Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Jó takarmányozás: Sok tej Száján fejik a tehenet! — tartja a régi közmondás. De nemcsak a tejtermeléshez, hanem minden állati termék eléréséhez jó takarmányozás szükséges. Viszont ha minden állatot az igénye szerint takarmányozunk, akkor is nagy eltérések mutatkoznak a termelésben, főleg a jövedelmezőséget illetően. A tejtermeléshez kevesebb takarmány szükséges, mint bármilyen más állati termék előállításához. A hízóökör a takarmány 15 — 20 %-át értékesíti a hús- és zsírtermelésre, a sertés a 30 — 35 %át, a tehén pedig a takarmány táplálóanyagának mintegy 50 %-át használja fel termelésre. Emellett a tej teljes értékű, könnyen emészthető táplálék; magában foglal minden nélkülözhetetlen tápláló-anyagot, így fehérjéket, zsírt, cukrot, ásványi sót és vitaminokat. A tej összetétele nem állandó, állatfajtánként vagy állatfajonként, valamint a -laktációs időszaktól és a takarmány összetételétől függően változik. A tehéntej átlagos összetételét a következő adatok jellemzik (%-ban): víz . 87,5 zsír , , { i § i ■ 3,8 tejcukor..............................4,7 fehérje 3,3 ásványi sók .... 0,7 A tej a tejmirigyek váladéka (szekrétuma) éá bonyolult vegyi összetételű keverék. A sók és a tejcukor feloldva, a fehérje parányi (5 — 100 millimikron átmérőjű) kolloid-részecskék alakjában, a zsír pedig apró (100—10 000 millimikron átmérőjű) emulziós golyócskák alakjában helyezkedik el benne. A tej azokból a tápláló-anyagokból képződik, amelyeket a vér szállít a tejmirigyekbe. Érthető tehát, hogy mennyisége és minősége attól függ, hogy mennyi és milyen tápláló-anyagot szállít a vér a tőgybe. Ez pedig a tehén fajtája szerint, a takarmányozástól, továbbá az állat emésztőszerveinek és tejmirigyeinek a működésétől függ. A tejmirigyek működése időszakonként változó. Az ellést követő első időszakban a legélénkebb, később fokozatosan csökken. A tehén tejtermelése a megtermékenyülés és a magzat fejlődése következtében csökken; ez az egész szervezetben, a többi között a tejmirigyek működésében is átalakulást idéz elő. A vemhesség vége felé a tejtermelés erősebben hanyatlik, végül pedig megszűnik. A szárazonállás ideje alatt tejelválasztő sejtek megújulnak. A gyakorlatban megállapították, hogy a szárazonállás legmegfelelőbb időtartama: 50-65 nap. Azok a tehenek, amelyek nem maradnak kellő ideig szárazon, nem bírják kifejteni nagy tejtermelő képességüket. A szárazonállás nemcsak a tejmirigy-szövetek megújulása szempontjából fontos, hanem a tehénnek pihenőül, az egész szervezetnek előkészítő időszakul szolgál a következő tejelválasztásra. A tejelválasztás nagy erőfeszítést követel a szervezettől. A LAKTÄCIÖS IDŐSZAK A tejelválasztás időszakát elléstől az elapadásig tejelési időszaknak, laktációs időszaknak vagy laktációnak nevezzük. A tejelválasztásnak a laktáció alatt végbemenő változását, vagyis a bőséges elválasztást a laktáció kezdetén és annak csökkenését az elapasztás idején, görbével ábrázolják; ezt laktációs görbének nevezik. Számos tehén laktációs görbéje egyenletes, nincsenek hirtelen kiugrásai és esései. Az ilyen tehenek tejélése az egész laktáció idején állandó. Mások görbéjén viszont a laktáció elején éles kiemelkedés figyelhető meg, a harmadik-negyedik hónapban azonban hirtelen hanyatlás következik be. A tejelés egyenletessége nemcsak az állat sajátosságaitól, hanem a takarmányozás jellegétől is függ. Ha téli vagy kora tavaszi ellés idején szűkös a takarmányozás, a laktációs görbének két csúcsa van. Ellés után a tehén tejtermelése szervezetének természetes sajátosságainál fogva növekszik, jóllehet tejének egy része a teste szöveteitől elvont tápláló-anyagokból képződik. Később csökken a tejtermelés, éspedig a táplálék elégtelensége következtében; a legeltetési idény kezdetén azonban a jobb takarmányozás hatására újra növekszik. Ha a tehenet jól takarmányozzuk és megfelelően előkészítjük az ellésre, a legnagyobb átlagos napi tejhozamot az első hónap végén vagy a második hónapban éri el, ritkábban a harmadik vagy a negyedik hónapban. Külön figyelemmel kell kísérni a legnagyobb napi tejtermelést. Ennek, ha szabályszerű az állat takarmányozása és kihasználása, a 300 napos tejelés i^oo-aő részét kell kitennie. Ha a legnagyobb napi tejtermelés ennél több, ez az állat hiányos takarmányozását és kihasználását mutatja. A laktáció alatt kifejt tejmennyiségen kívül figyelemmel kíséri az állat egész életének teljesítményét is. Jó gondozás és jó takarmányozás mellett az egészséges tehén 10 —12 éven át, vagy még ennél is hosszabb ideig ad tejet. így egyes tehenektől egész életük folyamán 50 — 60 000 liter tejet, sőt ennél többet is lehet fejni. A jó takarmányozás és a helyes fejés élénk működésre sarkallja a tejmirigyeket, növeli az állat étvágyát, fokozza emésztőszerveinek, szívének, tüdejének tevékenységét. A nagy tejtermelés elérése szempontjából külön jelentőségű a növendéküszők helyes nevelése, mert ez segíti elő a szervezet, a többi között a tejmirigyek megfelelő fejlődését is. A roszszul nevelt, fejletlen tehenek rendszerint kevés tejet adnak, ellenben a fejlett, nagytestű tehenek jól tejelnek és tovább élnek. A tejtermelés nő az állat korával. Az előhasi tehenek kevesebb tejet adnak, mint az idősebbek, Az első laktációs időszakban a tejtermelés a kifejlett korban szolgáltatott tejmennyiségnek 60 — 70 %-át, a másodikban 70 — 85 %-át teszi ki. A tehenek általában 4 — 7. laktációjuk idején adják a legtöbb tejet. A laktáció tartama három tényezőtől függ: az állat örökletes tulajdonságaitól, a takarmányozástól és attól, hogy ellés után mikor hágatták be. Az a helyes, ha a hágatás ellés után a harmadik-negyedik hónapban történik. Ebben az esetben a laktáció mintegy 300 napra terjed és a tehén minden évben borjazik. renaemezesre auo aeszxa nosszusagatoi függ. A vályúk egymással összefüggő csatlakozása természetesen lehet más is. (A csatlakozás megfelelő tömítésével.) Tanácsos a vályú belső részét megerősíteni 2 méterenkénti merevítővel. Az ajtó közelében levő csatlakozásokat a kihagyás elkerülése végett télire hőszigeteléssel látják el. A takarmány és egyéb anyag vízbehullásának megakadályozására az itatóvályút deszkafedéllel látják el, amelyen minden jószág részére nyílást hagynak ki. De ez a nyílás is befedhető egy csuklós pánton nyitható fedéllel. A fedél acélrugóval tartható a deszkafedél szintjén. Amikor a tehén inni akar, egyszerűen felnyomja az elzáró fedelet. Ennek az igen egyszerű önitató-berendezésnek a költsége, amellett, hogy nincs szükség sem téglára, sem cementre, sem csővézetékre, hússzor kisebb, mint a csővezetékes. Ilyen egyszerű berendezést különösebb beruházás és szakértelem nélkül készíthet minden szövetkezet és gazdaság. * * ★ Gépesített baromfitelep Az Ukrán Baromfitenyésztési Állomás 1957-ben 6000 tyúk befogadására alkalmas gépesített telepet rendezett be. A takarmányelőkészítés, adagolás, valamint a tojásgyűjtés munkáját villamos gépek végzik. Ezek áramfogyasztása takarmánytonnánként nem haladja meg az 1,72 kilowattot, s ugyanakkor az egész telep üzemeltetéséhez csupán egyetlen munkaerőre van szükség. rífáÍÍt]h^Shf) 157 I960, május 18. Onitató-berendezés csővezeték nélkül A szövetkezetek, nagy gazdaságok vízellátásának gépesítése gyakran a vízvezeték hiánya, vagy a viszonylag nagy költségek miatt késlekedik. Éppen ezért figyelmet érdemel a Lenin útja-kolhoz (brjanszki terület) példája, ahol az állatok önitatását a drága csővezetékes önitató-berendezés nélkül oldották meg. Az egész berendezés igen egyszerű módon, a közlekedő edények elve alapján készül. Az önitató-berendezés egy hoszszú, egymással közlekedő favályú, amely az etetőút felöli oldalról az etetővályú oldalfalára van felerősítve. A víz szintje az itatóban az istálló végében elhelyezett 0,55 köbméter tartályban levő úszószeleppel biztosítható. A víz a tartályba a vízgyűrüből jut el, ahová a vizet fúrt, vagy ásott kútból villany- vagy benzinmotorral hajtott szivattyú nyomja fel. A tartályból a víz az ugyanazon szinten levő vályúba természetes eséssel jut el. Amint a tehenek inni kezdenek, az itatóvályú vízszintje csökken. Ugyanekkor csökken a vízszint a tartályban is az úszószelepekkel együtt. Az úszó ennek következtében lejebb süllyed; a szelep, a víz nyomására és önsúlya hatására elmozdul, s kinyitja a tartály perselyének nyílását, amelyet eddig elzárt. A víz ezen a nyíláson keresztül beáramlik a vízgyűjtő-medencébe, a tartályba az úszóval. Amikor a víz szintje a tartályban és az önitatóvályúban kiegyenlítődik, az úszó visszatér az eredeti helyére és elzárja a víz további bejutását a tartályba. Ilyen módon az itatóvályúban állandó meghatározott vízszint tartható. (Az adott példában 15 cm). Az itatóvályúk 30 mm-es deszkából készülnek, amelyek egymással egyeolos (25,4 mm-es) csővel csatlakoznak egymáshoz. Az egyes vályúk hossza a
