Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-08-24 / 68. szám

Мл ült, jelen és jövő találkozott A jó munka eredménye biztosította a szövetkézét dolgozóit. További fejlődésnek indul a lakás­­kultúra, vízvezetékkel látják el a harmadik ötéves terv folyamán a vá­rost. Megvalósítják a lakosság régi tár 1931 januárját mutatja, fegyverek dördülnek el a téren, kardlapok vil­lannak a levegőben és Kelenyei Koncz Lajos esendörkardtól sebesülten terül el a földön ... fegyvertelen embere­ket csendőrkordon fedezete mellett marcona pribékek kísérnek kihallga­tásra. A feltornyosuló emlékeket elűzi a közeledő szövetkezetesek vidám éne­ke: „Behoztuk a szép koszorút..." — halljuk a dalt. Az aratómenet élén Molnár Margit és Turján János hozza az aranysárga, pirospipacsos, kék bú­zavirágos hagyományos aratókoszorút, "amelyet mosolygós, vidám arccal, ke­resetlen szavakkal átadnak Szikszay és Sogel elvtársaknak. .. .Sok munka és hősies küzdelem előzte meg ezt a napot. Gondoljunk az árvízre, amely termésünkből is pusztított, annak ellenére, hogy nem hiányzott a lakosság emberfeletti ön­­feláldozása, hogy megmentse munká­ja gyümölcsét. Az ipolysági szövet­kezeti tagok ebben az évben sem dolgoztak rosszul. Volt olyan 12 hek­táros parcella, amely 31 mázsát adott hektáronként, árpából 35, zabból 37, tavaszi búzából 32 mázsa termett, és 15 hektár mákkal bevetett földjük 106 mázsás termést adott, amely több mint 200 000 koronát jövedelmez. Meg kell mondani, hogy a szép eredmények mellett voltak hiányos­ságok is, ami nem kismértékben bántja a szövetkezet elnökét. Nem tudták a terménynek megadni azt a műtrágyát, amely fejlődését kedve­zően befolyásolta volna. Hiányoztak a foszforos műtrágyák, amelyek erő­sítik a növényzet szárát, s megmen­tik a megdőléstől, attól, hogy ennek következtében gyenge termést adjon. Ezek a parcellák csak 21 mázsás ho­zamot adtak. A vidám zene és a megérdemelt mulatság közben elbeszélgetünk a szövetkezet és a város fejlődéséről Sogel elvtárssal, a nemzeti bizottság titkárával és Szikszay elvtárssal, a szövetkezet elnökével. Szavaikból ki­tűnik, hogy a szö­vetkezet, az egész város a fejlődés újabb nagy távlata előtt áll. Szikszay elvtárs úgy beszél a baromfitenyész­tés fejlesztéséről, hogy szinte #már maga előtt látja a kibontakozó valósá­got. Meglevő ba­romfiállományukat 3000 darabbal akar­ják növelni a jövé évben. Még az idén több mint 2000 apróbaromfit vesz­nek, amely hozzá­járul a szövetke­­tét gazdagodásához és az állattenyész­tésben szerzett hírnevéhez. Szikszay elvtárs határozottan jelentette ki, > hogy a harmadik ötéves tervet négy ■ év alatt teljesítik teljes terjedelmé- ! ben. Sogel elvtárs, a nemzeti bizottság agilis titkára a város segítségéről Szikszai elvtárs, a szövetkezet elnöke, megnyitja a táncot. vágyát: fürdőt létesítenek. Üzemet állítanak fel a csökkent munkaké­pességgel bíró dolgozók foglalkozta­tására, ahol félkészárukat gyártanak. Százhúsz nő alkalmazása feltételének megteremtésén dolgoznak, konfekciós üzletet rendeznek be, nem beszélve arról, hogy még ez évben gépjavító­­műhely kezdi meg működését 150- 180 munkással a járási traktorállo­másnak készült épületben. Tehát a területi átszervezés, a já­rás megszűnése nem befolyásolta, sőt előrelendíti Ipolyság és környékének további nagyarányú fejlődését. Mi Antal József és Duba József az aratási koszorúval. emberek ma is „megyeházának" hív­ják. A fiatalok szokatlanul hallják ezt a megnevezést és keveset tudnak arról, hogy apáik és nagyapáik job­­bágyparasztkorukban bizony messzire elkerülték az ódon megyeházát, ahol a főszolgabíró hajdúival élt, itt szab­ták ki a robotkötelezettséget, a dézs­­mát, a botbüntetést a parasztokra. A „megyeháza" még hírhedtebbé tet­te hírét a bűrzsoá köztársaság ide­jén. Itt székelt a kapitalista állam járási és nyomozó szerve. Innen in­dultak a munkások és parasztok ellen az úri fondorlatok, az elnyomásukra szőtt akciók, itt voltak a kínzások, a kihallgatások, a csendőrattakok a tüntető parasztok és a munkások el­len, mert itt volt a fegyház és innen rohamozták meg nem egy ízben a kommunista párt gyűléseit. 1918-ban új „cégtábla“ került az épület falára, amelynek szövege csak gazdacserét árult el. önkéntelenül rémlik fel az emberben, amikor e történelmi helyről a város főterét látja, a keserves múlt. Itt futottak vesszőt a lázadó jobbágyparasztok a katonák sorfala közt a bot és a vesz­­szö halálos suhintásai alatt... a csil­logó rohamsisakos csendőrök előre tolt szuronyokkal támadnak a kör­nyék dolgozóinak gyűléseire... a nap-Ipel'ské Ül'anyban Is elhallgattak a cséplőgépek: most már szép rend­ben sorakoznak a szövetkezet telepén. Az EFSZ tagjai pedig boldogok, mert szorgalmas munkájuk eredményeképpen időben betakarították a gazdag termést. Igaz, hogy a sok eső miatt a kézi kaszát Is elő kellett venniük, de a tagok dicséretére legyen mondva, ettől sem húzódoztak. Amikor csak az idő engedte, vasárnap is dolgoztak. A gabonabeadást teljesítették, a vetőmagnak és takarmánynak szánt gabona szintén jó helyen, a raktárban van. A napokban a másik nagy munka, a talajelőkészítés is megkezdődött, mert a szövetkezet tagjai azt akarják, hogy a következő évben még többet teremjen a föld, jól kezdhessék a harmadik ötéves tervet. Velebny Imre, Ipefské Ol’any Csúcshozamok r a Sotinai Állami Gazdaságban Mezőgazdasági dolgozóink szaktudása, leleményessége, kedve és len­dülete. párosulva a korszerű agrotechnika alkalmazásával, eddig nem látott eredményeket hozott. Olvasóinknak most a Senical Állami Gaz­dasághoz tartozó sotinái üzemegység dolgozóiról adunk hírt. A prerovl járás szövetkezeteseinek felhívása, száz más EFSZ-hez és állami gazdasághoz hasonlóan, itt is nagy visszhangra talált. Tíztagú növénytermesztő-csoport vállalkozott arra, hogy a tervezett hozamokat minden terményben túlteljesíti. Amikor St. Bazant, P. Maca, M. Brkal traktorosok — J. Jankovics, J. Bartal, J. Kadlecík, P. Krc, J. Juras, M. Míc, P. Síastny kocsisokkal és R. Maca csoportvezetővel együtt — alá­írták a kötelezettségvállalást, arcuk­ról szilárd elhatározás tükröződött: teljesítik, amire vállalkoztak! Ezek az emberek, Jozef Turecek csoportvezetővel és Pavel Fanöovic mezőgazdásszal együtt, hittek a saját erejükben és ezért vállalkozásuk si­kerrel járt. — A kedvező tavaszi idő, a kiadós májusi esők is hozzájárultak a csúcs­­termés eléréséhez. Amikor július 22-én, 6 nappal a kévekötővel történő aratás után az árpát kicsépeltük, eddig soha nem látott eredményt értünk el. Három méternél magasabb kukorica A sotináiak azonban nemcsak at árpatermesztésben mesterek, hanem a kukorica és takarmányrépa ter­mesztésében is. A két hektár viaszos-Lesz bőven silótakarmány A Dunajská Streda-i Járási Nem­zeti Bizottság felhívással fordult a szövetkezetekhez, hogy az állatte­nyésztési termelés emelése érdekében biztosítsanak bőséges takarmányala­pot, főképp elegendő és jó minőségű silót. A Horná Potóft-i szövetkezete­sek elsőként válaszoltak a felhívás­ra, s az EFSZ traktorosai, kombájno­­sai, silózási versenyre hívták a járás minden szövetkezetének és állami gazdaságának traktorosait, mégpedig a következő versenyfeltételekben: • elérni az egy kombájnra eső leg­magasabb teljesítményt; • betartani a silózás agrotechnikai követelményeit; • legkevesebb 14 órára növelni a gépek napi munkaidejét. A Horná Potöü-i traktorosok már a napokban megkezdik a tejesérésú kukorica silózását. Az is sürgeti őket, hogy a 147 ha-ról átlagosan 400 mázsás hozamot várnak, s így legkevesebb 5880 tonna kukoricát kell lesilózniuk. Ezenkívül 130 hektáron tarlótakarmányt termelnek, s ezzel is lesz elég munka. Ügy tervezték, hogy a tejesérésú kukoricából az összes mennyiség 32,7 ‘/»-át külön­leges silónak készítik. Három silókombájnuk már készen áll a nagy munkára. Wiedermann Dénes, Királyi Zoltán, Szalay József, Szűcs László, Benkovsky Pál trak­torosok és gépkezelők szintén jól felkészültek, mert versenyfelhívásuk­kal nem akarnak szégyent vallani. A silózást 15 napra tervezték, sót azt is vállalták, hogy silózási mun­kákban más szövetkezetnek is se­gítenek. BALAZlC VLADIMIR 56 mázsa árpa hektáronként A talaj helyes művelése bő termést eredményezett. Legjobban a tavaszi árpa lepte meg őket, amelyből 10 ha területen 56 mázsa termett hektá­ronként. Miben rejlik sikerük titka? — Helyesen választott 11 táblás vetésforgó, jó minőségű vetőmag, alapos trágyázás és az agrotechnikai határidő betartása; ez a mi titkunk magyarázata — mondja J. Turecek csoportvezető. — Az árpa előveteménye — hang­súlyozza — hároméves lucerna volt, utána búza. majd cukorrépa követke­zett, amelynek földjét Ősszel 420 mázsa jó minőségű istállótrágyával megtrágyáztuk. A cukorrépa betaka­rítása után részletes talajelemzést végeztünk. A trágyázás után a talaj­ban levő tápanyag összetétele a kö­vetkező volt: 46 kg foszforsav, 52 kg nitrogén, 58 kg kálium. Ahhoz, hogy legalább 52 mázsás hozamot érjünk el, a talaj tápanyagkészletét hektá­ronként a következő műtrágyakeve­rékkel egészítettük ki: 200 kg szuper­foszfát, 150 kg kálisó és 100 kg kén­savas ammónium. A mélyszántást október közepén végeztük. Tavasszal, márciusban, amint a talaj felszíne megszikkadt, simítóztuk, mütrágyáz­­tuk, és március 14-én elvetettük a magot. Dunavásár M-2 fajtát hasz­náltunk, sűrűsoros vetéssel 2,5 cm-es távolságra. tejes érésű silókukorica rendkívül szép, egyenletes, nagykalászú és több mint 3 méter magas. Előveteménye zab volt, lucerna köztessel. A száraz ősz folytán 4 ha lucerná­juk nagyon gyengén fejlődött. — Mit lehet tenni? — tanakodtak. Mást nem, mint beszántani és egyik felébe kukoricát, a másik felébe pe­dig takarmányrépát vetni. Januárban az egész területre istál­lótrágyát hordtak ki, 500 mázsát hek­táronként. Márciusban a trágyát be­szántották. Tekintettel a tavaszi szántásra, a talajt alaposan előkészí­tették. Aprilis 20-án 2 hektár Ledni­­cei középkorai kétszeres keresztezést! kukoricát vetettek 42 cm sortávol­ságra. Két nappal a vetés után 150 mázsa jó minőségű komposztot terí­tettek szét és sekélyen beboronálták. A kukorica szemlátomást nőtt. Két­szer sarabolták, idejében egyelték, 15—20 cm-re, és kétszer kapálták. Hektáronként 105 000 növényt hagy­tak. Fejtrágyaként 2,5 mázsa salét­romot szórtak ki és szárazság idején a közeli patakból öntöztek, A terme­lési költségeket eddig még nem álla­pították meg.- Annyi bizonyos - mondja az üzemegység vezetője -, hogy kuko­ricánk jól sikerült, nincs párja az egész járásban, és ha több nem is lesz, de 1300 mázsa silóanyagra biz­tosan számítunk a 2 hektárról. Több mint 1100 mázsa répa hektáronként A kukorica mellett két ha-os táb­lán buján nő a takarmányrépa. J. Heicker, a kertészeti csoport veze­tője szerint, ha-onként legkevesebb 11 vagonra számítanak. A földet istállótrágyázták, komposztot adtak és azonkívül — úgy mint a kukori­cára — még 4 mázsa kálisót, 3 má­zsa szuperfoszfátot és a levelekre 2,5 mázsa salétromot szórtak ki. A jól előkészített földbe április 15-én elvetették a magot. Mihelyt a répa kibújt, sarabolni kezdték; négy­szer • sarabolták, idejében egyelték és egyszer kapálták. Emellett nem feledkeztek meg a levéltetű és a cer­­kospórás levélragya elleni permete­zésről sem. A sotinái ■fcélda utat mutat minden mezőgazdasági dolgozónak és meg­győzi őket a terméshozamok állandó növelésének lehetőségeiről. Követésre méltó példa! J. VITTEK гопу, félelmetes volt a kétyi oatak akkor is, amikor utol­tára ontotta áradást okozó zavaros vizét a völgybe. Amerre csak hömpölygött, nagyokat harapott el a határ termo részeiből Besétál Bényig. Évente mintegy 200 hektáros területen tönkretette a fáradságos munka eredményeit. Kákával és náddal be­nőtt gólyasétányokat létesített a völgy nagy részén. • Eddig senki sem bírt vele. Most azonban megzabolázta a lelkes ifjú­ság. Cseke község savanyú rétjein naponta küzd a rakoncátlan patak­kal egy ötven tagból álló fiú- és leánycsoport, ahol utolsókat nyög Magyar András vasóriásának talpai alatt. Hej, bizony kell is iparkodnia András bátyánknak, hogy sok kézi munkát takarítson meg a munka­brigádnak. Kotrógépe irányításával egyre növeli a patak partját. A zselízi tizenegyéves iskola nö­vendékei is erősebbekkel mérik össze munkaerejüket, észre sem véve, hogy tenyerük hólyagos már. ÖT MUNKACSO­PORT áll itt ver­senyben. Ötször tíz munkaerő három­szor ötven köbmé­ter föld áthelyezé­sét jelenti naponta. Meg is van eléged­ve a leányokkal és fiúkkal egyaránt a szigorú munkaveze­tő, Misso István bácsi. Hálás mo­sollyal nyugtázza a rövid idő alatt meg­takarított 26 000 koronát, mert a csoportok 130%-on alul nem adják munkateljesítményt iket. Munka után jólesik a pihenés, főleg ha kiadós az uzsonna Grumichová leánycsoportja az első Nincs is párja Grumichová leánycsoportjának, amely az „egri nők" példájára, nem retten vissza a férfiellenféltől sem ebben a via­dalban. így nő tehát napról napra a pa­takszabályozás eredménye, és a kétyi patak meg rendszabályozva egyre nagyobb meder szakaszon bé­késen folydogál tovább. D. K. 1960. augusztus 25. A mai ember dala IDÄM ünnepi hangulat uralkodik szombat dél­ién Ipolyságon, a. volt járási nemzeti bizottság épületének környékén. Aratóünnepre készülnek a szövet­kezet tagjai és a helyi nemzeti bi­zottság dolgozói. A kultúrház teraszán várjuk a fel­vonuló szövetkezeteseket, amikor is emlékezetünkben felelevenedik a vá­ros történelme. Ma ünnepelni fogunk a volt nem­zeti bizottság épületében, amely ko­mor időkre tekint vissza, itt székelt valamikor a „vármegye“. Az idősebb hiszünk benne, de úgy látjuk, hogy a körülöttünk forgolódó, daloló és vidám csárdást járó szövetkezeti ta­gok, a város dolgozói is hisznek ter­vükben, felvázolt ragyogó jövőjük­­ben, és megelégedve a munkára és a békére ürítik poharaikat. (ms) A szövetkezetesek egy csoportja az ünnepi vacsora előtt Patakzabolázók

Next

/
Oldalképek
Tartalom