Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-26 / 24-25. szám

Falvainkban ma már tízezrével találunk olyan embereket, akik a saját érdekeiken túl a jövő nemzedékre is gondolnak. Közéjük tartoznak azok a szövetkezeti tagok is, akik a közgyűléseken a szomszédos szövetkezetekkel való egyesülés mellett szavaztak.

Ezeknek az embereknek a legnagyobb része már csak azért is a javaslat mellett döntött, mert tisztában van azzal, hogy pártunk és kormányunk nem javasolna olyan intézkedést, amely ellentétben állna szövetkezeti parasztságunk érdekeivel. Helyesen szavaztak, s kétségtelen, hogy a szövetkezet gazdálkodásának eredményei csakhamar ezeknek az embereknek adnak igazat.

Felvetődhet a kérdés: miért állíthatjuk ilyen határozottan, hogy a szövetkezetek egyesülése a szövetkezeti dolgozók számára előnyöket és jobb gazdasági eredményeket jelent, ha ezen a téren az elmúlt évek folyamán igen szerény tapasztalataink vannak? Erre a kérdésre csak úgy tudunk kielégítő választ adni, ha egy kissé segítségül hívjuk az elméletet is.

Az elmélet szerint az előnyök kétségtelenek ...

Társadalmunk fejlődésének, életszínvonalunk emelésének alapvető előfeltétele a termelőerők fejlődése. A technika minőségétől és szétosztásától, a vegyszerek hatásosságától és a munkaerők szaktudásától függ, mennyit és milyen drágán termelünk. Ez a megállapítás a mezőgazdaságra is vonatkozik.

A mezőgazdaságban azonban a termelés fejlődését még bonyolultabbá teszi az, hogy a termelőérők kihasználása a földtől függ, méghozzá nemcsak annak minőségétől, hanem a termelőerőket foglalkoztató mezőgazdasági üzem terjedelmétől, nagyságától is.

Ma még nem vagyunk megelégedve a mezőgazdaságban alkalmazott technika teljesítőképességével és terjedelmével. Gyakran beszélünk a termelőerők elmaradásáról és a termelés technológiájának elavultságáról. Ezzel szemben a mezőgazdasági üzemek túlnyomó része olyan kis terjedelmű földalappal rendelkezik, amely nem teszi lehetővé a legkorszerűbb technika és technológia teljes kihasználását. Ezt a tényt az állattenyésztésben figyelhetjük meg a legjobban, ahol például a sertések gyorshizlalása 500 — 1000 darabnál, a tyúkok mélyalmos nagyüzemi tenyésztése 5000 darabnál, a korszerű tejházas tejtermelés pedig 160-300 fejőstehén tenyésztésénél fizetődik ki a legjobban.

Az ilyen nagyszámú szarvasmarhaállomány természetesen nagyobb földterületet igényel, annak ellenére, hogy számolunk a termelésnek a szövetkezetek keretein belül véghezvitt szakosításával, valamint az egyes mezőgazdasági üzemek közötti munkamegosztással. A 400 — 500 hektárnál

Az egyesült szövetkezetek jó tapasztalatai

nagyobb talajterülettel rendelkező szövetkezetek kialakítása tehát a mezőgazdasági termelés növelésének és olcsóbbá tételének elengedhetetlen előfeltétele. De itt nemcsak az állattenyésztésről van szó, hanem a növénytermesztésről is, különösképpen a gépek jobb kihasználásáról és a gépi munkák gazdaságosabb szervezéséről. A 10 vagy 20 traktorral, néhány gabonakombájnnal és más bonyolult, szakszerű javítást igénylő gépcsoportokkal rendelkező szövetkezeteknek szakemberekre és jól felszerelt javítóműhelyekre van szükségük. A nagy területen gazdálkodó szövetkezetek számára az ilyen javítóműhely berendezésé nem jelent nagyobb nehézségeket.

Az egyesült szövetkezetekben könynyebben áttérhetnek a technikailag megokolt normák után fizetett szilárd pénzbeli jutalmazásra, az állattenyésztésben szükséges két műszak bevezetésére és több olyan kérdés megoldására is, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak a város és a falu közötti különbség eltávolításához. A nagyüzemi gazdálkodás ezenkívül nagyobb lehetőségeket nyújt arra, hogy az emberek szaktudásuknak megfelelő munkakört kapjanak és eltűnjék az az egészségtelen jelenség is, hogy egyes embereket mind a szövetkezetben, mind a falu vezetésében a legkülönfélébb tisztségekkel halmozzanak el. Itt is nagyobb munkamegosztásra kerül sor és a vezetőknek több idejük marad munkájuk tökéletesítésére.

.. .és a gyakorlat ezt megerősíti

Ezek a tények az elmúlt években már gyakorlatilag is megerősítést nyertek. így a termelés fejlődése terén jó tapasztalatokat szereztek a Domazlice környéki Prusmyk község szövetkezetében, amely két évvel ezelőtt három szomszédos község sző-és problémái

vetkezetéből alakult meg. A szövetkezetek egyesítése terén jó tapasztalatokat szereztek a benesovi körzetben is. A nagyobb talajterületen folytatott gazdálkodás előnyeit bizonyítják az Állami Statisztikai Hivatal adatai, valamint a Prága északi körzetében működő szövetkezet gazdálkodásának elemzéséből származó adatok is. Ezért indokolt az a meggyőződésünk, hogy az egyesült szövetkezetekben sikeresebben gazdálkodhatunk, mint az eddigi kicsikben.

Például a kolíni járás 1200 ha-os Pokrok földmüvesszövetkezet négy kisebb szövetkezetből alakult a Dőlni és Horni Kruty-i, bohounovicei és újezdeci szövetkezetekből. Ezek a szövetkezetek az első osztályú burgonyatermesztői körzetbe tartoztak. A négy szövetkezet múlt évi gazdasági eredményei igen eltérők voltak; különösen az egy hektárra eső termelésben és az egy dolgozóra eső munkatermelékenységben mutatkoztak jelentős különbségek. Amíg a Horni Kruty-i szövetkezetben az 1960-as évben érvényes állami árak szerinti értékelés alapján egy hektár 7220 koronát jövedelmezett, addig a bohounovicei szövetkezetben csak 6351 koronát, tehát 900 koronával kevesebbet. Ezzel szemben a kevés munkaerővel rendelkező bohounovicei szövetkezet minden dolgozója átlagban 43 000 korona értékű terméket termelt, viszont a Horni Kruty-i szövetkezet egy-egy dolgozója csak 27 000 korona értékűt. A Dőlni Kruty-i és az újezdeci szövetkezetek az egy hektárra és egy munkaerőre eső termelésben közepes eredményeket értek el. Mivel a négy szövetkezet természeti adottságai és gazdasági felrereiei aiapjaDan egyiurniaK, juygai kívánhatjuk, hogy az egyesülésükből létrejött szövetkezet a lehető legrövidebb idő alatt eléri legalább a Horni Kruty-i szövetkezet egy hektárra és a bohounovicei szövetkezet egy munkaerőre eső eddigi termelési eredményeit.

Az 1960-as évre készített termelési és pénzügyi terv megmutatta, hogy mindez elérhető. A termelési feltételek lehetővé teszik, hogy 1960-ban egy hektár átlagban nemcsak a 7200 koronát, de 7680 koronát jövedelmezzen, ami 1000 koronával több, mint a négy szövetkezet eddigi átlaga. Az új termelési feltételek lehetővé teszik a munka termelékenységének növelését is. A tervek szerint ebben az évben minden munkaerőre átlagban 41000 korona értékű termelés jut, ami a tavalyi átlaghoz képest 7000 korona emelkedést jelent és megközelíti a bohounovicei szövetkezet tavalyi munkatermelékenységi átlagát. Hangsúlyozzuk, hogy az említett tervek megfelelő időjárás esetében megvalósíthatók és nem számolnak a szövetkezet tartalékaival sem.

Ennek eredményeképpen átlagban 1000 koronával növekszik a szövetkezeti dolgozók évi keresete, pedig a munkaegység értékét csak 16 koronára állapították meg.

Minden kezdet nehéz

A szövetkezetek egyesítése természetesen nem megy minden nehézség nélkül. De éppen ezeknek a nehézségeknek a leküzdése emeli a szövetkezet termelését minőségileg magasabb színvonalra. Most még olyan a helyzet, hogy ahány szövetkezet, annyifajta szervezés. Az egyesítés útján keletkezett nagy szövetkezetekben kétféle szervezésről beszélhetünk: közvetlen és részleges szervezésről.

AZ ÉPÜLŐ HÁZ

Nemrégen még a kérges, puszta földön hancúrozott a szél sikongva itt és satnya kóró himbálgatta zörgőn és mélabúsan vézna tagjait.

Most indulót dúdolnak itt a gépek, benépesült az elhagyott telek és lángolón magasodik az égnek két vakolatlan tégla-emelet.

Maholnap fent a szárnyas ablakoknak mélyéről kék gyermekszemek ragyognak s víg lárma hallik, kacagás zaja.

S a rőt tető felett úgy száll a büszke kéményekből a kályhák lenge füstje, akár a győztes élet zászlaja.

Jánosházi György

A termelés részlegenkénti irányítása pedig megköveteli, hogy minden községben felelős vezető legyen, aki közvetlenül a mezőgazdász és a zootechnikus alárendeltje. Ez többnyire olyan helyen fordul elő, ahol az állattenyésztés nagyarányú szétaprózottsága miatt eddig még nem sikerült önálló munkacsoportokat létesíteni.

Az egyesült szövetkezetek termelésének szervezésében csak most gyűjtögetjük az első tapasztalatokat. Ezért a lehető legrövidebb időn belül lehetővé kell tenni, hogy a jövőben egyesülő szövetkezetek már ne legyenek kénytelenek tapogatózni, hanem lehetőségük legyen a már bevált szervezési formákat a saját feltételeikhez alkalmazni.

Sok helyen nehézségek merültek fel a gépi eszközök munkájának szervezése körül is. Nem tudták eldönteni, ki irányítsa a gépek munkáját: a mezőgazdász vagy pedig a gépesítő. Eddig az a nézet uralkodik, hogy a gépek munkáját a termelésben a mezőgazdásznak kell irányítania. A gépesítő elsősorban a gépek üzemképességééért felel, valamint a mezei munkák csökkenésének időszakában azok kihasználásáért is.

Még sok kérdés szorul tisztázásra.

Megtörténik, hogy az egyesülő szövetkezetek némelyikében már megszüntették a háztáji gazdálkodást, míg a többi szövetkezetben a még létező háztáji földeket egyénileg vagy közös talaj keretében művelik. Ilyen esetben helytelen visszatérni a régi módszerhez, ezért meggyőzően be kellene bizonyítani a kérdés haladóbb megoldásának előnyeit. Érdemes felfigyelni arra a javaslatra, amelyet a kolíni körzeti Cerhenice szövetkezete készül valóra váltani. A közösen művelt háztáji földek hozamának fejében minden tagnak évenként egyegy 140 kg-os hízót ad. Ez a javaslat kedvező visszhangra talált a község lakóinak többségénél. De vannak még más megoldásra váró kérdések is. Például összhangba kell hozni az egyesülő szövetkezetekben érvényben levő munkaegységek értéke, a természetbeni járandóságok mennyisége, a szövetkezetbe hozott ingóságok értékének törlesztése és gyakran a teljesítményi normák között fennálló különbségeket is. Ezeket a kérdéseket azonban a szövetkezetben végzett helyes politikai munkával rövid időn belül meg lehet oldani.

Az új szövetkezetek, amelyek többnyire lemondtak eddigi, helységhez kötött elnevezésükről, és céljaiknak, vágyaiknak megfelelő nevet vettek fel, most életük első évébe léptek. Mint általában minden újszülött, ők is fokozatosan több és több tapasztalatra tesznek szert, s néhány év múlva hazánk jólétének emelésére és büszkeségére délceg ifjakká fejlődnek. Őket illeti már ma is az egész társadalom hálája. (Z. N.)

A Bolgár Népköztársaság fennállásának 15 éve alatt a Hazafias Népfrontba egyesült bolgár dolgozók a Bolgár Kommunista Párt vezetése alatt, a Szovjetunió és a szocialista tábgy többi országainak önzetlen segítségével, bátran haladnak a szocializmus felépítése útján.

Amíg a szovjet hadsereg fel nem szabadította Bulgáriát (1944. IX. 9), addig csupán elmaradt mezőgazdasággal, iparral pedig egyáltalán nem rendelkező ország volt. Bulgáriában 1944 előtt 1100 000 apró mezőgazdasági üzemet tartottak nyilván átlag 4 ha mezőgazdasági földterülettel. A mezőgazdasági földterület több mint 12 000 000 parcellára (átlagban 0,36 ha) tagozódott. A mezőgazdasági termelést 555 000 faekével, 280 009 vasekével, 53 000 vasboronával és jóformán csak igásállatta! végezték.

A mezőgazdasági gépek hiánya, a földműveseknek nyújtott csekély agronómiái segítség, a földalap felaprózódása, valamint a kézzel végzett munka kis termelékenysége voltak az alacsony hektárhozamok és az állatok gyenge termelékenységének legfőbb okai.

Most a Bolgár Népköztársaság már fejlett nehéz- és könnyűiparral, valamint jól kiépített szocialista mezőgazdasággal rendelkező ország. Bulgáriában 975 földművesszövetkezet létesült, amelyek átlagos földalapja 4500 hektár. A szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak több mint 30 000 traktoruk (15 lóerős egységnyi traktorra átszámítva) van az 1944-es év 3000 traktorával szemben. Minden 150 hektár földterületre jut egy traktor, míg 1939-ben csak minden 2400 hektárra jutott egy. A földművesszövetkezeteknek, gépállomások és állami gazdaságoknak több mint 6500 kombájnjuk, 8000-nél több tehergépkocsijuk van és a kultivátorok, vetőgépek, fűkaszálók, valamint más mezőgazdasági gépek ezreivel rendelkeznek.

Az állattenyésztés sikerei és távlatai Bulgáriában

A Szabad Földműves számára írta: JEKATYERINA P. KINCSEVA mérnök

A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa büszkén állapíthatta meg, hogy győzött a szocialista szektor a mezőgazdasági termelésben is.

A mezőgazdasági termelés, beleértve az állattenyésztést is, hatalmas sikereket mutat fel a népi kormányzat 15 éve alatt. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelés a szocialista felépítésben a legnehezebb szektor, az állattenyésztés viszont a mezőgazdasági termelés legnehezebb ágazata, a Bolgár Kommunista Párt gondoskodásának jóvoltából már leküzdötték az állattenyésztés fejlesztésének nehézségeit. Azonnal a felszabadulás, tehát 1944. szeptember 9. után a párt sok intézkedést foganatosított, amelyek mind a mezőgazdasági állatállomány termelékenységének fokozását célozták. Megalakultak az első szövetkezetek. A párt hatásos intézkedéseinek köszönhető, hogy

1948-ban á mezőgazdasági állatok száma (a lovak kivételével) megközelítette a háború előtti 1939-es év

átlagát. Ugyancsak elérték az állattenyésztés háború előtti színvonalát is. Az állattenyésztés fejlődésének ez az időszaka a népgazdaság fejlesztése első kétéves tervének (1947 — 1948) teljesítésével esik egybe.

A párt az első ötéves tervben (1949 — 1953) hatalmas politikai-, felvilágosító és szervező munkát végzett a szocialista alapokra helyezett állattenyésztés átépítése terén. Az első ötéves terv folyamán a párt és a kormány több intézkedéssel támogatta az állattenyésztés fejlődését. Ebben az időszakban sok földművesszövetkezetet és állami gazdaságot alapítottak, s ezekben nagyszámú állatállományt összpontositottak. Bulgáriában 1952 végén az egész mezőgazdasági állatállományból a szarvasmarha 23 %-a, a juhok 32 %-a, a sertések 18 %-a, a baromfi 12 %-a és a lovak 43 %-a a szövetkezetekben és az állami gazdaságban volt.

A második ötéves tervben (1954 — 1958) a Bolgár Kommunista Párt és a kormány a népgazdaság szempontjából értékelték az állattenyésztés fejlődésének jelentőségét, s ezért nagy igyekezettel és gondoskodással segítette elő az állattenyésztés gyors, általános növekedését. A párt az állattenyésztés fejlesztését a pártfunkcionáriusok, a nemzeti bizottságok dolgozói és a szövetkezeti vezetők elsődleges feladatául tűzte ki. E fejlődés elősegítése érdekében a legjobb zootechnikusokat, szakképzett kommunistákat és sok ifjúsági dolgozót küldték falura. Különösen szép eredményt értek el azáltal, hogy a szövetkezeti tagokat anyagilag is érdekeltté tették az állattenyésztési termelés növelésében. Ezeket az elveket a kormány, valamint a párt Központi Bizottságának a szövetkezeti munka termelékenysége növelését célzó határozatai is hangsúlyozták. A munkatermelékenység növekedésére kedvezőleg hatott az állattenyésztésből származó termékek (tej, hús, tojás és gyapjú) begyűjtési árainak emelése is. Jelentősen emelték a finom és a félfinom gyapjú árát. Ugyanígy lényegesen növelték az állattenyésztés egyéb termékeinek begyűjtési árát is. Mindezek az intézkedések kedvezőn befolyásolták a szövetkezetek dolgozóit, s érdeklődésüket a mezőgazdasági állatállomány termelékenységének további fokozására irányították.

ben az egy tehénre eső fejési átlag

1958-ban 1633 liter volt az 1939-es év 450 literével szemben. Az 1959-es év július elsejéig az egy tehénre számított fejési átlag 931 litert tett ki. Ez azt bizonyítja, hogy egyre emelkedik a tejhozam. Az egész évi hústermelés (élősúlyban), a háború előtti évekkel összehasonlítva, 180 000 tonnával, a tejtermelés 300 millió literrel, a gyapjútermelés 4 tonnával és a tojástermelés 150 millió darabbal növekedett.

Az 1958-ban foganatosított politikai, szervezési, zootechnikai és egyéb nagy jelentőségű intézkedéseknek köszönhető, hogy a szövetkezetekhez és az állami gazdaságokhoz a szarvasmarhaállomány 60 %-a, a juhállomány 64 %-a és a sertésállomány 62 %-a tartozott. Az említett évben a szövetkezetek és az állami gazdaságok Bulgária tejtermelésének 50 %-át, hústermelésének 40 %-át, gyapjútermelésének 60 %-át adták. Ezek a százalékszámok jelenleg már lényegesen magasabbak.

Szilárd tudományos alapokra támaszkodnak a mezőgazdasági állatok tenyésztésével és takarmányozásával kapcsolatos munkák. Nagyon sok mesterséges megtermékenyítő állomást létesítettek a tehenek és a juhok mesterséges megtermékenyítésére. Ez idő szerint 61 ilyen állomás működik, ahol a legjobb minőségű törzsállatok kitenyésztése érdekében fajbikákat nevelnek. így például Szófia körzetében a barnafajta tehén átlagos tejhozama eléri a 2964 litert 3,78 % zsírtartalom mellett. Bulgária

<ác7nl<ri rpc7phpn enure ínlrnHh for-iorl

a tájfajta tehenek és szimmentáli bikák keresztezése. Az ország északnyugati vidékein az ottani fajtát a vörös fajta bikáival, a déli országrészek parlagi fajtáját pedig az rlpesi barna fajta bikáival keresztezik. Ez-Az allattenyesztes sikeres fejlesztését csupán elegendő és jóminőségű takarmány biztosításával lehet elérni. Ez irányban a második ötéves tervfolyamán intézkedéseket hoztak a szilárd takarmányalap biztosítására. Növelték a takarmánynövények vetésterületét, s egyúttal rendezték a takarmányos vetésforgók rendszerét is. Lényegesen növelték az öntözött takarmánytermesztő területek nagyságát. A lucernatermesztésre meghatározott földterület 3,5-szerte lett nagyobb az 193Ö-es évhez hasonlítva. Az első ötéves terv eredményeihez képest a kukoricatermesztés 57 %kai emelkedett. Amíg 1948-ban 18 000 tonna silótakarmányt készítettek, 1958-ban már 3 276 000 tonna takarmányt silőztak le.

A földművesszövetkezetekben nagyon sok istállótérséget létesítettek A szövetkezetek 1958 végéig 7000 istállót, 5235 sertéshizlaldát, 11780 juhhodályt, 5690 baromfinevelőt és 2450 lóistállót építettek.

A szövetkezeti szektor jelentősen megnövelte az állattenyésztési termékek előállítását. A szövetkezetek-