Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-28 / 78. szám
Űj munkaszervezéssel a harmadik ötéves terv Amint tudjuk. 1961 tavaszán immár V. kongresszusukra jönnek össze szövetkezeti dolgozóink. Ennek a határkövet jelentő eseménynek egyik tárgysorozati pontjaként a szövetkezetesek megvitatják azt is. hogy milyen módon érhetjük el négy esztendő alatt a harmadik ötéves terv termelési mutatóit. A kongresszust megelőző vitában bizonyára sok értékes javaslat és elhatározás lát majd napvilágot. Ezenkívül a sajtóban is gyakrabban olvashatunk majd arról, hogy melyik szövetkezet milyen intézkedésekkel'ért el kedvezőbb termelési mutatókat. Az egyik felvetődő kérdés az lehet, hogy a lepergett tíz esztendő alatt mennyit fejlődött a nagyüzemi munkaszervezés színvonala az TSFSZ-ekben, miképpen kell tovább vezetni és irányítani a termelőerőket a lényegesen megváltozott körülmények közt, mégpedig a munkafolyamatok gazdaságos és gyors elvégzésének biztosításával, a termelés állandó emelkedésének érdekében. Ha az önköltséget szüntelenül ellenőrizzük az egy hektárra eső jövedelem emelkedésének szemszögéből, ez egyet jelent a harmadik ötéves terv egyik célkitűzésével, amelynek lényege: az EFSZ-ek megszilárdítása és a szövetkezeti tagság életszínvonalának emelése a termelés hatékonyságával párhuzamosan. Ha mezőgazdasági üzemeink portáján körültekintünk, azt tapasztalhatjuk, hogy a nagy vonalakban ugyanolyan feltételekkel rendelkező szövetkezetekben a hasonló agrotechnikát megkövetelő munkafolyamatok sokszor számottevő késéssel, nem egyenlő szakmai felkészültséggel, tehát elkerülhetetlen veszteséget jelentő formában mennek végbe, éspedig a munkaszervezés üz'emtani elemzésének hiányában. Szövetkezeteink megalakításakor a tagságot kisebb munkacsoportokba osztottuk. hogy az előzőleg egyénileg gazdálkodó emberek megszokják és megszeressék a társas munkát. A csoportok ütőképességét a kézi erők és a fogatok száma határozta meg. Ez a forma kétségtelenül újdonságként hatott, de mai szemmel lényegében az erők szétforgácsolását is jelentette, s a csoport egészen az első komoly próbatételig csupán papíron számított ütőképes egységnek. Ebben a sablonos munkaszervezési formában már új és mozgósító elemiek tekintettük, hogy a kapásnövények termesztési területét a dolgozók között osztottuk föl, mégpedig a pótjutalmazással fölkeltett anyagi érdekeltség mellett. Viszont ez másrészt komolyan megnehezítette az olyan munkafolyamatok zavartalan biztosítását (takarmányok betakarítása, ipari növények ápolása), ahol az egyéni érdekeltség nem állott fönn ugyan, de létfontosságú kérdés volt a szövetkezetek számára mind az egyidejű pénzügyi helyzet, mind a következő időszak termelésének biztosítása szempontjából. Tehát ez a forma még nem jelentett komoly haladást a hatékony nagyüzemi munkamódszerek felé, mert a kis csoportokon belül nemegyszer olyan kérdésekre fecsérelték az időt és szót, amelyek nem szolgálták mindenekelőtt a közös ügyet. Napjainkban már merőben eltérő a 1960. szeptember 28. csak úgy valósíthatjuk meg, ha nagygbb termelési egységeket szervezünk. Persze ilyen esetben nem szabad abba a hibába esnünk, hogy ismét merev szervezési előírásokhoz ragaszkodunk. Sőt ellenkezőleg: minden szövetkezetben alaposan meg kell vizsgálni az adott körülményeket, amelyeket nem szabad szem elől tévesztenünk, amikor megkezdjük a fokozatos átszervezés munkáját. Búcsi szövetkezetünkben iá esztendők óta figyeljük a termelőerők rohamos fejlődését és az ebből leszűrhető tanulságokat. Ezek alapján ez év április 1-től mindkét termelési szakasz viszonylatában gyökeres újítást hajtottunk végre. Kétezer hektáron gazdálkodó szövetkezetünkben eddig négy mezei munkacsoportunk volt, körülbelül egyforma földterülettel, kiosztott fogatokkal és munkaerő-létszámmal. Most már csak két mezei munkacsoporttal rendelkezünk, amelyekre mintegy 1000 — 1000 hektárt bíztunk. A fogatokat az új szervezés értelmében nem osztottuk ki, hanem azokat naponta kell igényelni az önálló fogatos csoporttól, amely — a gépesítési, szállítási és különleges csoporttal együtt — a mezőgazdász, illetőleg a szövetkezet legközvetlenebb irányító szerve, a termelési értekezlet hatáskörébe tartozik. Ennek a szervezési formának sok az előnye: a fogatokat maradéktalanul kihasználhatjuk, mert azokat a különböző munkahelyekre, a tényleges és közösen megvitatott szükség szerint osztjuk be. A be nem osztott fogátok fölött a csoport vezetője rendelkezik az előre nem látható feladatok biztosítása végett. így a fogatoknak nincs idejük és alkalmuk, hogy saját számlára munkát vállaljanak, ha pedig ilyen szükséglet mégis adódik, a tagok számára nyújtott szolgáltatás nyilvántartásba kerül, s minden esetben felülvizsgáljuk, vajon a fogatigénylést illetőleg a szövetkezet vagy a tag részesül-e sorrendi előnyben. A kisebb szakcsoportok, mint amilyen a szőlészeti, kertészeti, papríkatermesztési és dohánytermesztési csoport, változatlanul megmaradtak. Ezek szervezetileg a mezei munkacsoportok némelyikének hatáskörébe tartoznak. s a munkák dandárja idején, a termelési terv figyelembevételével, ott segítenek, ahol erre szükség mutatkozik. A növénytermesztés átszervezésével egyidejűleg meg kellett változtatnunk az állattenyésztési munka szervezésének módját is. Három gazdasági udvarunk munkáját eddig két állattenyésztési vezető irányította. A tapasztalat azonban arra vezetett, hogy ilyen formában valamennyi udvar naponkénti alapos áttekintése és az ott felmerülő kérdések megismerése lehetetlen. Most minden udvar (termelési központ) munkáját felelős vezető irányítja, 6 állapítja meg a normákat is, s mindnyájan egy állattenyésztési vezető hatáskörébe tartoznak. Az állattenyésztési vezető teszi meg az egészségügyi intézkedéseket, dönt a személyi ügyekben, s nem utolsósorban ő felelős az elsődleges nyilvántartás pontosságáért. Ilyen vonatkozásban a legszorosabban együttműködik a szövetkezet könyvelőjével mind az üzemtan! értékmérők megállapításakor, mind az ebből eredő következtetések megvalósításakor. Párhónapos gyakorlat, főként pedig a rekordidőben elvégzett nyári munkálatok után már szólhatunk is néhány szót a magunk alkotta újításról. A termelési központok és a mezei munkacsoportok vezetői alaposan ismerik saját szakaszuk minden kérdését, de a naponta, a déli órákban megtartott termelési értekezleten tisztán láthatják az egész szövetkezet ügyes-bajos dolgait és időszerű problémáit, amelyeket aztán együttesen, gyorsan és jól megfontoltan oldhatunk meg. Nem fordulhat elő, mint megelőzőleg, hogy amikor a kis csoportoknak épp nem volt munkája, a tagok egyikemásika felé sem nézett a munkának, vagy pedig a neki leginkább tetsző munkát Választotta. Most maradéktalanul kihasználjuk nemcsak a kézi erőket, hanem a gépeket is. így például gépeink az aratási munkálatokat mindössze 12 nap alatt hajtották végre. Az új munkaszervezési mód ütőképességének főpróbája július 15-én volt, amikor egy nap alatt több mint 100 hektárról raktuk a kévéket keresztekbe. Búcsi szövetkeze-, tünk a szántóterület felén elismert vetőmagvakat termel, éspedig igen komoly anyagi befektetéssel, ami önmagában is nyomós indok, hogy a munkaszervezés rugalmasságát fontosnak tartsuk. Nálunk a növényzet megosztott ápolása továbbra is megmaradt, de a pótjutalom most már nem holmi különös eszköz, hanem magától értetődik, hiszen ezt a kérdést részletesen megoldja a megvitatott és mindenki állal ismert házirend. Ezen a ponton nagy szerep jut a gondosan vezetett terménylapnak, amelyen nemcsak a tagok munkaegységeit tüntetjük föl növényenként, hanem ez a terménylap a munkacsoport teljesítményének értékelésekor, illetőleg a kérdéses terményre eső pótjutalom megállapításakor és a termelési költségek kiszámításakor is szóhoz jut végső fokon. A területi átszervezés folytán szövetkezeteinkben sok olyan szakember helyezkedett el, aki előzőleg a közigazgatásban jeleskedett. Mindenekelőtt az ilyen felelős tényezők munkájának kell oda irányulnia, hogy amit eddig általános vonalban intéztek, most azt a dolgozók kezdeményezésével közvetlenül a termelésben, aprólékosan kidolgozott formában hasznosítsák. Ismétlem, a tét nagy: minden gazdaságtani összefüggést meg kell ismernünk, jól be kell állítanunk az adott viszonylatokba, gondosan kell vezetnünk és ellenőriznünk, mert ezt követeli meg a mezőgazdasági termelés új irányításának elve, s nemkülönben az a vállalás, hogy a harmadik" ötéves terv termelési mutatóit négy év alatt elérjük. Gábris József, • a búcsi EFSZ könyvelője (űerVwís, ihemmrvmét) sikeréért helyzet: a szövetkezeti tagok létszáma nemigen változik, tehát pontosan ismerjük a dolgozók állományát és képzettségét, továbbá saját gépekkel rendelkezünk, amelyek karbantartásáról maguk a gépkezelők gondoskodnak. Magunk osztjuk be a gépeket, eszközöket oda és úgy, ahogyan ezt a megfontolt szükséglet követeli. Tehát azt kell célul kitűznünk, hogy egy munkafolyamat ne tartson sokáig, hanem gyorsan, helyesen megállapított rendben menjen végbe valamennyi munkaerő egyidejű és lehető legnagyobb igénybevételével. Ezt viszont
