Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-11-09 / 90. szám
A fácán megfigyelése A fácán nem őshonos vadfaj hazánkban, de betelepítése után gyorsan elterjedt, s ma már mindenütt megtalálható. Valamennyi hazai vadfajunk közül a fácán tenyésztését kezdték el legelőször ketrecben, nagyüzemben. A ketrecben nevelt fácán megfigyelése jóval könynyebb, mint a szabadban élőké Ennek ellenére még ma is sok nyitott kérdés van, amire csak hosszabb megfigyeléssorozat vethet világosságot. Minden vadfaj többé-kevésbé rejtett életet él, és csak hosszas, szorgalmas és pontos megfigyelésekből, apró mozaikokból ismerhetjük meg rejtett tulajdonságaikat, szokásaikat. A fácán életéből a következőket ajánlatos megfigyelni: Elsősorban aprólékos gondossággal figyeljük meg a környezetet, mégpedig főként a növényzetet, az állatvilágot, az éghajlati tényezőket stb. Az időjárás hatásaiból különösen azokat a tényezőket kísérjük figyelemmel, amelyek hatása különösen kedvező vagy kedvezőtlen. Minél pontosabban végezzük el az állomány számszerű becslését, vagyis a kakasok és a tyúkok közötti arányt. Ott, ahol sok a fácán, 1:5 —1:6 (a tyúkok javára) ivararányban tartható, viszont ahol kevesebb fácán él ugyanakkora területen és egymástól távolabb, ott 1:3 arányban kívánatos. Az ivararány megállapításával előnyös egyidejűleg a korosztálybecslés is. Az öreg- fácánok és a nyár végén színesedő fiatal kakasok, valamint a többi fácán becslése a legelőnyösebb ősszel, amikor már betakarítás után üres a határ és a fácánok nagyobb tömegekbe verődnek. Tél múltával, az első melegebb napok idején figyeljük meg a dürgés kezdetét. Korai felmelegedés esetén hamarabb, késői hidegek idején később kezdődik a dürgés. Dürgéskor ismét becsüljük meg az ivararányt. Ha sok a kakas, figyeljük meg a fölös kakasok viselkedését. Nagyon fontos, hogy pontosan jegyezzük fel az első tojásrakások idejét. A korán kasza alá kerülő kultúrnövényekkel bevetett táblákon — még abban az időben, amikor taposással nem okozunk kárt — sárkányozással és egyidejűleg vizslákkal való kerestetéssel zavarjuk el az ott fészkelni akaró fácánokat. A fácán rossz szokása, hogy nem jő fészkelő és különösen a kedvezőtlen hatások befolyására széttojik. A fészkeken kívül talált tojásokat gondosan szedjük össze, s tegyük házi tyúk alá vagy pedig gépbe. Minden évszakban gondosan jegyezzük fel a fácánok táplálkozását. Nagyon ajánlatos gyomortartalom-vizsgálatokat is végezni a vadászati idényben. Különösen a kultúrnövényeket károsító rovarokat pusztító fácánok tevékenységét jegyezzük fel és oktassuk erre a mezőgazdákat is. Jegyezzük fel a különböző növényzetben talált fészekaljakban levő tojások Az állatok életkora A vadászokat évszázadok óta foglalkoztatja a kérdés: vajon hány éves lehet az elejtett vagy fogságban tartott állat? Szakemberek megállapítása szerint a fogságban tartott állatok magasabb kort érnek el, mint társaik, amelyeknek a mindennapos élelmükért legtöbbnyire kemény harcot kell vívniuk. Az állattannal foglalkozó tudományos megfigyelések meglepő eredménnyel jártak; ezekből közlünk néhány érdekes adatot. így például könyvek és feljegyzések megemlékeznek egy, a bécsi császári várban őrzött szirti sasról, amely több mint 100 évig élt. Egy angol ornitológus sok érdekes adatot hoz nyilvánosságra. Feljegyzéseiben egy 81 éves kakaduaggastyán a listavezető, de megemlíti, hogy a különböző fajta papagájok 40 — 60 éves korig élnek. Megemlékezik egy 80 éves lúdról, s egy 70 éves hattyúról is. A madártan angol tudósa hasonló korú fülesbagoly- és varjúpéldányokról is ír, míg a daru és a galamb életkorát 40 évben, a kisebb énekesmadarak korát pedig 20 — 25 évben limitálja. A fogságban tartott emlősállatokról azt olvashatjuk, hogy egy londoni állatkért oroszlánja 70 tavaszt látott, míg az ugyanitt ápolt farkasok, medvék 20 évig, a macskafélék pedig 10 — 15 évig éltek. A szabadban élő állatok koráról szóló adatok kevésbé megbízhatók. Alkati tulajdonságaik nyújtanak ugyan hozzávetőleges támpontot; így elsősorban az agancsok elhasználtsága vagy az elöregedés egy másik csalhatatlan jele, a fogazat hiányossága. Am az agancsok formájának megfigyelése nem vezet mindig helyes következtetésre. A szarvasfélék agancsain látható csomósodás képződése ugyanis bizonyos korban megszűnik, így tehát csak az állat egész alkati elhasználtságából lehet korára következtetni. Ismert megfigyelése a vadászoknak, hogy olyan kiöregedett állatok, amelyek pusztulásukat érzik, elbújnak az erdők, bozótok sűrűjében.Amire rájuk találnak, már alig lehet pontosan következtetni életkorukra. A tudományos körök ezért inkább olyan összehasonlításokra vannak utalva, amelyek a vadonban élő és a fogságban őrzött állatok testalkati felépítése között végezhetők. Az elpusztult állatok boncolásánál eléggé megbízható adatokat gyűjtöttek az állattan tudósai. így például a teve földi pályafutását átlagosan 40, a lóét 25, a szarvasmarháét 20, a kutyáét 10, a macskáét 8 évben szabják meg. Az elefánt, a természetnek ez az óriása, legalább 200 évig él. Vígh Jenő számát, valamint a tojásrakás kezdetét és befejezésének napját is. Fészekaljaként jegyezzük fel a csapatok csibéinek számát. Jegyezzük fel az egyes csapatok csibéinek repülését, vagyis azt az időpontot, amikor a csibék először repülnek, ősszel jegyezzük meg a fácánok helyhezkötésére alkalmazott szórás idejét és annak hatását is. Figyeljük meg és írjuk fel az első vadászatok után a fácánok elhelyezkedését ősszel. Ugyancsak érdekes a különböző szerkezetű és növényzetű védősűrűk (remizek, csenderesek) különböző szívóhatásának a feljegyzése. De ne feledkezzünk meg az elhullva talált fácánok gondos feljegyzéséről sem. Figyeljük meg a fácánok téli éjjelezését. Amennyiben vérfelfrissítésre hozatott anyagunk van, vagy pedig kikaszálásból származó tojásokból keltetünk, úgy gyűrűzzük meg ezeket a fácánokat. Hallgassanak a beavatottak! Ez a cím egyben ajánlat is, mert tavasszal tanúja voltam annak, hogyan vált országunk egyetlen réti sas-fészke „búcsújáróhellyé“. Ugyanis néhány újságcikk, egy rövid filmszalag a híradóban elegendő volt arra, hogy ismeretlen személyek különböző okokból — főleg kíváncsiságból — felkeressék a réti Réti sas sasok kötlőhelyét, aminek szomorú következménye a madarak elriasztása lett. Az illető cikkíró és filmszerző valószínűleg nem akart rosszat, sőt Csóka erdész sem, amikor eldicsekedett, hogy pagonyjában réti sas fészkét fedezte fel. Pedig hallgatnia kellett volna, nehogy nálunk is kipusztuljon ez a védett, ritka, szép ragadozó madárfaj. Skóciában 1908-ban, Írországban 1911- ben múlt ki az utolsó réti sas. Dániában már csak egy pár fészkel, mégpedig rendőri felügyelet alatt. íme, ez alkalommal bebizonyosodott, hogy a réti sas védelmére létesített rezervátum rendszabályát tökéletesíteni kell. Addig is hallgassanak tehát a beavatottak, azok az erdészek, vadászok, akik nyílt szemmel és igaz szívvel járják a Duna ártereit, hogy minél tovább magukénak mondhassák ezt a ritka, szép madarat. St oilman n András 1960. november 9.
