Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-07 / 72. szám

módszert is láthatunk, amely az el­méletben első pillanatra talán sokat ígér, de megbukik a gyakorlatban. Ilyen a zabos bükkönnyel vetett ku­korica és napraforgó. Ezeknek a nö­vényeknek a tápértéke nagyon jól kiegészíti egymást, de közösen vetve egymás rovására nőnek, mert a ku­korica és a napraforgó kapásnövény, a zab és a bükköny pedig nem. Az állattenyésztés is olyan nagy te­rületet foglal el, mint a növényter­mesztés. És itt választ kapunk a nyitott istállózással felmerült kérdé­sekre, például hogy mikor kezdjük az új módszert, amikor az állat ennyi vagy annyi súlyú, ilyen vagy olyan korú, stb. A kiállítás többféle nyitott Istállója azt bizonyítja, hogy legjobb, ha az állat már természetes környezetben születik és ott nevelkedik tovább. Az új technológia sikere az állattenyész­tésben tehát nem részletkérdéseken múlik, hanem az egész módszer hiánytalan és lekiismeretes alkalma­zásán. Nem lehet homlok egyenest ellentéte a sertések moslékos önete­tésének a száraz etetés sem, ha ál­landó ivóvízről és kiegészítő zöld­­takarmányról gondoskodunk, csak az a fontos, hogy mind a két módszer­nek felismerjük az előnyét és hátrá­nyát, hogy az egyiket győzelemre vigyük, a másik ellen pedig védekez­zünk. összegezve a kiállításon bemutatott tárgyakat és módszereket mind a növénytermesztésben, mind az állat­­tenyésztésben, valamint az erdő- és vízgazdálkodásban megállapíthatjuk, hogy a több mint 200 legújabb fajta mezőgazdasági gép világosan mutatja és talán soha be nem végzett, de mindig hasznos kísérletezés mellett. Itt is 3 — 4 szál kukorica nőtt egy tövön a négyzetes vetés révén, s na­gyon jól tették, hogy nem egyelték ki, mert ez az alapja a kukorica tel­jes gépi művelésének. Majdnem min­den fészekben két szál kukorica egy­forma eréllyel növekedik verseny­szerűen, a többi lemarad, elsatnyul, mintha fattyúhajtás lenne. Ez törté­nik a mezőn is, ha a talaj elegendő tápanyaggal rendelkezik; fészkenként 2 — 3 cső magot terem, a satnya nö­vények tejes-viaszos érésű csöve pedig szárával együtt jól feljavítja a többi szárat, ^mikor lesilózzák. A takarmányokat számos kísérleti parcellákon termesztik, különféle módszerekkel. A herefüvesekről ma már lassan megfeledkezünk, pedig itt láthatjuk, hogy érdemes termelni őket, ha megfelelő talajt választunk nekik és jó a vetőmag keverési ará­nya. A vöröshere szépen hő az olasz és egyéves perjékkgl vegyesen. A réti here pedig a közönséges réti füvekkel érzi jól magát. Viszont olyan Villanypásziort a vasútmenti legelőkre Éjjel — nappal Ismét nekilendült a dolognak Vá­­sárút-Felsővámos „Üj Irány" szövet­kezetének tagsága, akárcsak aratés­­cséplés idején. Most a talaj „zsirozá­­sával“ foglalatoskodnak, no meg vető­ágyat készítenek az őszi kalászosok­nak. Gyors ütemben! Azért, hogy jö­vő esztendőben az ideinél még gaz­dagabb termést takaríthassanak be. Erre a legjobb előfeltételeket terem­tik meg; most már egyesült, megnö­vekedett erővel, jobb munkaszerve­zéssel, előrelátóbb vezetéssel. Trágyázásból: jeles Naponta 30—31 vagon jó érett, komposztos trágyát hordanak ki a jövő cukorrépa és burgonya alá. Amiért a jeles osztályzat megilleti a szövetkezeteseket; a nappal kihordott és szétterített trágyát éjszaka be­szántják. Ezzel sok-sok értékes nö­vényi tápanyag elillanásának veszik elejét. Házi Lőrinc növénytermesztési cso­portjának egy részét kint találjuk a földeken. Teljes gőzzel térülnek-for­­dulnak a traktoros pótkocsik, lófoga­tok a trágyával. Hamar lekerül a talajzsírozó a szállító eszközökről, egyforma kupacokba. — Kilenc traktoros és tizennégy fogatos vesz részt a trágyahordás­ban — számitgatja Radlmák János, a szövetkezet elnökhelyettese. Hozzá­teszi azt is, hogy naponta 10 —12 hek­tárnyi talajterületet trágyáznak meg. Majd egy szálas, harminc év körüli fiatalembert pillantunk meg a tábla szélén, aki az elvégzett munkát szem­lélve méricskéli a területet. — Kik a nap hősei? — szólítjuk. — Mindjárt megmondom ... — gon­dolkozik egy sort, majd Bognár La­jos, Horváth Sándor és Szabó József fogatosok nevét említi. — Az egyik 131, a másik 128 s a harmadik 127 mázsa trágyát szállított ki, s rakta kupacokba. Ceruzát vesz elő, s néhány perc múlva azt is kiszámítja, mennyi pénz üti a markukat. — Két és fél munkaegységet írunk be nekik ezért a munkáért. Mivel 15 korona előleg jár munkaegységen­ként, hát ez összesen 37 korona 50 fillért tesz ki. Tehát iparkodásuknak meg is van a gyümölcse. Fények az éjszakában Mivel a járás jócskán megnagyo­­bodott a területi átszervezés folytán, az éjjeli műszakban dolgozó trakto­rok fénykévéje sem bír bevilágítani Dunaszerdahelyre. Ugyanis a mező­­gazdasági osztálynak egyáltalán nincs tudomása afelől, hogy bizony több szövetkezetben éjszaka is dolgoznak a derék traktorosok. De Horváth Béla, a dunaszerda­­helyi konzervgyár dolgozója, akit ta­lálomra megszólítunk, hogy tud-e olyan esetről, ahol éjjel is szántanak a járás valamelyik szövetkezetében, nyomban válaszol: — Valamelyik nap éjfél után két órakor tértem haza munkából, s bi­zony a traktoros serényen szántoga­­tott a falu közelében. így jutottunk el az Cj Irányba, ahol személyesen is meggyőződtünk a mondottakról. Két DT-54-es és. két­­három kerekes traktor szánt, fogasol és hengerel éjjelente. Eddig csupán éjszakai műszakban 220 hektár kö­zépszántást, ugyanennyi fogasolást és hengerezést végeztek. Nappal meg az őszi árpa vetőágyát készítik, hogy jókor, megpihent földbe hulljon a mag... * * * Már öreg este' volt, amikor elbú­csúztunk az Oj Irány szorgalmas tag­jaitól, vezetőitől. Magunk mögött hagyva a falut, annak határában trak­torok imbolygó fénye viliózott: Szabó Jenő és ifj. Novotny Béla lánctalpa­sai nyomában szaporodott a baráz­da... K. I. Boldogan ünnepelhettek Nehéz feladat elé állította az idei gabonabetakarítás a trebisovi járás földműveseit. De a járás valamennyi dolgozójától komoly munkát követelt a gazdag termés megmentése. Az aratás kezdetén a járás kulturális dolgozói is nagy munkát vállaltak magukra. Azt, hogy az aratás idején a legmeszebbmenő agitációs munkával segítik elő a gabonabetakarítás sike­rét. A művelődési otthonok dolgozói tervet dolgoztak ki az aratás idejére, amely konkrét feladatokat tűzött ki az agitációs és propagációs munká­ban. Legtöbb esetben jól oldották meg feladataikat. Például Vel’ké Kapusany­­ban a művelődési otthon mellett négytagú bizottság alakult, amely mindvégig irányította a körzetéöe tartozó agitációs munkát. A tanítók bevonásával mindenütt megszervez­ték a hangosbeszélők napi adásait, amelyek tájékoztatták az embereket az aratás állásáról, mozgósították a földműveseken kívül az ifjúságot és az üzemi dolgozókat is. öttagú szer­A múlt hét szerdájának reggelén munkásvonat robogott Plesivecről Ko­­siőére. Haniska közelében a vasút mentén legelésző tehéncsordából egy jámbor kérődző „öngyilkosságra" ve­temedett. A tehén a mozdony kerekei közé szorult, s több mint negyed­órába került, amíg onnan két darab­ban kiszabadították. Éppen ekkor érkezett oda a pász­tor. Az utazók felelősségrevonására azzal védekezett, hogy nem lehet ott mindenütt. Ugyanis a legelő a vasút mindkét oldalán terül el, ha egyál­talán legelőnek lehet nevezni (ez a terület nagyméretű építkezésekre van kijelölve). Azt mindenki megérti, hogy kár a füvet veszendőbe hagyni, de az még nagyobb kár, hogy a sok mun­* * * BEFEJEZIK AZ ŐSZI REPCE VETÉSÉT A kosicei járás szövetkezetesei ugyancsak igyekeznek, hogy az őszi repcét jókor az agrotechnikai határ­időn belül vessék el. A vetésben a skárosi, sacai, haniskai, beniakovcei, milhosti, kechneci, ploskéi, debradi, gecai és a Nizná Mysla-i szövetke­zetek járnak az élen. Ezek a szövet­kezetek e hír megjelenésének idejére már bizonyára be is fejezik a vetést. Jó lenne azonban, ha példájukat kö­vetnék Bacíkovóban és íakanovcében is. Mert ki szenved kárt, ha nem ke­rül időben földbe a mag? Nem is kellene mondani. Ugye a szövetkezet. IVAN SÁNDOR, Koáice Teljesítik a vállalást Nyitott sertésólak. példát említsünk: a méterezett vas­tag gömbfákra nem a, gép fejszéje suhant le, hanem a mozgó vastőke veri a fát a mozdulatlan, de igen nagy fejszéhez. Érdekes az is, hogy a legújabb fakitermelési módszer szerint a gallyfát sem hagyják láb alatt, szanaszét az erdőben, mint az­előtt, hanem egy kis kombájn fel­aprítja és drótháló-kockával mégtol­­dott pótkocsiba fújja. Gép barká­csolja le a héját is a fáról, gép végzi a pakolást, és az elkészült deszkából is a gép karja ölel fel annyit, ameny­­nyit az ember kíván és az ő akarata szerint teszi le a megfelelő helyre. Csemeteültetésnél a traktormeghaj­­tású vagy motorrobotra szerelt talaj­fúrógép már nem újdonság, de itt ezenkívül villanyfúrógépet is látunk, amelyet az erdőben úgy lehet kézben cipelni, mint a saroglyát. Ezáltal meg­mert „rend a lelke mindennek" s ezt be is tartja. Délben nem sok a tej, alig 25—30 litert fej Majláthné. Az egész napi mennyiség azonban 110, néha 130 literre is jelmegy. Most 110 körül mozog, mert a napi takarmányadag­ból hiányzik a megszokott abrak­mennyiség. Csak 14 kilogrammot kap a 12 tehén. Persze nem egészen egy­­jorma adagolásban, hanem aszerint, melyik hiennyit ,érdemel". A Bimbó­nak például két kilót is odacsúsztat, mert a napi 16-18 literével erre is rászolgál. Beszélgetünk az asszonyok vállalá­sáról. A gazdaság átlagban napi 8 li­teres tejhozamot tervezetti vagyis tehenenként évi 2920 litert. Majláthné és Csibáné ehhez még 500 — 500 liter kifejését vállalták minden darabtól. Május 1-ig Majláthné már 3482 liter tejet kifejt terven felül, most mind­ketten négy és félezer körül állnak. — Hogyan születik a szép ered­mény ? - kérdezgetjük.- Szorgalom a titka. Ennél Majláthné és Csibáné sem tud sokkal többet elárulni. Persze a hoz­záértés sem hiányzik. Azért tehették az elismerésre méltó vállalást, ame­lyet még túl is akarnak szárnyalni. Szép hozzájárulás ez az ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez. Haraszti Gyula kesztői csoport alakult, amely felada­tul kapta, hogy a villámújságok és egyéb szemléltető-agitációs eszközök kiadásáról' gondoskodjék. Ha a végeredményt nézzük, akkor a ciőerovcei Kiss Albert, a kl’acanyi Vaszily László, továbbá Veres István, Vojtko György és Kárpát József ta­nítók külön dicséretet érdemelnek az áldozatos munkáért. A versenytáblák­ról soha nem hiányoztak a legered­ményesebb traktorosok, kombájnosok és cséplőcsoportok fényképei, ame­lyeket aztán minden ellenszolgálta­tás nélkül megkapták az illetékesek. Szalaba Károly, a Král'ovsky Chl­­mec-i művelődési otthon tapasztalt igazgatója, szintén felhasználta a szemléltető agitáció számtalan eszkö­zét, hogy segítséget nyújtson a ga­bonabetakarításban. Feltűnő helyeken naponta adott hírt a betakarítás és a beadás állásáról. A legnagyobb se­gítséget pedig azzal nyújtotta, hogy nemcsak maga adott ki villámújsá­gokat, hanem azok készítésére má­sokat is betanított. így a központi villámújságokon kívül Zatínban, Po­­l'anyban, Bol'ban, Vojkán és Velky Kamenecben is kiadhatták az értékes propagációs anyagot. Nem véletlen, hogy a betakarítás és a gabonabeadás éppen azokban a községekben haladt a legjobban, ahol a helyi nemzeti bi­zottsággal karöltve jól dolgozott a művelődési otthon. A Král’ovsky Chl­­mec-i körzetből különösen Васка, Po­­l’any és Maly Horeá érdemel dicsé­retet." A secovcei és trebiáovi körzet mű­velődési otthonainak dolgozói is jó munkát végeztek. Persze nem csupán az agitációs munkából vették ki a részüket, hanem gyakran találkozhat­tunk velük kévehordás vagy cséplés közben is. S munkájukra az a leg­szebb bizonyíték, hogy augusztus 18- án a trebisovi járás a kelet-szlová­kiai kerületben elsőnek teljesíttette a gabonabeadást. Amikor 10 nappal később járási aratóünnepre gyűltek össze a járás földművesei, boldogan üríthettek po­harat az eredményes gabonabetaka­rításra. S az ünneplés közben a sok­sok élenjáró dolgozó mellett a műve­lődési otthonok lelkes tagjait is jog­gal érte a dicséret. Sádel Ján, Trebisov 1960. szeptember 7. oldódott a már beültetett terület hiányzó csemetéinek pótlásához szük­séges gépi gödörásás. Az ember sokat jár, de gondolata többet bolyong: először csodálkozik, majd a kiállított tárgyakban gyönyör­ködik és végül önkéntelenül leül egy padra, hogy megfontolja, milyen hasznot merített a látottakból. Mint ahogy a képeskönyv elvezeti a gyer­meket az elvont tudományok meg­tanulásához, nehéz matematikai fel­adatok megoldásához, úgy vezeti a kiállítás is a látogatót a mezőgazda­­sági problémákhoz. A körülkerített 29 hektáros terület leghátsó részén mindenféle mezőgaz­dasági növény díszük. Legtöbbjét itt vetették el, némelyek palántázás út­ján kerültek ide. Van itt kiállitássze­­rű parcella is, de a legtöbb növény úgy növekszik, mint a szántóföldeken vagy a kertészetekben megkezdett A legújabb burgonyakombájn nyolc óra alatt három hektárról szedi ki a burgonyát és egyúttal osztályozza. asokkal zsúfoltságig megtelt vonatok, autók érkeztek Ceské Budéjovicére. Az éb­redő várost a fúvószenekar pattogó zenéje rezgette meg. Vidéki és városi dolgozók nyü­zsögtek a városból kifelé, ahonnan a hangulatot keltő zene szárnyalt. Min­den mozdulat arra a gondolatra éb­resztett, hogy nagy ünnep lesz a „Mezőgazdaság 1960“ kiállítás meg­nyitása. Ogy is történt. Szűnni nem akaró taps közepette és Lubomír Strougal mező-, erdő és vízgazdál­kodási miniszter jelenlétében nyitot­ta meg kapuit. A főbejáratnál két sorban a leg­újabb gépkocsik állnak sorban; az egyik oldalon szebbnél szebb sze­mélyautók, a másikon motorkerékpá­rok és óriáserejű tehergépkocsik sora következik. Ez inkább a brnói ipari kiállításhoz hasonló képet tár a láto­gató elé és nem mezőgazdasági jel­legű. Kissé távo­labb, a bal oldalon egy vizesárokkal körülvett pavilon oly romantikus, mint régi vár, ame­lyet azért vettek vízzel körül, hogy az ellenség be ne hatolhasson. Itt azonban tárt ajtó, illetve ajtó nélküli bejárat várja a lá­togatót. Bent kö­röskörül akvárium­szerű üvegmeden­cékben különféle halak és rákok úszkálnak gyöke­rek, moszatok és kavicsok között. A pavilon mellett nádvágó motor­csónak szeli a vizet, kettő pedig a parthoz van kötve. De hagyjuk a ta­vat, hadd gyönyörködjön benne az újonnan érkező, hisz ebből is több van, és ki győzné felsorolni, mi min­dent lehet itt látni egy kis terüle­ten, hát még az egész kiállításon! A kiállítás vadászati része még ér­dekesebb: szarvasok, rókák, vaddisz­nók, vadludak, vadkacsák, fácánok, sasok, baglyok természetes környe­zetben ugrándoznak, pihennek, vagy rejtek helyükön húzódnak meg. Két fiatal vaddisznót csak egy héttel ez­előtt hoztak ide a környéki erdőkből és már olyan nyugodtan heverésznek, hogy fülüket sem mozdítják a há­borgatásra, mert itt is akad vásott gyerek, aki egy-két almát bedob, hogy riadás vagy evés közben láthassa meg az erdő jó szimatú vadját. Ter­mészetes, ilyenért a vadetetők meg­dorgálják őket. De a vádaszat sem korbácsol fel az emberben féktelen nimródvágya­­kat, hanem felhívja figyelmét a vad­­tenyésztésre, csenderesek és etetők létesítésére. A ketrecekkel teli erdős területtel átellenben olyan rész terül el,- ahol a csemeteültetéstől kezdve a fafel­dolgozásig minden munka gépesített. Ezeket a nagyszerű gépeket az ala­pos tudomány és az eleven ötlet kö­zös vívmánya jelemzi; hogy csak egy A Dunajsky Klatov-i hatarban az aratás után sem hallgatnak a gépek. Az állami gazdaság traktorosai két­­váltásos műszakokban készítik a ta­lajt a vetéshez. Csörgő József, Horváth Tibor és Csepregi Ágoston pedig a silózással foglalatoskodik. Kell a sok és jó minőségű sifótakarmány, mert a fejők nagy dolgot vállaltak maguk­ra. Különösen Majláth Istvánná és Csiba Józsefné fejönök. Egyenként 6000 liter tej kifejését vállalták ter­ven felül a 12 — 12 tehéntől. Tizenegy óra, kezdődik a déli etetés, illetve a fejés. Valamennyien egy idő­ben kezdik a takarmány széthordását. Ez mind a nyolcuk között már irattan törvénnyé vált. Néhány perc múlva már a trágya is kint van az istállóból. A fejők vizet merítenek a vödrökbe, s kezdődik a tőgymosás, de úgy is mondhatnám, hogy a tőgymasszírozás. Mert nézzük csak Majláthné fürge ujjait. Nemcsak mosogatja, hanem masszírozza is sor­jában a tehenek tőgyét. — Elengedhetetlen munka ez a fe­jés előtt — így magyarázza a művelet okát —, mert nélküle a tehenek ne­hezebben adnák'le a tejet és megkí­nozná őket a gép. Előkerülnek a gépek, s végzik a munkát az ember helyett. Majláthné közben hol ezt, hol azt rendezgeti, kás megkésve érhetett munkahelyére és a tehén is elpusztult. A jelenlevők egyöntetű véleménye: a vasútmenti legelőkön vezessék be a villanypásztoros legeltetést! (cs) Arokszántó eke a magas talajvíz le­­csapolására és traktorra szerelt talaj­fúrógép gyorsan növő fák ültetésére. azt az utat, amely a harmadik ötéves tervnek a négy év alatti teljesítésé­hez vezet. Csurilla József

Next

/
Oldalképek
Tartalom