Hammarskjöld kézfogása az Elisabethville-i repülőtéren. (p) nemzetközi szervezetet támogatni fog, amely síkraszáll a kubai nép függet­lenségének védelmére. • A román sajtó nyilvánosságra hozta a március 7-én megtartott vá­lasztások előzetes adatait. A Nagy Népi Gyűlésbe és a népi tanácsokba történt választásokban a szavazatok több mint 90 %-»át a Népi Demokra­tikus Front jelöltjeire adták le. • Megérkezett Holy Lochba a Po­­laris-rakétákkaí felszerelt amerikai tengeralattjáró. A skóciai amerikai támaszpontra érkezett hajót a tün­tetők heves tiltakozással fogadták. • A francia kórházi alkalmazottak 55 000 aláírást gyűjtöttek a kormány­hoz intézett folyamodvány alátámasz­tására, amelyben rámutatnak az egészségügy válságos helyzetére. • Londoni sajtójelentések szerint az USA és Nagy-Britannia képviselői a nukleáris fegyverkísérletek beszün­tetéséről tárgyaló háromhatalmi érte­kezlet ülésszakának felújítása előtt néhány nappal Genfben összeülnek, hogy közös álláspontot beszéljenek meg. „Második félidő“ az ENSZ-ben New Yorkban az East River partján, az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének üvegpalotájában újból összejöttek a 99 tagállam küldöttei, hogy folytassák a világszervezet XV. ülésszakát, amelyet két hónappal ezelőtt függesztettek fel. A jelenlegi ülésszak kétségkívül a legnagyobb jelen­tőségű tanácskozás az ENSZ történelmében. Ismeretes, hogy a tavalyi novemberi tárgyalások során több szocia- ■ lista állam vezető képviselője köztük Hruscsov elvtárs is jelen volt. A szovjet miniszterelnök előterjesztette kormánya nevében az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatot. Ennek értelmében a leszerelést három időszakra osztanák be,#s négy évig tartana. A szovjet javaslat elfogadása kétségtelenül komoly lépést jelentene az általános és teljes leszerelés megoldásában. Az Amerikai Egyesült Államok és nyugati szövetségesei azonban egyelőre megakadályozták e kérdés közgyűlési vitáját. Olyan nevetséges kifogásokat emeltek, hogy „a leszerelés kér­dését nem lehet felelősségteljesen megvitatni akkor, amikor 80 kérdés szerepel a tárgyalás napirendjén“. A Szovjetunió által előterjesztett javaslat tehát így nem került a po­litikai bizottság napirendjére. A nyugati hatalmak ugyancsak elutasítot­ták a semleges államok — India, az Egyesült Arab Köztársaság és Indo­nézia — által benyújtott kezdeményezést is, amely azt javasolta, hogy vegyék fel újra a leszerelés kérdésének megtárgyalását. így aztán a benyújtott 14 javaslat közül csak három fölött született döntés: két határozat az' atomrobbantási kísérletek beszüntetésére vo­natkozik, a harmadik pedig az atomfegyver-gyártás más országokra történő kiterjesztését kívánja megakadályozni. Az USA még ezeket a határozatokat sem volt hajlandó támogatni, jóllehet a tagállamok túl­nyomó része a javaslat mellett szavazott. A leszerelési vita azonban ezzel nem zárult le. A benyújtott javasla­tok többsége a második időszakban ismét napirendre kerül. így például a Lengyelország által benyújtott két fontos javaslat is, amelyek közül az első megakadályozná újabb háborús tűzfészek keletkezését és elő­segítené a nemzetközi feszültség enyhülését. A múlt évi leszerelési tanácskozásokat jelentős mértékben befolyásolta az USA és szövetségeseinek tehetetlensége, tekintettel az amerikai bel­politikai helyzetre, amely az elnökválasztás jegyében állt. Most azonban új elnök került a Fehér Házba, s az egész világ feszülten figyeli az amerikai álláspont kialakulását a leszerelés kérdésében. Kennedy elnök legutóbbi sajtóértekezletén kijelentette, hogy véleménye szerint a le­szerelés és a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavításában fontos lépés lesz a tömegpusztító fegyver-kísérletek betiltására irányuló genfi tár­gyalások március 21-i megkezdése. Biztató szavak ezek, azonban éles ellentmondásba ütköznek az elnöknek azzal a kijelentésével, hogy kor­mánya fokozni kívánja a külföldön állomásozó amerikai fegyveres erők katonai felszerelését. Csalódást váltott ki Kennedynek az a bejelentése is, hogy az USA egyelőre nem dolgozott ki semmiféle új javaslatot a leszerelési kérdésben. Az ENSZ ülésszakának napirendjén a leszerelés kérdésén kívül még több kérdés szerepel. Köztük a Szovjetunió panasza az amerikai légierők agresszív cselekménye miatt, továbbá Kuba panasza az USA politikai és gazdasági megtorlásai ellen, valamint a világűr békés célokra való ki­használásának kérdése is. Nem kis jelentőségű a Csehszlovák Szocialista Köztársaság által be­nyújtott határozati javaslat megvitatása sem, amely javasolja a szabad­ságukat és függetlenségüket elnyert államok megsegítését. Az ENSZ’ülésszaka abban az időben kezdi meg újra munkáját, amikor a világ népeinek megrendült a bizalma az imperialisták által befolyásolt és irányított Hammarskjöld főtitkár iránt. A kongói hazafiak meggyil­kolásával az imperialistákat kiszolgáló ENSZ-csapatok bemocskolták a világ népeinek e legmagasabb fórumát. Ezért még jobban hangsúlyoz­nunk kell a Szovjetunió által benyújtott javaslat jelentőségét, amely szerint át kell szervezni az ENSZ végrehajtó szervét, hogy az valóban a világ békéje felett őrködjék és minden erejével a népek óhaját, a sza­badság és a béke eszméjét szolgaija. Krajka Pál EICHMANN, a tömeggyilkos (III.) 1950. június 14. Argentína genovai konzulátusán beutazási vízu­mot kapok. Júliusban a „Giovanna C“ hajón megyek Dél-Amerikába. Ott különböző neveken sokfelé dolgozom. Bejárom Brazíliát, Bolíviát, Perut, Paraguayi, Chilét, Uruguayt. Többek között nyúltenyésztö is vagyok, de dolgozom mosodában, konzervgyár­ban és erdőkitermelésen is. Barátaim (értád: náci bűntársai. A szerk.) sok­felé beajánlottak. Hogy németségem mellett olasz útlevelem fel ne tűnjék, szükség esetén „Kurt Steinburg“, „Ernst Raediger", „Ing. Hofer“ és más neveken is szerepelek ...“ Eichmann később az észak-argen­­ítní Tucumanban, s végül Buenos Aires egyik külső kerületében telep­szik le, ahova 1952. július 16-án meg-Miért állt Galvao kapitány a portugál hazafiak élére? AT éllány héttel ezelőtt az egész világ sajtója és rádióállomása a „San­­- * ta Maria" nevű portugál hajó körüli eseményektől volt hangos. A portugáliai fasiszta diktatúra ellen küzdő hazafiak egy csoportja, Gal­vao kapitány vezetésével, hatalmába kerítette a hajót, jelezve, hogy Salazar diktátor rendszere gyűlölt és tarthatatlan Portugália dolgo­zóinak számára. Az alábbiakban rövid bepillantást nyújtunk Portugália gazdasági és po­litikai életébe, s bemutatjuk Galvao kapitányt. Portugália területe 92 168 km2. La­kosainak száma körülbelül 9 millió, amelynek 80 %-a kunyhókban él. A népesség 44 %-a írástudatlan, s éven­ként mintegy 30 000 ember veszi ke­zébe a vándorbotot, hogy nyomorú­ságos életkörülményeitől szabadul­jon. Noha Portugália gazdaságának jellegét tekintve mezőgazdasági or­szág, agrárszektora a népességnek alig felét foglalkoztatja, a parasztság 70 Vo-ának egyáltalán nincs földje. Az ország déli termékeny részének 94 %-a a hűbérurak birtoka, 5 %-a nagybirtokosoké, s csak 1 %-a marad a kisparasztoknak. A mezőgazdasági termelési viszonyok jobbára kétféle tulajdon-kategóriát ismernek: a fa­ekével megmunkált törpebirtokokat és az átlag 20 000 hektár nagyságú egyházi vagy nemesi földeket. A hek­táronkénti terméshozam itt a leg­alacsonyabb egész Európában. A kegyetlen diktatúra, amelynek megtestesítője a 71 éves Salazar, törvényszerűen forró talajt teremt az ellenzéki tevékenység számára. Az illegalitásban működő kommunista párton és a két szocialista csoporton kívül a föld alatt kénytelen szembe­szállni -a rezsimmel három polgári párt is. Galvao kapitány, aki a „Santa Ma­­riá“-t elfoglaló hazafias csoport ve­zetője volt, előzőleg szintén Salazar híve, s a portugál hadiflotta kapitá­nyaként működött. A kormány meg­bízta őt, hogy vizsgálja meg a gyar­mati bennszülöttek helyzetét. Galvao eleget tett megbízatásának és köte­tekre menő tanulmányt írt, amelyet nemcsak a portugál kormánynak, ha­nem más országoknak is eljuttatott. A portugál gyarmatokon tapasztalt borzalmak, tarthatatlan életmód és sanyargatásról .megírt élethü tanul­mánya miatt Galvao kapitányt elfog­ták és 16 évi börtönre ítélték. így lett á diktátor egykori hívéből poli­tikai ellenfél, aki a hazafias erők mozgalmának élére állt. Galvao kapitány 1951-ben történt elfogatása után elhatározta, hogy megszökik a börtönből. Terve sike­rült, s az országon- kívül próbálta megszervezni a hazájában dúló véres diktatúra elleni hazafias mozgalmat, amely a „Santa Maria" hajó elfogla­lásában csúcsosodott ki. (Cs) Efcüté nge£3 ^ TIT iá idll» f Irt VI érkezik felesége, Veronika LeibI, gyermekeivel. Ügy érzi: vége a buj­­dosásának. Van jó állása, Argentíná­ban nem fenyegeti a kiadatás veszé­lye. Kocsmákban, eszpresszókban ta­lálkozik régi nácikkal. Minden rend­ben, hiszen jó állása is került, előbb a Peron diáktábor támogatta „Capri“ vállalatnál, amelynek német szárma­zású argentínai a tulajdonosa. Peron bukása után Ante Pavelics, az ugyan­csak oda emigrált horvát „führer“ protezsáija be egy horvát textilgyá­roshoz, s ott utazóként működik. Végül 1959-ben a Mercedes-Benz Buenos Aires-i kirendeltségnél kap munkát. Német tőke, náci vezetők! AZ ÜLDÖZÖK NYOMON VANNAK Adatait a „Liskah 06“ könnyen el­lenőrzi, s ahol elakad, felfrissítik em­lékezetét. Eichmannt ugyanis 15 éve követik nyomon. Simon Wiesenthal mérnök, akinek Eichmann gázhalálba küldte egész családját, miután Maut­­hausenből kiszabadult, Linzben tele­pedett le. Elsősorban Eichmannék Bischof strasse ő. alatti házát figyel­te, s 1949-ben meghiúsította Eich­mann feleségének azt a kísérletét, hogy Bad-Ischl anyakönyvi hivatalá­ban férjét, akivel 1935. május 17-én kötött házasságot, holttá nyilvánít­tassa. Wiesenthal, valamint Tuvia Friedmann, Arthur Pier és még néhá­­nyan 1954-ig követik a nyomokat, de azután fénykép hiányában megakad­nak. Eichmann ugyanis nagyon vi­gyázott, hogy fényképe sehoi se ma­­radíon- (Folytatjuk) A gyilkos kézrekerítói: Simon Wiesenthal és Tuvia Friedmann Az USA nem akar a leszerelésről tárgyalni

Next

/
Oldalképek
Tartalom