Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-02 / 18. szám
A termelési tervek és a zoohigiénia Szövetkezeteinkben országszerte folyik a tervezés. A gutái EFSZ-ben nemcsak az 1960-as évre készült el a termelési terv, hanem befejezés előtt áll már a harmadik ötéves terv távlati feladatainak kidolgozása is. A tervek szerint az állattenyésztési termelést már ez évben is nagymértékben emelni kell, hogy a következő ötéves tervet jól kezdhessük és biztosítsuk a célul kitűzött hektáronkénti 175 kg hús, 407 db tojás és 730 liter tej termelését. Ennek megvalósításához a gútai EFSZ mai állatállományát csaknem kétszeresére kell emelni, úgyhogy a szarvasmárha létszáma 3930 darab, a sertéseké 6579 darab, a baromfié pedig 22 620 darab legyen. Az állatlétszám emelésének, de talán még inkább a hús, tojás és tej tervezett termelésének legfontosabb feltétele: az állomány egészségi állapota. Nemcsak arra kell törekednünk, hogy a tervezett mennyiséget elérjük, hanem arra is, hogy ez minél kevesebb termelési költséggel történjék. Az állattenyésztés minden dolgozójának figyelmet kell fordítania az állatok egészséges tartására, takarmányozására, ápolására, egyszóval a zoohigiéniára, szem előtt tartva azt a régi, de mindenkor érvényes közmondást, hogy a tisztaság fél egészség. Nem mindegy, hogy az állatok kora ősztől késő tavaszig a rossz levegőjű, párás, lucskos, ammóniáktól bűzös istállóba vannak-e bekötve, vagy pedig a nyitott istállóban élnek-e ahol a friss levegőn szabadon mozoghatnak. A nyitott istálló, amellett, hogy a termelési költségeket csökkenti és biztosítja az állatok egészséges tartásmódját, emeli az állatok termelékenységét és növeli azok életkorát is. Az ilyen tartásmód mellett nemcsak a csontozat és izomzat fejlődik erősebbre, hanem a belső szervek is zavartalanul fejlődnek, amelyek azután biztosítják az egézséges utódok létrehozását és a bő termelést. A terv minden pontjára nem térhetek ki, de a borjak és a malacok felnevelését előirányozó tervek megvalósításához szeretnék tanácsaimmal hozzájárulni. A gútai EFSZ-ben az 1960-as terv szerint minden 100 tehéntől 83 egészséges borjút kell felnevelni és minden kocától 12 db 15 kg-on felüli egészséges malacot kell elválasztani. Amikór az állattenyésztési csoport gyűlésén a termelési terveket tárgyaltuk, akkor Ma jer János elvtárs nagyon helytállóan tette fel a kérdést: — Miért kell csak 83 darab borjút felnevelni 100 darab tehén után? „Hová jutottunk volna, ha minden nyolcadik borjú elhullott volna, amikor magángazdák voltunk!“ — mondotta. Viszont a felnevelendő borjak tervezésekor, sajnos, számítani kell a meddő tehenekre is. Márpedig a meddőséget egy kis gonddal, lelkiismeretes munkával meg lehetne előzni, akárcsak a borjak elhullását. Mindössze fel kell hagyni a már-már szokásossá vált nemtörődömséggel. Érdekes, hogy a háztáji gazdaságban sokkal kevesebb a meddő tehén és a borjúelhullás, mint a szövetkezeti istállókban. De ha ismerjük a körülményeket, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy a háznál tartott tehénkéjét mindenki gondosan tisztán tartja és az ellés idején vigyáz rá. A borjú felnevelése idején is elkövet mindent mind a tisz-68 * iHrífrj/tziASií// I960, március 2. taság, mind a takarmányozás terén, hogy a lehető legjobb gondozásban részesítse a kisborjút, föltéve ha nem akarja értékesíteni. Viszont a közösben elég gyakran már a születés pillanatában megfertőződik a borjú is, de az ellő tehén is. Ha elhanyagoljuk az ellő állat tisztántartását, környezetének rendbentartását, akkor bizony nemcsak kétszeresen, de háromszorosan is hibát követünk el, mert a szennyes környezetből baktériumok jutnak a szülőútba, amelyek a nemiszervek különböző betegségeit idézik elő, s ezzel meddőséget okoznak. A borjaknál pedig a baktériumokkal szennyezett alom a köldökön vagy a szájon keresztül okoz fertőzést és sokszor elhullást is. Nagyon fontos az elléseknél segédkező személy kezének tisztasága, lemosása, meleg, szappanos vízzel, körmeinek levágása és az úgynevezett szülészeti kötelek előzetes kifőzése is, tehát ne használjunk olyan köteleket, amelyeket az istálló pora már vastagon belepett. Ugyancsak fontos, hogy a borjú lehetőleg élete első órájában föcstejet kapjon, amely ellenanyagokat tartalmaz és elpusztítja a még gyenge újszülött borjúba belopakodott bacilusokat. A későbbiek során pedig az itatási idő betartásán kívül ügyelni kell az itatóedények tisztaságára és a tej testmeleg hőfokára. Nagyon ártalmas a hideg és a piszkos tej. A borjakkal vitamindús, virágzás előtt kaszált, zsenge szénát etessünk. A malacnevelés terén a legtöbb gon-A Zselízi Állami Gazdaság zálogosi részlegén elhatározták, hogy az üres dohányszárítókat csirkenevelésre használják fel. A mélyalmozású csirkenevelési módszert összekapcsolták a teremfűtéses módszerrel. Egy héttel a csirkék megérkezése előtt elkészítették a mélyalmot. Amire a csirkék megérkeztek, a mélyalom kellően bemelegedett. Az 1500 darab csirkét 2X2 méteres rekeszekben helyezték el. A szükséges hőmérsékletet fűtéssel biztosították és állandóan ellenőrizték. A mélyalom kellő hőmérséklete megakadályozta a csirkék meghűlését. Eleinte naponta ötször etettek; abrakkeveréket, takarmányrépát, sárgarépát és takarmánymeszet adagoltak a csirkéknek. Az ivóvizet minden etetés alkalmával kicserélték. Időnként csíráztatott gabonát is etettek. Később mind a hőmérsékletet, mind az etetések számát fokozatosan csökkentették. A 100. napon a csirkék elérték a másfél kg-os átlagsúlyt. Az elhullás 13,3 %-ot tett ki. Ez elég magas, de ha figyelembe vesszük, hogy kísérletképpen történt a nevelés, akkor az eredmény kielégítő. A csirkék nagyobb része azért hullott el, mert összeszorultak a rekesz egyik sarkába és megfulladtak. A gondozók véleménye szerint ajánlatos lenne, ha a rekeszeket köralakúra készítenék, mert így az elhullási arányszám bizonyára csökkenne. A felnevelt 1300 db csirkéből 800 db jércét tojáshozamra állítottak be, 250 db kakas és a többi jérce pedig értékesítésre kerül. A csirkéket nappal M a h u t Vilma dot a párás, ammóniumgázokkal telített rossz levegőjű ól, a tenyészanyag helytelen kiválasztása, annak tartási és takarmányozási módja okozza. Tehát állandóan gondoskodni kell az istállók és ólak huzatmentes szellőztetéséről. A jó malacnevelő anyáktól származó malacokat pedig tetoválással meg kell jelölni és azokból kell a tenyészállományt felnevelni. Az istállók és ólak tisztaságának elhanyagolása a különböző férgek (bélférgek, tetvek, legyek) és a rágcsálók (patkányok, egerek) elszaporodására is vezet, amelyek szintén nagy károkat okoznak az állattenyésztésben. Az istállók és az ólak tisztaságának alapfeltétele a személyi tisztaság. Aki a saját személyének a tisztántartására kellő gondot fordít, az a környezetét, vagyis a munkahelyét is tisztán tartja. A fertőző betegségek elkerülése végett az istállókban ne cigarettázzunk (á tűzveszélyről nem is szólva), és hazamenet alapos kézmosás nélkül ne együnk. Az állatok gondozása közben használjunk külön munkaruhát és lábbelit, amelyet a munkahelyünkön hagyunk, azokat tisztogassuk, rendszeresen mossuk, sőt főzzük ki. A gútai EFSZ vezetősége célul tűzte ki, hogy az állatgondozókat félévenként orvosi vizsgálatban és a szükséges védőoltásban részesítsék, a gazdasági udvarokat artézi vízzel és fürdőkkel lássák el, fertőző elvetéléstől és gümőkórtól mentes állatállományt létesítsenek, s fokozatosan áttérjenek a nyitott istállózásra és a sertések önetetéses hizlalására. Gondoskodnak a megfelelő abraktakarmányokról, a nagy tápértékű fehérje- és vitamindús szénáról, valamint a bő almozásról is. Dr. Patus Sándor (Gúta) gondozza, aki szorgalmas és . odaadó munkájáért dicséretet érdemel. A napokban újabb 2600 darab csirkét helyeztek el a dohányszárítóban. Annak ellenére, hogy a csirkéket hideg időben szállították, alig volt elhullás. Most az előző tapasztalatok alapján igyekeznek kiküszöbölni a hibákat. B i e 1 i k Ferenc, aki éjjel fűt és a csirkékre felügyel, gyakran szétrebbenti a csirkéket, s ezzel megakadályozza összezsúfoltságukat. A gondozók most arra törekednek, hogy az elhullási százalékot a felére csökkentsék. Ezenkívül még további 5400 csirkét akarnak a dohányszárítóban felnevelni. A szövetkezetek és állami gazdaságok hasonlóképpen használhatnák ki a dohányszárítókat, s így szép jövedelemhez juthatnának. Csuka Gyula (Csifár) Ötezer éves gabonaőrlő Magyarországon, a Dorogi Szénbányászati Tröszt homokbányájában hét és fél méter mélységben 5000 éves gabonaőrlőt találtak. A szakértők véleménye szerint ebben a korszakban már ismerték a földművelést és az állattenyésztést. Ä napvilágra került kezdetleges, 40 cm átmérőjű „malomban" két kő között őrölték a gabonát. Az értékes régészeti leletet a Dorogi Tájmúzeumban helyezték eh Csirkenevelés dohányszáritóban
