Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-09-14 / 74. szám
Az őszi borsó kettős termesztésben Nálunk a borsót többnyire a magjáért termelik. Betakarítása után — mint nagyon jó elővetemény után — búza alá készítik elő a talajt. Ez helyes is. ha tavaszi borsóról van sző. Más a helyzet, ha őszi borsót termelünk. Ez magnak is egy hónappal korábban aratható, mint a tavaszi testvére. Hogyha pedig már zöldtakarmánynak kaszáljuk le, még választhatunk utána olyan másodnövénynek valót, amely megfelel a búza előveteményekéntu A borsót két kalászos közé szokás vetésforgóba illeszteni olyan pillangósvirágú helyett, amelynek az első védőnövénye lett volna, mint például az árpába vetett gomboshere. Ennek az az előnye, hogy a gomboshere alá nem kell külön előkészíteni a talajt. Hátránya pedig az, hogy a védőnövénynek vetett árpa nem adhat teljes magtermést. Számítás dolga tehát, hogy a talajelőkészítés költségének megtakarítása megéri-e a védőnövény termésében jelentkező veszteséget. A védőnövénynek vetett árpából nem remélhetünk többet 21 — 24 mázsánál ha-onként. Az egyetlen kalászosunk, az alacsonyszárú árpa, amelyet határozottan érdemes keresztirányban is sűrűbb állásúra vetni, mert megadja a 35 — 38 mázsát is hektáronként. Különösen a sörárpát kár vetni védőnövénynek. A további kérdés pedig az, hogy milyen eredményt érünk el akkor, ha az árpa után gomboshere helyett borsót vetünk pillangósvirágú, nitrogéngyűjtőa Állatállományunk jobb fehérjeeliátása érdekében jelentős területen kell évelő pillangóst, elsősorban lucernát telepíteni. A legjobb telepítési idő kérdéséről a szakemberek sokat írtak. Vannak, akik a nyárvégi, ősz eleji telepítést tartják jónak, míg mások a tavaszi telepítést helyezik előtérbe. Az egyes vidékek különböző talaj-, valamint csapadékviszonyai közepette mindkettőnek megvan a jelentősége. Olyan években, amikor augusztus folyamán bőven hull eső, még a kevésbé csapadékos vidékeken is sikeres a nyárvégi lucernatelepítés. A nyárvégi lucernatelepítés leglényegesebb haszna az, hogy majdnem egy évet nyerünk a tavaszi telepítéssel szemben. Az ősszel jól kikelt, s megerősödött lucerna a következő évben félháromnegyed termést hoz, míg a tavaszi telepítés esetén ugyanabban az évben alig számíthatunk számottevő szénatermésre. Fokozni tudjuk a nyár végén telepített lucerna termőképességét azzal, hogy a lehető legjobban előkészített földbe vetjük, és fejlődésének kezdeti időszakára bőven ellátjuk tápanyagokkal, műtrágyákkal.' Tévedés az, hogy miután a lucerna nitrogéngyűjtő növény, nincs szüksége nitrogéntartalmú műtrágyára. A levegő nitrogénjét megkötő gyökérgümők a kezdeti fejlődési szakaszban még nem dolgoznak, holott a lucernának ebben áz időszakban is nagy szüksége van nitrogénre testének, gyökérzetének felépítéséhez. Ezen tudunk segíteni a vetéssel egy időben kiszőrt 120 — 160 kg ostravat salétrommal, amely mintegy meggyorsítja a kezdeti fejlődést, a gyökérzetnek a mélyebb talajrétegekbe hatolását. növényként. Az esetben, ha a gomboshere mindkét kaszálását szénának takarítjuk be, ha-onként 70 mázsa* termésre számíthatunk. A borsó pedig, teljes virágzásban kaszálva, szintén megadja a 70 mázsa szénatermést, de csak egy vágásra, mert a borsó nem sarjadzik. Tehát a munka egy kaszálással kevesebb a borsónál. Van azonban még egy előnye a borsónak a lóherével szemben, mégpedig az, hogy a borsó levelei nem peregnek a betakarításkor. Tehát gyorsabb ütemben forgatható, gyűjthető és tárolható. Szembetűnő az előnye akkor, ha összehasonlítjuk a jól betakarított gomboshereszéna és a borsószéna tápértékét. Tehát 100 kg hereszénában 85 % sz. a., 7,0 % em. fehérje, 30,0 % kém. érték; 100 kg borsószénában 85 % sz. a., 11,0 % em. fehérje, 34.6 % kém. érték mutatható ki. Ebből láthatjuk, hogy a 70 mázsa szénatermés esetében a borsó javára ez 28 kg emészthető fehérjével és 32 kg keményítőértékkel többet jelent, vagyis az egy ha-on termett borsószéna fehérjetartalma 560 kg tejtöbbletre elegendő a gomboshere szénájához viszonyítva, s amellett az étrendi hatása sem roszszabb. A vörösvirágú őszi borsó sűrűn vetve takarmánynak eléggé merev szárú, s ezáltal egymást támogatva jó magasra fejlődik. Csak a mag teljes beérésekor kezd megroskadni, főleg akkor, amikor töve megsárgul összeszárad. Teljes S módot ad a megerősödött szétágazó gyökérzeten a nitrogéngyüjtő baktériumok fejlődésére is. SOKAT SEGÍT a lucerna kezdeti fejlődésén a foszforsav-műtrágya is, amely edzetté, ellenállóvá teszi a lucerna testét felépítő szár- és gyökérszöveteket. A vetés előtti talajelökészítéskor bemunkált 150 — 200 kg foszforműtrágya, a nitrogéntartalmú műtrágyával együtt, lehetővé teszi, hogy a lucerna már az első esztendőben kielégítő szénaterméssel fizessen. A lucernát telepítjük, nem egy évre, hanem 3 — 5 évre. Ez szabja meg a talajelőkészítés munkájának minőségét is. Nagyon lényeges feltétel, hogy gyomirtó elővetemény után vessünk lucernát még akkor "is, ha ezzel a búza elől vonnánk el a jó előveteményt jelentő területet. A négy évre telepített lucerna nagyon meghálálja azt, hogy életének első évében nem kell küzdenie, versenyeznie a gyomok nedvesség- és tápanyagelvonő tevékenységével. Búza alá pedig később lekerülő növények után is jó magágyat készíthetünk a talajművelő eszközök helyes megválasztásával. Érdemes tehát a nyár végén vetett lucerna alá a lehető legjobban gondozott, gyomirtó elővetemény utáni földet választani. A TALAJMÜVELÉS legfőbb szabálya, hogy a vetésig se engedjük a földet kiszáradni. A vetőszántás után feltétlenül boronáljunk, hengerezzünk. A lucerna magját nem vethetjük mélyre, ezért olyan talajművelési módot kell alkalmazni, amelynél a felső 3 — 5 cm-es réteg is elegendő nedvességet tartalmaz a mag csírázásához. Az így telepített lucerna egész életében meghálálja a vetéskor kapott gondoskodást, jó munkát. magbeérés céljából a borsót ritkábbra —i támasznövénnyel keverve — vetjük. Takarmánynak gabona-sortávolságra vetjük, úgyhogy a sorokban 4-5 cm-re hulljon a borsószem. Pontos súlymenynyiséget azért nem mondhatok, mert az őszi borsó még nincs kellően kinemesítve és ezermagsúlya széles határok között ingadozik. Az őszi borsót nem szabad korán —i a nyár végén és ősz elején — vetni. A vetés ideje azonos a búzáéval. Ilyenkor a talaj a vetőmag mélységében néhány hétig is még elég meleg, illetve megfelelő a csírázáshoz és a gyökerek szükséges fejlődéséhez. A talaj feletti légréteg nappal megfelelő meleg a szik- és első' levélkék áthasonító munkájához. Az éjjeli lehűlések fékezik a fejlődést és edzik a növényt a bekövetkező tél hidegének elviselésére. Amikor a talaj mélyebben is lehűl, lassan megszűnik a gyökerek és levelek munkája, és a növény téli álomba szunnyad. Ugyanúgy munkáljuk és mütrágyázzuk az őszi borsó talaját, mint a búzáét, mert ez is szereti a kevésbé apróra dolgozott talajfelszínt. A gyerekökölnyi rögök pedig jól védik a havatlan tél fagyasztó szele ellen. Tehát ha véletlenül túl apróra dolgozott lenne a talaj felszíne, vetés előtt gyűrüshengerrel szélvédő és hófogó sáncokat készítünk harántirányban, hogy megvédjük az őszi borsót. Hogy ezt ne rontsuk el takaró boronázással, a vetőgép csoroszlyáira 30 — 40 cm-es láncokat szerelünk magtakarónak. Az őszi borsót 7 cm mélyre vetjük, s ezért a csoroszlyákat eszerint kell megterhelni. Mivel még nincs kellően fagyállóra nemesítve az őszi borsó beszerezhető vetőmagja, a tél végén számolnunk kell a 6 — 15 %-os kifagyással. Legkisebb a fagykár az enyhén északra lejtős táblákon, legnagyobb a délieken. Tekintet nélkül a fagykárokra, salétromos fejtrágyázással serkenthetjük a fejlődést, illetve növelhetjük a zöldanyag mennyiségét. Az őszi borsót hosszabb időre tervezhetjük be a zöldszalagba, mert zöldetetésre egészen a magkötés befejeztéig, tehát május közepétől június közepéig vághatjuk. Szívesen eszi a szarvasmarha és a sertés is. Szénának teljes virágzása idején kaszáljuk. Silózásra akkor vágjuk, amikor a hüvelyekben viaszérésű a mag. Ilyenkor adja a legnagyobb tömeget és benne a legnagyobb tápértékét. Hektáronként megadja a 300 — 360 mázsa zöldanyagmennyiséget. Az őszi borsó szénájának tápértékét már ismertettem. A virágzás kezdetén vágott zöldborsó 18 % szárazanyagot, 1,9 % emészthető fehérjét és 7,7 % keményítőértéket, a javavirágzásban kaszált zöldborsó 20 % szárazanyagot, 1,8 % emészthető fehérjét és 8,2 % keményítőértéket, végül a virágzásban vágott és silózott őszi borsó 2,3 % emészthető fehérjét, valamint 11 % keményítőértéket tartalmaz. Látható tehát a felsoroltakból, hogy bizonyos körülmények között érdemesebb mind őszi, mind tavaszi borsót termeszteni a hereféle pillangósok számlájára. . Losy Béla Nyár végén is telepíthetünk lucernát I960, szeptember 14.
