Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-09-07 / 72. szám

Mindenekelőtt helyes intézkedést Egy szövetkezeti könyvelő véleménye A Verké Ripnany-i EFSZ a topoN Sanyi járás legnagyobb szövetkezetei közé tartozik. Sajnos, nem sorolható az élenjáró szövetkezetek közé. Ami­kor a CSKP KB levéllel fordult hoz­zánk, hogy a harmadik ötéves terv mutatóit egy évvel korábban telje­sítsük és ennek érdekében vegyük számba lehetőségeinket, utánanéztünk rejtett tartalékainknak. Mindent egybevetve rájöttünk, hogy 1964 végéig mi is teljesíteni tudjuk a harmadik ötéves tervet. Ilyen érte­lemben vállaltunk kötelezettséget. Számunkra ez azt jelenti, hogy 1964-ig a következő hektárhozamokat kell el­érnünk: búza 30 mázsa, árpa 29,5, kukorica 47, cukorrépa 330 mázsa, évelő takarmányok 70 mázsa stb. Az állattenyésztésben minden 100 hektár föld után 67,2 szarvasmarhát, 31,6 tehenet, 127 sertést kell tartanunk. Hektáronként 217 kg húst (143 kg sertéshúst, 69 kg marhahúst és 5 kg baromfit), 800 liter tejet, 999 darab mánytermelés gazdaságosabbá tétele céljából füves keverékeket vetünk. Villanypásztor segítségével fogunk legeltetni. A sertéshizlalásban bevezetjük és 1962 végéig kiterjesztjük a hizlalás új technológiáját, a kombinált hizla­lást (száraz és lágy eleséggel). Jó minőségű legelőket és kifutókat létesítünk. A baromfitenyésztésben 10 000 to­­jóstyúk részére tojóházat épft az EFSZ. A szarvasmarhatenyésztésben foko­zottabb figyelmet fordítunk majd a tenyészállatok kiválasztására és nyil­vántartására. * • • A Vel'ké Ripftany-I EFSZ vezető­sége arra kötelezi magát, hogy a kö­telezettségvállalásból adódó feladato­kat mind vezetőségi mind taggyűlé­seken figyelemmel fogják kísérni és értékelik. Így elérik, hogy a vállalt kötele­zettségeket minden tag részleteiben ia ismerni fogja és a reá háruló fel­adatokat idejében teljesíti. Értékelés­kor külön jutalmat kapnak azok, akik a vállalt kötelezettség teljesítése és túlteljesítése érdekében legtöbbet tesznek. A helyi pártszervezet segítségére lesz az EFSZ vezetőségének azzal, hogy tagjai munkahelyükön minta­szerűen végzett munkájukkal ösztö­nözni fogják a többi szövetkezeti ta­got is vállalt kötelezettségeik teljesí­tésére. Jozef Frtala, a Vel'ké Ripnany-1 EFSZ könyvelője Tovább bővülnek ä finn-szovjet kapcsolatok Ny. Hruscsov: Ä Balti-tenger térsége legyen a béke övezete Nyikita Szergejevlcs Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának ÍI elnöke — amint már közöltük — baráti látogatást tett Finnországban, ahol részt vett Kekkonen finn köztársasági elnök 60. szilletésnapjá- Ъ nak Ünnepségén. kenységében. Hruscsov elvtárs rámu­tatott arra, hogy azok a äikerek, ame­lyeket Finnország és a Szovjetunió kölcsönös kapcsolatai terén elértek, nem adódtak maguktól. A szovjet-finn kapcsolatok javításában nagy szere­pet töltött be a haladó finn tényezők igyekezete. — Ezek között — mondotta Hrus­csov elvtárs — fontos helyet tölt be Kekkonen elnök tevékenysége is. Hruscsov elvtárs a nemzetközi helyzettel kapcsolatban leszögezte, hogy napjainkban óriási jelentőségű valamennyi ország és nemzet harca a békés' egymás mellett élés elvének következetes megvalósításáért. A szov­jet kormányfő annak a meggyőződé­sének adott kifejezést, hogy a jelen­legi nemzetközi helyzet bizonyos ki­éleződésének ellenére is Európa észa« ki részén a Balti-tenger térségében megvannak a béke megőrzésének kedvező feltételei.- Ehhez pedig jelentős mértékben hozzájárul Finnország is jelenlegi külpoiltikal irányvonalával — tette hozzá Hruscsov elvtárs. A szovjet kormányfő és küldöttsé­gének különvonatát rendkívül szívé­lyes fogadtatásban részesítették az első finn állomáson, ahol Kekkonen köztársasági elnök személyes meg­bízottja, valamint a város és környé­kének dolgozói jöttek el üdvözölni a becses vendéget. Még aznap este Sukselainen finn miniszterelnök díszvacsorát adott Ny. Hruscsov elvtárs és kíséretének tisz­teletére. Kekkonen finn köztársasági elnök és Hruscsov elvtárs szívélye­sen köszöntötték egymást, majd a szovjet és a finn nép örök barátsá­gára ürítették poharukat. Hruscsov elvtárs finnországi láto­gatásának kiemelkedő eseménye a Finn Nemzeti Színházban megtartott ünnepség volt, amelyet Kekkonen köztársasági elnök 60. születésnapja tiszteletére rendeztek. Az ünnepsé­gen a finn miniszterelnök ismertette a köztársasági elnök életét. Utána Hruscsov elvtárs mondott beszédet, A szovjet kormányfő az Unnepelt­­nek hosszú életét, jó egészséget kí­vánt Finnország felvirágoztetásáért és a békéért folytatott áldozatos tevé­tojást akarunk termelni, emellett évente tehenenként 2700 liter tejho­­zammal, anyakocánként átlagban 13,8 malac elválasztásával és tojóstyükon­­ként 150 tojással számolunk. Minden évben többet Tudatosítottuk, nem elég megálla­pítani, hogy 1964-ben mennyit fogunk termelni, hanem minden évre fel kell osztanunk a tervet. Ami a takarmányféléket Illeti, szé­nából és zöld-silótakarmányból több­letünk lesz (az előbbi 150 %, az utób­bi 110 %). Hiány mutatkozik kapás­ég abraktakarmányban. A hiányt lu­cernaszéna darálásával igyekszünk majd pótolni. EFSZ-ünk fokozottabb figyelmet fordít majd a földalap helyes kihasz­nálására. A talaj termőerejének fo­kozása érdekében évente a szántóföld 25 %-át szerves trágyával fogjuk megtrágyázni. Azonkívül évente 10 ezer mázsa gyorskomposzt előállítá­sát is biztosítjuk. Évente 40 hektá­ron zöldtrágyázást végzünk. I960 —61-ben földmintét veszünk, hogy megállapítsuk a talaj tápanyag­­tartalmát. A vizsgálat eredménye szerint alkalmazzuk majd a műtrá­gyákat. Talajjavítási intézkedésekkel 15 ha­­on megjavítjuk a talaj vízgazdálko­dását. A takarmánytermelés növelése érdekében 30 ha-ra bővítjük a mes­terségesen öntözött területet. A széna szárításakor előálló vesz­teségek csökkentése érdekében be­vezetjük az évelő takarmányok állvá­nyokon történő szárítását. Ezeket az állványokat önerőből állítjuk elő, évente 500 — 700 darabot. Mit teszünk tenyészeteinkért? Állatállományunk egészségi állapo­tának megjavítása, valamint a takar-Hogyan működik az újítók és ésszerűsítek központja? A modrai szövetkezetesek Szlovákiá­ban elsőnek kezdték meg á csemege­­szóló szüreteiéit. Hektáronként 40 — 45 mázsa termés mutatkozik. A képen: Vodová Anna és Reichová Viktoria a gazdag termést ígérő Csabagyöngye szedése közben. (Foto: J. Vydareny) ★ ★ ★ Az őszi munka: a jövő évi termés záloga (Folytatás az 1. oldalról) 25-én indítják meg a gyártást. A szakemberek azt ajánlják, hogy elő­ször azokról a területekről kell fel­szedni a répát, amelyeket megtáma­dott a cerkospórás levélrágya vagy nehezen hozzáférhető helyen feksze­nek. Sok EFSZ-ben és állami gazdaság­ban az őszi munkák mind a gépek, mind az emberi erő felhasználásában még nagyobb bevetést követelnek, mint a nyári kampányban. Ha ehhez hozzászámítjuk az esős októberi na­pokat, látnunk kell, hogy minden per­cet jói ki kell használnunk és meg keli gyorsítanunk a munkák ütemét. Most ősszel teremtjük meg a jövő évi termés alapjait. Ez a termés nagymértékben attól függ, hogy a repce, az árpa, a búza, a rozs és más termények vetőmagját időben juttat­juk-e a földbe. A tapasztalatok és a tudományos dolgozók kísérletei vi­lágosan bebizonyítetták, hogy az agrotechnikai határidő után elvetett mag 2 — 5 mázsával kevesebb termést jelent. A most kezdődő őszi munkákkal rakjuk le a harmadik ötéves terv első évi termésének alapjait is. A harmadik ötéves tervben el kell ér­nünk a döntő fordulatot mezőgazda­­sági termelésünkben. Ez pedig meg­követeli, hogy érvényesítenünk kell olyan elveket, mint az agrotechnikai határidőben történő vetés, a trágyá­zás és az időbeni betakarítás. A tapasztalat azt is megmutatta, hogy mezőgazdaságunk legfőbb gyen­géje a csüesmunkák idején: a mun­kaszervezés. Idetartozik a gépek he­lyes kihasználása és a munkaerők ésszerű széthelyezése. Ezekben a kér­désekben mindenekelőtt a nemzeti bizottságoknak és a védnökségi üze­meknek kell segíteniük tapasztala­taikkal és tanácsaikkal. Igényjogosultság a munkára egykor és ma lett volna azzal, hogy másnap elbo­csátanak a munkából. Hogy mégis rendesebb keresethez jussunk, kettős vájással kezdtünk dolgozni, ami nem kismértékben veszélyeztette munkánk biztonságát. Ilyképpen robbanóanya­got és bányafát takarítottunk meg, de a szénbárókat az egyáltalán nem hatotta meg, s nem emelték kerese­tünket. Ilyen emlékek bizonyára mindenki­ben fölélednek, akik valamikor ismer­ték a kapitalista „paradicsomot“. Nos, az a fő, hogy a kizsákmányolok világa örökre letűnt! \Ж a, szocialista államunkban a munkatermelékenység szünte­len fokozásának módozatait kutatjuk. S ezt szívesen tesszük, mert jól tud­juk, hogy az ésszerűsítési javaslatok emelik a termelékenységét, fokozzák jövedelmünket és népünk életszín­vonalát. Most mindnyájan magunknak dolgozunk. Azok a hatalmas erőtar­talékok, amelyeket munkahelyünkön föltárunk, a magasabb életszínvonal kútforrásai közé tartoznak. Munkánk gyümölcsét már nem a kizsákmányo­­lók maroknyi csoportja élvezi, hanem egész társadalmunk, amelynek mi is tagjai vagyunk. Azt üzenem tehát azoknak a bányászoknak a címére, akik nemtörődömséggel bánnak a rá­juk bízott szerszámokkal és gépek­kel, vagy pedig nem takarékoskodnak a robbanóanyaggal, hogy mindenek­előtt magukat károsítják meg. Ezek az értékek az ő jólétüket is, egész szocialista társadalmunk javát szol­gálják. Gabriel Cíi, szocialista munkabrigád-vezető, Han dióvá 1960. szeptember I, • Silőzási verseny. Á dél-morva­országi kerület mezőgazdasági üze­meiben 39 040 hektár silókukorica vár lesilózásra. Ezt a rengeteg zöldtöme­get 1160 hazai, szovjet és magyar gyártmányú silókombájnnal 20 nap alatt akarják rendbeteraji, ДОД Öröm nézni a dús levelű növényze­tet. Itt is kifizetődött a gondoskodás, a hatszori sarabolás, a trágyalevezés és a helyes egyeiés. A jó munkának rövidesen megmutatkozik a gyümöl­cse, ugyanis a 138 hektár cukorrépa betakarítását már szeptember 10-én megkezdik, mert a Pohronsky Rus­­kov-i Cukorgyár az idén minden ed­diginél korábban akarja megkezdeni a cukorrépa feldolgozását. Hiszen ilyen mennyiséggel még sohasem kel­lett megbirkózniuk, mint a most kö­vetkező szezonban. A gazdaság dolgozói olyan tervet készítettek, hogy a betakarítást ok­tóber 5-ig befejezik. Vállalásuk tel­jesítését az is biztosítja, hogy a ré­­pabetakarit&s idejére 6 teherautót kapnak segítségül a Járási Teherfor­galmi Vállalattól. -áo-Az állami gazdaságokban, gépállo­másokon, az erdőüzemekben és a többi mezőgazdasági üzemben- nem­csak dolgoznak, hanem gondolkodnak is. Ennek bizonyítéka az a 601 újí­tási javaslat Is, amelyet 1957 óta be­nyújtottak. Ezért két évvel ezelőtt az újítási javaslatok és találmányok fejlesztésére külön központot létesí­tettek Bratislavában a Prístavná úton. Ennek a központnak a hatásköre egész Szlovákiára kiterjed. Szerveze­téről Sochor elvtárs, okleveles köz­gazdász a következőket mondja: — A hozzánk beérkező újítási ja­vaslatok sok szakember kezén men­nek keresztül. Közgazdászok, mérnö­kök, technikusok, sőt néha még ku­tatók és tudományos dolgozók is fog­lalkoznak velük. Az újítási javaslatokat beérkezésük sorrendjében pontos időmegjelöléssel iktatják, mert ez dönt az elsőbbség kérdésében. Az iktatószámmal ellátott újítási javaslat a kutató- és megvalósítási osztályba jut, ahol az újítási javas­latok naplójába vezetik be és beso­rolják a központi irattárba. Pagáó mérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, osztályve­zető szolgál felvilágosítással. — Mielőtt az újítási javaslatokat' a műszaki bizottság megtárgyalná, a bizottság tagjai felülvizsgálják és szakvéleménnyel látják el. Szoros összeköttetésben vagyunk a kutató­­intézetekkel és a Csehszlovák Mező­­gazdasági Akadémia tudományos munkahelyeivel. A műszaki bizottság, Stefan Mrá­­zik okleveles közgazdász vezetésével a műszaki csoport dolgozói jelenlé­tében megtárgyalja az újítási javas­latokat. így döntik el, hogy mi legyen a javaslat további sorsa. Arra törek­szenek, hogy az újítók szerzői jogá­nak biztosítása mellett, a javaslatot továbbfejlesszék. Azokat az újítási javaslatokat, ame­lyek találmányszámba mennek, a sza­badalmazás szempontjából is felül­vizsgálják, és ha megfelelő, akkor az újítónak szabadalmazásra ajánlják. Esetleg elkészítik számára a bejelen­tést, a hozzátartozó leírásokkal és rajzokkal együtt. Ha az újítási javaslatot elfogadják, akkor a mező- és erdőgazdasági újí­tási javaslatok és műszaki újítások gyűjteményében közzéteszik, amelyet azután a prágai Mezőgazdasági Mi­nisztérium mellett létesített központ ad ki. Az újítási javaslatot műszakilag és gazdaságilag megindokolják, pontosan leírják és műszaki rajzokkal látják el. Azután megküldik a mezőgazda­­sági üzemeknek, amelyek az újítási javaslat megvalósításáról legkésőbb 1961. június 30-ig kötelesek jelentést tenni. A beérkezett jelentések szol­gálnak alapul az újítók jutalmának kiszámításához. Eudovít Kostka ponta 8 hektár termésének betakarí­tását tervezik. A kombájnoktól négy traktor szállítja majd a kukoricát a szárítókba. A felszecskázott kukori­caszárat pedig azonnal lesilózzák. Vigyáznak minden szál silózásra al­kalmas takarmányra, mert az a ter­vük, hogy egy-egy darab szarvas­­marha részére 80 mázsa silót készí­tenek. Tervbe vették azt is, hogy a kukoricát mindjárt a betakarítás után lemorzsolják, így jelentősen megkönnyítik a raktározást. Cukorrépából is szép termés mu­tatkozik. Hektáronként 270 mázsás hozamot terveztek, de bizonyosan kellemes meglepetést hoz majd a végeredmény, mert legalább 130 má­zsával jobb eredményre van kilátás. A Bajkai Állami Gazdaságban még soha nem ígért olyan bőséges termést a kukorica, mint ebben az esztendő­ben. Igaz, hogy a megművelését sem végezték soha gondosabban, mint az idén a százasok versenyébe bekap­csolódott 2lak Mihály traktoros. A kukoricát háromszor kapálta kereszt­ben, ugyanannyiszor hosszában, és Wilhelms elvtárs, a gazdaság veze­tője szerint ennek meg is lett az eredménye, mert átlagosan 100 má­zsa csöveskukoricát várnak minden hektárról. De van olyan tábla is, mely 120 mázsás hektárhozammal ke­csegtet. A kukorica betakarítására jól fel­készültek. Két KU-2 jelzésű kuko­ricakombájnjuk van, melyekkel na-Az ősz nem éri őket készületlenül Szeptember 11-én ünnepeljük a bányászok napját. A régi köztársaság­ban a bányászok ki voltak téve a bányatulajdonosok kénye-kedvének. Akkor küldték el a munkából a bányászt, amikor ők akarták. Ha pedig volt állandó munka, egy-egy munkanap 10 — 12 órás volt. Mindez ma már a múlté. Több bányában már bevezették a 40 órás munkanapot. Hogy a régi és a mai időkben milyen is volt a munkára való jog, erről ír a következő levélben egyik bányászlevelezőnk. kezményeként kevesebb munkásra volt szükség, s tovább szélesedett a munkanélküliek tábora. Ráadásul a munkahelyükön maradt emberek bére is rohamosan süllyedt. — Ha nem akarsz annyiért dolgoz­ni, amennyit hajlandó vagyok meg­adni — mondogatták a kapitalista gyárosok —, tessék, elmehetsz! Fel is út, le is út! Elegen várnak a kapu előtt... Egyszóval így értelmezték és gya­korolták a munka iránti jogot a ki­zsákmányolok. Ezt saját bőrömön jó­magam is tapasztaltam. A nagy gaz­dasági válság idején Handlovában, az északi részleg egyik kis kézivájatá­­ban bányászként dolgoztam. Tizen­­ketten váltottuk egymást három mű­szakban. El is értük az akkori idők­ben legnagyobbnak tartott teljesít­ményt: 3000 csille szenet bányász­tunk egy hónap alatt. A teljesítmény tehát magas volt, de a kereset ala­csony. A bányatulajdonosok ugyanis a kőzet keménységétől függetlenül írták elő a köbméterenkénti robba­nóanyag mennyiségét. A mi szenünk viszont olyan makacsul szívósnak bi­zonyult, hogy 300 kg robbanóanyagot használtunk föl. így is festett azután a bérelszámolás. A robbanóanyag en­gedélyezett mennyiségét meghaladó többlet ellenértékét lefogták a fize­tésből. Az ilyen aljasság ellen föl sem szólalhattunk, hiszen az egyenlő Uj, szocialista alkotmányunk 20. cikkelyének 1. bekezdésében ezt olvashatjuk: „Az állam valameny­­nyi polgárát megilleti a munk.ához és a végzett munka mennyisége, mi­nősége és társadalmi jelentősége sze­rinti díjazáshoz való jog.“ Amikor elolvastam ezt a mondatot, önkéntelenül is eszembe ötlött kiáltó ellentétként a munkás keserves élete a tőkésrendszer idején. Igaz, hogy az akkori alkotmányból sem hiány­zott a munkára támasztható jogigény, de hogyan festett ez a gyakorlatban? Gondoljunk csak a munkanélküliek százezres tömegeire; naponta renge­teg ember ácsorgott az üzemek be­járatánál, a gyárak kapuja előtt, s a szó szoros értelmében rimánkodni kényszerült a munkáért az az ember, aki legalább egy darab kenyeret sze­retett volna hazavinni a családjának. Akiket a gyakran ismétlődő gazda­sági válságok idején nem dobtak ki az utcára, a szerencse gyermekének mondhatták magukat. Viszont ezek­nek a sorsa sem volt irigyelésre mél­tó, rózsásnak mondható, hiszen éh­bérért kellett dolgozniuk. Akkoriban, azokban a vigasztalanul nehéz időkben nem állt a dolgozó érdekében, hogy a munka termelé­kenységét fokozza. Nemcsak azért, mert ezzel csak a tőkések feneketlen zsebét tömte, hanem azért is, mivel • magasabb -termelékenység követ-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom