Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-29 / 52. szám
Terepszemle a libádS EFSZ házatáján Ha déli irányból gyalogszerrel akarunk eljutni Libádra, bizony niég hűvös időben is megizzaszt az akácokkal övezett dombhát. De megéri a fáradságot, mert a dombtetőről elgyönyörködhetünk a táj szépségében. Még néhány lépés, s egyszerre csak felbukkan előttünk egy templomtorony, amely körül katlanba zárt kis falu szorong. Az esti szürkületben éppúgy pihen ott alant, mint a kibélelt szakajtóba ágyazott kenyér, s az ember szinte érzi, hogy ez a kis falu a béke és megelégedés otthona. Talán nem érdektelen, ha megvizsgáljuk a különböző termelési mutatók közti üzemtani összefüggéseket, s ennek alapján föllapozzuk azt a hősiesnek minősíthető krónikát, amely az elmúlt esztendők küzdelmeit, de sikereit is megörökíti. A szövetkezet távlati lehetőségeit leginkább az állattenyésztés problémáin keresztül elemezhetjük, hiszen az állattenyésztés a növénytermesztési eredmények értékelését is szemlélteti, mégpedig a takarmánytermesztés vonalán. Hasonlítsuk össze a mezőgazdasági terület hektárakénti állománysűrűséget. Kiderül, hogy a libádi szövetkezetben az 1957-es és 1958-as esztendőkben hanyatlott a szarvasmarhatenyésztés színvonala. Ennek az a magyarázata, hogy a közösen istállózott és a vásárolt állatok között súlyos betegség, a fertőző elvetélés (Bang-betegség) ütötte föl a fejét, s a baj felszámolása végett 1958. tavaszán a szövetkezetnek az egész állományt ki kellett cserélnie. Most már az következett, hogy a szövetkezet mielőbb pótolja a hiányzó állatokat, s ne maradjon szarvasmarhaállomány nélkül. A libádiak az 1957-ről megmaradt siló- és egyéb takarmányokat a tagság által behozott további készletekkel egészítették ki, s megkezdhették az egészséges növendékállatok és vemhes üszők felvásárlását, főként azokból a községekből, ahol túlnyomórészt még az egyéni gazdálkodók voltak túlsúlyban. Az állatvásárlás sikeres lebonyolításához nemcsak hitelt vettek igénybe, hanem jelentős mértékben kimerítették az oszthatatlan alap eszközeit, s erre a célra használták föl a kiselejtezésre kapott 94 000 koronás állami segítséget is. A válságot tehát átvészelték, s a felvásárolt állatok minősége is biztosítékot nyújtott arra, hogy a fejlődés töretlenül haladhat tovább. Ezt a táblázat adatai is igazolják, hiszen 1959-ben a tehénállomány, de általában a szarvasmarha állománya is, lényegesen nagyobb volt, mint a baj kezdetekor. Sőt a tejelékenység is magasabb színvonalat Pedig eleinte a libádiak is rögös úton Indultak el; nem volt könnyű a munkája annak a néhány zsellérnek és törpebirtokosnak, aki 1950-ben lerakta a szövetkezet alapjait. De tíz esztendő sem telt el. Libád szövetkezeti község lett, s az 1959-es zárszámadás az utolsó tamás - kodókat is meggyőzheti, hogy a nagyüzemi gazdálkodás, a közösen végzett munka egyformán meghozza a sikert mind a szövetkezet, mind az egyén számára. Figyeljük csak meg a legutóbbi négy esztendő legfontosabb termelési mutatóinak alakulását; ért el. mint a járási átlag. Az elemzés érdekessége egyébként, hogy a szövetkezet gazdaságilag éppen abban az esztendőben erősödött nagyot, amikor a tej értékesítéséből tényleg csak az utolsó hónapokban gyarapodott valamelyest a szövetkezet pénztára. Ezzel összefüggésben elárulhatjuk: a gazdasági helyzet jobbrafordulását a szövetkezet annak köszönheti, hogy bölcs előrelátással számított a szarvasmarhatenyésztésből származó termékek kiesésére, s inkább a sertéstenyészet jövedelmezőségét fokozta, ugyanakkor azonban a cukorrépa vetésterületét is lényegesen kiszélesítette. A bevételi források további elemzése azt mutatja, hogy a libádi dolgozók a belterjesség és a takarmánytermesztés figyelembevételével igyekeznek egyensúlyban tartani a növénytermesztési mérleget. Többi között rátértek az aprómagvak termesztésére, s előirányozták a vetőmagvak termesztését. A kezdeti sikerek már itt is mutatkoznak, hiszen a búza magtermesztési parcellája 29,2 mázsát adott hektárátlagban, a 13 hektáron termesztett repce pedig 20,5 mázás átlagos csúcshozammal segítette elő a költségvetés bevételi rovatának gazdagodását. Jól fizetett a 42 ha-on termesztett cukorrépa, hiszen a 405 mázsás átlaghozam igazán nem megvetendő, s a 460 000 koronás jövedelem is mindenképpen szépnek mondható. A dolgozók anyagi érdekeltségét a vezetőség biztosította, s kétségtelenül ez is nagyot lendített a tagság szorgalmán. A terv túlteljesítéséért kifizetett prémiumból Václav János kapta a legtöbbet, aki 150 mázsával termesztett többet a tervezettnél, s ezért 1017 korona külön jutalom illette meg. S ha már az 1959-es esztendő anyagi mérlegénél tartunk, említsük meg, hogy a dolgozók az előlegként már fölvett 11 koronán kívül még 13 koronát kaptak munkaegységenként. Az oszthatatlan alapba a jövedelemből 13 % jutott, s ebből az összegből vásárolhatta meg a szövetkezet a gépállomás gépeit. A tagol! joggal elégedettek, hiszen a zárszámadás alapján ölveczky András 21 000 koronát, ifj. Czakó János sertésgondozó 13 000 koronát kapott az év közben már fölvett előlegeken kívül, s igen sok tag év végi részesedése magasabb 10 000 koronánál. A jó munka tehát szép eredménnyel járt, a libádiak nem szűkölködnek anyagiakban. s így érthető, hogy családi házakat építenek, tatarozzák és korszerűsítik az otthonaikat, stb. így lesz a falu képe egyre vonzóbb, így lesz a benne élő emberek élete egyre kultúráltabb. őrvendetesebb. De mondjuk el a libádiakról még azt is, hogy az üzemi takarékosság vonalán is követendő példát mutatnak. Tavaly elhatározták, hogy minden tag naponta egy koronát tartalékol keresetéből, most pedig a takarékosságot tovább fokozzák, amennyiben havonta 50 koronát tesz félre mindenki A libádi szövetkezeti dolgozók mindig ismertek voltak szorgalmukról. Ezt bizonyítja, hogy már 1953 — 54-ben versenyzászlóval tüntették ki őket, mert a mezőgazdasági munkákat idejében végrehajtották. Azóta az erkölcsi sikereket mindinkább alátámasztják a nagyobb bevételek is. Lengyel Imre elnök vezetésével biztató távlatok tárulnak a dolgozók elé. A szövetkezet most már saját gépekkel dolgozik, amin szintén a termelési költségek csökkentését segíti elő. Ám ne felejtsék el a libádiak. hogy a múltban elért jövedelmek és termelési költségek aránya, amelyet a táblázatban tüntettünk föl, még annak az időszaknak a fokmérője, amikor az árutermelés — a beadási kötelezettségek teljesítése után — aránytalanul fokozta a szövetkezet tiszta jövedelmét. Most viszont, az egységes begyűjtési árak rendszere mellett, a termékek előállítására fordított tényleges költségek szabják meg a termelés hatékonyságát, s ezt a tényt tervkészítéskor és a terv teljesítésének gyakori ellenőrzése alkalmával behatóbban kell értékelniük. Gábris József Ciángázból nagyhatású gyomirtószer Magyarországon a Nehézvegyipari Kutatóintézet veszprémi laboratóriumában nagy hatású gyomirtószert állítottak elő. A több mint egy évig tartó kísérleteket dr. Káskai Béla irányította. Az új növényvédelmi anyagot ciángáz feldolgozásával és több tucat vegyszer összehozásával készítették. A mérnökök megállapítása szerint a szemcsés szerkezetű készítmény mindenekelőtt a szőlők és gyümölcsösök gyomtalanítására alkalmas. Amikor a vegyszer a talajra jut, a csapadékkal együtt a földbe szivárog, ahol oldott ásványokkal egyesül, majd fölszívódik a növények gyökerébe, amelyek anyagcseréjét megbénítja. A friss gyomokat pár nap alatt, az évelő kártékony növényeket egy-két év alatt semmisíti meg. Holdanként 4 kg, (hektáronként 8 kg) vegyszer elegendő, hogy hatására minden gyom elszáradjon. „Aranyhal“ Egy singapúri halász szerencsés fogást csinált. A hálójába akadt hal gyomrában 7 aranygyűrűt, 4 karperecét, 5 fülbevalót és egy órát talált. 1 iHfitffAZdMfUf 67 I960, március 2. Termelési mutató 1956 1957 1958 1959 Nyers jövedelem ha-onként (Kés) . . 2300,— 3100,- 4180,— 5240.— Termelési költség ha-onként (Kés) . . 755.— 880,— 1270,— 1460.— Termelési költség a jövedelem 100 koronájaként (Kcs) .... 33.— 28,- 30.— 27,— A szarvasmarha állománysürűsége a mezőgazdasági talajterület 100 hektáraként (db) ..... 25 47 37 56 Tehénállomány 100 ha-onként (db) . . 13.7 9 6.3 17.1 Évi tejelékenységi átlag (lit.) . . . 1286 1706 1990 2250 Egy dolgozóra eső pénzjövedelem átlagban (Kés)..................................... 4480,- 4846,- 5602,- 8530.Juttatás az oszthatatlan alapba ha-onként (Kés)..................................... 98,— 349,— 501,— 698,—
