Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-21 / 76. szám
Talajjavítás után jól gondozzuk a földet Szlovákiában az 1959-es év végéig több mint 400 000 hektár mezőgazdasági földterületet védtünk meg a hatalmas árvízkároktól és 120 000-néi több hektárt csapoltunk le nyitott csatornák megásásával vagy alagcsövezéssel Öntözőgazdálkodás bevezetésére 30 000 hektárnyi területet készítettünk elő. Ezekkel a talajjavítási intézkedésekkel kedvező vízháztartási feltételeket létesítettünk a belterjesebb gazdálkodás mielőbbi megkezdésére ezeken a területeken. Hogy azonban e hatásos talajjavítási intézkedések meg is hozzák a tőlük várt hasznot, elősegítsék a mezőgazdasági termelés fokozását s ezáltal egész népgazdaságunk további megizmosodását, a talajjavítási munkákat helyes agrotechnikai intézkedéseknek kell követniük • Növeljük a talaj biológiai tevékenységét Az átnedvesedett, levegő nem járta területeken a talaj biológiai életének egyensúlya is felbomlik. A talaj túlságos nedvessége a gyökerek lélegzését gátolja. a kultúrnövények elpusztulnak és átadják helyüket a mocsári növényeknek, a vízi gyomoknak és a savanyú füveknek. Az anaerob (levegőt át nem engedő) feltételek következtében a talajból kiválnak a mészionok és a szabad savakból túlságosan sok halmozódik fel, ami viszont a hasznos talajbaktériumok élettartamát csökkenti. • Javítsuk meg a talajösszetételt Az átnedvesedett talajban nagymértékben leromlott a talaj vegyi egyensúlya és összetétele. Az anaerob feli itelek mellett kialakult talajösszetétel enyvhez hasonló szerkezetű rögökké alakítja a földet, amely rögök kiszáradásuk után por-részecskékre hullanak szét. Ilyen összetételű talaj képtelen csapadékot felvenni és nem biztosít kedvező feltételeket a növényi gyökerek számára. A lecsapolással megjavított talajnak a vetésforgóba sorolásával, e területen lucerna, fű- és herefélék termesztésével feljavítjuk a talajösszetételt, s az ilyen földeken még istállótrágyával és komposztokkal, meszezéssel és, műtrágyákkal növelhetjük a televénytartalmat. • Gazdagítsuk a talajt tápanyagokkal A gyakran árvízkárt szenvedett területek tápanyagokban igen szegények és televénytartalmuk is igen csekély. A kultúrnövények ilyen földeken a talajjavítást követő első években nehezen vernek gyökeret, éppen a föld tápanyaghiánya következtében. A vízmosta tápanyagokat trágyával és komposztokkal pótoljuk, éspedig hektáronkénti 400 mázsás alapadagokkal. Műtrágyákkal, főleg mész-, kálium és nátriumtartalmú műtrágyákkal egészítjük ki és fokozzuk a talaj tápanyagszükségletét, javítjuk fizikai és biológiai tulajdonságait. E műtrágyák adagjait a földtani vizsgálatok során végzett talajelemzés eredménye szerint határozzuk meg. • Ne feledkezzünk meg a műszaki rendezésről sem A vízgazdasági intézkedések után a talaj műszaki rendezését kell elvégezni, mégpedig a szükséges rekultiválás, a bokrok, kövek, régi utak eltávolításával, különféle gödrök és árkok betemetésével, valamint a vetésforgó gazdaságilag megindokolt tábláinak kijelölésével. A műszaki rendezés ugyancsak fontos követelménye, hogy a kérdéses területen helyesen határozzuk meg az egyes növénytermesztési táblákat (szántóterület, rétek, gyümölcsösök stb.), tekintettel az eróziógátló intézkedésekre (gátak építése, talajművelési módok). • A kultúrák változtatása fákat, mivel ezek gyökerei könnyen betömhetik és vízlevezetésre alkalmatlanná teszik az alagcsöveket. • Öntözéskor ügyeljünk a hőmérsékletre Az öntözésre alkalmassá tett területek lényegesen nagyobb követelményeket támasztanak az agrotechnika, a tápanyagellátás (trágyázás), növényápolás, a gyomok és a kártevők elleni harc iránt. Az öntözővíz adagjait egyenletesen osszuk szét az egész területen, s leghelyesebb a 10-14 napos időközöket betartani. A talaj hőfoka és az öntözésre használt víz hőfoka között, főleg a nyári időszakban, 4 — 5 foknál nagyobb különbségnek nem szabad lennie. Minden öntözés után kultivátorozással kell feltörni a keletkezett talajkérget, hogy megakadályozzuk a víz túlságosan nagy elpárolgását a talajból. • Használjuk föl a kárt szenvedett területeket is Az állandóan magas hektárhozamok további elérésének egyik legelső és legfőbb feltétele a váltógazdaság. A növénykultúrák változtatásának módját alapjában a talajvíz szintjének magassága és a talajjeleg szabja meg. Ha a talajvíz szintje a felszín alatt legalább 80 — 100 cm mélyen állapodott meg, és ha a felszíni talajréteg eléggé televény, azaz legalább 60 — 80 сгц mély, úgy ezeket a földeket szántóterületté változtathatjuk. Lazább összetételű talajok esetében a talajvíz szintje magasabb is lehet. A kultúrákat a terület domborzatára és egyéb fizikai tulajdonságára tekintettel is megváltoztathatjuk. Lejtős terjletekre, esetleg oda, ahol különféle kavicsos vagy homokos rétegek jelentősen akadályozzák a mezőgazdasági talajművelést, gyümölcsfákat ültetünk, réti takarmánykeverékek alávetésével. A völgyekben fekvő sík területeket belterjes legelőnek és réti takarmánytermesztő területként használjuk fel, amelyek terméshozamát hígtrágyázás öntözéssel növeljük. A minőségileg gyenge savanyúfüveket ezeken a területeken édesfüvekkel pótoljuk. A talajjavítás után szellőztessük át a rétek talaját. A bokrok és kövek eltávolítása, valamint a gödrök és talajegyenetlenségek betemetése, illetve elegyengetése után a talajgondozás munkáit kell elvégeznünk. A már meglevő növényzetet meghagyjuk, tavasszal rendkívül éles boronákkal a rétet átszellőztetjük, fűkeverékkel vetjük be és műtrágyázzuk. A fűkeverékek és a herefélék aránya 84 :15, s a vetőmagmenynyiség 50 — 55 kg legyen hektáronként. A rét növényzetének feljavításánál a területet ősszel mély barázdákban felszántjuk és az átmeneti időszakban meszezéssel javítjuk fel. • Övjuk az alagcsöveket A lecsapolt területet besorozzuk a vetésforgóba, és a tápanyaghiányt műtrágyákkal pótoljuk. Az első évben az ilyen lecsapolt terület őszi vagy tavaszi takarmánykeverékek termesztésére a legalkalmasabb. A növényápolási és betakarítási munkákat persze itt is idejében és a legjobb minőség mellett kell elvégezni. Az alagcsövezéssel lecsapolt területeken ne ültessünk ki gyümölcsA vízgazdasági intézkedések és munkák folyamán egyes területeken kisebbnagyobb károk keletkeznek, sőt néha még a mezőgazdasági termelésből is ki kell vonni az ilyen területeket. A mechanikailag kárt szenvedett földeket (anyaggödrök, kavicsgödrök, gépkocsik taposta utak stb.) rekultiválással hozzuk rendbe, s televénytartalmukat nagyobb istállótrágya-, valamint komposztadagokkal, továbbá televényföld ráhordásával javítjuk fel. Ne felejtsük el, hogy a vízlevezetőrendszernek alsó szakaszán, valamint a szivattyúállások körül a talaj rendszerint tovább nedves, s ezért az ilyen területeket főleg takarmánynövények termesztésére használjuk. A vízgázdasági munkák során megmaradt holtágakat víztárolásra vegyük igénybe és gondoskodjunk ezek többrétű hasznosításáról (haltenyésztés, víztárolás, víziszárnyasok tenyésztése stb.). • Mi a teendő a volt rizsföldeken? Szlovákiában 1951-1955-ben összesen 1910 hektáron létesítettek rizsföldeket. Ha a rizsföld terméketlen, kishozamú vagy hasznavehetetlen területen fekszik, úgy kisebb költséggel víztárolóvá alakíthatjuk (a közgátak megszüntetésével és a főgát megerősítésével). A vízlevezetőcsatornát kisebb módosítással öntözőcsatornaként használhatjuk. Ha azonban a rizsföldet termékeny szántóterületen létesítették, úgy minden olyan mezőgazdasági növény termesztésére felhasználhatjuk, amelyeket öntözni kell, éspedig: a takarmányokat árasztásos öntözéssel, kapásokat barázdás, csörgedeztető öntözéssel, esetleg részleges árasztással. A vízgyűjtő és levezetőcsatornákat a csővezetékes permetező öntözőberendezés vízellátására is felhasználhatjuk. A volt rizstermesztö területeket kisebb átalakítás után, esetleg alagcsöves öntözéssel, zöldség- és virágtermesztő parcellákra is átalakíthatjuk. Fojtík Stefan mérnök, a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági osztályának dolgozója. 1960. szeptember 21.
