Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-08-31 / 70. szám
Visszanyeri régi hírnevét a méz Az emberi táplálkozás az idők folyamán sokat változott, s ezt jellegzetesen tükrözi a méz étkezési felhasználása is. Régen a méz volt úgyszólván az egyetlen édesítő anyag. Az egyiptomi, az antik görög és római világban nem győzték hangoztatni ennek életfontosságát. Korzika szigete évente egymillió kilogramm mézzel adózott Rómának. A méz alighanem még jó ideig tartotta volna egyeduralmát, ha Amerika felf' dezése után nem kerül forgalomba a nádcukor, amelyet addig az emberek sokáig csupán az egykori patikák közvetítésével ismertek meg, ahová az arabok szállították Ázsiából. Akkoriban a cukor orvosságos rangját fejezték ki sajnálkozó szólásmondással: „Olyan ez az ember, mint a patikus cukor nélkül". Terjedését csupán nagy ára korlátozta, hiszen kilogrammja 300 évvel ezelőtt 20-30 arany között mozgott. Azután Európában kinemesítették a cukorrépát, majd a nagyban megindított cukorgyártás olcsón ellátta e tápanyaggal a lakosságot. Amilyen rohamlépéssel terjedt a cukorfogyasztás, ugyanolyan mértékben csökkent a méz élvezete. A méz sem tűnt el egészen a piacról, hiszen az akác elterjedésével a termelése ismét felvirágzott. Áz idők folyamán mégis, egyre szerényebb helyet foglalt el táplálékaink sorában. A mézre is áll az a megállapítás: csak türelem, elérkezik még ennek is az ideje! Hát máris elérkezett. A korszerű kutatási eredmények alapján ugyanis az élelmiszerekről vallott nézeteink az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltoztak, s ezek szerint a méz fogyasztása sokkal egészségesebb, mint a cukoré. Jóllehet a cukornak összehasonlíthatatlanul nagyobb a felhasználhatósága a háztartásban; olcsóbb, könnyebben szállítható, de mindössze egyetlen (majdnem vegytiszta) tápanyagot tartalmaz: a répából nyert répacukrot. A méz ellenben a méhek által biokémiailag finoman átalakított termék, amely sok értékes hatóanyagot is tartalmaz. A répacukor táplálkozástani becsét kizárólag kalóriatartalma adja. Száz grammonként 410 kalória van benne, s ez kiválóan „fűti“ a szervezetet, de alig több a rendeltetése. A méz kalóriaértéke rjyan 20 %-os víztartalma következtében kisebb (100 grammonként 333 kalória), de nemcsak a szervezet fűtőanyagául szolgál. Számos olyan tápláló- és hatóanyagot tartalmaz, amelyre testünk működésének szabályozásához nagy a szüksége. A méhek a mézet a virágok nektáréból készítik. A behordott 40 — 60 % víztartalmú nektárt a méhek szervezetükben emésztőnedveik enzimjei révén a fölösleges víz eltávolításával és a lépek érlelő hatásával 20 %-os víztartalomra sűrítik. Egy kg méz készítéséhez 3 kg nektár szükséges, ehhez körülbelül 100 000-szer kell egy méhnek kirepülnie, s 1 — 1% millió virágot kell meglátogatnia. A mézet csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha számos kedvező tulajdonságát alaposan megismerjük. Miként említettük, aránylag kevés benne a víz: 15 — 22%. A 0,5% fehérjetartalmon kívül legnagyobb mennyiségben, 65 — 80 %-ban, a különféle cukorfajtákat találjuk meg. A méh szervezetében történő emésztés mint biokémiai folyamat következtében a nektár eredeti nádcukrából csupán 4 % körüli mennyiség marad, a többi a hasadásból szármázó szőlő- és gyümölcscukorként lelhető fel. Ezek a cukorfajták pedig gyorsabban, a szervezet nagyobb erőpróbája nélkül szívódnak fel a belekből mint a nádcukor. A nádcukor ugyanis nagyobb molekulája miatt kevéshé hatol át a bél falán; ezt előbb a bélben égy erjesztőnek (enzim) kell széthasítania két kisebb részre. A méz felszívódása, emésztése egyszerűbb. Az izmok energiájuk fedezésére ezeket a kis szőlőcukor-molekulákat hasznosítják, mégpedig elégetéssel. Fokozottabb testi munka végzésekor, sportteljesítmények, nagyobb megerőltetések során kitűnő hatásúak. A méz eszményi szívtápláló, mégpedig kiváló és gyorsan energiát szolgáltató cukorféleségei révén, de még azért is, mert egy kolin nevű anyagot tartalmaz. Ez elősegíti a szervek és kivált a szív ereinek tágulását, s biztosítja jobb táplálásukat. Kedvező hatású a méz gyümölcscukor-tartalma a szívbetegségekre. Sárgaság, májgyulladás esetében is jó hatású, sőt egyes szakfeljegyzések szerint szigorú orvosi ellenőrzéssel bizonyos mennyiségű méz még cukorbetegeknek is adható. A méz tápértékét megkülönböztetett módon növeli az a számos hatóanyag, amely a szervezet anyagcseréjében részt vesz. Ilyenek a különféle enzimek, vitaminok, savak, bázisok, illat- és ízanyagok. Ezek biológiai és biokémiai értékét bajos lenne számokban rögzíteni. Teljesen jogos az az állítás, hogy a méz egyike a legfontosabb táplálékkiegészítő élelmiszeranyagainknak. E különleges anyagok közül elsőként értékelendők a különféle enzimek (erjesztők), a keményítőt bontó diasztáz, valamint a nádcukrot szőlő- és gyümölcscukorra hasító invertáz. Ám figyelemre méltók a fehérjékre ható enzimek is. Az enzimek a méhek nyálával jutnak a mézbe és adják meg egyik értékét, amely tüstént megszűnik, ha a mézet felforraljuk, mivel hőérzékeny anyagok lévén, ilyenkor elpusztulnak. Ezért nem ajánlatos a mézet felfőzni vagy a lépböl nagy hőfokon csurgatni. Ha mindezek az enzimek változatlanul belekerülnek a tápláló-csatornákba, az ott levő hasonló anyagok munkáját jelentősen támogatják. Különben a méz az étvágyat is növeli, mivel a gyomormirigyek működését serkentve a gyomornedv termelését fokozza. Az újabb idők egyik érdekes felfedezése, hogy a mézben „permeabilitást serkentő tényezőt“ találtak. Ez a hatóanyag elősegíti a cukor áthatolását a szövetrétegeken. így gyorsabban szívódik föl a bélcsatornából a cukor, és ezáltal megakadályozzuk, hogy jelentős része a bélben erjedésnek induljon vagy a bélbaktériumok táplálékául szolgáljon. Ugyancsak ez a faktor segít abban is, hogy a szívizom könnyebben vegye fel a vérből a cukrot. Vitaminok is találhatók a mézben. Főképp D-vitaminféleségek, C-vitamin és a vér alvadását elősegítő tényező van benne. Menyiségük nem jelentékeny, ez is ingadozó. Jelenlétük függ a méz minőségétől, korától és a fellelhető pollenek mennyiségétől. A méz hőérzékeny anyagai közt szerepelnek még az inchidinek, ezek a baktériumok szaporodását megakadályozó anyagok. Hatásuk hasonló az antibiotikuméhoz, bár nem olyan erős. Ha elégetjük a mézet, megtaláljuk hamu alakjában a benne rejlő ásványi anyagokat. A foszfor nemcsak a csontképződésben tölt be jelentős szerepet, hanem alkotórész gyanánt minden sejtünkben megtalálható. A méz vasat is tartalmaz, ezzel magyarázható az a régi tapasztalat, hogy a mézfogyasztás vérszegények számára kedvező hatású. Még sok egyéb ásványi anyagot sorolhatnánk fel. Ilyen például a kálium, a klór, a kén, a magnézium, a réz. Jelenlétük, jóllehet csak parányi mennyiségű, mégis szerfölött fontos. A mézben rejlő ennyi tulajdonság láttán, könnyen érthetővé válik eredeti rendeltetése. Ez az édes ízű, sűrű folyadék a méhek egyetlen tápláléka, s hogy valóban ez lehessen, sok mindent kell tartalmaznia. A méznek mostanában újabb becsülete lett, és egyre növekszik modern híveinek száma. Igaza van tehát mégis a régi közmondásnak: „A méz nem más, mint folyékony napsugár“. Dr. Tangl Harald, a mezőgazdasági tudományok doktora, Kossuth-díjas. ★ ★ ★ A megporzásról Egy méhcsalád naponként könnyen megporozhat 500 000 virágot. Ez a becslés igen alacsony. A mézesgyomorba legfeljebb 0,03 gramm nektár fér el. Egy kirepülés alkalmával a méhnek legalább 10 virágra kell szállnia, hogy a fenti mennyiséget összegyűjtse. Szárazság esetén százra. Egy család almavirágzás idején naponként 1 kg mézet hord öszsze, ami méréssel könnyen bizonyítható. Például 1958-ban a legnagyobb napi teljesítmény 4 kg méz volt. Kiszámíthatjuk, mennyi virágra kellett a méheknek szállniuk, hogy ezt a mennyiséget összehordják. Ha mi 500 000 virágot vesszük alapul és a virágzás 10 napig tart, akkor egy család 5 000 000 virágot porzott meg. A méh lehetőleg nektárdús virágra száll, de a kereséssel még több virágot látogat meg. Salurn-Bolzano-Prad ismert gyümölcstermő vidékén a virágzás idején legalább 3000 méhcsalád várja az idényt. Az előző számítás szerint ezek a méhek 15 milliárd virágot poroznak meg. A valóságban azonban többet, mert naponta nem 10, hanem esetleg 100 virágot látogatnak meg, ha mézesgyomrukat meg akarják tölteni. Ha a megporzott virágok csupán harmada köt gyümölcsöt, akkor is hatalmas termésre lehet számítani. A méhek munkájának eredményét oroszlánrészben a gyümölcstermelők élvezhetik. (Alpenländische Inkerzeitung)' 20 méhcsalád Balogh-kaptárban, megegyezés a helyszínen. HERVAY LAJOS, Michal. Kol. 14 (okr. Dun. Streda)' 1960. augusztus 3L
