Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-22 / 50. szám
Vizsgálatok az akác nektárterme léséről A fehér akác Jelentős mézelő növény, bőséges nektárja legtöbb helyen a méztermelés alapját képezi. Mézelési értékéről, a virágok nektártermelésének körülményeiről mégis keveset tudunk. Ezért olyan gyakori az az eset, hogy az egyik vándortelep jó eredményt ér el, a másik viszont legtöbbször csak a méheknek szükséges eleséget nyújtja. Jó lenne ismernünk akácerdőinket nektárképződés szempontjából Is. mert nemcsak az időjárás, hanem a talaj minősége, fekvése és egyéb körülmények is befolyásolják a méztermést. Külföldi kísérletek alapján a következő adatokat közöljük: Az akác nektárjának cukorértéke (az egy virágban 24 óra alatt termelt cukor milligrammja) Németországban Coetze (1930) szerint 1,2 mg, Beutler és Schöntag (1940) szerint 1 mg, a cukor százaléka 55. Romániában Augustin és Illés (1958) 100 virágban egy nap alatt 370 mg cukrot mért. Ez 0,419 % cukorértéket jelent. (Módszerük nem egyezik a mai szokásos módszerrel, például a nektárt vízzel áztatják ki a virágokból.) Farkas Árpád (1939) azt találta, hogy Kolozsvárt egy virág kezdettől fogva összesen 32 mg nektárt választ ki. A napi nektármennyiség 5,4 —6,9 mg között ingadozik. Ezzel szemben a szovjet mérések alapján (Sandoleac cikkéből) a nektár súlya Bahz szerint Baden északi részébe sok krajnai mehet vittek be; 1948-ban a méheseknek 41 %-ban, 1959-ben már 64 %-ban volt krajnai méh. Legtöbbször csak egy vagy néhány anyát vettek a méhészek külföldről, azt igyekeztek elszaporftani. Kezdetben feltűnően jó eredményt értek el az idegen méhhel, később azonban a folytonos és npm eléggé irányított kereszteződés és hozzá nem értő tenyésztés miatt a termés romlott. így 1948-ban a krajnai méhesekben 52 %-kal nagyobb átlagos méztermést értek el, mint amennyi a hazai méhek termelése volt, viszont 1959-ben — szinte 300 méhes összehasonlítása szerint — ott, ahol krajnai vagy azzal keresztezett méhcsaládot tartottak, a közepes méztermés 4,7 — 11,2 %-kal kevesebb volt a hazai fajta közepes termésénél. Az irány tehát megfordult. Feltűnő, hogy a legkiválóbb krajnai családok átlaga mégis 35 %-kal több volt a legkiválóbb hazai méhekénél. Ogy CUdel szerint a külső levegő nedvessége legtöbbször bejut a mézes edénybe. A szokásos benyomás födelű bödönben a külső és a méz fölötti levegőréteg páratartalma azonnal, a csavaros bádogfedelü és impregnált keménypapír -betétes üvegben egy perc alatt kicserélődik. A gumigyűrűs bádogfedél jól véd a nedvesség ellen, ha a gyűrű puha, a levegő páratartalma pedig 70 ,%-osnál kisebb. Nedvesebb levegőjű 1,39 mg, a cukortartalom 40 %. Az Amerikai Egyesült Államokban Barth (1954) az akác virágaiban 44,6 % cukrot talált, Shavrék (1954) pedig 36,2 — 49,6 %, közepesen 46,3 % cukrot állapítottak meg. A különbséget az magyarázza, hogy a talaj és az éghajlati tényezők (fény, hőmérséklet, csapadék, szél, a levegő páratartalma) hatására a nektárki választás és a cukorérték változik. Több kutató megállapította, hogy az akác a jó mézeiéshez meleg éghajlatot és sok fényt igényel, déli fekvésben és ritka állományban 50 — 70 %-os páratartalmat kíván. Megmérték a kaptárak súlyváltozását kétféle talajon, 12 éven át. Homokra telepített akácon átlagban 18 — 90 kg-os, kötött talajokon csak 3 — 28 kg-os súlygyarapodást értek el. Nyárády (1958) utalása szerint az eredeti forrás és a kísérlet körülményei ismeretlenek, például hány család milyen kaptárban volt a két helyen, és mekkorák voltak az erdők. A nektárkiválasztás napos és borult, valamint száraz és esős időben is változik. KiAiev szerint a nektár cukortartalma derült, meleg időben 50 — 60 %-ra is felemelkedhet, viszont borult, esős időben nem haladja meg a 30 — 35 %-ot. Az akác nektártermelése virágzása folyamán különböző. Sanduleac (1958) látszik tehát, hogy akik értettek a tenyésztéshez, kezükben tartották a bevitt idegen méhek sorsát, azok megőrizték a krajnai méh kiváló tulajdonságait. A méhészek többsége ellenben sem az anyanevelésben, sem a tenyésztésben nem volt elég járatos ahhoz, hogy az idegen méh jóságát megtartsa. Jellemző, hogy a méhesek 64 %-ban volt ugyan krajnai vér, de csak 16 %-a vette igénybe a pároztatő állomásokat. A szerző fontosnak tartja, hogy az anyanevelés egyszerű módját elterjesszék, csak a legkiválóbb törzsekből neveltessenek 8nyát és ne hanyagolják el a herenevelést. Az is eredményes lenne, ha több évben egymás után Ismételten ugyanattól a kiváló anyától származó új anyákkal látnák el családjaikat. így az anyák kezdetben másféle herékkel találkoznának, de később a szűznemzéssel létrejött eredeti fajta heréi érvényesülnének a tenyésztésben. raktárban a hőmérséklet szabályozása segíthet; 90 % alatti páratartalmú levegőn nyugodtan lehet a folyékony mézet ilyen edényben tartani 15 foknál, a kristályost pedig 20 foknál nem nagyobb melegben. A raktár levegőjének átmeneti nedvessége nem árt a méznek, ha a nedvesség újra 60 %-ra sülylyed. A kedvezőtlen nedvességű levegő csak hetek alatt árt a bezárt edényben levő méznek. közöl erről adatokat, valószínűleg szovjet forrásból. Virágzása kezdetén egy virág 24 őrá alatt 0.91 mg, 38% cukortartalmú, a virágzása derekán 1,04 mg 40 % cukortartalmú, a végén pedig 0,91 mg 36 % cukortartalmú nektárt választ ki. A virág nektárfejiesztése a nap folyamán változik. A Szovjetunióban 7 — 9 óra között 1,26 mg 40 %-os, 12 — 14 őrá között 1.24 mg 39 %-os, 17 — 19 óra között 1,12 mg 44 %-os nektárt találtak. Délelőtt képződik a legtöbb nektár, estefelé a legkevesebb, viszont a cukortartalom az esti órákban több, mint reggel. E néhány külföldi adatból tatható, hogy a nektár mennyisége és minősége miiyen feltűnően módosul a körülmények hatására. Tapasztolatok a mesterséges mézzel A Német Demokratikus Köztársaságban Hartmann kísérlete szerint a mesterséges mézzel betelelt családok korán nyugtalankodni kezdtek. A méhek vastagbelének tartalma átlagosan 37.74 milligrammra nő, ugyanakkor a mézen telelő családokban csak 19 milligramm volt. Nem csoda, ha a mesterséges mézen élő családok már a tisztuló kirepülés előtt a száliődeszkán ürftkeztek, és a tél második felében mind elpusztultak. A nyáron kalitkában tartott méhek már átlagosan 6,3 nap múlva pusztultak el, a mézen élők csak 8,8 nap múlva. A német mesterséges méz úgy készül. hogy a kellően sűrített répacukorszörpöt egy kevés hígított sósavval 80 fokon tartják körülbelül egy óráig. A répacukor ezalatt szőlőcukorrá és gyümölcscukorrá alakul. A sósav hatását /látriumsóval félbeszakítják. A szörpöt ízesítik és festik. A nádcukor savval történő átalakulásakor mesterséges méz- re jellemző, oximetilfurfurol képződik. A méhek gyűjtő hajlama A Szovjetunióban Bozine grűziai, kubáni, olasz és helyi (Moszkvától délkeletre körülbelül 200 km-re élő) méhek munkájának többévi összehasonlításával úgy találta, hogy a délvidéki méhek korábban indulnak munkába és később pihennek el, mint az északiak. Legszorgalmasabb virágporgyűjtők a helyi méhek. A legtöbb vöröshere-virágport az olasz és a helyi méhek gyűjtötték. Ez is bizonyítja, hogy a vörösherét virágporért a rövid szipókás méhek is látogatják. Három év átlagában legtöbb mézet a grúziai méhek gyűjtöttek, utánuk az olaszok következnek. Ezek a méhek ugyanis hosszabb szipókájukkal a vöröshere virágját jobban ki tudták aknázni. 199 I960, június 22. Az idegen méhfajta sorsa A nedves levegő bejutása a mézes edénybe
