Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-06-29 / 52. szám

Az állat és a szeretet A múlt hónapok az EFSZ-ek évzáró taggyűléseinek jegyében zajlottak le. A tagok szép számban jelentek meg, mert kíváncsiak voltak az újonnan meg­választott vezetőség programjára és az egész évi munkájukról szóló beszámoló­ra. A vezetőségben az elnök után a zoo­­technikusnak van a legfőbb szerepe. Ezért fontos, hogy ezen a helyen olyan ember álljon, aki szaktudása mellett szereti az állatokat. Csak az ilyen zoo­­technikus követelheti meg az állatgon­dozóktól a jó munkát, az állatok iránti szeretetet. Az embernek az állat iránti viszonya különböző. Van állatgondozó, aki sze­reti, megérti az állatot, szinte beszélni tud vele. Örülni tud az elért eredmény­nek, a gyors súlygyarapodásnak. Élve­zettel nézi a malacok jókedvű, fürge já­tékát, ártatlan marakodását, a tyúkok szelídségét, bőséges tojáshozamát a fé­szekben, a kakasok féltékeny udvarlá­sát, elkeseredett küzdelmét. Az állatvilág érdekes életére csak az az állatgondozó döbben rá, aki az álla­tokat szereti, megérti és a szeretet nyel­vén tud velük beszélni. Az állatok ezt a szeretetet nagyon meghálálják. Az állatok iránti szeretet nélkül jó bánás­mód el sem képzelhető. Nagyon sok szakember ír és beszél az állattenyésztésről, de az állatoknak az emberhez való érzelmi viszonyáról még keveset olvastunk, pedig hasznos dolog lenne, ha minél több ember tudná, hogy az ember és állat között nemcsak fizikai, de érzelmi kapcsolat is létezik, és éppen ez a vonzódás az állatokhoz teszi lehe­tővé sok kiváló gondozó jó eredményét. Ez kivételes adottsága az embernek, éppen úgy, mint zenésznek a jó hallás, szobrásznak az alkotóképesség, politi­kusnak az előrelátás. Mi ezt az adottsá­got tehetségnek nevezzük. Bizony tehet­ség az, ha valaki az állatok beszédét, kívánságát, panaszát, örömét felfogja, megérti. Az állatnak is van esze, értelme és emlékezőképessége. Az ember és az állatagyveleje között különbség csak súlyban és az agytekervények mélységé­ben mutatkozik meg. Az emberek agyve­leje nagyobb, súlyosabb, agytekervényei pedig mélyebbek az állaténál. De fejlő­déstani, szövettani, élettani különbség a két agyvelö kijött csak kevésnek mondható. Az állatok is tudnak értelmesen nézni, kérni, félni, haragudni, aggódni, figyelni, a veszélyre jelt adni. Az állatnak is van többé-kevésbé kifejező arcjátéka, ahogy szokták mondani, mimikája. Mennyire eltorzul az arca egy kutyának, ha társát megtámadni készül. Vagy milyen gorom­bán tud nézni a macska a felé közeledő kutyára. Az állatok érzelmeiket hang, mozdulatok által ki tudják fejezni. Az állat megérzi a feléje közeledő ember szándékát. Tudja, hogy szeretettel vagy más szándékkal közeledik-e felé az ember. Egy élénk mozdulattal párosult indulatos kurjantásra például a tízlite­res fejőstehén a csendes istállóban meg­ijed, és ha ez az indulatos hang fejés közben hangzik el, ösztönideg hatásra a tőgy csecsbimbóinak záróizma görcsösen összehúzódik. Ennek következtében a tehén egy-két liter tejjel kevesebbet ad. Az állatok maguk sajátságos nyelvén beszélni is tudnak. A tyúk például vál­tozatos hangon tud beszélni kiscsirkéi­vel. A tojás lerakása előtt aggodalmas, gondterhes hangon beszél önmagával: hová is tojhatna le a tojást, ahol meleg is van, a fészek puha, és nem látják meg. No és a tojás elég hosszadalmas kitolása bizony nemcsak fájdalommal, de életve­széllyel is jár, ha az túlnagy és benne reked. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a meg nem tojt tojás a hasfalon ejtett metszéssel életveszély nélkül el­távolítható. Az állat is elvárja a szeretetet. Ha az állatgondozó megérti és megadja azt, amit az állat teste és érzelme kíván, azért nagyon hálás tud lenni. Szép, ér­tékes külemével és magas termelékeny­ségével nemcsak a szövetkezet, de a gondozó anyagi jólétét is emeli. Példa erre a lestini EFSZ sertésgondozója, akinek háromszobás központi fűtéses lakása van már, és tavaly saját autóján látogatott meg. Dr. Izsót Zoltán, körállatorvos (Rimaszécs) Előrehaladottan vemhes tehenek etetése A tehenek etetése előrehaladottan vemhes időszakukban nagyobb gondos­ságot igényel. Ilyenkor nem elegendő csak a létfenntartásra szükséges takar­mányadagot megadni, mivel a tehén szervezetének már elő kell készülnie a borjazás utáni időszakra is. Ezenkívül a tehén szervezetének meg kell pihennie és erőt kell gyűjtenie. A borjazás után a bőtejelő tehén nem képes annyi takarmányt felvenni, ameny­­nyivel pótolni tudná a tej által leadott és szervezetéből elvont tápanyagokat. A legfontosabb tápanyagok: a fehérjék, mész és foszfor. A fejletlen, életképte­len borjak oka is legtöbbször a mész­­hiány. A hiányzó meszet leginkább mész­tartalmú takarmányokkal pótoljuk, vagy ennek hiányában az abraktakarmányba meszet keverünk. A tehenek fejését borjazásuk előtt 2 hónappal beszüntetjük (a tehenet szá­razra állítjuk). Magas tejhozamú tehe­neknél ezt egy fél hónappal korábban tesszük. Elapasztás előtt ha csak 2 — 3 liter tejet ad, a fejést egyszerűen el­hagyjuk. Ellenkező esetben szűkítjük a takarmányadagot, mégpedig úgy, hogy mellőzzük a nedvdús takarmányokat, például silót, répát, burgonyát és ezen­kívül abraktakarmányokat nem adunk. Külön figyelmet kell szentelni a bor­jazás előtti időszakra, abból a szempont­ból is, hogy kellő legyen a tehenek test­mozgása friss, szabad levegőn (kifutó­ban). A mozgás élénkíti a vérkeringést, az izmok, csontok rugalmasságát, ezek pedig elsődleges feltételei a zavarmen­tes, könnyű ellésnek. A legjobb minőségű takarmányokat is ebben az időszakban etetjük. Pillangós­­virágú növények szénájából 10 — 15 kg-ot, kapásnövényekből, répából, burgonyából és silóból 8 — 10 kg-ot adunk naponta. A legújabb tapasztalatok szerint jó mi­nőségű silót lehet etetni az egész idő­szakban, minden káros következmény nélkül. Az egész napi takarmánynak any­­nyi zabegységet kell tartalmaznia, mint a legnagyobb tejtermelés idején. Közvetlen az ellés előtt 1 — 2 nappal csökkenteni kell a takarmányadag meny­­nyiséget, mégpedig azért, hogy a meg­feszült gyomor ne nehezítse a légzést és a szív működését. A tehenet 5—7 nappal ellés előtt át­helyezzük az ellető istállóba, vagy ha ez nincs, az istálló külön részébe, amelyet száraz szalmával bealmozunk. A tehén itt tartózkodik elléskor is. A takarmány­adagból az abraktakarmányok és a lédus takarmányok kivonása azért fontos, hogy ezekben a napokban ne legyen túl nagy a tejképződés. Ellenkező esetben tőgy­gyulladás fordulhat elő. Ellés előtt két­­három nappal ajánlatos a takarmány­adagba gyönge hashajtó hatású takar­mányt adnunk, például lenmag lisztet. Ellés után fél órával megitatjuk a tehe­net 25 — 30 fokos vízzel és 2—3 óra múl­va jó minőségű tiszta szénát adunk neki. Ezután fokozatosan emeljük a takar­mányadagokat a tejhozam mennyisége szerint. Smajda József, mezőgazdasági mérnök (Torna) EZ IS AGROTECHNIKA? Szél fúja, eső marja az ősszel kihor­dott, kupacokba rakott trágyát a hont­­füzesgyarmati EFSZ földjein. A jelek azt mutatják, tavasszal trágya helyett csak szalmát szántanak alá. A tápanyagot már megemésztette a természet. Ilyen agro­technikával üres marad a pénztárca és az ötéves terv is csak terv marad. 69 I960, március 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom