Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-11 / 73. szám

JÚLIUS FUCIK: Nyomor9 éhség, hideg Az észak-csehországi bányavidéken a válság gyors növekedése valamivel előbb kezdődött, mint a Csehszlovák Köztársaság minden egyéb területén. Ez a vidék a válság terén gyors ütemben megközelítette a szomszédos Németországot. A nyomor egyforma a határ mindkét oldalán. Aki azelőtt keresztülutazott ezen a tájon, min­denféle aknatornyokat látott, ame­lyek csúcsán két kötélkorong forgott idegesen, egymással ellentétes irány­ban. Ma már ezt nem láthatja. A ke­rekek megálltak. Nincs munka. Minden héten újabb és újabb bá­nyászcsoportok hagyják el véglege­sen a tárnákat. Minden héten újabb műszakot írnak le többszáz bányász munkaidejéből. Csaknem minden bá­nyában heti három, sőt két napra korlátozzák a munkát. Ez nem ezrek, nem is tízezrek nyomora, hanem e vidék egész lakosságáé. A dolgozó bányászok is ilyen heti kereseteket hoznak haza: 100 korona, 80 korona, 52 korona. Az egyik vájár megmutatja a céduláját: 26 korona: ennyi a bére, amelyből öttagú családjának egész héten élnie kell. Akkora itt az éhség, mint valami Ebben a szobában határozta el az észak-csehországi szénmedence bá­nyászainak sztrájkbizottsága, Gott­­wald és Zápotocky elvtársak vezeté­sével, az 1932-es hatalmas mostkör­­nyéki sztrájkot vétől, Prágától, ahol hercegek, tábor­nokok és bankigazgatók tiszteletére híres, mesés banketteket rendeznek. ☆ Mi történt az észak-csehországi munkások nyomorának enyhítése ér­dekében? Ismét egy illusztráció a duehcovi vérengzés színhelyéről, Led­­vicéről. Innen indult el a menet, amely néhány perc múlva Duchcov határánál már vérzett. Ledvicén a községházi urak már érezték, hogy valamilyen formában le kell vezetni a munkások viharos elégedetlenségét. Meleg vizet kezdtek tehát kiosztani, amelyet dölyfösen levesnek titulál­tak. A „leves“-osztás 17 napig tartott. Az egyes családok adagját valamelyik különleges kulcs szerint szabták meg, s e kulcs titkát csak Wenzl, Ledvice nemzetiszocialista polgármestere is­merte. A munkanélküliek elégedetle­nek voltak. Január vége felé Ledvicén viharos gyűlést tartottak, amelyen a munkások világosan megmondták, hogyan vélekednek Wenzl polgármes­ter akciójáról. Röviddel a gyűlés után, szombaton, január utolsó napján a levesakciót beszüntették. Amikor a munkások február első hetének ele­jén eljöttek a községi képviselőtestü­let gyűlésére és újra. követelték a levest, Wenzl polgármester határozott hangon kijelentette: „Mi nem félünk, nem féltünk és nem fogunk félni semmiféle lármától. Annak, ami itt a múlt héten történt, nem szabad többé megismétlődnie. Erről majd gondos­kodunk“. Amikor a gyerekek aznap hazajöttek az iskolából, azt újságol­ták szüleiknek, hogy az iskolában csendőröket készülnek elszállásolni. A duehcovi járási hivatalban meg­kérdeztük, hogy Ledvicén pénzhiány miatt szüntették-e be a levesosztást, s hogy a járási hivatal miért nem járul hozzá Ledvice község támoga­tásához. Dr. Lagarde, a járási főnök helyettese, az a tanácsos, akinek ez az akció hatáskörébe tartozott, kije­lentette, hogy telefonkérdésükre Wenzl polgármester azt válaszolta, hogy a levesosztást a „munkások za­vargása“ miatt szüntették be. Ha le is vonjuk a megfelelő adag mázt, amellyel a járási hivatal szépíteni akart burzsoá orcáján, továbbra is fennáll az a tény, hogy a mosteckói munkanélküliektől még a leggyaláza­tosabb segítséget is megvonták, ami­kor azok felemelték szavukat az igaz­ságtalanság ellen. ☆ Leverten térek haza. A halottas házban négy holttestet láttam, négy viaszalakot, amelyeken a golyó gon­dosan kirajzolta gyilkos útját. Tegnap még négy éhező fiatal férfi volt az, amit ma láttam. Duchcovba mentek, hogy választ kapjanak a kérdésre: meddig még? Otthon feleségük, ked­vesük, szüleik vártak rájuk. De ők nem jöttek vissza. Duchcovba holtan vagy haldokolva érkeztek meg a tes­tükbe írt válasszal. Három nappal ezelőtt Duchcov mel­lett lövöldöztek. Most a temetés nap­jára a csendőrség minden erejét ide vonták össze. És a muitkástömeg mégis biztosan, öntudatosan áramlik itt; minden akadály elhárul útjából, minden ellenfél megadja magát neki. Tízezren vagyunk, és mi vagyunk itt az urak! A nyitott sír fölött nem prédikál pap és a levegőben nem szaglik töm­jén. Forradalmi munkások beszélnek ott, fejük fölött vörös zászlók ra­gyognak és ezrek beszélnek velük együtt. Hirtelen karok rendülnek a magasba. Öklök. Ezer ököl. Tízezer ököl. És tízezer száj mozdul meg, hogy ünnepélyesen ismételje az eskü szavait. (Tvorba, IV. évf. 7. szám; 1931. február) Békét és nyugalmat az iskolás gyermeknek! Reggelenként sok ezer otthonból in­dulnak el gyermekek az iskola /elé. Táskájukban könyvek, irkák, ír6felsze­relések, az agyukban pedig mindaz, ami az otthonukban, a szülök szavai­ból, magatartásából és az élet vélet­len benyomásaiból megrögződött ben­nük. Minden gyermek magában hordja nemcsak vele született adottságait, még kialakultalan jellemét, hajlamait, hanem valamit a szülők életfelfogásá­ból, szokásaiból is. A pedagógus nemcsak tanít, hanem nevel is, és meg kell birkóznia mind­azzal, amit a gyermek az otthonából hoz magával. Ha lényegében ugyanazt hallja a gyermek a szülei és a tanítója szájából, könnyén, minden erőfeszítés nélkül formálódik egyéniséggé, jellem­mé, egyszóval emberré. Az iskola és az otthon hatása szervesen összekap­csolódik a lelkében, s ezért eredményes a szülő és a pedagógus fáradozása. Az ilyen gyermek könnyebben halad a tanulásban is, mert úgy érzi, hogy sem az iskolában, sem otthon nincs egye­dül. Itt is, ott is öt támogatják. Sajnos azonban, sokszor előfordul, hogy az otthoni nevelés egészen más irányú, mint az iskolai. A gyermek odahaza éles cáfolatát látja mindan­nak, amire a pedagógus tanítja. Nem­csak az apa és anya szavai, hanem elsősorban életük példája az, ami meg­zavarja a gyermeket. Az iskolában kötelességtudásra, fegyelemre tanít­ják, viszont odahaza felelőtlenséget tapasztal. Az iskolában a tanulótársak megbecsülésére és a felnőttek tiszte­letére tanítják. Odahaza viszont azt látja, hogy a szülők nem becsülik meg egymást, becsmérlőleg beszélnek mind­azokról, akiket a gyermeknek tisztel­nie kell, és olyan ideges légkört terem­tenek maguk körül, amely állandóan izgalomban tartja a gyermeket. Sok szülő azt hiszi, hogy maradék­talanul teljesítette kötelességét isko­lás gyermekével szemben, ha rászorít­ja a tanulásra. A lakás állandóan ve­szekedéstől hangos, de a gyermektől elvárják, hogy nyugodtan odaüljön könyvei mellé és megtanulja a lecké­jét.- Költők rád, iskoláztatlak, mégsem tanulsz! — hallják sokszor a szülők szájából. Valóban igazuk van: néha még áldozatok árán is rendes ruhában járatják a gyermeket, tápláló ételt adnak neki, csak a tanulás elemi fel­tételét nem nyújtják: a békét és a nyugalmat. Egy nyugdíjas pedagógussal beszél­tünk, aki rosszul tanuló gyermekek korrepetelásával foglalkozik. Szerinte valamennyi tanítványánál ugyanaz a rossz tanulás oka: a rendezetlen, za­varos családi élet. Növendékei úgy­szólván kivétel nélkül jó eszű, rendes gyermekek, de az idegrendszerüket megviseli az otthoni légkör. Ha a gyermek nem halad jól az is­kolában, a szülő ne a pedagógusban keresse a hibát; s mielőtt felelősségre örömteli volt az idei iskolaév kezdte. Gyermekeink mosolygós arccal ültek le az iskola padjaiba, ahol államunk ajándéka, az ingyenes tankönyvek vártak rájuk. vonná gyermekét, nézzen szembe ön­magával, figyelje meg saját otthonát, vajon megkapja-e a gyermek a családi körben a tanulás első és elengedhetet­len feltételét: a békét és nyugalmat? • 550 000 elsőéves a szovjet főisko­lákon. Az új tanévben a szovjet fő­iskolák első szemeszterére kereken 550 000 új hallgató iratkozott be. Legnagyobb részük a műszaki egye­temeken tanul; sokan közülük a mun­kaviszony megszakítása nélkül táv­hallgatóként folytatják tanulmányai­kat. A fekete gyémánt teremtől tatja továbbá a házigazda —, amikor feleségemmel egyetemben 5000 koro­nát is megkerestünk. Ehhez nem kell kommentár, ez ön­r3szt6mDert. Megjegyzendő, поду a mezőgazüasági munkák sikeres befe­jezéséhez 12 550 munkaórával is hoz­zájárultak a védnökségi szövetkezet­ben. Novotny elvtárs, köztársasági elnökünk a bányászok között • Teljesítette második ötéves ter­vét a Műseaki Kiadó. A prágai Állami Műszaki Kiadóvállalat teljesítetté má­sodik ötéves tervét. A vállalat 1956 óta többi között 1960 könyvet adott ki 7 800 000 példányban. • Japán szimfonikus zenekar Cseh­szlovákiában. A Japán Rádiótársaság 110 tagú szimfonikus zenekara szep­tember közepétől Csehszlovákiában vendégszerepei. Bratislavai hangver­senyére 15-én kerül sor. • Meghalt Vickl Baum. Miamiban 72 éves korában meghalt Vicki Baum, a világhírű regényírőnő. • Az „Emberi sors“ operaváltozata. Solohov „Emberi sors“ című regénye nyomán operát írt I. Dzerzsinszkij szovjet zeneszerző. Az operaújdonsá­got az őszi évadban mutatja be a Moszkvai Nagy Színház. • Sokvásznú filmvetítés a brnól árumintavásáron. A brnói II. nemzet­közi árumintavásár látogatói részére az А-pavilonban működő sokvásznú (poliekrán) mozi mutatja be köztár­saságunk gazdasági és szellemi éle­tének legújabb érdekességeit. • Melegvízű óceán Nyugat-Szibéria alatt. Szovjet tudósok megállapítása szerint a nyugat-szibériai síkság alatt 3 000 000 négyzetkilométer területen melegvízű föld alatti óceán terül el. A felfedezés után a kísérletek olyan irányban folynak, hogy mélyebb fúrá­sokkal felszínre hozzák a 80 'fokos vizet, ami lehetővé tenné a szibériai távfűtőhálózat megépítését. • Drezda bombázása filmen. A Len­gyel Filmtársaság külső felvételeket forgat Drezdában a városnak ameri­kai bombázók által történt elpusztí­tásáról a második világháború idején. • Szovjet kirándulók hazánkban. A moszkvai Ordzsonikidze Üzem mun­kásainak és mérnökeinek egy cso­portja ZIL—158-as autóbusszal ha­zánkba érkezett, s itt tölti szabadsá­gát. A vendégek üdülésüket többi között arra is felhasználják, hogy tanulmányozzák szerszámgépgyáraink munkáját. • Háry János Frankfurtban. A frankfurti lapok közlése szerint az ottani operaház az új idényben színre hozza Kodály Zoltán „Háry János“ című daljátékát. • Kétezer éves települést tártak föl. Belső-Mongóliában 2000 éves te­lepülés romjait tárták föl. A romok közül igen sok fegyver, bronzból ké­szült nyílhegy és vasból készített mezőgazdasági eszköz került napvi­lágra. • Könyv Eichmannról. A kiadóvál­lalatok az egész világon harcolnak az Eichmannról írt könyv kiadásának jogáért. Ez a könyv leleplezi Eich­­mann bűntetteit, megírja elfogatásá­­nak történetét és foglalkozik a náci rablógyilkos bűnperének várható le­folyásával. A könyv szerzője Mose Pearlman, aki ez idő szerint Izrael követe Kongóban. • Tízéves az ostravai Zenei Szín­ház. Az ősszel meginduló évadban ünnepli fennállásának 10. évforduló­ját az ostravai Zenei Színház. Ez a kultúrintézmény nagy népszerűségnek örvend, amit az is bizonyít, hogy a Zenei Színház előadásait az elmúlt évadban 17 000 látogató tekintette meg. 1960. szeptember 11. magától beszél, s legfőképpen az a tény, hogy ezrével élnek így a bá­nyászok. A KULTURÁLIS ÉLET A bányászok gazdag kulturális éle­téről számolhatunk be. A Makszim Gorkij-szénmedence üzemi klubjában szinte nap mint nap váltakoznak a kulturális események. Vagy a három saját zenekar egyike szórakoztatja a dolgozókat, vagy a vidám műsoros estéken töltik szabad idejüket a bá­nyászok. Jól működik a sakk-kör, a tudományos kör, a filmkör, a gyer­mekek foglalkoztatásának köre és számos más műveltséget mélyítő cso­port. — Ebben az évben — mondja a klub vezetője — már 60 fellépési számlált színjátszó csoportunk. Kultúrbrigádjuk a mezőgazdaság! munkák idején szorgalmasan járta a falvakat, hogy szórakoztassa a pa-A győztes kollektíva A VÄNDORZÄSZLÖ NYERTESEI Az üzemi klub nagytermében ün­nepélyes hangulat uralkodott. Az asz­talokon virágok és mögöttük sötét ruhákba öltözött, megborotválkozott emberek ültek. „Szocialista munkaversennyel a kommunizmus felépítéséért!“ — ez a jelszava a Makszim Gorkij-szénme­dence bányászainak és dolgozóinak — Nálunk — mondja Burda József, a szocialista munkaverseny felelőse - a dolgozók 100 %-a, azaz 66 kol­lektíva versenyez a Vörös Zászlóért, ebből 18 a szocialista munkabrigád címéért. találó ez a meghatározás, hadd bizo­nyítsák az alábbi sorok. OTTHON Ott, ahol a burzsoá köztársaság idején düledező, komor és belülről nedves, penészes házak állottak, ma új, gyönyörű lakónegyedek ékesítik a krusnéi hegyek alját. Nem egy bányászcsaládot látogat­tunk meg napos, meleg otthonában — Mindez, amit lát — mondja büsz­kélkedve Sáriz elvtárs —, hat évi munkánk eredménye. Amikor fiatal házas korában ide­telepedett, bőröndjén és két dolgos kezén kívül nem volt egyebe. S ma? Hálószoba, nappali, televízió, két­­háromezer koronát érő olajfestmé­nyek a falon, villamosított háztartás motorkerékpár és sok minden más ami a magas életszínvonalt bizonyítja. — Voltak olyan hónapok, — foly­szigeten, amely több ezer kilométerre esik attól a földtől, ahol kenyér van. Pedig ez a vidék száz kilométernyire esik Prágától, a civilizált Európa szí­arminc évvel ezelőtt Július Fucík három szóval ecsetelte az észak-csehországi bánya­vidék helyzetét: nyomor, éh­ség, hideg. Ma, felszabadulásunk 15. évében egyszerűen és tömören azt mondhatjuk: bőség, boldogság, embe­rekhez méltó élet. Hogy mennyire S hogy milyen eredménnyel, azt legjobban bizonyítja, hogy a bányász­nap alkalmából 4 kollektíva elnyeri ezt a büszke címet, s egyúttal az egész üzem a minisztérium vándor­zászlaját. Magasztos az a pillanat, amikor Srb elvtárs a miniszter nevében átadja a Vörös Zászlót Vyhlídal Miroslavnak, a világrekordot megdöntő csoport ve­zetőjének. A gépóriással dolgozó kol­lektíva havonta átlagosan 300 000 m5 szenet fejtett ki. Ezt a csodálatos eredményt Luninov szovjet bányász Az üzemi bizottság nagy gondot fordít a bányászok pihenésére is. Tavasszal 108 férőhelyes üdülőt épí­tett fel a dolgozók segítségével, amelyből nem hiányzik klubhelység, a táncterem és a közelében az úszo­­da sem. Nem be­szélve arról, hogy az üzem saját au­tóbuszával viszi kirándulásra a dolgozókat, úgy­hogy az ott élő bányászok nagyobb részt ismerik ha­zánk összes neve­zetes helyeit, szépségeit. Művelődnek, ta­nulnak és szocia­lista módon élnek a bányászok szo­cialista köztársa- Ságunkban. Ebből ^ látható, hogy mi­lyen megbecsülés­ben részesül a szén embere, aki az­előtt a rabszolgák módjára szenve­dett. módszerével érték el és legfőképpen azután, hogy visszatértek a szovjet­unióbeli tanulmányútról. — Immár hatodik ízben — szólal meg Drobilik Václav igazgató, akinek szavait büszke mosoly kíséri — ítélte meg nekünk a minisztérium a Vörös Zászlót. E mögött az adatok mögött látnunk kell, hogy az ilyen öntudatos bányá­szoknak köszönhetjük az otthonunk­ban, a munkahelyünkön a meleget, a világítást, gyárainkban a gépek zakatolását és mindent, ami a szén bőségétől függ. Mindezért hálásak vagyunk a fekete gyémántok terem­tőinek, akiket nagy ünnepükön, a bányásznap alkalmából forró szere­tettel üdvözlünk. (bsg)

Next

/
Oldalképek
Tartalom