Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-09-13 / 73. szám

1959. szeptember 13. •Jralrad Földitiüves 3 Szene - Rété « BoidofgSa az őszi munkák idején Az elmúlt napokban a rimaszom­bati járásban 10 szövetkezetből jöt­tek össze, hogy megtárgyalják a jövőre szőlő tervet, főleg a cukor7 répa betakarításával és a rétek le­­csapolásával kapcsolatban. Ezen a gyűlésen megalakították a járás első talajjavító szövetkezetét is, melynek elnökévé Bőd Viktort, a gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező szakembert választották. A jövő évben a lecsapolás útján több mint 1000 hektár kevéshozamú rétet és legelőt tesznek termőtalajjá. Adamee József, Rimaszombat Hat nappal hamarabb A trnavai ÄG dolgozói a szárazság éllenére is igyekeznek jó magágyat készíteni az őszi kalászosok alá. Ezzel teljesítik a SZNF 15. évfordulójára vállalt kötelezettségüket. Már elve­tették az utolsó szem ősziárpát is 230 hektáron, mégpedig hat nappal a határidő előtt. -tk­☆ Lesz takarmány a télen A zsélyi szövetkezetesek a cséplési munkák befejeztével azonban hozzá­láttak a silózáshoz. Ügy tervezték, hogy ezidén 2500 köbméter silót ké­szítenek. Ezidáig már 1000 köbmétert silóztak. Szálastakarmányból is van bőven. 35 vagonravalót kazaloztak be. A télen bizonyára nem lesz takarmá­nyozási gondjuk a zsélyieknek. Kajtor Pál, Zsély ☆ Hangos lett az iskola Mint minden iskolában, úgy a Sző­lőskei Mezőgazdasági Iskolában is kezdetét vette a tanítás. Az ország számos szövetkezetéből érkeztek .ide fiatal, avagy idősebb diákok, hogy el­sajátítsák a mezőgazdasági alapisme­reteket a növény- és a szőlő-termesz­tésben. A legtöbb tanuló a nagykaposi és a királyhelmeci járásból érkezett. Csatlós István, Bés Dohányos fiatalok között A nemesócsai szövetkezet 13 hek­táros dohány-táblája a fiatalok jó­kedvétől hangos. Hogyne volna vi­dámság ott, ahol 34 fiatal CSISZ-tag dolgozik egy csoportban és maga a csoport vezetője, Pázmány Péter is fiatal. A fiatalok nemcsak vidámak, csevegők, hanem dolgosak is. Mun­kájuk eredménye, hogy előrelátható­lag 15 mázsás lesz a dohány hektár­hozama. Nemcsak a mennyiségért érdemelnek dicséretet, hanem a mi­nőségért is. A nagymegyeri járásban a legjobb minőségű dohányt ők ter­melik. Kása Mihály, Nemesócsa HIBAIGAZÍTÁS A Szabad Földműves 72. számában a „Püspöki példa“ című riport első hasábjának utolsó bekezdése alatti negyedik sorba hiba csúszott. Ugyan­is a 240 liter helyett 2240 értendő! Az embert néha kellemetlen meg­lepetések is érik. így jártam én is Szencen. Ugyanis a járásban terve­zett 1570 hektár ósziárpából mind­össze nyolc!, igen 8 hektár van csak elvetve. A többi kalászost nem is merem említeni. Pedig ottjártamkor már szeptember nyolcadikét írtak ... Az árpának legkésőbb 15-ig földbe kell kerülni. Elhatároztam, hogy ki­kutatom a lemaradás okát. Mert, hogy valahol baj van, az biztos. Ahogy a 8 hektárt elvetették, úgy elvethettek volna 500-at, vagy ezret is. Kiválasztottam három szövetkeze­tei: a szeneit, a rétéit és a boldog­fait, aztán útnak indultam ... I. Ha valaki a szenei szövetkezet gazdasági udvarába akar jutni, nem kell messzire mennie a várostól. A malom után csak egy kőhajításnyi az út. Az udvaron szorgalmas embe­rek sürögnek, traktorok hordják gödrökbe a silónakvafót. Az irodában a két könyvelőnőn kívül nem talál­tunk senkit. Elindultunk, hogy körül­nézzünk a gazdasági udvarban. Nagy­szerű állatállományuk van, s ezt az új módszerek felhasználásával érték el. Szép. nagyon szép dolog ez, de ... igen, ez a „de" elront mindent. Ez azt jelenti, hogy az ősziek vetése körül baj van, mégpedig nagy baj. Zelman elnök is vakargatta fejét, mi­kor ezt a kérdést kezdtük feszegetni. — Száraz a föld — mondja — ke­mény és rögös. Nem vethetünk, pedig az idő sürget. Eső kéne, jó kiadós eső... — És ha nem fog esni? — Hát... akkor nagy baj lesz, mert vetni kell, mégpedig minél előbb. De én remélem, hogy minden őszi gabonát a földbe tehetünk idő­ben. Reméljük. De nem szabad a lema­radás bűnét a szárazságra kenni. Jobb szervezéssel és alaposabb talaj­­előkészítéssel talán eredményesen felvehették volna a harcot a száraz­sággal, s ma már legalább az ősziek­nek a fele a földben lehetne. Hanem silójuk az lesz. Az elnök a silógödrök felé tekint, s az arca fel­derül. Bizakodva mondja: — Ha két évig egy szál silótakar­mányunk sem terem, akkor is ki­tart. Búcsúzóul szebbet nem is mondha­tott volna. Takarmányozási gondok nem lesznek, az tény. Csak a vetés. .. Hát igen. Ha a vetéssel is úgy állná­nak, mint a silózással, akkor egy lé­pést sem mennék tovább. De így egy házzal odébb kell keresni a szántó­vetőket, hogy munkájukról pár szó­ban megemlékezhessünk. II. Az egészben csak az volt a furcsa, hogy Klapuch kollega nem a város felé vette az irányt, hanem lekanya­rodott az országúira, és pont az el­lenkező irányba indult, mint ahogy vártam. Mikor megkérdeztem tőle, hogy hova megyünk, azt mondta, hogy Rétére. — Dehát... gyalog ? — Ühüm... — Te jó ég! És az útjelző azt mutat­ta, hogy 5 kilométerre van Rété. És az ígéret, hogy nem megyünk gya­log?... De mindegy! Az út olyan gyorsan elfogyott a talpunk alól, hogy észre sem vettük, s Rétén is voltunk. A szövetkezet elnökét Far-Megvalósulnak a álmok A Dírné-i határ mélyfekvésü, vi­zenyős, nehezen művelhető agyag­­talajból áll. Az ottani szövetkezete­sek sokat dolgoztak, de jó eredmé­nyeket bizony nem értek el. A szö­vetkezet csoportvezetője Pribyt elv­társ törte a fejét, hogy mivel lehet­ne változtatni ezen az áldatlan álla­poton. de egyedül nem ment sokra. Bár a burgonyaövezetbe tartoznak, csak 59 mázsás hektárhozamot ér­tek el átlagosan. Mi volt az oka en­nek a nagyon-nagyon gyönge ter­mésnek? Elsősorban az, hogy a me­liorációs munkákat csak tessék­­lássék végezték el. Kivágtak egy-két bokrot, odábbgurltottak egy-egy kö­vet; s ez volt az egész. A talaj vize­­nyőssége természetesen így továbbra is a régi maradt. Gépekkel alig-alig lehetett rámenni, mert azok mind­járt elsüllyedtek. A zabot kézzel kellett aratni, a búzát helyenként aratni sem kellett, mert helyette nád díszlett a táblákon. Ilyen körülmé­nyek mellett nem csoda, ha a szö­vetkezetnek kevés volt a pénze és a tagok elégedetlenkedtek. A tagságnak meg kellett magya­rázni, hogy a szövetkezet gazdasági helyzetének javulását egyedül a ká­ros vizek lecsapolásától várhatják. Sok, és kemény vita, mégtöbb szá­mítás előzte meg a meliorációs mun­kálatokat. Tudták, hogy kezdetben a szövetkezet kiadásai csak növekedni fognak. De azt is tudták, hogy az elkövetkező évek eredményei kama­tostól visszafizetik a meliorációs munkák költségeit. Most. hogy a prerovi felhívás el­jutott hozzájuk is, a termelés növe­léséről, elhatározták, hogy a meg­kezdett meliorációt még jobban ki­szélesítik, és nagyobb lendülettel dolgoznak majd... A prerovi felhívás alkalmából el­határozták. hogy a termelést 6 szá­zalékkal növelik, amit a vizes terület lecsapolása tesz lehetővé. Ez év már­ciusában a meliorá.ciós munkák első részét elvégezték, a második részét most végzik. Ez alkalommal nagy segítséget kaptak az államtól: gépe­ket és szakembereket. A szakembe­rek szondázás utján megvizsgálták a talaj összetételét, s annak alapján fognak most a víztelenítési munká­latokhoz. A Dírné-i földművesek régi álma válik most valóra, hogy a falu hatá­rát csatornázzák. S miért van mind­ez? — kérdezhetnék. A válasz szinte magától adódik: Azért mert álla­munk és szövetkezeteseink érdekei ezt így kívánják, mert országos mozgalommá szélesedett a kormány utolsó ülésén hozott határozat a termelés általános növeléséről. To­vábbá azért van mindez, mert a preroviak példáját követve akarják megünnepelni hazánk felszabadulá­sának 15. évfordulóját. (z. n.) Az új tervezés és az EFSZ jövedelme Az új mezőgazdasági árrendszer és ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági termények és termékek felvásárlá­sának új formája mind az EFSZ-ék vezetőségét, mind a JNB-ok mező­­gazdasági osztályát komoly feladatok elé állította. Űj alapokra kellett fek­tetni a tervezést. A termelési tervet a szövetkezetek helyi lehetőségéből kiindulva a tagok kezdeményezésére építve a szövetkezet tagsága készíti, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem érvényesül benne a népgazdasági szükségletekből fakadó követelmény. Az ógyallai járásban a tervkészí­tést úgy végeztük hogy a JNB mező­­gazdasági osztályán a kapott felada­tok alapján elkészítettük az egyes szövetkezetek főbb termelést muta­tóit, mégpedig az EFSZ természeti adottságai és ismereteink alapján. Hogy az elkészített terv helyességét bizonyítani tudjuk, kidolgoztuk min­den EFSZ számára a takarmánymér­leget is. Ezzel egyidőben az EFSZ vezető­sége is készítette a következő évi terme'c i tervet. Ezt a pártszervezet és a h;’ i nemzeti bizottság részvé­telével megtárgyalták. Meg kel! azon­ban jegyezni, hogy ezt megelőzőleg a szövetkezetek vezetői egy járási értekezleten vettek részt, «ho! ismer­tettük az előttünk álló feladatokat, természetesen a tervezés menetét is. A következő lépés a tervek egyez­tetése volt. (Elóre meghatározott na­pon minden egyes szövetkezetei meglátogatta a JNB-ről kiküldött bizottság.) Ez a munka lényegében arra szorítkozott, hogy az egyes ter­vek aránytalanságait közös megegye­zéssel rendezzük. Leginkább ekkor mutatkozott meg a járáson elkészí­tett takarmánymérleg haszna. Ahol a takarmányok rovására túlméretezett volt egyes növények termelése, ott mindjárt kész tényekkel tudtuk bi­zonyítani, hogy ez mennyiben befo­lyásolja a szövetkezet saját takar­mányalapjának megteremtését, illet­ve mennyiben csökkenti az EFSZ-ek következő évi bevételét. Olyan eset is akadt, ahol a takarmányönellátásra hivatkozva a lehető legkisebbre akar­ták csökkenteni az állami alapok fel­töltésére szükséges árumennyiséget. Másutt a szövetkezeti konferencia határozata ellenére mértéken felülire akarták növelni a természetbeniek osztását. Az utóbbi hibába estek pél­dául Imetyen, Madáron és Bagotán. Azt akarták bizonyítani, hogy a tagok jövedelme és életszínvonala attól függ, mennyire telített a kamrájuk. Amikor azonban papírt és ceruzát vettünk, rájöttek, hogy az ellenkezője az igaz. Mert például egy mázsa bú­zából a szövetkezet 25 kg húst ter­mel, ez 12 koronájával számítva 300 korona hasznot jelent. Ebből pedig a magasabb munkaegységértéken ke­resztül csakis a szövetkezeti tagnak lesz nagyobb jövedelme. A hibák nagyobb része a felülete­sen készült tervezésből ered. A terv­egyeztetés és közös beszélgetés so­rán azonban ezeket a hibákat sikerült kiküszöbölnünk. Azt is elértük, hogy az 1960-as termelési terv egyéni kö­telezettségvállalásokra épül. Így min­den lehetősége megvan, hogy a ter­melési tervet teljesítjük. Ezzel pedig együtt jár az is, hogy például a per­­betei szövetkezetben a növényterme­lés össz-jövedelme egy hektárra számítva az 1959. évvel szemben 38.3 százalékkal növekedik. Az ógyallai EFSZ-ben a növénytermelés és állat­­tenyésztés együttes jövedelme a jövő évben 21.7 százalékkal lesz magasabb az ideinél. Reálisak az elkészített tervek. Ezek alapján válaszolt az ógyallai járás a pferovlak felhívására A ter­vek megvalósítása azonban komoly munkát követel. Azt. hogy járásunk minden szövetkezeti tagja szívvel lélekkel végezze a munkaterületén ráváró feladatokat. Kemény József, az ógyallai JNB dolgozója kas Józsefet és Fric Pavel mérnök agronómust a heremagtisztításnál találtuk. Szép a heremag, van vagy 20 mázsa, de bennem most más kérdés ágaskodik: mennyi őszi gabonát ve­tettek ? — Őszi árpából 57, búzából 115, őszikeverékbő! pedig 25 hektár a ... tervünk — mondja Farkas elvtárs, s a kezdeti nagy örömöm az utolsó szó után meghervadt. Szinte fájt mar azt kérdezni, hogy mért nem vetnek. — Az időjárás ... a száraz talaj... a vízhiány ... — Mintha összebeszél­tek volna a szenei EFSZ elnökével. Ugyanazok a szavak, csak most másik EFSZ elnöke mondja. Jóemberek, hát mire várnak? Vetni kell már, vetni, vetni és ezerszer vetni, mert jövőre nem lesz mit aratni. Mikor Rétéről is gyalog indultunk tovább, már nem is csodálkoztam. A mai nap kálváriajárássá változott. Ám legyen. A boldogfai EFSZ-be csak úgy „kert alatt“ érkeztünk. S végre, Szabó Sándortól az EFSZ elnökétől olyasmit hallottunk, ami megérte, hogy ide gyalogoltunk: vetnek a bol­dogfalviak! Immár 10 hektár őszike­verékük és 8 hektár ősziárpájuk van földben. És vetnek. Pedig itt is épp oly régen nem esett az eső, mint Szencen vagy Rétén. Mégsem az idő­járás a bűnös. Máshol a hiba. Az em­berekben. Nem mernek hozzáfogni a vetéshez. Pedig a mag a földben is megvárná az esőt. — Mikor kezdik a többi gabona vetését? — Ügy számítunk, hogy október 15-re minden gabonánk a földbe ke­rül — mondja az elnök. Azután el­mondta még, hogy a jó talajelőkészí­tésnek és a helyes szervezésnek az eredménye az, hogy most vethetnek. Moravec János agronómus csak meg­erősíti az elnök szavait, és a szövet­kezeti tagok odaadó és lelkiismeretes munkáját dicséri. A szenei, a rétéi és a járás többi szövetkezete is követhetné a boldog­faiak példáját. Gál Sándor Kigyúlt a fény Péterfalán Augusztus 15-én Péterfalán (ri­maszombati járás) is bekapcsolták a villanyt s így a járásban már csak egy község van villany nélkül. A nagy öröm tiszteletére a falu lakosai már . a kora reggeli órákban ünneplőbe öltözve várták a pillanatot, hogy ki­­gyúljanak az első villanyégők, meg­szólaljanak a már előre megvásárolt rádiók, bemelegedjenek az új vil­lanyvasalók, beinduljanak az új mo­sógépek. A nagy nap jelentőségét Adamee József elvtárs, a rimaszombati JNB dolgozója méltatta. Elismerően nyi­latkozott a szövetkezeti tagok köte­lezettségvállalásáról, akik e nagy nap tiszteletére vállalták, hogy még na­gyobb eredményeket érnek el a hek­tárhozamok emelésében és az állat­­tenyésztés növelésében. Szabó elvtárs, az iskola és kultu­rális ügyek járási megbízottja egy filmvetítőgépet nyújtott át, mint a járás ajándékát. Gacsó István, levelező Olcsó férőhelyek — gazdaságos termelés A Horni Mosténice-i szövetkezetben — mint általában az egész prerovi járásban — nagy gondot fordítanak a termelés gazdaságossá tételére. A gazdag állatállomány számára olcsó férőhelyet biztosítottak. A közelmúlt­ban épült fel a jobboldali képen lát­takarmányozással gondozzák a ser­téseket. Ezzel az önköltségeket leg­alább 25 százalékkal csökkentették. A növendék-szarvasmarhák részé­re egy régi pajtából készítettek férő­helyet. Ebben az istállóban is az ön­­etetéses módszert alkalmazzák, s ez­ható 50 férőhelyes sertésistálló, mely csupán 2000 koronába került. Termé­szetesen saját anyagukat használták fel az építkezéshez. Az új istállóban mélyalmozásos neveléssel és száraz zel az eddigi 100 kg súlygyarapodásra felhasznált 9,2 munkaegység hatra csökkent. A képen háttérben az ön­segéllyel épült istálló. Foto: Vyslouzil Eredményes szünidő után ÚJRA AZ ISKOLÁBAN A Losonci Építészeti Ipariskola tanulói a múlt iskolai év befejezéseko versenyre hívták Szlovákia minden építészeti iskoláját a nyári munkák­ra. Felhívásukra többek között válaszolt a nyitrai- és a martini építé szeti iskola is. A nevezett iskola diákjai a nyári szünidőben 36 620 brigádórát dolgoz tak le Losoncon Zvolenban, Ipolyságon és a környező EFSZ-ekben. Külö: dicséretet érdemelnek azok a hallgatók, akik a losonci kereskedelmi isko! tornatermének építésénél dolgoztak Pavelka igazgató és Lukács mérnöl elvtársak vezetésével. Most pedig újra az iskola padjaiban ülnek, és készülnek jövendő hiva fásukra. L ü 1 e i Lajos, Losom Az első talajjavító szövetkezet a rimaszombati járásban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom