Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-31 / 61. szám
Bratislava, 1960. július 31. Ära 30 fillér XI. évfolyam, 61. szám. Egész társadalmunk ügye: ne engedjük kárba veszni a gazdag termést! Harcban a természettel • Önfeláldozó munka árán milliós értékeket mentettünk meg • Senki hem nézheti tétlenül • Az önelégültségért drága árat fizettünk • Tanulságul A többnapos esőzés kétszeresen komoly bajt zúdított a nyakunkba. Nemcsak a gabonabetakarítási munkálatokat késleltette, de a Vág, Nyitra, Garam, Ipoly, Poprád és Hernád kiáradása sokszáz hektár gabonánkat is a teljes megsemmisüléssel fenyegette, sőt fenyegeti. Ebben a természettel vívott emberfeletti harcban falvaink dolgozói, hadseregünk tagjai, üzemeink munkásai és az ifjúság már eddig is hősi tanúbizonyságot tettek arról, hogy az ország kenyerének megmentését nem csupán földműveseink, hanem egész társadalmunk ügyének tekintik. Központi szerveink és nemzeti bizottságaink szavára a veszély első percétől ezrek és ezrek álltak készenlétben, hogy ahol csak szükséges, mindenütt gyors segítséget nyújthassanak. Július 28-án a Bratislavakörnyéki járásban 3500 üzemi dolgozó vett részt a gabonamentésben, s a későbbi napokban a mentési munkálatokra alakult bizottság a szükségletnek megfelelően még emelte is ezt a létszámot. Az említett napon a kelet-szlovákiai kerületben 1300 üzemi dolgozó és 35 teherautóval 650 katona segédkezett az árvízveszélyben levő helyeken. A nyugat-szlovákiai kerületben július 28-ig a CSISZ- szervezetek 650 készültségi brigádja segédkezett a gabonamentésben, a közép-szlovákiai kerületben pedig 163 készültségi brigád működött, közöttük legeredményesebben a rimaszombati és losonci járás fiataljaiból alakult brigádok. A trencíni járásban a földművesekkel együtt a katonák, fiatalok és üzemi dolgozók százai éjjel is dolgoztak az elárasztással veszélyeztetett 480 hektár gabona biztonságba helyezésén. Az őszinte baráti segítség s az önfeláldozó munka árán szlovákiai viszonylatban milliós értékeket mentettünk meg, főképp egyes szövetkezeteink, de egyúttal egész társadalmunk javára. Sajnos, a veszélyt még ezzel sem hárítottuk el, hiszen néhány helyről még az utóbi napokban is áradást jellentettek, Csallóközben és a Kis- Duna bal partján pedig a talajvíz feltörése fenyeget. Éppen ezért továbbra is minden erőt mozgósítani kell az ország kenyerének megmentése érdekében. Az elmúlt napokban az árvízveszély idején tanúsított összefogást és kölcsönös igyekezetei örömmel könyveljük el. De vétenénk az igazság ellen, ha emellett a gabonabetakarításban eddig észlelt hiányosságokat elhallgatnánk. Mert vegyük például azt a tényt, hogy július 22-én Nyugat- és Dél-Szlovákia sok szövetkezetének alig egy-két napi aratása maradt. Elgondolkodtató tehát, hogy még jobb szervezőmunkával, a gépek jobb és főleg két váltásban történő kihasználásával nem tudtuk volna-e azt az egy-két napot behozni? Határozott nemmel talán egyetlen gazdaság vezetői sem felelhetnének a kérdésre. Hiszen bizonyos, hogy még a legeredményesebb helyeken is akadtak kihasználható „lyukas“ órák reggel is, szürkület táján. Ugyancsak sok késést és veszteséget okozott a gépek elégtelen kijavítása, s ezt még csak fokozta az a tény, hogy az északi és déli járások üzemei nem fordítottak elég gondot a gépcserére. Ezekből adódott, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben az egyik aratásra nagyon is alkalmas napon 203 kombájn vesztegelt, bár Gyorsítsuk meg a gabona begyűjtését A nyugat-szlovákiai kerületben sikeresen folyik a gabona begyűjtése. A legutóbbi jelentések szerint a tervezett mennyiségnek már 31,2 %-a került az állami magtárakba. A legjobb négy járás; a komárnoi, mely 60,3 %-ra, a Dunajská Streda-i, mely 59,6 %-ra, a galántai, mely 56,4 %-ra és a Nővé Zámky-i, mely 56,5 %-ra teljesítette a fölvásárlási tervet. A komárnoi járásban a hurbanovoi, a Zeleny Háji-i, a véghi és a komárnoi szövetkezetesek már egész évi beadási tervüket teljesítették. Az állami terv szerint a gabonafélék beadási kötelességének szeptember 50-ig kell eleget tennünk. Általában elmondhatjuk, hogy az eddigi eredmények némileg jobbak az elmúlt esztendő hasonló időszakához képest, ám ha figyelembe vesszük az idei lehetőségeket, már több gabona lehetne a közös magtárakban. Kormányunk előre fölhívta a nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági üzemek figyelmét arra, hogy az aratást 14 — 18 .napon belül fejezzék be. Ahol jó előre megfontolták az aratási munkatervet, ott nincs is hiba. S t u g e 1 László, a garamkövesdi nemzeti bizottság titkára például azt irja szerkesztőségünknek, hogy náluk az aratás már július 18-án véget ért. Az aratással párhuzamosan a cséplést is megkezdték. A helyi pártszervezet, a nemzeti bizottsággal együtt, vasárnapi brigádott szervezett, amely több mint 2 vagon gabonát csépelt ki. A garamkövesdiek a gabonabeadást már teljesítették. Hasonlóképpen gondos munkaszervezéssel találkoztunk Szécsénkén, Ipolykeszin és egyéb szövetkezetekben. A kőváréi EFSZ (tapolcsányi járás) a 380 hektáros gabonatermesztési területről öt nap alatt takarította be a termést. A szövetkezet dolgozói jól megszervezték a cséplést is, s az 1200-as cséplőgépen 421 mázsát csépeltek naponta. A munka meggyorsítását kétségtelenül az is elősegítette, hogy a cséplőcsoportok közt nemes verseny indult. Bő volt a termés árpából is, s ennek jóvoltából a kovárciak terven felül két vagonnyi sörárpát adtak át a közellátás céljaira. A pártkonferencia tiszteletére vállalták, hogy az aratást, cséplést és a beadást 15 nap alatt befejezik. Ezt becsülettel teljesítették. pz a példa is azt bizonyítja, hogy ahol a nemzeti bizottság szervező munkája kifogástalan, ott a gabona betakarítása, cséplése és beadása zavartalanul halad. De mindezt nem választhatjuk külön az aratással összefüggő többi teendőtől. Amint tudjuk, a közelmúlt napokban országos eső akadályozta a munkát. Bizony, ahol nem hordták idejében asztagba a gabonát, jócskán megkéstek a csépléssel. Az asztagolást már a múlt esztendőben is sok szövetkezet elhanyagolta, amiből azután nagy károk keletkeztek. Szolgáljon ez figyelmeztetésül, s a nemzeti bizottságok ne engedjék meg, hogy a hibák megismétlődése miatt a bő termés számottevő hányada veszendőbe menjen. Használjunk ki minden veröfényes napot a gabona behordására, ami pedig a cséplést illeti, szervezzük meg a két műszakot. Országszerte száz és száz szövetkezet dolgozik már ilyen körültekintéssel, viszont nem titok, hogy némelyütt még mindig a régi módon gondolkoznak. Ilyen esetben a helyi nemzeti bizottságok, az új képviselők feladata, hogy a maradi szövetkezeti (Folytatás az 5. oldalón.) sokéves tanulság figyelmeztet arra, hogy az aratási munkák sikere sokszor csupán néhány órán múlik. A gépek mellett sok múlott az embereken is. Például sokszáz hektáron kévében széthagyva kapta az eső a learatott gabonát. Mennyi veszteséget és időpocséklást elkerülhettünk volna, ha a védnöki üzemek és az ifjúság bekapcsolásával minden erő és minden eszköz teljes kihasználásával a learatás után azonnal asztagokba hordtuk volna a gabonát. Az eddigi tapasztalatok tehát szolgáljanak tanulságul, és a továbbiakban szervezzük úgy a munkát, hogy a veszteségeket a lehető legnagyobb mértékben elkerüljük. A Nagy-Duna mentén a bősi szövetkezeteseket veszélyezteti leginkább a talajvíz. Július 26-án az EFSZ tagjai kaszával aratták a gabonát egy 55 hektáros parcellában, hogy még a talajvíz feltörése előtt megmentsék a termést. Hősies gabonamentés az árterületről Az összefogás" és a szomszédi segítség nemes példája Aki e hét szerdáján Nádszegen járt, ritka esetnek lehetett szemtanúja. Ugyanis a helyi szövetkezetnek mintegy száz hektár learatott búzáját - a „Szeliföld“ dűlőben — a Feketevíz alsó áradása veszélyeztette. eredményeként a veszélyben levő gabona a késő délutáni órákban az árterülettől 4—5 kilométerre, a falu alatti „Házszer“ dűlőre került. Alighogy az utolsó forduló gabonával a célba érkezett a 16 tehergépkocsi egyike (111-es Tatra), Puskás János, a HNB titkára baljós hírt hozott: • — A Feketevíz árja Alsóhatár falutól lejjebb átlépte a balparti gátat és zúdul a Szeliföld dűlőre, s onnét neki az ártéri gátnak... Derék, hősies munka volt ez, nádszegiek! Köszönet mindazoknak, akik kivették részüket a gabonamentés munkálataiból. Köszönet a galántai Teherforgalmi Vállalatnak, s a segítséget nyújtó szomszédos szövetkezeteknek. (ко) Szemiioszáltak az esővel Kutyaidő volt. Tintasötét felhők borították az eget. Csallóköz népe gondterhelten kémlelte az eget. Látta, veszélyben a kenyér. Az esőterhes szél előtt földig hajlott a gabona. A rossz időjárás Bodzán is megszakította a négy kombájn munkáját. A Komárom felé vezető betonút aranyló gabonától sárgálott. Most itt szorgoskodott a község apraja-nagyja. Tizenöt csoport zsákolta a gabonát. A kocsik alig győzték szállítani a glédában álló zsákokat. S amikor Pitus Kálmán hazafelé ballagott, az út üres volt, s a gabona már a fedett szérűn és a házak padlásain száradt. Ugyanebben az időben gyors ütemben folyt a munka a kévekötőgéppel learatott 92 hektárnyi gabonaföldön is. A szekerek kévékkel roskadásig rakottan igyekeztek a cséplőgépek mellett szaporodó asztagok felé. S mire leszállt az este, a határban nem maradt egyetlen kéve sem, s az asztagok ponyvasapkák alá bújva dacoltak az egyre erősödő esővel. Teljes gőzzel Alighogy egy kissé szétoszlottak a felhők, máris felbúgtak a cséplőgépek. Az emberek két műszakban szervezték meg a munkát. Kora hajnaltól délig az idősebbek csépeltek, déltől késő éjszakáig pedig a fiatalok. A nyitott pajtában állomásozó cséplőgép kezelőit nem zavarta a szitáló eső sem. Csak a port és a pelyvát veri vissza a gép körül szorgoskodók hajára, arcára, kezére. Teljes gőzzel halad a munka. Hét óra alatt 170 mázsa árpát csépeltek ki. A szél egy kissé meglóbálja a sápadt fényű viilanylámpákat. Minden belevész a sötétségbe, csak a cséplőgép körül folyik zavartalanul tovább az élet. A kenyércsatában győzelmet arattak a rossz idő felett. D. Krizko CFpnvkpnp7tPi Ppfrlík^ ÚJRA A FÖLDEKEN A brnoi járásban és Dél-Morvaország valamennyi vidékén ismét munkához láttak: Breclav, Znojmo és Hodonín környékén a süppedő talaj ellenére is szünet nélkül dolgoznak a kombájnok. Szlovákia kerületeiben szintén sürget a munka. Országos méretben eddig csak 56 ezer hektárról arattuk le a gabonát arató-cséplőgépek segítségével. A teljes siker érdekében A nyári munkákból tagadhatatlanul az aratást illeti az első hely, hiszen az ország kenyér- és takarmánygabona termésének sikeres betakarításához ez az első lépés. Ezt földműveseink is így látják. Erről az az örvendetes tény tanúskodik, hogy Szlovákiában július 23-ig az összes gabonának közel felét learattuk. A galántai, komáromi és érsekújvári járások pedig már a 80 %-ot is túlhaladták az említett időig. A sikerek mögött elsősorban a jó szervező munka és az elmúlt évek tapasztalatainak helyes felhasználása áli: az, hogy a felsorolt járásokban az első perctől szervezetten állították csatasorba az aratógépeket. Ám egy pillanatra sem állíthatjuk, hogy a gabona learatása mellett a nyári munkák többi és nem kevésbé fontos szakaszán is hasonló igyekezettel gyümölcsöztettük a sokéves tapasztalatokat. Vegyük például a szalmalehúzást. Az elmúlt években a kombájnok után tarlón maradt szalma hetekig akadályozta a tarlóhájjtást. Mezőgazdászaink a megmondhatói, hogy a tarlóhántás megkésleltetésével milyen károkat szenvedtek talajaink. Ezt teljes mértékben csak akkor tudjuk megérteni, ha ismerjük a tarlóhántás hármas célját, úgymint: 1. a talaj nedvességtartalmának megőrzését; 2. a tarlőmaradványok talajba keverésének fontosságát; 3. a gyomok megsemmisítésére gyakorolt hatását. A második ponthoz azt is meg kell jegyeznünk, hogy a gabonaföldjeinken maradt tarló hektáronként legalább 4 — 5 mázsa száraz szervesanyagnak felel meg, ami megközelítőleg 60—70 mázsa istállótrágya humusztartalmával egyenlő értékű. Persze a szalmalehúzáshoz és kazalozásához a zootechnikusoknak is bizonyosan van megjegyezni valójuk, mert azt pedig ők tudják legjobban, hogy a későn letakarított szalma nemcsak mennyiségileg szenved kárt, hanem takarmányozásra felhasználható minőségének is nagy százalékát elveszti. Ha tehát ezeket a veszteségeket el akarjuk kerülni, akkor a szalmáról az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben kell gondoskodnunk. És azt is tartsuk szem előtt, hogy itt a késedelemmel a kárt még további kár tetézi, mert — amint fentebb említettük — a későn felhántott tarló miatt a talajt szinte felmérhetetlen veszteség éri. Az időben végzett tarlóhántás már csak azért is fontos, mert takarmányalapunk hiányossága megkívánja, hogy minél több tarlótakarmányt vessünk. Néhány szövetkezetünkben kihasználják a kedvező időt, s az előirányzott 8 — 9 százalék helyett a felszántható tarlónak legalább 20 %-át bevetik, s ennek bizonyos részét majd zöldtrágyázásra használnak fel. Az okos gazda csakis így gondolkodhat, mert a tarlóvetésekkel még jelentősen növelhetjük a takarmányalapot, a zöldtrágyázással pedig nagyban hozzájárulhatunk a hektárhozamok növeléséhez, a szükséges talajerőfokozás megteremtéséhez. Az elkövetkező időben tehát használjunk ki minden időt és minden eszközt, hogy az aratás mellett a nyári munkák többi szakaszán is teljes legyen a siker. Ezt kívánják azok a vállalások, amelyeket az ötéves terv határidejének lerövidítésére tettünk. —ti A döntő fordulatért a mezőgazdaságban A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÖK LAPJÁ A helyi nemzeti bizottság éberségének, a szövetkezeti tagok és a lakosság hősies munkájának, az összefogásnak, a járás és a szomszédos EFSZ-ek gyors segítségnyújtásának
