Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-21 / 76. szám

A kommunista sajtó szerepe a földművesek harcában A sajtó napjára (II.) A marxista baloldal egy Ideig az agrárkérdésekben hibás álláspon­tot foglalt el. Követelte a földbirto­kok kisajátítását, de nem ajánlatta azok felosztását, hanem minden át­menet nélkül állami birtokok vagy szövetkezetek létesítését tartotta célravezetőnek. A losonci Népakarat 1921. január 13-1 számában jojposan bírálta ezt a hibát. A Kassal Munkás 1921-ben fokozottabb figyelmet seen­­telt a földmunkások harcainak. Ek­kor a földmunkások szervezettének már több mint 100 000 tagja volt, és csaknem teljes egészében a kom­munisták mellé állt. A társadalom túlnyomd többségé­nek harcát akadályozták a népellenes erők, s belső támaszai: a klerikális reakció, az agrárpárt, a jobboldali szociáldemokraták és más pártok, amelyek hazug jelszavakkal, nemze­tiségi gyűlölettel akarták a dolgozó népet a nagybirtokosok tés tőkések elleni harctól visszatartani. A mezőgazdaságban állandóan nagy mértékű volt a munkanélküliség. A mezőgazdasági proletárok nagy tö­­tnege egyik napról a másikra ten­gette életét, a holnap mindig bizony­talannak mutatkozott: jut-e a csa­ládnak egy darabka kaenyér. 1929-ben a nagy világgazdasági válság az agrárproletariátust, de a kis- és középparasztot is sújtotta. A magas adóterhek, e bank- és ku­­lákuzsora kamatai alatt nyögö tíz­ezrek ellen folyt a végrehajtás. Kis házuk, szegényes berendezésük, utol­só tehénkéjük is dobra került. A Magyar Falu, amelyet a kispa­­rasztok és zsellérek egységes bizott­sága adott ki, leleplezte a különféle panamákat, például: ..95 milliós en­gedmény a Latoricának - 400 millió koronás birtok ingyen.“ Vagy „Med­­vecky kapott földet, mert agrár, ügy­véd és volt képviselő": továbbá: „A prágai érseknek az állam tizenegy­­millió koronás birtokot vásárolt“, és más cikkekben támadta a burzsoá kormányt. A Munkás támogatta a földmunká­sok sztrájkját, de nem feledkezett meg arról sem, hogy a szovjet kol­lektiv gazdálkodásokról hozzon érde­kes ismertető cikkeket, és beszámolt a külföldi parasztmozgalmakró! is. A falusi szegénység kedvelt olvasmá­nya, a Munkás- és Parasztnaptár sok érdekes cikkében tanította a prole­tárokat. Az 1930-as évek gazdagok voltak véres eseményekben. A burzsoázia A kommunista sajtó mindig hatékonyan elősegítette a forradalmi meg­mozdulásokat.' így volt ez a hatalmas méretű mostl strájk idején is.; Képünkön a korabeli sajtó példányait láthatjuk. Jobbágyvilág Gúta községben Az idősebb gútaiak emlékezetében bizonjtíra derengeni kezd valami, ha elolvassák e címet.- Hol is volt ez? Mikor is írták? Ejnye, hogy elfelejt az ember vala­mit! Bizony el. S főleg az ilyesmit. De hát, hogy senki se törje feleslegesen soká a fejét, mindjárt eláruljuk, hol jelent meg ilyen cikk. Egészen biz­tosan a gútaiak is olvasták a „Mun­kást“. No, már ott vagyunk. Év: 1923. Most, amikor a kommunista sajtó lé­tezésének 40. évfordulóját ünnepel­jük, nem árt, ha visszapillantunk kis­sé a múltba. íme itt e nevezetes cikk: „Párját ritkítja a maga nemében az a bánásmód, amelyben Deley Géza, a gutái primaciális birtok intézője részesíti a helybeli földmunkásokat. Ez az úr nem csinál sok hókusz­pókuszt, nem takaródzik a demokrá­cia palástjával, hanem hamisítatlan keresztényi szeretettől áthatva, visz­­szaállította Gután a jobbágyvilágot. Ennek a komárommegyei községnek 12 ezer lakosa van, akiknek egy cse­kély töredéke több száz hold földnek a tulajdonosa^ míg néhány ezer csa­lád a legirtáaatosabb nyomorban él s a több hónapos munkanélküliség ezernyi veszett nyomorúságától sar­kalva, kénytelen minden feltételbe belemenni, a%iit a primaciális urada­lom intézője elébe szab. A földhözragadt, szerencsétlen gu­tái dolgozók! szorult helyzetét arra használja fei Deley intéző úr, hogy aratási és etgyéb munkaalkalom nyúj­tása idején olyan ingyenes robot­­munkákat csikarjon ki a dolgozóktól, melyeknek semmiféle jogalapjuk nmen meSyek homlokegyenest ellen­keznek nemcsak a lépten-nyomon hangoztatott demokráciával, hanem Deley intéző úr által hirdetett ke­resztényi és felebaráti szeretettel is. Deley intéző úr ugyanis csak annak ad aratást munkát, aki 6 napon in­gyen robotot hajlandó leróni az ura­dalomnak Hat napi ingyenmunkát kell tehát végeznie 65 kaszásnak és 31 kötözőnek, isten nagyobb dicsőségére s a jámbor uraság amúgyis teli bu­gyellárisának még bőségesebb meg­töltésére. Vájjon mit szól ehhez Palkovics gutái esperes-képviselő úr, aki bizo­nyára ismeri Pál apostol szavait hogy: „A munkás méltó az ö bérére.; Ki­prédikálja talán Deley urat? Dehogy. A szószék csak arra való, hogy a dolgozókat állítsák ott pellengérre, de nem arra, hogy róla az uraságok gaztetteit ostorozzák.. Harminchét év telt el e cikk meg­jelenése óta. Tizenöt éve szabadult fel hazánk, tíz éve alakult meg Gu­tán a szövetkezet. Tíz év: szorgos, közös munkával eltelt évek. Ered­mény: a gutái szövetkezet országos hírű s egyben hazánk legnagyobb szövetkezete. Mit szólnak vajon a gutái fiatalok e fenti cikkhez? — Igaz lehetett? Hm. Igaz. Bizony. így van. S most talán még könnyebben felmérhető az az út, ame­lyet „Gúta község“ az elmúlt 15, illetve 10 év alatt megtett. P. I. • A Banská Stiavnica-i Pleta­­üzem nagyon sok szép kötött árut szállít külföldre. Az üzem idei újdon­sága a világos színű pamutból kötött rakott szoknya. Az ősszel megkezdik a vékony fonalból készült kötött ru­hák gyártását is. • A harkovi traktorgyár (Szovjet­unió) legújabb gyártmánya a T —75- ös gyorsjáratú lánctalpas traktor. Az új gép súlya akkora, mint elődjéé, a DT-54-esé, de teljesítménye két­szeres. Motorja önindítőval indítható. A vezetőfülkében szellőztető beren­dezés van, s télen a traktoros fűtő­berendezést használhat. (szf) • Jól bevált a köles kétütemű csép­­lése — kombájnnal - a dunaszerda­­helyi járás felsőpatonyi szövetkeze­tében. Két rend kölest csépel egy­szerre a kombájn, s mind egy szálig felszedi a tarlóról a gyűjtőszerkezet. mindent megkísérelt, hogy vérbe fojtsa a munkásmozgalmat. A galán­­tai járásban kitört a nagy földmun­kássztrájk. A cukorgyári időszaki munkások napibére 9-10 koronát tett ki 10 órai munkáért; a nőknek és fiataloknak még kevesebbet fi­zettek. A munkások óránkénti 30 filléres béremelést követeltek, s a sztrájk győzelemmel végződött. 1931. május 25-én Kosúton a csendörség vérengzést provokált. A Munkás azonnal válaszolt az eseményekre: „Drágán fogtok megfizetni minden csepp kiontott munkásvért...“ címen ismertette az eseményeket és szé­leskörű mozgalmat indított a letar­tóztatott Major képviselő kiszaba­dítására. Utána új 5000 tag lépett a kommunista pártba. A kommunista sajtó az osztályharc élére állt és mind közelebb került a tömegekhez. Száz és száz munkás- és parasztlevelezője, terjesztője mind megannyi agitátor dolgozott. A későbbi években olyan lapra volt szükség, amely kielégíthette a leg­szélesebb tömegek igényeit. A Ma­gyar Nap első száma 1936. március 3-án jelent meg. Sellyéi József parasztíró zamatos riportjaiban és állandó Napló című rovatában foglal­kozott az időszerű mezőgazdasági kérdésekkel és problémákkal. Az Üt, az osztályharcos magyar dolgozók kultúrlapja, 1931-től 1936-ig hasábjain sok helyet adott a falusi szegénység harcáról szóló írásoknak. „Adtál uram búzát, nincs köszönet benne“ (Rotor; 1. évi., 2. szám) és mások feltárták a mezőgazdaság ak­kori helyzetét. Az agrárpárt azt a demokratikus jelszót dobta a paraszt­ság közé, hogy „a falu egy család“ de mindinkább kiderült, hogy kik ennek a családnak az igazi mostoha­­gyerekei. A 2449 nagy földbirtokos több földdel rendelkezett, mint 184 ezer kisgazda és zsellér. „A galántai járás kistükre“ (Balogh Edgár), „A csehszlovákiai magyar parasztság ka­tasztrófája“ (Horváth Ferenc) és mások mind kitűnő írások, amelyek híven tükrözték vissza a kisgazdák és földmunkások keserveit. Az 1932. évi II. évf., 4. számba Steiner Gá­bor szenátor „A földmunkások tö­megharca előtt“ című cikkében érzé­kelteti a további nagy harcokat. Csehszlovákia szétdarabolása után sem szűnt meg a kommunista sajtó. A fasiszta űn. szlovák állam alatt a Szereden illegálisan megjelent Hlas dediny (A falu hangja) lapot ter­jesztették. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején és később is a kommunista sajtó állandóan harcolt a falusi szegénység érdekeiért. GREK IMRE Te tanítottál rombolni a régit, pusztítani évelő csökevényt, te csöpögtetted napjaink eszméit vérrel írott soraiddal belénk. Te tanítottál, ha lázadni kellett, és mindenfelől áruló lesett, te állottál a vártán álló mellett, te emelted, ki harc közben esett. Te tanítottál hősként ellenállni, harsogni is, hallgatni is, ha kell; nem hagytál csupán szerencsére várni, hogy munkánk részét más végezze el. Te tanítottál győzni száz halálon, te siettél ünnepelni velünk. — Ogy tűnt a múlt, mint a lidérces álom, s veled együtt gyógyítgattuk sebünk. ... És azóta is te tanítasz minket építeni e szépülő hazát. Tanácsadónk, tanítónk, hála illet; e néhány szót vedd köszönet gyanánt'. Zala József Egy kolpoltőr emlékeiből Haját már bejutotta az idő ezüstje, de beszéde, hanghordozása fiatalos, heves, telve lelkesedéssel. így jelle­meztem magamban, rögtön az első szóváltás után Sole Mária elvtárs­nőt. Bennünket, fiatalokat fölöttébb ér­dekelnek azok az emberek, akik a mát kiharcolták számunkra. Sole elv­­társnő nagyon sokat tud mesélni a múltról, érdekfeszítően, izgalmasan. Bár kérdéseimet és az események folyását igyekszem az ö személyére irányítani, gondosan kikerüli magát, mindig a „mi“ kerül előtérbe. Tudom, nem szándékosan teszi ezt. A közös­ség érzete, a kollektív fogalma örök­re, szinte kivéshetetlenül beleszívó­dott tudatába, gondolatvilágába. — Legfontosabb fegyverünk a saj­tó volt, elvtárs - jelenti ki -, t lapjaink terjesztése érdekében min­den lehetőt és lehetetlent el kellett követnünk. Korántsem volt könnyű feladat új­ságokkal, röplapokkal felszerelve, sok­szor csatakos, úttalan utakon neki­vágni a falvaknak, rendórkopókkal kísértetve, megfigyeltetve. De kellett. — Hárman, négyen indultunk út­nak. Egy vasárnap 400-500 újságot is sikerült eladnunk. Ha pedig „véletlenül" nem volt egy fillér sem valamelyik háznál, hát in­gyen is otthagyták az újságot. Saját megtakarított pénzecskéjükből fedez­ték az így keletkezett „deficitet". Természetesen, a reakció sem nézte tétlenül a kolportőrök munkáját. Gáncsot vetett, ahol csak lehetett. Persze a lapterjesztők is megtalál­ták a hatékony ellenszert. Ha elállták a faluba vezető utat, bejutottak a kertek alól. Elbeszélgettek az embe­rekkel az utcán napi problémáikról, nehézségeikről. Megtalálták az ö nyel­vüket. Megnyerték szívüket. Az eredmény nem maradt el. Az elnyomott, leigázott nép előtt ott lobogott a kommunista sajtó fénye. S ha elkobozták az újságot? Fehér oldalakkal jelent meg a lap? Tudták jól a kolpolfőrök, mi volt a helyén. Népgyüléseket rendeztek, elmondták az embereknek szóban. Ezek közé a lelkes agitátorok, kommunisták közé tartozik Sole Mária elvtársnö is. Ők hordták szét a kommunista betűt a nádfedeles vityillókba, az emberek szívébe. Polák Imre Gépek a cukorrépaföldeken cukorrépa betakarítása, az összes fent említett munkálatokat is beszá­mítva, 153 munkaórát tesz ki. A Nyugat-szlovákiai Kerületi Nem­zeti Bizottság, az Egyesült Cukorgyá­rak igazgatóságával karöltve, pár nappal ezelőtt értekezletre hívta ösz­­sze a kerület cukorrépatermesztőit Az értekezlet közel 300 résztvevőjé­után, mivel a cukorrépa egy sorát kiemeli, s ugyanakkor lefejezi a kö­vetkező sort és letakarítja róla a földet, hogy a kombájnos a követ­kező fordulónál világosan láthassa a kiemelésre váró lefejezett sort. Ez a kombájn kupacokban hagyja maga után a cukorrépát és a répafejet. Egy hektár cukorrépa termésének betakarítása gépek segítsége nélkül 391 munkaórát igényel. Az SCZ —1 jelzésű csehszlovák cukorrépakom­bájn számára elő kell készíteni a cukorrépaföldet. A fordulóban és a széleken előre be kell takarítanunk a termést, s a gép mögött két ember győzi lefejezni az esetleg érintet­lenül maradt cukorrépát. Ha a cukor­répát és a répafejet kézzel rakják a tehergépkocsira, akkor egy hektár Bemutatták a nálunk már ismert VRM —3 jelzésű cukorrépa kiszántó­ekét is. A kézi erővel végzett munkát ez a gép is csaknem a felére csök­kenti. A csehszlovák SCZ —1 jelzésű cu­korrépakombájn után a nálunk is jól ismert RS-04 jelzésű, traktorra sze­relt rakodó halad, amely a kupacokat a tehergépkocsira rakja. vei ismertették a cukorrépakampány legfontosabb feladatait, s a Spacincei Állami Gazdaság cukorrépaföldjén bemutatták a cukorrépa betakarítá­sának egyetemes gépesítését. A szö­vetkezetek és állami gazdaságok bir­tokában lévő gépek lehetővé teszik, hggy a cukorrépát két héten belül a cukorgyárakba szállítsuk. Az SCZ—1 jelzésű csehszlovák gyártmányú egysoros cukorrépa­kombájn hatalmas port ver fel maga A képen látható E —710 jelzésű cu­korrépakombájn a Német Demokra­tikus Köztársaság gyártmánya. Egy­szerre három sor cukorrépát szed ki, s egyúttal további három sor cukor­répát fejez le és készít elő szedés­re. A répát és a répafejet a meg­tisztított területre egymástól külön álló sorokba szór­ja. A gép mögött a répa esetleges utófejezését négy ember győzi. A sorokba szórt répát és répafejet a T —272 jelzésű egyete­mes rakodóval szedik fel. Egy hektár cukorrépa betakarítása ezzel a gép­pel csak 91 munkaórát vesz igénybe. 1960. szeptember 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom