Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-07-03 / 53. szám

У áradt Károly Új dal zeng a sarlósok táborában Nemrég meglátogattuk Váradi Károly elvtársat, a Roznavai Városi Nemzeti Bizottság új titkárát. Ami­kor az új nemzeti bizottság terveiről érdeklődtünk, jó felkészültséggel vá­laszolt. Nem csoda. Hisz 1954-től tagja a nemzeti bizottságnak. Bár később a járási nemzeti bizottságon töltött be különféle funkciókat, min­dig érdekelte a város fejlődése. Most az új területi átrendezés után öröm­mel vállalta a titkári teendőket. Sok­éves politikai és szervező munkája közben leérettségizett. Megvan rá minden előfeltétel, hogy új munka­helyén alapos körültekintéssel tölti be hivatását. — Milyen tervei vannak az új vá­lasztási időszakban? — Roznavában a helyi nemzeti bi­zottság eddig is elég jó munkát vég­zett. Elég körültekinteni a városban, máris láthatjuk a hatalmas fejlődést. A volt helyi nemzeti bizottság most a városi nemzeti bizottság nevet kapta. Hogy az eddiginél még jobb munkát végezhessünk, nagyobb gon­dot fordítunk az albizottságok és az aktívák munkájára. Több mint 10 al­bizottság és aktíva működik majd. Ezek élére egy-egy tanácstag kerül. A mezőgazdasági albizottságot például Kálmán János, példás földműves vezeti. Reméljük, hogy többéves ta­pasztalataival nagy segítséget nyújt majd a szövetkezetnek. Az albizott­ságokon és az aktívákon kívül ötven­öt utcai bizottságot alakítottak. Ezek egyik főfeladata lesz, hogy állandóan érintkezve a lakossággal, segítsék a városi nemzeti bizottságot a válasz­tási program megvalósításában. — Hogyan állnak a városszépítési akcióval ? — Tovább parkosítjuk a várost, SzaUtaiQywckek Stúrovón jókedvű iskolásak teleped­tek vasúti kocsinkba. Alig pakolták jel holmijukat a polcokra, máris nekifog­tak a falat ozásnak. Az egyik hunCút­­szemü mellém telepedett. Először csak arra voltam figyelmes, hogy milyen terveik vannak Bratislavában. Az egyik azzal dicsekedett, hogy minden órában vesz egy csokoládés fagylaltot. A másik a várra volt kíváncsi. — Én valamilyen jó filmet nézek meg —, mondta csillogó szemmel Tóth László. — Mondja — milyen jó film fut. most? — kérdezte Tóth Feri. — Nézzék meg talán a „Kölyök“ című magyar filmet. — Már régen láttuk'. — fújták kó­rusban. — Látták? ... — Igen — mondja Kovács Isthán —, a televízióban. — Televízióban? — Igen... Színjátszókörünk több­ször előadta a „Jávorfácska" című szín­művet. A jövedelmen meg vettünk egy televíziót és egy magnetofont. — Magnetofont? — Bizony. Iskolánknak több mint kéthektáros kertészete is van. Párját ritkítja a környéken. A jövedelemből ismét veszünk majd valami jót, szépet. Tudja, nem akarunk elmaradni a város mögött. Hosszasan, jóleső érzéssel nézem ezeket a szálkái tanulókat. Soknak ott díszeleg a kabátja hajtókáján a „Fiatal Építő" pionír jelvény. Milyen fiatalok még és máris mennyit tudnak’. Lám a „Kölyköt" is hamarább látták, mint sok városi. -b-A tücsök és a hangya A Tücsök dalolt egyre, bár Izzott a nyár, Ügy, hogy mikor jött a komor Tél, része gond volt és nyomor: Még egy picinyke kis darab Legye, vagy férge sem maradt. Hát ment is a Hangyához át Elpanaszolni nyomorát, És kérte, adjon neki kölcsön, Zsákjába egy kis magot töltsön, Új aratásig legalább. „Majd megadom, lesz erre gondom, Nyáron, tücsök-szavamra mondom, A tőkét meg a kamatát.“ Bosszantja a Tücsök kalandja, Nem is adott magot a Hangya. — De ezt kérdezte végre tőle: „Mit tettél a meleg időbe?" — „Éjjel-nappal munkába voltam, Fűnek-fának folyton daloltam." — „Daloltál? rendbe van komám, Akkor ma táncolj, szaporán." LA FONTAINE 4 s/xeUeé Földműves I960, július 3, több utcában elvégezzük a csatorná­zási munkákat. Utcákat és járdákat javítunk. — Miképpen akarják megoldani a lakáskérdést? — Amint látják, Roznaván, a Var­ga-dombon új városnegyed épült. De a jövőben még többet akarunk tenni. Kétszázkilencven állami lakás épül. Az üzemek huszonnégy család szá­mára teremtenek otthont. A szövet­kezeti lakásépítkezésben 118 lakás­egységet adunk át boldog tulajdono­saiknak. — Milyen közművek és intézmé­nyek épülnek? — Elsősorban is bevezetjük a vízvezetéket, 2 200 000 korona befek­tetéssel új mozihelyiség épül. Büsz­keséggel adjuk át majd a négytermes óvodát is. A hatvanágyas szálloda meg hozzájárul majd az utazók és turisták szállásigényeinek kielégíté­séhez. — Milyen mértékben bővülnek a közszükségleti üzemek? — A következő választásig el akarjuk érni, hogy a város lakóinak minél több ideje maradjon a szóra­kozásra és tanulásra. Alaposan fi­gyelembe vettünk minden lehetősé­get. A közszolgáltatási üzemek mun­kaköre kiterjed a vízvezetékek javí­tására, villanyszerelésre, parketta­­fényesítésre, autójavításra is. A vá-Szombaton Vyskovcén is ülésezett az új nemzeti bizottság. A képviselők egyhangúan Báli János elvtársat vá­lasztották elnöknek, titkárnak pedig Bartal Károly elvtársat. Az új kép­viselők főleg a jó dolgozók soraiból kerülnek ki. Ott látjuk például Csala István elvtársat, a híres anyasertés­­gondozót, aki munkájával már sok százezer koronát adott a köznek. Idén előreláthatólag több mint 16 malacot választ el egy anyától. A nemzeti bizottság keretén belül me­zőgazdasági, tervezési, pénzügyi, kul­turális és oktatási, egészségügyi és népjóléti, községgazdálkodási, bün­tetőjogi és közbiztonsági albizottság alakult. A megnyitót és beszámolót élénk vita követte. Fényes elvtárs felszó­lalásában hangsúlyozta, hogy a szö­vetkezet gabonafélékből a nagyobb hektárhozamokat jóval előbb elérheti, mint ahogy azt a harmadik ötéves terv \ előirányozza. Hiányolja, hogy kevés a gépekhez értő szakember. Bartal Etel elvtársnő kérte, hogy a nemzeti bizottság segítse elő az ét­kezde létesítését a csúcsmunkák ide­jére. Bartal elvtárs, a szövetkezet elnöke a párt leveléhez hozzászólva elemezte, hogy a szövetkezet egyes terményekből máris elérte az ötéves terv mutatószámait. Cukorrépából például már most többet termelnek, mint amennyit a harmadik ötéves terv előír. A távlati terv feltünteti, hogy 1965-ben egy tehén évi tejho­zama 2700 liter lesz. Szerinte leg­alább 3000 litert kell elérni. Baltazár Károly elvtárs bírálta, hogy a helyi mozi sokszor élvezhe­tetlen filmet vetít. Gyakran rossz a hangszóró, és az előadás megkezdése után is nagy a zaj. Motto: J. Ä. Komensky: Minden, amit az iskolákban tesznek, segíti a jövő életet. Június 7-én nyitották meg a Szlo­vák Múzeum épületében „Az iskolák gyors felépítése hozzájárul az ifjúság kommunista nevelésének tökéletesí­téséhez“ jelmondat alatt azt a kiállí­tást, amely tanúbizonyságot tesz pár­tunk és kormányunk ifjúságunkkal szembeni legmesszebbmenő gondos­kodásáról. A kiállítás a legszemléltetőbb mó­don elemzi e mondat jelentőségét. Ha körültekintünk a neonfényben úszó teremben, meggyőződhetünk arról, hogy nagy pedagógusunk, Komensky fent idézett mondása, s Lenin mindig időszerű szavai „Tanulni, tanulni, tanulni!“, szocialista rendszerünk célkitűzésévé vált, s pártunk és kor­mányunk mindent elkövet annak ér­dekében, hogy az ifjúság tanulásához megteremtse a legkedvezőbb feltéte­leket. Kitűnően szemléltet ez a kiállítás. A rövidszoknyás kis látogatók cso­dálkozva nézegetik a Szlovákia első iskolájának építéséről hírt adó doku­mentumot. Lehetséges, hogy a feuda­lists kormány csak 1868-ban építette a legelső alsófokú iskolát? Hitetlen­­kedve szemlélik a ma már istállónak is kicsinek, egészségtelennek tűnő régi iskolák képeit, s szemük büszkén rosi nemzeti bizottság más vonalon is meg akarja könnyíteni a dolgozók életét. Lesz egy olyan ügyosztályunk is, ahol a polgároknak megfogalmaz­zuk az illetékes hivatalokhoz intézen­dő kérvényeket. Felépítünk egy mo­sodát. El akarjuk érni, hogy a dolgo­zók a lehető legrövidebb időn belül visszakaphassák a fehérneműjüket és a tisztításra beadott öltönyöket. A községgazdálkodási üzem élén Hers­­kovics Mihály áll. Eddig is kitűnő munkát végzett. A tervet az üzem dolgozói mindig túlteljesítették. Re­méljük, hogy a megnagyobbodott fel­adatokat is az eddigihez hasonlóan oldják meg. A Roznavai Városi Nemzeti Bizott­ság ottjártunkkor költözött más he­lyiségbe. Itt különösen a nagyterem szép, amelyet majd kulturális célok­ra is felhasználnak és ott tartják a nagyobb összejöveteleket. Molnár elvtárs, a városi nemzeti bizottság elnöke szerint másfél millió koronába került a javitó munka. A fáradság nem volt hiábavaló, mert a roznavai dolgozók igazi otthonukra találhatnak a szépen berendezett épületben. Váradi Károly elvtárs nagy derű­látással beszélt a városi nemzeti bizottság jövőbeni munkájáról. Hisz­­szük, hogy sokéves tapasztalatát, tu­dását gyümölcsöztetve, nagyban hoz­zájárul az akciós terv megvalósítá­sához. — b — A beszámoló alaposan foglalkozott a falu szépítésével. Tervbe vették az utak megjavítását. Épp ideje, hogy erre gondolnak, mert — bár a szö­vetkezet nagyon szép gazdasági ered­ményeket ér el — a falu nem tart lépést a fejlődéssel. Ha egy kis eső esik, bizony eldalolhatják — főleg a mellékutcákban —, hogy „Rámás csizmám térdig sáros...“ A választók joggal várják, hogy az új nemzeti bizottság, az igényeiket figyelembe véve, mindent megtesz azért, hogy Vyskovce olyan csinos, szép legyen, mint amilyen gazdag. — b — JÓZSEF ATTILA: Aratás előtt A bús bíborkirályfi, naplemente búcsúcsókjától ég a dús kalász. Néhány vidám tücsök már dudorász, s úgy ing a földön csendes esti enyhe, mint vén öreg huszáron lóg a mente, kit nem ölel a nyárestéli láz. De itt a búza s rozs méhébe száz apróság vár a fényre, napra, csendre. És várnak egyre mind a virradatra, mikor az égből napsugár pereg. A duzzadt tábla jó, acélos fajta, s hajnalba jönnek barna emberek, a válluk széles, nagy kasza van rajta... ... Szellő fuvall, a tábla megremeg. fordul a mai iskolákról készült felvé­telek felé. Közben még megakad tekintetük a München előtti Csehszlovákia kormá­nyának a tanulni vágyó ifjúsággal szembeni bűneit szemléltető anyago­kon, az ún. szlovák állam alatti klero­­fasiszta befolyás átkos következmé­nyein, de kerekre tágult gyermek­szemük és a felnőttek meghatott tekintete is inkább az új iskolák, tanulási eszközök tervei felé fordul, ahol büszkén hirdetik a számok, hogy 1975-ig 25^)00 tanteremmel bővül iskolarendszerünk hálózata. S ott állnak az újonnan tervezett iskolabútorok is, az üde színű székek, amelyek célszerű megoldásukkal már­is megnyerték gyermekeink tetszését. Kíváncsian ülnek le az új székekre, s pár pillanat múlva megelégedett mosollyal adják át a helyet a szülők­nek, akik a kényelmes, újszerű ülő­helyeken egy pillanatra felidézik ma­gukban az ő valamikori vaskos, szűk, tintafoltos, barátságtalan iskolapad­jaikat. A korszerű iskolák, tanulási esz­közök segítik a fiatalságot, segítik a jövő életet. Mert a gyermekek, szo­cialista hazánk jövendő felnőtt nem­zedéke hálás a gondoskodásért, s amit Több mint negyedszázaddal ezelőtt ütött sátrat a haladó csehszlovákiai magyar ifjú értelmiség Gömböseken, hogy lerakja a sarlósmozgalom alap­jait és elinduljon felkutatni a falut, felemelni az elmaradt, munkában el­fáradt, kisemmizett parasztot. Igaz volt ebben a mozgalomban cél, nemes gondolat, de tisztázatlan az eszmei alap és az út megválasztása. Csaknem egy emberöltő telt el azóta és meg­történt a nagy változás az ország életében, az akkori elnyomottak, a munkás és paraszt az ország gazdá­jává lett. Gömbösek is új értelmet nyert, naggyá nőtt, ezrek találkozó helyévé vált, ahol minden évben meg­rendezi a CSEMADOK Központi Bi­zottsága a Kelet-Szlovákiai dal- és táncünnepélyt. Ma már magyarok, szlovákok és ukránok találkoztak a szabad tizenöt esztendő köszöntésére, hogy dallal, tánccal, hirdessék az Cipővásárlás Egy gazdag ember, aki cipőt ment vásárolni, dühösen érkezett haza és így kesergett barátainak: — Eh, nem tudtam cipőt venni, mert otthon felejtettem a méretet! — Hát miért nem választottál a lábad szerint? — kérdezték, — És ha a láb nem pontos?! — felelte amaz nagy bölcsen. A baklövés is hasznos lehet A Szung-dinasztía uralkodásának idején egy tábornok háborúba keve­redett, s éppen csatavesztés előtt állt. Imádkozni kezdett az istenekhez, akik közül valamelyik meg is hallgatta könyörgését és a vereséget egyszeri­ben diadallá változtatta. A hálás tá­bornok alázatosan megkérdezte az istent: értük tesznük, kamatosán visszaad­ják. Ezt tükrözi az a másik kiállítás, melyet a Klement Gottwald Pionír­palotában rendeztek. A kiállítás első része • itt is pártunk és kormányunk gondoskodását tükrözi, míg a másik részen gyermekeink mutatják be kis kezük munkáját. Rajzocskák, szemlél­tető falitáblák beszélnek boldog, te­vékeny életükről: — 24 816 948 kilogramm ócskavasat, 11308 186 kg papírt gyűjtöttek össze, 3 milliónál több fát ültettek ki. Gyer­mekeink ezzel járulnak hozzá szere­tett hazájuk gazdasági megszilárdítá­sához, ezzel védik a békét, amit kis kezük, csírába ugró művészi lelkűk fehér galambbal ábrázol. Nem vélet­len, hogy az ő lelkűkben — mint ké­peiken is — a háborúval szembeszálló békés erőt már a szovjet űrrakéták személyesítik meg, hogy békénkért, boldog életükért hálájuk örökké a szovjet katonát övezi, akit rajzocs­káikon a béke védőjeként örökítettek meg. íme, ez gyermekeink állásfoglalása, amely biztosítékot nyújt arra, hogy a jövő élet jó kezekbe kerül, hogy rá­juk számíthatunk. Ezért csak építsük számukra lelkes erővel az új iskolá­kat, készítsük a székeket, asztalokat, könyveket, hogy tanulhassanak, hi­szen minden, amit az iskolában tesz­nek, a jövő életet segíti. Dénes Dezső (Bratislava) örömteli munkát és boldog jövőnket. Két nap, június 18-án és 19-én szárnyalt a dal, pattogott» a tánc a legjobb együtteseink előadásában Gömböseken. Szombat este a CSEMADOK lévai helyi csoportjának ünnepi előadására került sor, amely Vincze Ernő és Kállay István „Tavaszi keringő" című operettjét mutatta be nagy sikerrel. Vasárnap a legjobb CSEMADOK tánc­csoportok, valamint.a tornaijai 11 éves magyar és szlovák iskola, a rozsnyói 11 éves magyar középiskola tánccso­portja szórakoztatta a többezer főnyi közönséget. Nem utolsósorban kell szólnunk a vendégszereplő Bezkyd ne­vet viselő ukrán együttesről, amely a Köszönet a felszabadító Szovjet Had­seregnek c. tánckompozíció kitűnő tolmácsolójával nagy sikert aratott. A CSEMADOK ipolynyéki tánccsoport­ja a Kenderfeldolgozás című tánc­kompozícióval, a szárnyai tánccsoport a Guzsalyos tánccal nyerte el a kö-. zönség tetszését. A CSEMADOK csicseri, kistárkányi, pelsőci, somodi, krasznahorkai, vala­mint a rimaszombati tánccsoportjáról is csak elismeréssel szólhatunk. A ke­let-szlovákiai dal- és táncünnepély színesebbé tételéhez nagyban hozzá­járultak a szólóénekesek is, köztük. Novotny Mária, Csík János és Zá­­reczky József. A jónevű Felsőcsalló­közi Népi Együttes ismét bebizonyí­totta, hogy népművészeti együtteseink legjobbjai közé tartozik. Hogy a dal- és táncünnepély láto­gatottság szempontjából is sikerült, ahhoz nagyban hozzájárultak az egy­séges földművesszövetkezeteink is, amelyek ebből az alkalomból kirándu­lást szerveztek Gömbösekre a leg­jobb dolgozók számára. Két nap volt hangos kacajtól és tapstól a völgy. Az egykor görnyedt­­hátú paraszt ma kiegyenesedve jött a Sarlósok táborába és a békéért, a bol­dog holnapért emelte poharát. Csikmák Imre — Mondd, melyik vagy a halhatat­lanok közül? — Én vagyok a Cél istene. — És mit tettem érted, hogy kiér­demeltem jóindulatodat? — Még akkor fogadtalak kegyeim­be, amikor katonaiskolába jártál és lőni tanultál. Mert akárhányszor fe­lém irányítottad a nyiladat, mindig mellém ment a lövés — válaszolta a Cél istene. Miért macska a macska? Egy embernek volt egy macskája és elnevezte Tigrisnek. Egyszer ösz­­szegyűltek nála a barátai és erről a macskáról beszéltek. — Igen, a tigris magasabbrendű állat, de nem annyira, mint a sárkány. Miért nem nevezed a macskát Sár­kánynak? — kérdezte az egyik. — Nem, a sárkány magasabb ugyan a tigrisnél, de nem olyan magas, mint a felhő. Jobb lesz, ha Felhőnek nevezed — mondta a másik. — Igen, a felhő eltakarja az egész égboltot — helyeselt a harmadik —, de a szél erősebb nála. Hívd a macs­kát Szélnek. — Igaz, a szél szétkergeti a felhő­ket, de mit tehet az erős fal ellen. Jobb lesz, ha Falnak nevezed — in­dítványozta a negyedik. — A fal erősebb a szélnél, ám az egér lyukat fúrhat rajta és átmehet. Az egér erősebb a falnál, ezért a macskádat is Egérnek kellene hívnod. - így az ötödik. Hallotta ezt egy öreg parasztember és megvetően rájuk kiáltott: — Micsoda bölcsek! Hát akkor mi­nek mondjuk azt, ami az egereket megeszi? így lett a macskából... Macska. Amikor az orvos vaskalapos Valamelyik sebészhez egyszer hoz­tak egy sebesültet, akinek a hátsó részébe nyílvessző fúródott. Az orvos ollót vett a kezébe és levágta a nyíl­nak azt a végét, amelyik a testből kiállt. — De hiszen bennem hagyta a nyi­lat — nyögte a sebesült. — Igen, de az már nem az én dol­gom, hanem a belgyógyászé!------------------------------------- ★ ★ ★ ------------------------------------­» Több gondot a faluszévítésre Vyskovcén Két kiállításról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom