Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-26 / 24-25. szám

Város épült a romok helyén Nem kellett a krónikást keresnem. Érsekújváron mindenki jól emlékszik a felszabadulásra. így mondták el, akiket megkérdeztünk: A város szörnyű megpróbáltatáson ment keresztül; 1945. március 14-én és 17-én szőnyegbombázás következ­fasiszták felrobbantották a hidat. Fejvesztettek voltak; amit máshonnan hoztak, elhagyták, de azérf tovább raboltak. Közben tovább vonultak Berlin felé ... Ezerkilencszáznegyvenöt március 29-e a szabadság virradatát jelentet-Futószalagon készülnek a világhírű csehszlovák jégszekrények az Elek­­trosvit gyár szerelőcsarnokában tében a lakóházak kétharmada el- te. A folyón túl már szovjet katonák pusztult. Nehéz volt épségben maradt lengették zászlóikat. A felrobbantott házat találni. Az életben maradottak híd mellett az előrenyomuló szovjet óvóhelyeiken a legnehezebb körűiméi alakulatok rögtönzött hidat vertek, nyék között várták a felszabadulást. Délután 4 órakor villámgyorsan ter- A Nyitra mentén egyre gyorsabban jedt el a hír: az egész város szabad! ürültek ki a német lövészárkok. A * * *------------------------------------ * * * ------------------------------------­így szabadult föl Komárom 1945 márciusa hideg, esős volt. Az emberek pincékben, óvóhelyeken él­tek, s várták a felszabadulást. Komáromnál azonban a szovjet csapatok dunai átkelése akadályokba ütközött volna. Ezért mind hadászati, mind taktikai szempontból előnyösebb és kevesebb emberáldozatba kerülő megoldást kerestek. Aranyosnál kel­ték át a Dunán. így be is kerítették aztán a németeket. Március 26-án, szerdán a szovjet csapatok parancsnoksága az akkor még épségben levő hídon parlamen­tereket küldött Komáromba. Felszó­lították a németeket, hogy a városból vonják ki ütegeiket, mert ezáltal el­kerülhetik a fölösleges vérontást. A fasiszták ebbe nem egyeztek Dele, makacsul ellenálltak. Március 29-p nagyon szomorú napja volt Komáromnak. A délutáni nagy bombázás után sók-sok ember sebe­sülten és holtan feküdt az úttesteken. robbantástól. Elhitették a németekkel, hogy a villanytelep tele van partizá­nokkal, kockázatos lenne oda men­niük. így maradt épségben a villany­telep. Persze a visszavonulás ekkor már gyors ütemben folyt. A városból kis csoportokban kivonuló ellenség úgyszólván mindenütt szovjet csapa­tokba ütközött. A menekülők számát szaporították a nyilaspárt levitézlett vezetői. Nehéz lenne leírni azt a pá­nikot és zűrzavart, amely akkor úrrá lett rajtuk. Autók, ágyúk, lovasfoga­tok torlódtak össze, katonák százai vívtak közelharcot a továbbjutás le­hetőségéért. Legtöbben mindent el­hagyva széjjelszéledtek. Marékkai ad­tak pénzt egy polgári ruháért, amely az életüket jelentette. Március 30-án, húsvét szombatján már csendesség uralkodott a városban. Délfelé jöttek be a felszabadító szov­jet csapatok. A legelső szovjet ala­kulatokat Magyarország felől a vil­Ráadásul még orvos is kevés volt, akadt közöttük olyan is, aki 36 órán keresztül egyfolytában dolgozott. S mindez egy nappal a felszabadulás előtt történt. A fasisztáknak ekkor már menekülniük kellett. Jellemző rájuk, hogy előzőleg még felrobban­tották a Vág kocsi- és gyaloghídját, amely tele volt visszavonuló gyalogo­sokkal, kocsikkal, lovakkal. Nem tö­rődtek már a saját embereikkel sem. A Vág és a Duna egybefolyásánál van Komárom nagy kapacitású vil­lanytelepe. A hidak felrobbantása után a villanytelep felrobbantására került volna sor, de a villanytelepet derék munkásai megmentették a fel-Blaho Károly, a helyi nemzeti bi­zottság elnöke röviden így vázolta fel az eltelt tizenöt év eredményeit: — A város vérkeringése gyorsan megindult. Legfontosabb feladat volt a lakosság élelmiszerellátása. A párt helyi szervezete rögtön megkezdte munkáját. Felnyitották az élelmiszer­raktárakat és a malmot, ahol nagy­­mennyiségű élelemre tettek szert. Az első szabad május 1-én már a kör­nyék lakóival együtt tízezres tömeg újjongott a főtéren. A háború okozta seb gyógyulása megkezdődött. — Érsekújvár azóta sokat fejlődött. A romok helyén új város született, amelyben boldog emberek élnek. A korszerű családi házak százait építet­tük fel. A városban ötezer rádióké­szülék, közel kétezer televízió, több száz mosógép és porszívó, valamint egyéb korszerű háztartási cikk már maga is bizonyíték arra, hogy az eltelt másfél évtized többet adott, mint az­előtt akár egy évszázad. A város cigány származású polgá­rainak élete is megváltozott. Balogh János és többen mások már a város különböző részein építettek új csa­ládi házat. De maholnap mindnyájan elhagyják az egykori nyomortanyát. Közülük soknak már a televízió an­tennáit is föl kell szerelnie ... A Nyitra partján, nem messze attól a helytől, ahol a felszabadító szovjet katonák jöttek át. az egykori bőrgyár helyén ma világhírű üzem ékeskedik. Az Elektrosvit-gyár készítményei a Német Demokratikus Köztársaságtól Kairóig vagy Delhin keresztül egész Ázsiában hirdetik iparunk fejlett színvonalát. A nagy feszültséget bíró villanyégők, s főleg a világhírű jég­szekrények hazánk határain túl is el­ismerést szereztek a városnak. Idén tizenötödik szabad májusukat ünenplik az érsekújváriak. Újra fel­vonulnak a zászlók alatt, s ajkukon felzeng a mai élet dala, amellyel fe­ledtetik a múltat, és a mát köszöntik. Tóth Géza Nyitrai emlékezés Egy hétig dúlt a harc. Március 26- án az emberék lehúzódtak a pincékbe. Kedden az ősi nyitrai vár felett el­húzott az utolsó három német repülő­gép. Mindenfelé elterjedt a hír, hogy a szovjet hadsereg áttörte a Garam­­nál a németek védelmi állásait. Szer­dán már hanyatt-homlok menekültek a fasiszták; tankok, teherautók, gya­logosok torlódtak az úton. A vissza­vonuló németek gondoskodtak arról is, hogy nyomtalanul eltűnjön a ma­­lántai fogolytábor. Ide azokat a német katonákat zárták, akik fellázadtak a fasizmus ellen. Az utolsó pillanatban egy szálig agyonlőtték őket. Csütör­tökön fokozódott az ágyútűz. Pénte­ken, 1945. március 30-án Nyitrán megjelentek az első szovjet katonák. Szombaton pedig már nyoma sem volt a barbár fasisztáknak. Sok vihar zúgott- el már Nyitra fe­lett, de ilyen állapotban még sohsem volt. A fasiszták végső kétségbeesé­sükben porráégették a színházat, a gyógyszertárat, a hatalmas Schiller­­szállót, az Andrej-nyomdát. A Kalmár Most, tizenöt esztendő után alig lehet ráismerni Nyitrára. A rombo­lásnak már nyoma sincs. Nyitra vá­rosa sohasem fejlődött annyit a tör­ténelem folyamán, mint az utolsó 15 év alatt. A vár Vazul-tornya alatt, az egykori pontonhíd szomszédságában épült fel Nyitra egyik legszebb része, a Hídelöváros. A szigeti réteken, ahonnan 15 év előtt a katyusák on­tották a tüzet, hatalmas liget létesült, amely a régi szigettel együtt magába foglalja a sportstadiont és a fürdőt. A romokban heverő Pál utca teljesen eltűnt a föld színéről. Cj épületek nőttek a helyén. Ahol valamikor a német légelhárítók táboroztak, kinőtt Nyitra első felhőkarcolója, a tízeme­letes mezőgazdasági főiskolai diák­otthon. Szlovákia legrégibb városából Szlovákia legfiatalabb egyetemi váro­sa lett. Nyitrán székel a mezőgazda­­sági főiskola, amely központja az új egyetemi városnegyed kialakulásának. A szépen kiépített Nyitrán az este neonfényben csillog. A leégett Schil­­ler-szálló helyén felépült a korszerű lanyteleppel szemben fekvő Csillag­várból monitor hozta át a Dunán. Eze­ket a villanygyári munkások fogad­ták. Később azután Érsekújvár és Bratislava felöl is nagyobb csapat­testek érkeztek. Az emberek felléle­gezve, örömmel jöttek elő az óvó­helyről, pincékből, házakból, mert érezték, tudták, hogy a szovjet csa­patok meghozták a várva várt békét. Az eltelt tizenöt év alatt Komárom hatalmas utat tett meg a haladás útján. S mindezt a felszabadulás, a véren és emberáldozatokon szerzett szabadság eredményezte. Papp János (Komárom) Kassáról a legkorszerűbb villamos röpít Széplakapáti felé. Jobbra-balra villogó fények jelzik a hatalmas épí­tést. Él, zsong itt minden. Kékruhás munkások szorgoskodnak a nagy művön. Négyemeletnyi magasságban az autógénhegesztök lilás sziporkázá­­sából hatalmas üzem váza emelkedik ki. A villamosmegállótól a fények el­kísérnek egész Széplakapátiig. A pihenő falu közelében húzódnak meg a szövetkezet gazdasági épületei. Érkezésünkkor jól megtermett ko­mondor figyelmezteti az őrt. Zseb­lámpa fénykévéje pásztázza végig az udvart, majd az igazolás után beljebb invitál egy magas, nagybajusza em­ber Vállát rándítva lyazítja a nyaká­ba lógó kabátot és komótosan lehe­­veredik a két fehér, kényes cicájá­hoz. Azok hízelegve, dorombolva si­mulnak hozzá. — Ezekkel virrasztjuk az éjszakát — szól barátságosan és megcirógatja a két cicát. — Meséljen valamit bátyó! ... — kérleljük. Csillogó szemével végigsimogatja a pihenő, kérődző, gyönyörű gulyát és kezdi a regét: — Nehéz az emlékezés, az ember nem szívesen gondol vissza a régi időkre ... Be jó is a mai fiataloknak! Már kilencéves koromban az úrbére­sek bojtára voltam. Akkor is szép, gömbölyű, aprószőrű volt a csorda, de nekem kevés hasznom volt be­lőle ... Szeretettel néz a két cicára, és szövi tovább az emlékezés fonalát. Bizony sok szép gulyát látott. Har­minc évig csordáskodott a Hernád mentén. Az úrbéri gazdák lenézett tarisznyása volt. Koldusszámba vet­ték. Még a betűvetést sem tanulhatta meg. Csak annyit tudott számolni, hogy Szent György napján újra meg­kösse az egyezséget a jövendő év eleségére. A pénzmag nagyon elke­rülte az erszényét. Nem is jutott soha egy becsületes családi házra... Nagyot sóhajt... Megpedri baju­szát, aztán, mint akit felvillanyoznak, felugrik. — De bezzeg az én fiaim, az uno­káim! ... - csillan fel a szeme — Micsoda gyerekek ezek! — Sorolja a családját. - Az egyik fiam gyári munkás, a másik vasutas, a vejem népbírónak tanul. A jog ura lesz a lányom férje. — Tudja mit jelent ez? Az analfabéta Spacai Mihály ve je bí­ráskodik. Az istálló egyik ablaka előtt megáll. Hosszan néz a távolba, majd felém int. — Látja ott azt a fényt? A villany­szerelő unokám ott dolgozik. Tudja, olyan gyerek az, hogy el sem tudom mondani. Nagyon szeretem. Fel s alá sétál a kövezeten. — Hosszan vé­gignéz a példás tisztaságban heve­rő állatokon és di­csekedve mondja. ■ — Milyen gu­lya?. .. Ez már nem az úrbéreseké. A szövetkezeti csorda már az én tarisz­nyámba is hoz. — Hallja-e ... Mind a három fiamnak olyan háza van, hogy nem cse­rélne egy úrbéres gazdával sem. Az enyémet is megja­vítjuk, Én már csak így öregesen dolgo­zom. A 63. évet taposom. Nem pa­naszkodom. Több mint 500 korona nyugdíjat kapok havonta, másik annyit a szövetke­zettől, az éjjeli őr­ségért. Egyelőre... A következő év­ben már magasabb tesz a munkaegy­ség értéke. Mert a gulya is több hasz­not hoz ... Azt én mondom, Spacai Mihály ... A múlt évben is csak egy borjú pusztult el, de az idén még ennyi kárt sem engedünk. Keményen, emelt fővel megy végig az istállóban, mint a csordások királya. Búcsúzás után jóleső érzéssel me­gyünk vissza a villamosmegállóig. Ne­vetgélő, tréfáló munkások utaznak Kassára, hogy a jól végzett munka után pihenőre hajtsák fejüket. A vá­ros környékén, az éjjeli váltásban dolgozók fényei világítják be a kelet­szlovákiai égboltot. Bállá József a rsyitrai nmzogazaasagi roisKoia tízemeletes maKottnona. Az epitKezés felett az ifjúság vállalt védnökséget. (Foto: Fiséra) 5s Pál utca is romokban hevert. Az Sztálingrád-szálloda. Az ősrégi vár itcákon azonban végeláthatatlan so- alatt szocializmust építő, boldog em­ukban dübörögtek a hatalmas szov- berek élnek. iet tankok, teherautók. Mártonvölgyi László (Nyitra) A. A A A AAAAA.AAAAAAAAAAA. A hernádmenti csordás immmmmgimmmmmmrn < ... A Komáromi Hajógyár munkásai ilyen korszerű lakásokban találták meg otthonukat. Komárom büszke az új lakónegyedre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom