Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-18 / 75. szám
A* Egyesült Nemzetek Szervezetének soron következő ülésszaka iránt világszerte óriási az érdeklődés. А В a 11 i к a szovjet hajó, amelynek fedélzetén HRUSCSOV elvtárs és több szocialista ország államfője — köztük KADAR János, a Magyar Népköztársaság küldöttségének vezetője — valószínűleg hétfőn érkezik New Yorkba, valósággal lázba hozta az egész emberiséget. A TASZSZ egyik szemleírója — politikai megfigyelők többségének véleményére hivatkozva — hangsúlyozza, hogy az ENSZ-közgyúlés idei ülésszaka a legfontosabb és a legjelentősebb eseménynek ígérkezik a világszervezet fennállása óta. A nyngati sajtó egyre aggodalmasabban foglalkozik azzal a problémával, hogy mennyiben változott meg az ENSZ-en belül az erőviszony és milyen hatással lesz a közgyűlés munkájára Hruscsov elvtárs és a többi szocialista ország államfőinek jelenléte. A lapok egyöntetűen elismerik, hogy az erőegyensúly eltolódott a Nyugat hátrányára. Ehhez csak hozzátehetjük, hogy amig eddig a világszervezet közgyűlésének előkészítése rendszerint a diplomaták dolga volt, ma milliók ügyévé vált. Pefeingtől Vlagyivosztokig, Moszkván és Berlinen át New Yorkig, a békeszeretők százmilliói tekintenek bizalommal az ENSZ közgyűlésére, hogy végre elhangzik a várt szózat: eldobjuk a fegyvereket, leszereljük a katonákat! Érthető, hogy a hidegháborús politika híveinek szemében szálkát jelent a kérdés komolyságához mérten az a nagy előkészület, amelyet a Szovjetunió vezette szocialista béketábor tesz az emberiség legnagyobb problémájának megoldásáért. Washingtonban és Londonban éppúgy, mint Párizsban és Bonnban, csökkenteni próbálják Hruscsov elvtárs jelenlétének rendkívül nagy fontosságát. Eddigi jelentések szerint EISENHOWER elnök csupán egy felszólalással járul hozzá a közgyűlés munkájához, amikor előterjeszti kormánya javaslatát. A Fehér Ház távozó ura, úgy látszik, kényelmetlen helyzetben érezné magát a Powers-ügy és az amerikai diplomácia további sorozatos veresége után, hogy tárgyaljon annak a kormánynak vezetőjével, amely Nyugat ' és Kelet véleménye szerint, újra ke- . zébe vette a kezdeményezést. Az angol lapok legnagyobb többsége j óva intette MACMILLAN miniszterelnököt, nehogy elszalassza a lehető- . séget, hogy kissé elmozdítsa a lesze- , relé* kérdésének nyugati felfogását , az eddigi holtpontról. Eddig még nincs , bizonyíték arra, hogy a szigetország ! kormányfője személyesen vesz-e részt a tárgyaláson, de minden bizonnyal ' az angol kormány fontolóra veszi a világ népeinek rendkívül erős elhatározását, amely a problémák megoldását követeli. DE GAULLE tábornok egyik kijelentésében azt próbálta elhitetni, hogy a kormányfők személyes részvétele nem is olyan fontos, mint ahogy azt s „Keleten mondják“. A francia állam- s elnök bizonyára Bonnak akar kedves- ! kedni ezzel az állásfoglalásával. Is- 0 meretes ugyanis az a tény, hogy c ADENAUER kormánya eleve kudarcra n akarja kényszeríteni az ENSZ-köz- £ gyűlés munkáját. [ Bárki is lép a nyugati hatalmak kormányfői közül a világszervezet ' szószékére, kétségtelen, hogy az At- v lanti-óceán habjait átszelő Baltika, s amelyet találóan a béke hajójának nevez a világ, magával viszi a népek e akaratát, óhaját, a leszerelés kérdé- n sének konkrét javaslatait. b Д Szovjetunió és az DSÄ közötti békés gazdasági тстидугй Együttes erővel a közös cél felé (Befejezés az 1. oldalról.) csönös megismerését, valamint az eredményes együttműködés megkezdését a társadalmi élet minden szakaszán. Végül leszögezték, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségének látogatása a Lengyel Népköztársaságban hozzájárult a két ország testvéri barátságának- és kölcsönös együttműködésének, .a szocialista tábor egységének és erejének s a béke ügyének további szilárdulásához. A záróközleményt csehszlovák részről Antonín Novotny elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnökünk, Jaromlr Dolansky miniszterelnökhelyettes. lengyel részről Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára és Jozef Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke írta alá. * ★ ★ • Megtalálták Hadzsi Murat sírját. Lev Tolsztoj híres kisregénye hősének. Hadzsi Muratnak a sírját megtalálták Azerbajdzsánban. A sír fölé emelt emlékművön arab írásjelek láthatók. i MEZÖGAZDASÄG. A tőkésrendszer I védelmezői számára semmivel sem 1 vigasztalóbb a verseny várható kimenetele a mezőgazdaságban. Nyugaton ugyan előszeretettel állítják, hogy „a mezőgazdaság szocialista átalakítása nem hozta meg a kívánt eredményeket.” Hiába siránkoznak a szovjet mezőgazdaság állítólagos hanyatlása felett, a tények Itt is megcáfolják állításaikat. A szovjet mezőgazdaság a legutóbbi években ugrásszerűen növelte termelését: 1954 — 1987 között a mezőgazdaság összes termelésének átlagos évi növekedése az előző négy esztendő 1,6 %-os növekedésével szemben 7,1 % volt. Az Egyesült Államok mezőgazdaságában a növekedés üteme ugyanezekben az években 1,1 % illetve 1,7 V» volt. A szovjet hétéves terv szerint a mezőgazdaság fejlődési üteme több mint hatszorosan mólja felül a jelenlegi amerikai ütemet. A Szovjetunió jő néhány fontos mezőgazdasági termékből már évek ét* többet termel, mint az USA, Például 1857-ben a Szovjetunió burgonyából nyolcszor, cukorrépából csaknem háromszor, búzából több mint kétszer annyit termelt, mint vetélytársa. Kukoricából, gyapotból is gyorsan felzárkózik a szovjet termelés az amerikai mellé, a vajtermelésben pedig 1959-ben már egy főre számítva is’ elhagyta Amerikát, A nyugati szakemberek azt igyekeznek bizonygatni, hogy mennyivel magasabb a mezőgazdasági munka termelékenysége náluk, mint a Szovjetunióban. Ám nem veszik figyelembe a két ország éghajlati adottságait. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az amerikai mezőgazdaság éghajlati viszonyai hagy vonalakban kedvezőbbek. Viszont a szovjet mezőgazdaság gyors gépesítése, a felhasznált műtrágya és növényvédőszer mennyiségének növekedése eredményeként 1953 — 58 között a munka tér. melékenysége majdnem a felével növekedett. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaságban még hamarabb eldől a verseny, mert 1965-ben a szovjet mezőgazdaság elhagyja ez egy főre jutó termelésben Amerikát. A tények elől nem bújhatnak el még a legfanatikusabb-nyugati közgazdászok sem, akik még ma is azt állítják, hogy Amerika kerül ki győztesen. Az eddigi eredmények azonban az ellenkezőjét bizonyítják, és nincs messze az az idő, amikor az Óceánon túl is a tények szerint kell majd beszélniük. (N —ni) 1 TITgy naP Gabriel Szaadé arra N biztatott, hogy ha már Lat-II „ takiában vagyunk, okvetlenül nézzem meg Rasz Sam■*" rát, az ősi föníciai várost. Simán suhan az autó a bejrúti országúton. Két oldalt sűrű kaktuszsor; ez a millió tüskével meredő természetes zöld kerítés védi az út két oldalán illatozó gyümölcskerteket, a citrom- és narancsligetek gazdag termését. Arcok tűnnek fel egy pillanatra, tarbusz-födte szakállas fejek; feketeruhás asszonyok fátyol mögül felvillanó tekintete. Végtelen nyugalommal baktató, megrakott tevekaraván marad el mögöttünk, hosszú, egysoros láncban. A kaktuszpalánk megritkul, majd egészen elmarad. Szántóföldek táblái nyílnak, fordulnak, váltakoznak; árpa, borsóvetés ... Asszonycsapat kapál, egy-két férfi olajfák árnyékában elheverve nézi őket. — A férjek... — mondja Namek, a kísérőm. — Ez még így szokás itt. S arról beszél, hiába, az ősi szokások belenőttek a nép leikébe, mint ahogy az acélos vadhajtások belenőnek a szikomorfák törzseibe, és kitépni onnét szinte lehetetlen. A nő’ alsóbbrendű lény! — így tanították ezt az öregek. Most majd ... Másképpen lesz ez is! Kőből épült vízvezető-csatornák húzódnak az országút mentén, vékony erekkel ágaznak bele a termőföldek testébe s széjjelviszik az életet adó vizet. Itt-ott meddő és elhagyott, szintén kősivataggá száradt területeket látni; szabad, gazdátlan földeket, amelyeket boldogan elfoglalnának és megművelnének a nincstelen, a földtelen parasztok. Hanem a tulajdonosok még most is körömszakadtáig tiltakoznak ez ellen. Apró, arab falvak egybeépített házai, termő s terméktelen parcellák, pálma- és olajfaligetek s céltalannak látszó, sokholdas kaktusz-táblák. (Bár azt hallóm, hogy az állatok legigénytelenebbjei, Arábia faunájának mostohái, a teve és a szamár örömmel és elégedetten elrágódnak rajtuk.) Egyszerre, mintha az idő öröktől Vezető amerikai politikai körökben nagy zavart keltett az a bejelentés, hogy Hruscsov elvtárs vezeti az ENSZ közgyűlésen résztvevő szovjet küldöttségei egy ötezer éves városban írta: BARÄT ENDRE fogva őrlő malma megállt volna; évezredek eltűnt, földbe Süllyedt világa tárul fel hirtelen. Romváros kövei torlódnak előttem. Rasz Samra, a szumír-kaldeus civilizáló szülötte ... Az asszír, arameus és föníciai népek, s az irgalmatlan, félelmetes Dágon és Baál istenek városa ... S az isteneknél is irgalmatlanabb, félelmetesebb uralkodók — Sargon és Hammarabi, Gilgames és dinasztiák városa. Mezopotámia legbüszkébb ékköve, amely régibb és szebb tán Ninivénél is, a cédrus- és márványoszlopos, gránitköves Rasz Samra maradványai... Persze, csakis az istenek s királyok rezidenciái, templomai és palotái, hiszen a sárkunyhók elomlanak, s újra meg újra belerohadnak a földbe. A roppant palota azonban, amelyet időszámításunk előtt 2800 évvel emelt Nuk Műd föníciai király, ha nem is egészen épen, de megmaradt. Átvészelte a perzsa, macedón, szíriai, partus, római, mongol és török hadak rohamát, dúlását, amíg majd ötezer év lepergett a mindenható idő homokóráján. S itt kápráztat most is, engem is, a messzi messziről idevetödött ámuló utast, Megállunk a keskeny boltfvú városkapu előtt. Távolban a tépőfogú kaktusztömeg között kis kalibák, pálmarostból, -háncsból vagy bádogból — hullámlemezekből, olajos hordókból, konzervskatulyákból fabrikált hajlékok jelzik az emberi életet, a mai küzdő, kemény és viruló és makacs életet a makacs romok felett, a fennséges kövek, a földbe omlott pompa, a holttá dermedt gőg és hatalom felett. Leányok korsóval fejükön, kisgyerekek játszanak az araszos falak tövében a boltívek alatt, a gyámfák nellett, kutyák surrannak s szimatnak a mélybe nyíló járatok kőfedői felett. S valami édes, átható illat árad e «egyetlen, kopár, különös tájék felett. a vad s erős ánizs szaga. Nem véletlen, hogy Samra-Ánizs lett a város neve; nyilván ezer évek előtt is ezt a növényt burjánzotta gazdagon a völgy, az Abu Tumoisz völgye, amely fölött fenyegetően magasodik egy vulkáni hegyláncolat. Onnét, a lejtőkről ömlött alá a láva, amely elpusztította Samra népét és uralkodóját 4000 éve, s betemette éppúgy, akár 2000 évvel később a Vezúv dühe Pompejit. 1925-ben francia és arab régészek tárták fel Rasz Samra királyi palotáját, amelynek romjai közt a Baál és Dágon istenszobrokon s mesés kincseken kívül megtalálták a lávától, kéntől s hamutól megfulladt és konzervált emberi testeket is. Magas, méltóságos tartású, fezes, tarbuszos férfiú lép elénk; ruházata ócska és vedlett s foltozott, mégis kínosan tiszta s ünnepélyes, mintha a régi-régi palota szertartásmestere állná utunkat. Fodda sejk ő, Rasz Samra őre, dragomája, aki családjával s kecskéivel ott lakik egy zöldellő magaslaton. A sejk botjával mutogat, s lassú szóval, halkan, komolyan sorolja:- .. .itt volt az ebédlőterem ... itt az asszonyok háza... Ez a fürdő,,, a vízmelegítő kanális,.. S elmondja, hol álltak a szobrok, bútorok, a szarkofágok, amelyeket most a damaszkuszi múzeumban őriznek. Fodda sejk az reméli, visszakerülnek majd ide e kincsek; úgy tudja, e helyen építenek múzeumot. Fent állok a romváros legmagasabb pontján, egy csonka őrtorony peremén. Előttem és alattam a némaságukban is oly beszédes, regélő kövek, Jobbra a tenger csillámlik, Samra ősi 1 II kikötője, ahova hajdan a föníciai és más híres tengerésznépek hajói tértek be viharos, kalandozó útjuk után. I Balra terült el maga a város — ma i láthatatlan, teljesen elnyelt* a k*t*- i „HÖGMELKEDÉS" A PENTAGONBAN kiizma. Az élők elpusztultak, hanem halottaik hajléka megmaradt, lent, mélyen-mélyen a főid alatt. Minden három háznak külön temetkezési helye volt; kis sziklapíncékbe fektették a halottakat, s elzárták légmentesen. Lemászom egy ilyen bopzalmas üregbe: vak sötétség, penész és dohszag és csontok, csontok... Lassan másztam lefelé, de milyen gyorsan igyekeztem vissza!... Fodda sejk meghív otthonába. Kávét iszunk s megismerkedünk házanépével, gyermekeivel, apjával. Az öreg Fodda 85 éves, 6 volt itt a dragoman — fia tőle örökölte hivatalát —, itt élte le hosszú életét, s itt szikkadnak majd az ő csontjai is, itt, a holt városban, a samrai örökkévalóságban. • A Fodda-család egyik aszonya lép most elém, s míg fekete fátyola mögül mosoly csillan, egy csokor ánizst nyújt át. A varázsos gyógyerejü s mérges növény illata kísér azután, visszafelé Lattakiáig, a huszonöt kilométeres úton. Mintha Rasz Samra szellemét vittem volna magammal s azt lélegezném be, az elporlott pompa, a földbe fúlt erőszak, a leomlott hatalom, az emberi nagyság s gonoszság kábító, veszélyes leheletét. Tevét vezető fellah tér ki — kedvetlen és gyanakvó arccal előlünk. — Kinek dolgozik? — kérdezzük tőle. Megmondja. S azt Is, mennyi * bér*. Száz lira egy esztendőre. — S elég az? Szinte várom, hogy azt felelje „m*ales”. De nem. Nem hangzik el *z * esüggeteg „mindegy“. — Eddig elég volt — feleli. — 5e ezután.,, A Rasz Samarát körülvevő kietlen pusztaságra mutat. S erős barna kezének ujját figyelve, szinte kivirulni látom a széles, vad határt, a kietlenséget. — Földet kapok. Ott,,. Hangja remeg. Szikkadt, ráncos, keserű arcát úgy dönti el az öröm és a remény, akár aszályos földet az *lt*tő víz... A sajlónap előtt A kommunista sajtó 40. évét ünnepelve Bratislavában beszélgetésre jöttek össze a nyugat-szlovákiai kerületből a pártsajtó legjobb levelezői. Vohnout elvtárs, a Rudé právo szerkesztője beszámolójában foglalkozott a kommunista sajtó harcos múltjával, mai szerepével, majd részletesen elemezte azokat a feladatokat, amelyek a sajtó munkatársai előtt állnak a szocializmus építésében. A beszámolót élénk vita követte, amelyben a legkiválóbb levelezők mondták el tapasztalataikat és rámutattak arra, hogy mennyiben segített a pártsajtó a mindennapi feladatok végrehajtásában. A döntő szakasz A Német Demokratikus Köztársaságban államtanácsöt alakítottak ■ - . WALTER ULBRICHT elvtárs az államtanács elnöke A Német Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése hétfői ülésén elfogadta az államtanács alakításáról szóló törvényt. A jelentős eseményen részt vettek a szocialista országok párt- és kormányküldöttségei, valamint a kapitalista országok munkáspártjainak küldöttei. Ma már a nyugati világ gazdaság szakemberei is propagandistái sen intézhetik el egyszerű kézlegyintéssel a két világrendszer közötti békés gazdasági versenyt, amely döntő szakaszba lépett. Nyugaton egyre töbt könyv lát napvilágot, amely behatóan foglalkozik a jelenlegi helyzettel. Az alábbiakban néhány adattal ismertetjük a békés gazdasági verserjy jelenlegi állását. IPAR. A verseny szempontjából legfontosabb az ipari termelés fejlődésének évi átlagos üteme. Nos, e téren a Szovjetunió fölénye tagadhstatlan. Az ipari termelés évi átlagos növekedésének üteme negyven esztendő alatt (1918-tól 1957-ig) a Szovjetunióban 10,1 °/o (a háborús éveket leszámítva 16,2), az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban pedig csak 1,9 — 3,2 °/o (a háborús éveket leszámítva 2,7-3,2 %) volt. Még a nyugati közgazdászok is kénytelenek elismerni, hogy a szovjet ipar gyorsabb ütemben fejlődik, mint az amerikai. Ennek az a magyarázata, hogy szemben az 1913-as helyzettel, amikor az USA és Oroszország egy főre eső ipari termelése között az arány 14:1 volt, 1957-ben az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti arány az egy főre jutó ipari termelés tekintetében már 2,4;l-re módosult. A munka termelékenységének színvonala ma még az USA iparában magasabb. A fejlődés üteme azonban e tekintetben is a Szovjetunióban gyorsabb. Ami pedig a jövöt illeti, vitathatatlan, hogy a munka termelékenységének növekedési üteme a Szovjetunióban rövidesen túlszárnyalja az amerikaiét. 1 A törvényjavaslatot Dieckmann elvtárs, a nemzet- I gyűlés elnöke terjesztette elő. Az új törvényt a nemzetgyűlés egyhangúan fogadta el, majd sor került az államtanács tagjainak megválasztására. Elnökké Walter Ulbricht elvtársat, a Német Szocialista Egységpárt első titkárát választották meg. A államtanácsnak hat alelnöke és tizenhat tagja van. Alelnökké választották Otto Grotewohl és dr. Johannes Dieckmann elvtársakat. Az államtanács titkára Otto Gotschel elvtárs lett.
