Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-29 / 60. szám

238 VIRÄGZÖ MEZÖC.AZDASÄG 1959. július 29. Az új élet mindenkit magával ragad A zavart nyolcéves iskolában (nagy­­szombati járás) alakult meg hazánk első pionírszövetkezete. Persze még február 27-én. amikor 70 pionír aláírta a raj­zokkal díszített jelentkezőlapot. Ma már 107 tagja van a szövetkezetnek. Ez a pionírszövetkezet nem olyan, mint ahogy elképzeltem. Azt hittem, hogy egy EFSZ kicsinyített mása. Olvas­tam a szovjet pionírkolhozokról. így képzeltem el ezt a szövetkezetét is. A szovjet pionírok ugyanúgy művelik a földeket, mint a felnőttek, csak nem 2000 hektárra terjed ki a gazdaságuk, hanem mondjuk ötre. A vezetők is pio­nírok. meg a tagok is. Az elnöktől a pénztárosig minden úgy megy. mint egy nagy kolhozban. Persze a normák ala­csonyabbak, de azért vannak munkaegy­ségek. meg osztalékok is. A zavari pionírok még a múlt évben kerültek közelebbi kapcsolatba az ottani EFSZ-szel. Bekapcsolódtak a kukorica betakarításába. Először két hektárt vál­laltak, végül pedig 9.5 hektárról takarí­tották be a kukoricát. Raj vonalba tör­ték. Gyorsan nyomultak előre, utánuk pedig az anyák vágták a kórót. — Milyen jó is együtt dolgozni szü­léinkké! — sóhajtott fel egy kis pionír. Ezt meghallotta Heriban János igazgató tanító. Szöget ütött a fejébe. A gondola­tot tett követte. Ami pedig ezután tör­tént. az már a pionirszövetkezet törté­nelme. Kint járunk. Fényesre csiszolt nap hajókázik az ég tengerén, önti ránk izzó sugarainak milliárdnyi nyílvesszőjét. A dűlöutat kísérő búzatábla mohón szívja magába a meleget. Az út másik oldalán feltűnik egy üde zöld. árnyékot ígérő kukoricás. Odaérünk. — Ez a mi kukoricánk — mondja az igazgató elvtárs. — Pont két hektár. Én csak fürkészem hol a vége, de a tengernyi kukoricaszár végét nem lá­tom. A messzeségben csendesen zölden összefolyik. — Ez mind a pioníroké? — Dehogy, is — mosolyog az igazgató elvtárs. — A nagy szövetkezet kukori­cása. Nekünk csak két hektárt kanyarí­­tottak belőle. Ők négy munkacsoport közt osztották fel a bevetett területet. Elvégezték a mi két hektárunkon is a szántást, vetést és a sarabolást. A pioní­rok pedig gondosan kiegyelték, megka­pálták, kigyomlálták és törni is ők fog­ják. Hogy a munkát milyen becsületesen végezték, arról már nem szólt az igaz­gató elvtárs, de a kukorica száron már meglátszik Az EFSZ agronómusa becs­lése szerint 50 mázsás hektárhozamra számíthatnak, a felnőttek pedig csak 35 mázsára. Járnak is a nagy szövetkezet tagjai nagykomolyan a kis szövetkezet parcel­lája körül és csóválják a fejüket. Persze, a pionírszövetkezetnek nem sikerült volna ennyire, ha a gyakorlatot nem előzi meg egy alapos elméleti elő­készület. Télen szakirodalmat tanultak. Átvették a kukorica agrotechnikáját a szövetkezeti munkaiskola tananyaga sze­rint. A pionírok sok segítséget kaptak a mezőgazdasági szakiskolák növendé­keitől is. akik, mint CSISZ tagok és falu­beliek nem hagyták magukra fiatalabb barátaikat. A mezőről visszafelé ballagva a falu közepén majdnem összeütköztünk egy száguldó „nagy“ legénnyel, aki cukrot és sütőport vitt haza édesanyjának a ka­lácssütéshez. Illedelmesen köszönt és megállt égy pár szóra mellettünk. — Te is tagja vagy a pionírszövetke­zetnek ? — Még nem, de az leszek. Csak ötödi­kest vesznek fel, meg nagyobbat. 'De azért ő is dolgozik a kísérleti par­cellán, tavaly babot, ez éven burgonyát termelt szép sikerrel. Egy barátja pedig a „meteorológiai megfigyeléseket“ végzi. Minden nap háromszor méri a levegő hőmérsékletét és feljegyzi a lehullt csa­padék mennyiségét. De ez az érdekes munka úgy látszik abbamaradt, mert a füzetben, ahova az adatokat beírták, július végétől csak üres lapok várnak az adatokra. Mikor a kisfiú tovább ment. az Igaz­gató elvtárs így magyarázta meg a tag­felvétel kérdését: — A harmadik, negyedik osztályosok­nak még nehéz lenne kint a napsütés­ben. Nem bírnának a nagyobbakkal együtt kapálni, habár lelkesedésben többre is vihetnék. Amíg megerősödnek, inkább a kísérleti parcellán dolgoznak, ahol a munka csak játékszámba megy. A jó munkáért a pionírok jutalmat kapnak, leggyakrabban dicséretet. Rezsni Elemér, a pionirszövetkezet elnöke pedig nem régen Prágában volt a pionír szer­vezet fennállásának 10. évfordulójára rendezett ünnepségen. A szövetkezet vezetésében lányok is részt vesznek, így például alelnöknek Szovák Terézt választotta meg a közgyű­lés. De nemcsak EFSZ tagok gyermekei vannak a szövetkezetben, hanem egyéni gazdáké is. Kilépni nem akar senki. Egyes gyermekek szüleiknek Is jó példát mutatnak. Nem késhet soká az a nap, amikor ők is, mint gyermekeik belépnek a közösbe. Tavaly a kétéves tanonciskola érdek­lődök hiányában nem nyithatta meg ka­puit. Ezéven, mióta a pionirszövetkezet megalakult és jól működik, már 12 fiú és leány jelentkezett különböző mezőgazda­­sági szakiskolába. 26-an pedig otthon maradtak a nagy EFSZ-ben. A pionírszö­vetkezet jól teljesíti feladatát, meg­nyeri a fiatalokat a mezőgazdaság szá­múra. A kollektív munka, a nagyüzemi föld­művelés, a széleskörű gépesítés leköti és magával ragadja őket Ebből láthatjuk, hogy mennyivel jobban vonza a pioníro­kat a pionírszövetkezet, még az elter­jedt természetkutató körökkel szemben is. Zavarban az új élet minden fiatalt ma­gával ragad, az idősebbeket pedig, ha lassabban is. de átformálja. B I a a s Géza, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola növendéke A dán mezőgazdaság piacgondjai Az értékesítési nehézségek egyre sú­lyosabb helyzetbe hozzák a kivitelre termelő dán mezőgazdaságot. Az áru­elhelyezési nehézségeket részint a világ­piac fölöslegei, részint a nyugati államok piachódításai okozzák. Ezt szemléltetőn bizonyítja az a tény, hogy a svéd, finn és ír külkereskedelem vajdömpingje következtében egyetlen év alatt megháromszorozódtak Dániában az eladatlan vajkészletek, vagyis 4400 ton­náról 15 700 tonnára emelkedtek. Ugyan­akkor az árak négy esztendő viszonyla­tában felére zuhantak. Törik a dohányt Vámosladányban A vámosladányi szövetkezet az idén 10 hektáron termel dohányt, melynek töré­sét az elmúlt napokban kezdték meg. Az idei termés szépnek ígérkezik. A munká­latokat egy 16 tagú csoport végzi, mely­nek vezetője Vojek József. Tagjai csupa fiatal asszonyok, lányok. Jókedvüktől hangos a határ. S amint mondják annak örülnek a legjobban, mikor a szép dohány­levelekkel megtelik a szekér. A szárítást műszárítóban végzik. Július 13-ig mind­egy 15 mázsa szárazdohánya volt a szö­vetkezetnek. Felvételeinken: A dohányos csoport egy részét mutatjuk be munka közben. 2. Megtelt a szekér. Gitál Margit és Ifj. Vojek József az utolsó dohányleveleket helyezik el. Kép és szöveg: Németh J. Ételreceptek hanglemezen Amerikában az egyik cég olyan hang­lemezeket hozott forgalomba, amelyekre fölvették a világ leghíresebb szakácsai; nak 24 ételreceptjét. Tehát a liáziasszo; nyok ezentúl csak bekapcsolják n lemez; játszót, s már főzhetik is az ebédet. Az újítás egyetlen hátránya, hogy ha a fele; ség többször főzi ugyanazt az ételt, a férj joggal kijelentheti: — Ezt a lemezt már ismerem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom