Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-17 / 5. szám
Kis állampolgárok Bélyen Bélyen a helyi nemzeti bizottság dalműnk kicsi polgárai előtt. Utána polgári ügyekkel foglalkozó albizott- Szabó elvtars, a HNB elnöke, Pappné sága példás munkát végez. Külön anyakönyvvezetőnő, Biacskó Jánosné, dicséretet érdemel Perhács Pálné, aki Czető Józsefné, Czető Béláné és Pertörődik azzal, hogy a névadó ünnepé- hács Gézáné, az albizottság többi A négy anya az újszülöttekkel. A háttérben az albizottság három tagja: Czető Józsefné, Biacskó Jánosné és Czető Béláné lyeket a lehető legnagyobb gondossággal tartsák meg. Az új év második napján szintén névadó ünnepély volt. Perhács Pálné köszöntötte az apró csecsemőket a helyi nemzeti bizottság fogadótermében. Beszélt arról, hogy milyen szép, biztató jövő áll társatagja üdvözölte a szülőket és a csecsemőket. Ez volt az első, ünnepélyes újszülöttavatás Bélyen. Most már minden hónapban hasonló ünnepségeken köszöntjük hazánk új polgárait. Tóth István (Bély) Egyesülnek az EFSZ-ek Járásunkban az újfalusi és dunasápi község vezetői összeültek megvitatni az egyesülés problémáit. Ehhez megvolt minden előfeltétel, hiszen a két község már majdnem összeépült. Bár mindkét község EFSZ-e a legjobbak közé tartozik és elérik a munkaegység tervezett értékét, az egyesülés nagyobb termelékenységet eredményez majd. A szomszédos Magyarbél és Németbél sem akar elmaradni. A lakosok eddig is Magyarbélre jártak bevásárolni és a tanulók is ide jártak iskolába. Csak két helyi nemzeti bizottságuk és EFSZ-ük volt. A dolgozók legtöbb esetben csak üres irodára találtak, mert a HNB-nek nem volt állandó dolgozója. A szövetkezeteknél is hasonló volt a helyzet. A németbéli EFSZ például csak 140 hektár földön gazdálkodott, de éppúgy volt könyvelője, mint egy 500 — 600 hektáros szövetkezetnek. Tehát a két EFSZ egyesítésénél már az is előny, hogy kevesebb adminisztratív dolgozó lesz. Most — miután az egyesülés útjára léptek — közös termelési tervet dolgoznak ki. A németbéliek ugyan külön termelőcsoportot akarnak alkotni, hogy versenyezhessenek a magasabb hektárhozamokért. Reméljük, hogy mind a két egyesülés hozzájárul ahhoz, hogy az EFSZ-ek jobb kádereket, szakembereket kapjanak és a termelés lényegesen emelkedjék. Csandal István (Szene) Elektronikus tüdő Ma már sikerrel alkalmazzák az elektronikus tüdőt. Hétévi kísérletezés után két angol orvos: Welch és Rockford, valamint M. Dereh Winks technikus valósította meg az elektronikus tüdőt, amelynek súlya 25 kg és 20 óráig működik. A londoni klinikán már 3000 esetben próbálták ki. Jövő évben hozzákezdenek a sorozatgyártáshoz. A rák gyógyítása Moszkvában a gyógyászati kísérleti intézetben az eddigi kísérletek alkalmával már nagyszerűen bevált szerkezetet készítettek. Röntgenágyúnak nevezik ezt az új szerkezetet, nemcsak azért, mert szinte ágyútüzet zúdít az emberiség egyik legnagyobb ellenségére, a rákra, hanem formája miatt is. Olyan ez a különleges röntgenkészülék, mintha valóban ágyú lenne. Csak éppen nem a lövedéket tolják be hátul, hanem a beteget. Az új rákellenes „tüzérségi fegyver“ a szervezet mélyén megbúvó rosszindulatú daganatokat is gyógyítja, anélkül, hogy az egészséges szövetekben kárt okozna. Két eke = egy gépfegyver A világ fiatal lakosainak egyharmada rosszul táplálkozik, ugyanakkor a világ nagy megművelhető földterülete parlagon hever vagy erdők borítják. A 350 000 000 parasztcsalád közül 250 000 000 még mindig kapával vagy sarlóval dolgozik az eke, a kasza és a mezőgazdasági gép helyett. Egy eke körülbelül a felébe kerül a modern gépfegyvernek. Napsugárzás felhasználása fűtésre Floridában már több mint 50 000 olyan vízhevítőberendezés van üzemben, amely a napsugárzás hőenergiáját hasznosítja. Ennek segítségével a lakóházak fűtéséhez szükséges energiamennyiség is biztosítható. A hőenergia tárolásának egyik módja az, amikor a nap összegyűjtött melegével glaubersót hevítenek fel. Ez 40 — 50 fok között megolvad, s hőmérsékletét kihűlés közben a kristályosodás egész folyamatában, megtartja. Egy másik hőtárolási eljárás során a sugárgyűjtö által hevített levegőt kőzúzalékkal töltött föld alatti zárt aknába sajtolják. A felmelegített kövek hőmérsékletüket jó ideig megtartják s az áramló friss levegőt folyamatosan felmelegítik. Egy orvos véleménye Dr. Ferón, a kelet-afrikai St. Antoine-i leprakórház igazgatója írja: „Egy leprás beteg kezelésének költsége a kezdeti stádiumtól egészen a gyógyulásig alig 50 nyugat-német márka, azaz 11 dollár 50 cent. Ha kezünkben lenne az a pénz, amely egy repülőerőd építéséhez szükséges, megmenthetnénk országunk 900 000 leprás betegét, akik elevenen rothadnak meg. Üj módon gazdálkodnak Még ma sem tudom pontosan, hogyan is alakult meg a Dolná Súca-i szövetkezet. Beszélnek mindenfélét, de azt hiszem, ebben a féltékenység is szerepet játszik. Valahogy úgy történhetett a dolog, hogy a Horná Suca-iak csodálkoztak a Dolná Súcaiakon, és megfordítva. Az egyik falu azt csodálta, hogy a másikban már megalakult a szövetkezet, a másikban pedig azon álmélkodtak, hogy a szomszédok még, mindig nem tértek rá a közös útra. A Horná Súca-i földművesek a környéken híresek szorgalmukról, így azután, amikor elterjedt a hír, hogy megalakították a szövetkezetei, örült nemcsak a szomszéd falu, de még a távolabbi környék is. 1959. október 21-én zajlott -le az alakuló ülés, amikor 116 földműves döntött a közös gazdálkodás mellett. A község határa elég nagy, a szomszédos telepekkel együtt körülbelül 2600 hektár. Ma már 128-an vannak, és holnap? Mindennap új és új tagok jelentkeznek, hogy gyarapítsák a szövetkezeti családot és győzelemre vigyék a közös gazdálkodás gondolatát. Hogyan is kezdték? Még az alakuló gyűlés előtt a helyi nemzeti bizottság és a gépállomás segítségével felszántották az egész szántóterületet, műtrágyát szórtak ki és elvetettek minden őszi veteményt. Méghozzá időben. A szövetkezet elnöke, Ján G a g o elvtárs ma már 65 éves; tapasztalt jő gazda, de nem marad el mögötte Jozef Biras alelnök és Stefan 2 ú r i agronómus sem. Éppen együtt találtam őket. Nagy munkában voltak. Az 1960. évi tervet készítették elő és bele voltak merülve a számolásba. Arra a kérdésre, hogy miképpen biztosították a termelést és mik a legközelebbi terveik, így válaszoltak: — Amint már tudja, előkészítettük az egész talajt, ahogyan az szükséges. A tavaszi vetőmag is készen van, és most a beruházási építkezésekbe fogtunk. Az élő leltár összpontosítása nélkül nem lehet gazdálkodni. Most egy tehénistállót építünk és nemsokára megkezdjük egy nagy hizlaló, egy fiaztató, három tehénistálló, egy tyúkól, egy borjúistálló és egy nyitott istálló építését a növendékmarha számára. Továbbá raktárakat építünk és egy 50 vagon befogadóképességű magtárt. Ugyanis mi az állattenyésztést választottuk fő termelési ágnak. Tejet, sertéshúst akarunk termelni, fiatal marhát és baromfit nevelünk, be akarjuk vezetni a kacsák gyorshizlalását és a juhtenyésztést. De termelünk gabonát, burgonyát, takarmányrépát, silókukoricát is és emellett foglalkozunk gyümölcstermeléssel és méhészettel. — Már meg is állapítottuk 1960-ra a termelési mutatókat. így például átlagban 8 liter tejet akarunk fejni minden tehéntől és 140 tojást tervezünk tyúkonként. A sertéstenyésztésben már kezdettől bevezetjük az önetetéses takarmányozást. A gyümölcstermeléssel is komolyan foglalkozunk. Száz hektár megfelelő talajt ültetünk be gyümölcsfákkal. — A tervek igazán szépek. Ha rövid időn belül a többi földművest is megnyerjük a közös gazdálkodásnak, ez nagy gazdasági sikert jelent majd Közös tervezés, jó terv, sikeres gazdálkodás a községnek. Ugyanis még nemrégen naponta 600 liter tejet vásárolt a falusi lakosság. Ennek pénzbeli értéke 1135 korona. Ha falunk szövetkezeti községgé válik, 1800 szarvasmarhánk lesz, ebből 860 tehén. így 8 literes átlaghozam esetén 6880 liter tejet fogunk eladni. Ez 11300 korona értéket képvisel. Még egy példa: 1958- ban 300 000 tojást adott be a község. Ezért 146 000 koronát kapott. Ha meglesz a tervezett 6750 tojőstyúkunk, évente 945 000 tojást adunk be 460 000 korona értékben. Ezekből a példákból is látható, hogy az egyéni gazdálkodást nem is lehet hasonlítani a közös nagyüzemi termeléshez. Ezek után ki mer ebben kételkedni? Jozef Sluka OROSZKAI MÉRLEG Ilyenkor, az év elején a szövetkezet irodájában szorgos munka folyik. Az 1960-as termelési tervet készítik, no meg a közelgő zárszámadásra készülődnek. így van ez Oroszkán is. A szövetkezet könyvelője előtt papírcsomó. Kgze fürgén jár a számológép billentyűjén. S bár sürgős is a munkája, egy kis időre abbahagyja, hogy elbeszélgessünk az elmúlt évben elért eredményeikről. — Amíg az elmúlt télre csak 20 vagon silót készítettünk, úgy az idei télre már 140 vagonnal. Ezenkívül 80 vagon herénk is van — mondja mosolyogva a szövetkezet könyvelője. — Hogyan teljesítették a beadási tervet? — A sertéshúsét 150 %-ra, a mar-hahúsét 160 %-ra, a tojásét 130 %-ra a tejét pedig 120 %-ra teljesítettük. — Milyen lesz az idei zárszámadás? • — A tervezett pénzösszeget nem tudjuk zárszámadáskor kifizetni. Ugyanis terven kívül egy tyúkfarmot építettünk. Ezenfelül növeljük az oszthatatlan és a jóléti alapot is. így az előlegen kívül az évzáró gyűlésen körülbelül 5 koronát fizetünk még. Az oroszkai szövetkezet is a zárszámadásra készül. Nem lesz meg a munkaegység tervezett értéke, ami részben a saját hibájuk. De az alapok feltöltésére és a tyúkfarmra is nagy a szükség. Hegedűs Ferenc, Oroszka ¥ * * • A lengyel írók X. kongresszusa • befejezte munkáját. j • Moszkvában aláírták a Szovjet• unió és a Román Népköztársaság közötti kulturális és tudományos együttműködés 1960. évi tervét. Jaroszlav Csizs munkamódszerei A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának decemberi ülésén ismertük meg közelebbről Jaroszlav Szemenovics Csizst, amikor a szónoki emelvényre lépett. Beszélt a munkájáról és az életéről. Eleinte bányában dolgozott, majd a Ívovi területen fekvő Sevcsenkokolhozban vállalt munkát, ahol 1957 óta az állattenyésztési farmot vezeti. Érdeklődéssel tanulmányozta a szakirodalmat, s főleg az élenjáró sertéstenyésztők tapasztalatai kötötték le figyelmét. Egyre inkább megérlelődött benne az a meggyőződés, hogy a sertéstenyésztésben változtatni kell a kisüzemi termelési módszereken. Elhatározta, hogy maga jár elől jó példával, s megmutatja: egy dolgozó 40 — 50 sertésnél sokkal többet gondozhat, ha változtat a termelési technológián. Mindenekelőtt a nyitott istállózást rendszeresítette, aminek jóvoltából ugyanolyan istállótérségben ötszörte több sertés fért el, mint előzőleg. Alig egy esztendővel később J. Sz. Jól fontoljuk meg (Folytatás az 1. oldalról) s köztük elsősorban az oszthatatlan alapról. Ha például Szepesszombatban megkérdezik miben rejlik titka annak, hogy már 1954 óta évről évre minden munkaegységre 25 koronát fizetnek, a szövetkezeti tagok minden tétovázás nélkül felelik: az alapokban. Voltak olyan évek, amikor egy munkaegységre 25 koronánál többet is fizethettek talna. Ők azonban azt mondták, helyesebb a jövőre gondolni és az alapokat megerősíteni. A múlt évben például az oszthatatlan alapot bevételeik 17 %-ával töltötték fel. Az oszthatatlan alapról ez évben sem feledkeztek meg. Ebben példájukat minden EFSZ követhetné! Az idei zárszámadásoknál azonban már egyetlen szövetkezetnek sem szabadna megfeledkeznie a tartalékalapról. Nemcsak azért, mert minden józan ember ismeri az összes eshetőségre való felkészülés fontosságát. Ma más okból is szükséges gondolni a tartalékalapra. Egyre több szövetkezet gondol az igráml, tanyi, diószegi és más EFSZ-ek példája szerint a szilárd havi teljesítménybér bevezetésére az eddigi előlegezés helyett. Helyes irányzat ez. De ne felejtsük el, hogy nehezen vezethető be a szilárd havi jutalmazás ott, ahol a szövetkezeti alapok konganak az ürességtől és ahol nincs tartalékalap. Példát mutatnak a nagyugrőci szövetkezeti tagok, akik az 1960-as évi termelési tervben és költségvetésükben a tartalékalapba több mint 90 000 koronát irányoztak elő. Ezért fontoljuk meg jól, mire is fordítsuk a múlt év gazdálkodásának eredményeit. S nem lesz kárára senkinek, ha emlékezetékbe idézi a nép bölcs mondását: Kétszer mérj, egyszer vágj! Csizs már annyi sertést gondozott, mint régebben 10 — 15 ember, s az évenkénti és állatonkénti élősúlygyarapodás átlagát 224 mázsára emelte. Sőt mi több, tavaly még kiemelkedőbb sikereket mutatott föl. Általában az a szokás, hogy a répát, burgonyát és szemeseket főzött vagy gőzölt állapotban adják a sertéseknek. Viszont a rjazanyi terület és néhány körzet kolhozainak legjobb dolgozói bebizonyították, hogy a szénaliszttel kevert abrak, de a répa és burgonya is minden különösebb elkészítés nélkül az állatok vályúlyába adható. Ennek eredményeként a Sevcsenko-kolhozban a munkatermelékenység rohamosan emelkedett, s ez idő szerint húszszorta nagyobb, mint volt. De Jaroszlav Csizst ezek az eredmények sem elégítették ki. Fontolgatni kezdte a termékegységenkénti önköltségek további mérséklésének lehetőségeit. T_T amarosan rájött, hogy lényegesen süllyednek a takarmányozási költségek, ha az adagba több kukoricát vegyít. Sokat segítettek ebben a növénytermesztési dolgozók, akik 650 — 850 mázsa olyan kukoricát takarítottak be hektáronként, amelyet a csövek tej-viaszérettsége idején silóztak. Idén Csizs elvtárs 1000 mázsa, 1961- ben pedig éppenséggel 2500 mázsa sertéshúst akar előállítani, Most veszi igazán hasznát, hogy a traktorostanfolyamot is sikerrel elvégezte, hiszen annak az 1500 — 2000 sertésnek a gondozásához, amelyekkel az előbb említett húsmennyiséget elő akarja állítani, igazán szüksége lesz minden munkaművelet gépesítésére. Viszont a tanfolyamon alaposan elsajátította a gépesítéshez nélkülözhetetlen ismereteket. Az új munkamódszer szerint a takarmány előkészítését, szétosztását, valamint a trágya kihordását a legmesszebbmenőbben gépesítette. Bizonyos fokig gondot okoz számára, hogy az okvetlenül fontos gépeket egyelőre a gépállomások vagy a kolhozok műhelyeiben kell fölhajtania. Jó lenne tehát, ha ezeket a gépeket az állami gyáripar bocsátaná a sertéstenyésztők rendelkezésére. De a gépesítési gondok ellenére is nagyon szépek az eredmények. Amíg például Amerikában egy mázsa sertéshús előállítása 6 óra 35 percet vesz igénybe, Jaroszlav Csizsnek ehhez tavaly kereken egy órával kevesebbre volt szüksége. Idén ezt az időtartamot Csizs elvtárs 3 órára, 1961-ben pedig mindössze másfél órára akarja leszorítani. — A haladó munkamódszereket nem tekinthetjük saját kiváltságunknak, s azokat nem bocsáthatjuk áruba. A jó tapasztalatokat mindenki átveheti, hogy maga is elősegítse a szovjet nép életszínvonalának emelkedését — mondotta Csizs elvtárs. Jaroszlav Csizs szocialista viszonyát a munkához talán az jellemzi a legjobban, hogy már háromszor kérte a kolhoz vezetőségétől saját normájának megszilárdítását. Ezt a következőkkel indokolta: — Munkakörülményeim napról napra jobbak. így azután kisebb teljesítménybér-alap mellett is gyarapszik a keresetem. Ilyen álláspont a kapitalista világban elképzelhetetlen. Ilyen magatartást csak a szocialista társadalom tagja tanúsíthat, akinek az a vágya, hogy hazája minél előbb felépítse a kommunista társadalmat. * * * \7égezetül említsük meg, hogy a * Szovjetunió Legfelső Tanácsának 1959. december 25-én kiadott határozatával Jaroszlav Szemenovics Csizst a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki, mert haladó munkamódszerekkel sikeresen fokozta a sertéshústermelést és a hús termelési önköltségét mázsánként 224 rubelre mérsékelte. Egyidejűleg Csizs elvtárs megkapta a Lenin-rendet, valamint a Sarló és kalapács-aranyérmet is. Jrafaé _______Földműves JÍ I960, január. 117,
