Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-16 / 100. szám

2 JtatHfd Földműves 1959. december 16, Takar mányozzunk ésszerűen Az idei időjárás kedvezett a takar­mányféléknek. Csak a hanyag szövet­kezetnek nincs elegendő takarmánya. De ahol elegendő takarmány is van, ésszerűen keli vele gazdálkodni. Ne­­hogy úgy járjunk, hogy most bőven etetünk‘tavaszkor meg majd szűkö­sen futja. Az elmúlt napokban fölkerestem az alsőszecsei szövetkezet gazdasági ud­varát, hogy megnézzem, hogyan tart­ják be a fent említetteket. Négy óra körül lehetett, amikor az etetők is „szállingózni“ kezdtek. Sipos István­nal betértem az istállóba, ahol 117 tehén várta az esti „élelmet“. A min­dennapi munkáról kezdtünk beszél­getni: — Feleségemmel együtt 30 tehenet gondozunk. A fejést is mi végezzük. — Lesz-e elegendő takarmány? — Takarmányunk van bőven. Jelen­leg szecskát etetünk, de megjegyzem beosztva. Messze van még az új. Ta­nultunk a múlt hibájából. Nem akar­nánk úgy járni, mint a tavaszon. Elfogyott a takarmányunk és a szom­széd szövetkezetből hároméves ku­­koricakőrőt kellett vásárolnunk. A közmondás is azt tartja: „Nincs olyan sok, ami el ne fogyna, és nincsen olyan kevés, ami elég ne volna!“ Milyen bölcs igazmondás ez. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mig a marhák nem voltak összpontosítva, sok takarmány kárbaveszett. Sajnos, a lovak még mindig szanaszét vannak a régi gazdáiknál. Természetes, ezál­tal a takarmányból sok „elpocséko­lódik“. A vezetőség okulhatna a múlt hibáiból; szükség v'kn a lovak mi­előbbi összpontosítására. Kúcs Gyula (Alsószecse) ★ ★ ★ Csak így tovább ... A veskőci földművesek 1938 nyarán léptek a közös gazdálkodás útjára. Ha az elért eredményeket mérlegeljük, azt látjuk, hogy a legnagyobb jöve­delme a szövetkezetnek az állatte­nyésztésből van. Ebben nagy részük van a gondozóknak is. Hárman 50 tehenet gondoznak. Ezek úgy határoz­tak, hogy a jelenlegi íejési átlagot télen át is megtartják. Ezen elhatá­rozásuk sikerül is, mivel a szövetke­zet elegendő siló- és szálastakar­mánnyal rendelkezik. Balog Imre (Veskóc) „Tavasznyílás“ Kalondán Furcsán hangzik, de fgy van ez Kalondán. Ugyanis ebben az évben fejezték be itt a Banská Bystrica-i kerület legnagyobb és legmodernebb üvegházát. Tóth Éva, Bálint Valéria és Tóth Valéria keze fürgén ülteti a fiatal salátapa­lántákat, mint ta­vaszkor a szövet­kezet kertészeté­ben. Benes István fia tál kertész nem kis büszkeséggel mondja: — Huszonegyezer fej salátát adunk december végére a dolgozók asztalára. A csoport vezetője Eftimov Dániel pedig hozzáteszi: — Nemcsak salátát fogunk termel­ni, hanem karalábét, retket és ubor­kát is. így kezdődik újra Kalondán a ta­vasz. S így lesz ez egész télen át a szövetkezet üvegházában. Liilel Lajos (Losonc) Eftimov Dániel A kalondai EFSZ üvegháza (Kovács J. fényképfelvételei) A legjobb sertésgondozók között Szabó Károly és testvére, Ferenc — a tallósi szövetkezet tagjai — a ga­­lántai járás legjobb sertésgondozói közé tartozik. Mindketten őszintén Szabó Károly és Szabó Ferenc örülnek az elért eredményeknek, örömük jogos. Hisz az elmúlt hónap­ban is 0,62 kg-os napi átlagsúlygya­rapodást értek el. Mindkettőjüknek nagy része van abban, hogy a tallósi szövetkezet a galántai járásban har­madiknak teljesítette sertéshúsbe­adási tervét. Munkájuk az utóbbi napokban meg­könnyebbült. Ugyanis 300 sertésnél bevezették az önetetéses szárazhizla­lást. A szövetkezet vezetősége azzal számol, hogy rövidesen minden sertés hizlalását ily módon végzik. Krajcsovics Ferdinand (Galánta) Háromszor annyi A kisráskai szövetkezet tagjai az idén nagy gondot fordítottak a takar­mányalap biztosítására. Minden ta­karmányt agrotechnikai határidőben gyűjtöttek be, s ezzel növelték a ta­karmány tápértékét. Az idén kiter­melt takarmányból bőven marad a tavaszi-nyáreleji időszakra is. Silózás terén nemcsak teljesítették a tervet, de túl is lépték. Ezáltal minden szarvasmarhára 59 mázsa siló jut. Ez pedig az elmúlt év háromszo­rosát teszi ld. Bajusz János (Kisráska) Alig egy éves múltra tekint vissza a ptruksi szövetkezet, amely ez év tavaszán tette meg az első lépéseket. A szövetkezet azonban napról napra erősödik. A tavaszi mun­kák mellett mindjárt hozzáfogtak az istállók építéséhez. Egy marha- és egy sertésistállót készítettek el. Szükséges volna azonban, hogy rövi­desen újabb istállókat építsenek, mi­vel az állatok egy része még mindig szanaszét van. Ezzel természetesen megnehezedik az állatok takarmá­nyozása és több munkaerőt is igényel. Gábor Lajos (Nagykapos) Rendet a szövetkezetek házatáján Novemberben már mindenütt teljes ütemben meg kellett volna kezdeni a főleltározás előkészületeit... Roha­mosan közeledik a leltárkészítés be­fejezésének határideje. És azok a szövetkezetek, ahol ezt a munkát be­fejezték, a kivételek közé tartoznak: mert néhol még csak az előkészítő munkáknál tartanak. A leltározás több helyütt új dolog a szövetkezetek dolgozói számára, és ha ehhez nem fűi a foguk, akkor bi­zonyára a JNB dolgozói maradtak adósak a felvilágosítással. Nem elég a dolgoknak műszaki részét megma­gyarázni, de a szövetkezet tagjait arról is meg kell győzni, milyen elő­nyöket jelent ez az intézkedés szá­mukra. A Pisková Lehota-i EFSZ-ben a ta­gok maguk végezték ei a leltározást: a járási leltározóbizottság tagjai nem azért mentek oda ki, hogy a szövet­kezeti tagok helyett készítsék el a leltárt, hanem azért, hogy maguk is gyakorlati tapasztalatokat szerezze­nek. A Mladá Boleslav-i járás szövet­kezeteiben már mutatkoznak az első eredmények. A charvaticei szövetke­zet tagjai minden gépet összeírtak, és ami a legfontosabb, ezeket leltári számmal látták el. Ugyanígy tettek a dolánkai EFSZ-ben is. Számok a gépeken, a kocsikon, a boronákon, ekéken és a többi munkaeszközön, ez olyan valami, ami a két szövetkezet­ben ezelőtt sohasem volt. A FŐLELTÁROZÁS; FŐFELADAT Tehát az ecset és a festék is szóhoz jutott. Semmit sem érne a legjobban kitöltött kartotéklap, ha a rend nem közvetlenül a „helyszínen“ kezdőd­nék. És az egységes leltári számozás az első lépést jelenti a rend útján. Hiszen egyik-másik szövetkezetben az év végi leltár néha egész nyomozó­munkát igényel. A boronák, ekék, vetőgépek gyakran vagy a földeken, vagy a gazdasági udvar sarkában kallódnak és néha sok munkát ad megtalálni azt, amit a szövetkezet nyilvántartási könyvei kimutatnak. Nem hozna nagy hasznot, ha ezt a munkát könnyelműen vennénk. Ha a főleltározásra időt szentelünk, csi­náljuk úgy, hogy minden szövetke­zetben megjavuljon az épületekről, gépekről és szerszámokról való gon­doskodás. Minden szövetkezetben meg kell határozni, ki lesz a felelős az egyes épületek, gépek és a többi alapfontosságú termelőeszköz állapo­táért, nehogy megtörténjék az, hogy a cséplőgép egész télen át ott ma­radjon, ahol éppen a csépléssel vé­geztek. Tehát a leltározásnál minden szövetkezetnek lehetősége van arra, hogy ezekkel a régi rossz szokások­kal örökre szakítson. MIT TEGYÜNK A RÉGI .GÉPEKKEL ÉS ÉPÜLETEKKEL? Ha az alapeszközök iránti gondos­kodást akarjuk megjavítani, amelyre a szövetkezetnek valóban szüksége van a gazdaság fejlesztésénél, szük­séges, hogy a tagokat tehermentesít­se olyan berendezések és eszközök karbantartásától, amelyeket a gya­korlatban már nem használnak. Csu­pán megszokásból sok helyen kis­gépeket és szerszámokat vezetnek a nyilvántartásban, amelyeket a szö­­vétkezet már nem is használ, mert a nagyüzemi termelésben teljesen fe­leslegesek. Főleg olyan leltári dara­bokról van szó, amelyeket a szövet­kezeti tagok évekkel ezelőtt hoztak be magukkal a közösbe. Szükségtelen ilyen dolgokat minden évben leírni. A szövetkezet okosabban teszi, ha ezeket visszaadja a tagoknak. Helytelen lenne azonban, ha a szö­vetkezet visszaadná az épületeket is. Csaknem minden szövetkezetben hiányzanak az alkalmas raktárhelyi­ségek, és még sok idő telik el, míg mindenütt új raktárakat tudnak fel­építeni. Még több kérdés merül fel a gépek elhelyezése körül. A gépállomások gépeinek az EFSZ-ek kezelésébe adá­sával a szövetkezetek gépparkja még tovább bővül. A gépek számára jobb, ha a legöregebb pajtában helyezik is el, mintha a szabad ég alatt tartják. AMI VALÓBAN SEGÍTENE A főleltározás eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy egyes járásokban olyan kérdések merülnek fel, amelyek nem egészen világosak. Mi legyen például az „ötvenötös“ épületekkel. Némelyütt olyan nézet uralkodik, hogy ezek a főleltárba nem tartoznak bele. A szövetkezeti tagok azonban használják ezeket az épületeket, te­hát számolniuk kell karbantartásuk­kal. Ezért nem lenne helyes, ha eze­ket az épületeket kizárnák a főleitá­­rozásból. Már annál is inkább, mivel gazdasági szempontból ezek a terme­lési alapeszközeik közé tartoznak. Itt azonban egy régi panasz ismétlődik: néhol ugyanis semmilyen bejegyzést nem találni az „ötvenötösök“ átadá­sáról és értékéről. Ennek megoldásá­nál a HNB-nek kellene többet segí­tenie. De mit sem ér a nemzeti bizottsá­gok olyan segítsége, ha nincsen szakemberük, aki az épületek és a gépek értékét megállapítaná. Majd ".minden szövetkezetből felhangzik az ilyen irányú segítség kérése. Természetesen, nemcsak a műszaki kérdésekben nyújtott segítségről van szó. A leltári jegyzékek leírásával, a nyilvántartási lapok kitöltésével és ellenőrzésével a szövetkezetek köny­velőinek elég sok munkájuk lesz... A védnökségi üzemek adminisztratív dolgozói is vállalhatnák ezeknek az „írnoki“ munkáknak egy részét, se­gíthetnének a szövetkezetek könyve­lőinek, hogy a munka gyorsabban menjen. MÉG NÉHÁNY TUDNIVALÓ Ideje lenne már, ha minden szö­vetkezet tudná, mivel is gazdálkodik. Erre a kérdésre helyes választ csu­­(Folytatás a 3. oldalon) Első a közös Az alsóhutkai szövetkezet a meg­alakulás utáni első években nem tar­tozott a jó mezőgazdasági eredmé­nyeket elérő szövetkezetek közé. Hiányoztak az istállók és a gépek. Ahogy teltek az évek, úgy vál­tozott a szövetkezet élete is. Ma már szép tiszta gazdasági udvaruk van, amelyre mindnyájan büszkék. Dicséretet érdemelnek jő munká­jukért Doro Károly, Stein József és Szeman Pál növendékállatgondozók, akik lelkiismeretes munkájukkal el­érték a napi 1,25 kg-os átlagos súly­­gyarapodást. Nagy részük van abban is, hogy a szövetkezet már teljesí­tette a marhahús-beadási tervét és terven felül mintegy 338 mázsát ad­nak a közellátás részére. A sertésgondozóknak sem kell szé­gyenkezniük. Peteresák Regina, Hu­­dák Mária, Kondrády Mária, Cieman Verona és segítőtársuk Dankó István 85-95 dekás napi súlygyarapodást érnek el. A napokban teljesítik a tojásbe­adást is. Külön dicséretet érdemelnek, hogy a beadott tej 4,75 százaléknyi zsírtartalmú és az év végéig még 60 ezer liter tejet adnak be terven felül. Elért eredményeiket elsősorban is a tagok szorgalmának, jó munkafe­gyelmének és a helyi funkcionáriusok segítségének köszönhetik. Habár sokat javult a szövetkezet gazdasági hely­zete, a tagok tudatában vannak, hogy csak úgy lesz boldogabb és gondtala­nabb életük, ha elsősorban is a szö­vetkezet erősödik. Mató Pál (Alsóhutka) Űj bérezési rend a kolhozokban — Ugyan miért mennének éppen Liszovodba? — tanácsoltak el ben­nünket a tervezett liszovodi látoga­tástól a Szovjetszkája Podolija szer­kesztőségében. Ez a lap egyébként Hmelnyickaja területi városban jele­nik meg. A szerkesztőktől kérdeztük meg, hogy miként juthatunk el a liszovodi Ukrajna kolhozba. Az elvtársak azt javasolták, hogy inkább más kolhozt keressünk föl, ha valami kiemelkedőt akarunk látni: — Amióta az Ukrajna-kolhoz kép­viseltethette magát az Amerikai Egyesült Államokban megrendezett szovjet kiállításon, semmi különösebb haladást nem mutat föl. s a külföldi küldöttségek nem is nagyon törik magukat hozzájuk. Ma már nem az Ukrajna-kolhoz vezet a termelésben a területünkhöz tartozó mezőgazda­­sági üzemek közül. S az egyik szerkesztő már hozta is az áttekintő táblázatokat, amelyek az idei állattenyésztési eredményeket sorolták föl a szeptember 20-i álla­pothoz képest. Ami a tejtermelést illeti, az Ukrajna-kolhoz a gorodoki járásban is csak a harmadik helyen áll a mezőgazdasági földterület 100 hektáraként kitermelt 387 mázsa tej­jel, sőt 90 mázsás hústermelésével az első 10 mezőgazdasági üzem között sem kapott helyet. Ennek ellenére elmentünk Liszo­vodba. S nem bántuk meg. Nehéz egy újságcikk keretében bemutatni egy olyan hatalmas gazdaságot, amely 5698 hektárt tart művelésben (ebből 4425 ha a szántó), s ahol több mint 2000 ember dolgozik. Két nap is ke­vésnek bizonyult, hogy bejárjuk a kolhoz határát, amely körülbelül ötö­dé egy itthoni átlagos terjedelmű járás területének. A kolhoz építkezési munkacsoportja több mint 200 em­berből áll, s ez a hatalmas mezőgaz­dasági üzem saját fűrészteleppel, cementgyárral, malommal, téglaégető­­vel, homok- és kőbányával rendelke­zik. A betegeket saját kórházukban gyógyítják, a gyerekeket saját isko­lájukban tanítják, az apróságokra pe­dig a bölcsődében és napközi ottho­nokban vigyáznak. A jól fölszerelt műhelyekben a dolgozók minden munkát szakértelemmel végeznek, még a gépkocsik javítását is. ame­lyekből pontosan 40 darab rója az országutakat és a kifogástalanul kar­bantartott mezei utakat. Teljesítménybér kizárólag készpénzben A különböző termelési ágazatokban igen sok követendő példát láttunk. Ezúttal azonban mindenekelőtt arról szeretnénk beszámolni, hogy a kol­­hozdolgozők kizárólag készpénzben kapják teljesítménybérüket. — Ezt a bérezési rendszert idén vezettük be. amikor egyesültünk a kremenajai Zsdanov-kolhozzal — ma­gyarázza Grigorij Ivanovics Tkacsink, az Ukrajna-kolhoz elnöke, a Szocia­lista Munka Hőse. — Fokoznunk kel­lett a termelékenységet, s ezért el­sősorban a dolgozók anyagi érdekelt­ségét keltettük föl, mégpedig oly­képpen, hogy teljes havi teljesít­ménybérüket készpénzben adjuk ki. Az új bérezési rendszert alaposan előkészítettük. De nemcsak mi térünk át az új rendszerre, hanem a járás többi mezőgazdasági üzeme is. Kiszá­mítottuk a járási bérátlagot, s ebből indultunk ki. A magasabb színvonalú kolhozok emelhették a bérátlagot: így például mi 30 százalékkal növel­tük a munkaegység értékét. Az alapot a normák képezik — Első teendőként a normák körül kellett rendet teremtenünk — foly­tatta az elnök. — Nálunk ugyan ez nem okozott gondot, hiszen normáin­kat már 1957 óta mintának tekintik. ■Persze a normákat évente magunk is módosítjuk, főleg ha új munkaműve­leteket rendszeresítünk, s ilyenkor nemcsak az elmúlt esztendő átlag­teljesítményeit vesszük figyelembe, hanem a kérdéses munkaműveletekre fordított időt is. Megtudtuk a továbbiakban, hogy a kolhoz vezetősége a növénytermesz­tési feladatokat hat munkaosztályba sorozta. Az 1. munkaosztályban (gyomirtás kézzel, melegágyak befö­­dése gyékénytakaróval, zsákfoltozás, stb.) 12,10 rubel, a II. osztályban (szalmafuvarozás lófogattal stb.) 14 rubel, a III. osztályban (trágyahordás fogattal stb.) 16,20 rubel, a IV. osz­tályban (répakapálás, szénakaszálás géppel, nagyobb terhek fuvarozása stb.) 18,60 rubel, az V. osztályban kazalozás, kaszálás kézzel stb.) 21,10 rubel és a VI. osztályban (ide tartoz­nak azok a munkálatok, amelyek leg­inkább befolyásolják a kolhoz jöve­delmét: például a cukorrépa sarabo­­lása és egyelése, cséplőgép etetése stb.) 24 rubel jár egy-egy norma teljesítéséért. Az Ukrajna-kolhozban 26 saját traktort tart üzemben, minden gépet külön traktorosra és segédmunkásra bíznak. A segédmunkás szintén kép­zett szakember, úgyhogy szükség esetén a második műszakban üzemel­teti a traktort. A lánctalpas traktor kezelője egy norma teljesítéséért 54 rubelt kap (a DT—54-es traktor nor­mája például: vetőszántás 4,5 ha-on). Ugyanilyen teljesítménybér illeti meg a kombájnvezetőket is. A kerekes traktor vezetőjének javára 48 rubelt Írnak, ha eleget tesz a normának, amely például 10 ha-on végrehajtott kultivátorozásból áll. A traktor által vontatott munkagép kezelője a trak­toros teljesítménybérének 60 száza­lékát kapja. Azt is említsük meg, hogy a kolhozmühelyek dolgozóinak bérét az állami bérezési rendszer alapján fizetik, amely a különböző munkaműveleteket három csoportba osztja:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom