Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-13 / 56. szám
A gabona tárolása Terményeink javarésze a betakarítás után nem kerül közvetlen fogyasztásra vagy ipari feldolgozásra. Zömüket bizonyos időre raktározzák. A betakarított termények azonban nem holt tárgyak, hanem élő szervezetek. Bennük — ha csökkent mértékben is — állandóan végbemennek az úgynevezett biokémiai folyamatok. így a légzés és a többi életfolyamat során bizonyos anyagok elhasználódnak, tehát a tárolt termény súlyából veszít, s minősége is bizonyos mértékben megváltozhat. Ezért iparkodjunk úgy tárolni, hogy minél kisebb legyen a veszteség. Óvnunk kell a tárolt termést a külső tényezők káros hatásától is. Meg kell védenünk a nedvességtől, a fagytól, a magas hőmérséklettől, valamint a különféle élő szervezetek — mikroorganizmusok, férgek, rovarok, rágcsálók, madarak — garázdálkodása ellenében. A legkisebb mulasztás is súlyos következményekkel járhat, olyannyira, hogy még ipari feldolgozás céljaira is hasznavehetetlenné válhat a termény. A tárolás eszerint nemcsak technikai, hanem sok tekintetben biokémiai és biológiai kérdés is. A terményeket csakis úgy tárolhatjuk ésszerűen, ha ismerjük a termények kémiai összetételét, valamint a tároláskor törvényszerűen lejátszódó biokémiai folyamatokat. Ismernünk kell ama tényezőket is, amelyek megszabják a biokémiai folyamatok irányát és intenzitását. Például a meleg és nedvesség hatására nemcsak a gabonaszem belső életfolyamatai gyorsulnak meg. hanem a felületen levő vagy azzal érintkező anyagokon megtelepedett mikroorganizmusok (gombák. penészek stb.) is gyorsan szaporodnak. Ennek szomorú eredménye a gabonaszem penészedése. Ha a gabonaszem "már penészes, semmi módon nem javíthatunk rajta. A penészízt és szagot ugyanis eltávolítani egyelőre sehogy sem tudjuk. A penészedést azonban megelőzhetjük. A penész ugyanis csak olyan anyagokat támad meg, amelyek víztartalma legalább 16 %. Raktározáskor tehát ügyeljünk, hogy a gabona nedvességtartalma 16 % alatt legyen. A raktározott gabonát dohosodás is fenyegeti. Mégpedig akkor, ha a tárolt termés nem jut annyi oxigénhez, amenynyi az adott hőmérséklet és nedvesség esetén a lélegzéshez szükséges. Ilyenkor légzési folyamatok mennek végbe a gabonaszemekben. s e folyamat egyes termékei idézik elő a dohos szagot. Amint említettük, a légzés élénksége elsősorban a gabonasezmek nedvességtartalmától függ. De egyéb tényezők is befolyásolják ezt a biokémiai folyamatot. így intenzivebben lélegzik a nem kellően érett gabona, amelyben az enzimek tevékenysége általában nagyobb. Az ilyen gabona különösképp hajlamos a bemelegedésre és a dohosodásra. Fokozza a légzés intenzitását a magtár túl gyakori szellőztetése is. A szellőztetés ugyanis eltávolítja a magvak közötti légterekből a széndioxidot, aminek elszaporodása pedig a légzést gátolja. Az aszott, töppedt gabonaszemek légzése élénkebb, mint a szokásos szemeké. Az olyan gabona, amely csírázni kezd, s azután kiszárad, ugyancsak erélyesebben lélegzik, mint a hasonló nedvességtartalmú szokásos szem. A gabona tárolásakor tehát elsősorban a gabona nedvességtartalmának csökkentésére kell törekednünk. A nedves gabona tárolása is megoldható alacsony hőmérsékleten. Csakhogy ehhez mesterségesen hütött tárolók kellenek, s a mesterséges hűtés nyáron nagyon költséges. Az érésben levő és a teljes technikai érettséget elért kalászokban a szemek az érettség különböző fokán vannak, s ezért különböznek egymástól összetétel, többek között víztartalom szerint is. Kombájnnal aratott szemek vizsgálatából kitűnik, hogy a kalász egyes szemeinek víztartalma 11—50% között is változhat. Kedvezőtlen időjárás esetén — még ha helyesen választottuk is meg az aratás időpontját — előfordulhat, hogy a gabona a megengedettnél nagyobb nedvességtartalommal kerül a tárolókba. Ilyenkor a gabonát csak vékony rétegben szabad elhelyeznünk, s gondoskodnunk kell gyakori szellőztetéséről és forgatásáról. Olykor mesterséges szárítást szükséges alkalmazni. Elengedhetetlen kivánalom — kivált nedves gabona tárolása esetén —, hogy a tárolt termés hőmérsékletét, s ha lehet, nedvességállapotát is állandóan figyelemmel kísérjük. Ha hőmérséklete emelkedik, hűtsük le, mégpedig szellőztetéssel, átforgatással. Végső esetben mesterséges szárítást kell alkalmaznunk. Nem elég csupán termelni a gabonát. Tárolásra alkalmassá kell tenni, s szakszerű tárolásáról is gondoskodni kell, hogy ne váljék hiábavalóvá a sok-sok és költséges munka. a teljes fejlettséget eléri, járatát, üregét a mag hártyás héjáig rágja ki, hogy ezáltal biztosítsa kijutását. Ez az úgynevezett „ablak" a borsószem felületén sötét, kerek folt alakjában jól látható, amiből már biztosan meg tehet állapítani a szem fertőzöttségét. A lárva ezután a borsó belsejében bábbá, majd bogárrá alakul át, amely még egy ideig a magban tartózkodik. Az aratás és cséplés során kipergett magokból a bogarak az „ablak" áírágása után a szabadba kerülnek és az avarban, fák repedéseiben stb. keresnek téli menedéket. A raktározott magokból a bogarak vagy kikelnek és rejtekhelyekre vonulva telelnek, vagy pedig csak tavasszal bújnak elő. Ezért a borsót, lencsét és bükkönyt olyan korán kell learatni, amikor ez minőségromlás nélkül Gazdakalendárium A múlt évek tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy gondosan végezzük a learatott gabona keresztbe rakását és asztagolását, mert az esős idő, sőt a futó záporok is nagy kárt okozhatnak a termésben. A kicsírázott gabona sokat veszít sikértartalmából, a belőle őrölt lisztből készült rétes és kenyér is gyöngébb minőségű. Ügyeljünk arra is, hogy a keresztek ne kerüljenek vízfolyásokba. Az összerakásnál a keresztek alá fejvánkosnak húzzunk össze kaparékot, a felső „papkévéket" pedig alaposan kössük le. Az aratás és cséplés idejére szervezzük meg a tüzőrséget és éjjelnappal vigyázzunk a termésre. A szérűskertben kéznél legyen a szikracsapó, kádakban, hordókban elegendő víz álljon rendelkezésre az esetleges tűz elfojtására. Meleg nyári napokon fokozott mértékben gondoskodjunk állataink friss ivóvizéről. A legelő gulyát, csordát naponta legalább háromszor itassuk. Az igásáliatokat 5—4 óránként kínáljuk meg friss ivóvízzel A fiatal lucerna / etetésénél tartsuk szem előtt, hogy takarmánypazarlás, ha a lucernát tisztán etetjük. A szecskázott lucernához 30 — 40 rész szalmaszecskát keverjünk; Így sok lucernát takarítunk meg és elérjük a takarmány jobb kihasználását A gyümölcsösben fellépő levéltetvek ellen nikotinoe permetezéssel védekezünk. A szőlőben a peronoszpóra ellen 1 %-os bordóilé-oldattal permetezzünk. Az almamolyfogó-öveket kéthetenként cseréljük. A hullott gyümölcsöt naponta szedjük fel. Az amerikai fehér szőlőlepke hernyófészkeit még a második nemzedék megjelenése, illetve az első nemzedék hernyóinak bebábozása előtt szedjük 1« s égessük el. A pulyka mesteséges megtermékenyítése A kaliforniai San Diego egyik baromfitelepén mesterségesen termékenyítik a pulykát A pulykakaksokat ivarsejtjeik elszedése céljából elkülönítve nevelik. Tíz pulykatyúk megtermékenyítésére egy kakast számítanak. Egy óra alatt 400—' 500 pulykatyúkot termékenyítenek meg. lehetséges. Különösen vigyázni kell, hogy aratás közben szempergés ne forduljon elő. A kipergett szemek a következő évi fertőzést okozzák, tehát a tarlót — ha lehetséges — sertésekkel szakaszosan meg kell járatni, hogy a kipergett szemeket összeszedjék. Tartóhántást kell végezni az aratástól számított 10 — 14 napon belül. Az aratástól számított 5 napon beHM a cséptést el kell végezni és 14 napon belül a gázkamrában történő zsizsiktelenítést végre kell hajtani.. Most, a hüvelyesek aratásának idején fel kell készülni a zsizsiktelenítés időbeni végrehajtására. A jót végrehajtott fertőtlenítéssel megelőzzük a jövő évi fertőzési s mér ebben az évben is minőségileg kifogástalan terményt tudunk biztosítani népgazdaságunk számára. Előzzük meg a zsizsik kártételeit A borsó, lencse és bükköny legveszedelmesebb kártevője a zsizsik. Ez a kártevő rágásával a magvakat étkezésre alkalmatlanná teszi és csíraképességüket is rontja. A zsizsik évről évre igen nagy, helyenként 70 %-os kárt is okoz. Külön zsizsikféleség él a borsóban, külön a lencsében és külön a bükkönyben. De életmódjuk egyezik, s ezért irtásuk is azonos módon történik. A borsózsizsik feketés-szürfee színű, körülbelül 5 mm hosszú bogár. A lencsezsizsik nagyon hasonlít a borsózsízsikhez, de valamivel nagyobb. A bükkönyzsizsik akkora, mint a lencsezsizsik. A zsizsik igen jól tud repülni: élénksárga tojásait tavasszal a fiatal hüvelyekre rakja. A kikelt lárva a hüvelyen át a fejlődő magba fúrja magát. A lárva a mag belsejéből táplálkozik, és amikor
