Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-28 / 78. szám
Becsüljük meg a fehérjéket! Ä takarmányok tápértékének kiegészítésére legtöbbször az emészthető fehérjét kell vásárolnunk. Annak ellenére, hogy a gazdaságvezetők tudatában vannak a fehérjék értékének, mégis jelentős mennyiségű megtermelt fehérje megy veszendőbe nagyüzemeinkben. Most nem foglalkozom a betakarítás munkái közben előforduló veszteségekkel, hanem olyan értékes emészthető fehérjét tartalmazó „melléktermékek“kel, amelyeket annyira értékteleneknek tekintenek, hogy a szérűkön gondatlanul hagyják elrothadni, legfeljebb a trágyakorlátba hányják, ha útban vannak. Tehát ebben a cikkben a herefélék és más pillangós növények magtermelésének melléktermékeiről (a pelyvás-hüvelyes törökről és szalmáikról) lesz szó. Az alábbi ismertetés bizonyítja, hogy a pelyvatörekek a szénájukkal majdnem egyenlő értékűek. Szalmájuk fehérje tekintetében gyengébb, és a szénával lenne azonos, ha a keményítőértéke nem lenne gyengébb. Ezt a hiányt azonban a kalászosok szalmájának többletével egyensúlyozhatjuk. Ha a szárazanyag-tartalmát az átlagos 85 %-nak vesszük, a következő értékeket kapjuk: A lucerna hüvelyes törekje 8,5 °/o emészthető fehérjét és 36 % keményítőértéket tartalmaz. A szalmájában pedig 3,5 % emészthető fehérje és 14 % keményítőérték van. A vöröshere pelyvás törekjében 6,6 % emészthető fehérje és 35 % keményítőérték van. Szalmája 2,8 % emészthető fehérjét és 13,5 % keményítőértéket tartalmaz. A fehérhere pelyvás törekjében 5,5 % emészthető fehérje és 36 % keményítőérték, a szalmájában pedig 4,8 % emészthető fehérje és 13,5 °/o keményítőérték mutatható ki. A bíborhere pelyvás törekje 4,1 % emészthető fehérjét, 35 % keményítőértéket; a szalmája 2 % emészthető fehérjét és 13 °/o keményítőértéket tartalmaz. A nyúlszapuka pelyváját elég jó fehérjetartalmának ellenére nem eszi meg a jószág, és ezért tartósításával sem törődünk. Talán a gőzölt burgonyasilóban vagy a répaszeletben lehetne értékesíteni a benne levő fehérjét. Szalmájának emészthető fehérje tartalma 3 %, keményítőértéke 14 %. A baltacím héjtalan törekje 6,9 % emészthető fehérjét és 36 % keményítőértéket tartalmaz. Szalmájában 3 % emészthető fehérje és 12 % keményítőérték van (a baltacím magját cséplés után külön kell lehámozni). A somkóró héjtalan törekje, amelyet szintén külön kell lehámozni, 5,8 % emészthető fehérjét és 35 % keményítőértéket képvisel. A kórója cellulóz gyártására alkalmas. Megemésztésére több energiára lenne szükség mint amennyit a keményítőértéke fejlesztene. A szarvaskerep 6,2 % emészthető fehérjét és 34,5 % keményítőértéket tartalmaz. Hüvelyes törekjében és szalmájában 3,Z % az emészthető fehérje és 13,5 % a keményítőérték. A borsó törekjében 3,8 % az emészthető fehérje és 20 % a keményítőérték. A gyakorlatban ezeket összekeverik, mert a szalmán sok hüvelyes rész és levél marad. így ez keverve 3,1 % emészthető fehérjét és 19 % keményítőértéket tartalmaz. A babnak is keverjük a törekjét meg a szalmáját, amelyek együtt 2,9 % emészthető fehérjét és 18 % keményítőértéket tartalmaznak. A lóbab törekjét és szalmáját nem kedveli az állat, de tömítőnek túl nedves silóba megfelel, mert 2,7 % emészthető fehérjét és 17,5 % keményítőértéket tartalmaz. Pillangós növényeredetű ’ tartalmuk folytán a magnak termelt bükkönyös keverékek törekjéről sem feledkezhetünk meg: A szösZösbükönyös rozstörek annál értékesebb, minél több benne a szöszösbükköny — levél és — hüvely. Csupán tájékoztatásul megjegyzem, hogy a tiszta szöszösbükköny tápértékét 18,2 % emészthető fehérje és 39,1 % keményítőérték alkotja. Takarmánynak a leggazdagabb az összesek között. Az árpatoklászos tavaszi bükköny törekje csak tyúktelepek kaparójába való, mert az árpatoklász törekjét kerüli a tyúktetű, a bükkönyét pedig kiszedegetik a tyúkok. A zabosbükköny törekje annál értékesebb, minél több benne a bükkönylevél és -hüvely. A tiszta tavaszi bükkönytörekben 9,2 % az emészthető fehérje és 37 % a keményítőérték. Mielőtt ezeknek az értékes fehérjéknek felhasználását ismertetném, meg kell említenünk, hogy törekjük nemcsak akkor megy tönkre, ha födél nélkül hever kint a szérűn, hanem a pajtában is megpenészedhet, mert a párásabbködös levegőből sok nedvességet szív magába. A hüvelyesek és a pillangósok szalmái romlandóbbak a gabonafélék szalmáinál, mivel ezek sokkal tömöttebbek, és ha beáznak, nem száradnak ki. Sötétbarna színűket elvesztik, megfeketednek, trágyához hasonlókká válnak, és így nem csoda, ha takarmányozásra nem alkalmazzák. Pedig amint láthatjuk, nagy az emészthető fehérje-értékük és ezért meg kell őket menteni az állatok takarmányalapja részére. Leghelyesebb, ha fehérjetartalmuk és tápértékük megmentése céljából szénhidrátos anyag közé silózzuk be. Ez esetbén bajos megállapítani, hogy az etetési tervben mennyivel kevesebb emészthető fehérjéről kell még gondoskodni. Nem árt, ha az üzem vegykísérleti állomáson megállapíttatja silói tápértékét. Ez nemcsak a kevert anyagú silókra vonatkozik, hanem az ogyneműekre is, mert bizony nagy eltérések lehetnek a tápértékben aszerint, hogy mily mértékben sikerül a silózás. így tehát elkerülhető a csalódás. A bíborhere törekjét és szalmáját igyekezzünk födél alatt megőrizni a forgózás előtt vágott zöldcsalamádé silózása idejéig. A többiekre többféle tőanyag akad; úgy mint tök, csöves csalamádé, cirokcsalamádé, szudáni fű. burgonya, répafejes levél, takarmányrépalevél és nyers cukorrépaszelet. Szalmájukat felszecskázva keverjük be. De figyelemmel kell lenni arra, hogy a bekeveréssel ne fogyasszuk annyira a keverék nedvességtartalmát, hogy az megakadályozza a kívánatos erjedési folyamatot. Tehát olyan legyen a keverék nyirkossága, akárcsak a frissen kaszált és aprított hereféléké vagy a zöldcsalamádéé. Nagyon jól értékesíthető mind a törékjük, mind a szalmájuk fehérjetartalma, ha kalapácsos darálóval lisztté őröljük. Ezzel nemcsak a fehérje érvényesül jobban, de emelkedik a keményítőérték is. Ugyanis az őrlés következtében 4 — 5 százalékkal emelkedik az emészthetőségük. A múltban a herefélék pelyvás törekjeit cséplésük után azonnal elfogyasztottuk; tehenekkel ivósban, sertésekkel moslékban. A szalmájukat barnaszénakészítés módjára rétegeztük takarmányszalmával. A birkák részére pedig gabonaszalmával is, amelyet ezek jobb minőségű búzaszalmával keverten fogyasztottak el a téli akiozás idején. A felsorolt adatokból láthatjuk, hogy mennyi abrakvásárlástól szabadulnánk meg, ha megbecsülnénk a pillangósok és herefélék magtermelésének melléktermékeit. Lósy Béla A prostéjovi Mezőgazdasági Technikum tangazdaságában az új technológia meghonosítását elősegítő korszerű istállót létesítettek. Az istállóban nyolc tehén egyidejű fejését biztosító fejőkombájnt helyeztek üzembe, s a dolgozók nagyon dicsérik ezt az elmés berendezést. A kép két oldalán látható magasabb épületekben raktározzák a terimés takarmányokat. (Kovács István felvétele) 1960. szeptember 28.
