Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-29 / 60. szám

1959. július 29.

VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 235

A nemesítés a növénytermesztés szolgálatában

Kultúrnövényeink terméshozama több tényező összhatásúnak az eredménye. Ezek legfontosabbjai: a megfelelő fajta, a jó agrotechnika (ideértve elsősorban a helyes trágyázást), aztán a kedvező időjárás. De a legnagyobb figyelmet mindenekelőtt a megfelelő fajta megválasztására kell fordítanunk. Hiába trágyázzuk és munkáljuk meg okszerűen a talajt, hiába van jó idő is, ha a növényfajta természeténél és alkatánál fogva nem képes a kívánt termések megadására. Például nem várhatunk jó eredményt, ha a búzafajta kis kalászú, gyenge szalmájú, rozsdára hajlamos, vagy ha a burgonyafajta gyors degenerálásra hajlamos, fogékony a rákbetegséggel és más betegségekkel szemben. Hogy megfelelő termé-Cicin akadémikus jobboldalt a cikk írója« val eszmecserét folytat

seket érhessünk el, szükséges tehát, hogy ezek megadására képes fajtáink legyenek. Ezeket pedig nekünk kell előállítanunk, kinemesítenünk céljainknak megfelelően, mert a természet, mostohább viszonyai következtében, ezeket nem tudja kitermelni.

Kultúrnövényeink ilyen értelmű javítása elég régi keletű, igaz, hogy az jó ideig primitív módon történt. Széles fronton és szakszerűen a nemesítés inkább csak a jelen század elejétől folyik. Hogy mit jelent a nemesítés az egyes növények megjavításában és hogy ezzel ma körülbelül meddig jutottunk el, ezt két példával világítjuk meg.

Közismert dolog, hogy például nálunk, de még inkább Magyarországon, a nemesített fajták bevezetése előtt gyakran voltak búzából katasztrőfális termések, amit a megdülés és rozsda okozott valóságos csapásként. Az ilyen termést sokszor alig volt érdemes elcsépelni, s nyomában rozsdafelhők szálltak messze vidékekre. Csaknem egy csapásra változott meg a helyzet, amint a Székácsbúzák jöttek forgalomba, amelyeket Székács Elemér a század elején egyedkiválasztással tenyésztett ki a tiszavidéki búzából. Nálunk, úgyszólván egy időben, a diószegi búzák hoztak előnyös fordulatot a búzatermesztés terén. Európa nyugati országaiban, az intenzív gazdasági viszonyoknak megfelelően, erős

szalmájú, vaskos kalászú, későn érő, igényesebb búzákat nemesítettek ki, amelyek hatalmas terméseket tudtak adni. Idetartoztak az ún. Squarehead (szkverhed) búzák is. Közép-Európában további tökéletesítést jelentettek a bánkúti búzák, amelyeket Boross László Bánkúton (Arad vármegyében) az első világháború előtt kezdett nemesíteni a tiszavidéki és amerikai Marquis itt akklimizált. őszi vetésű tavaszi búza keresztezésével. A bánkúti búzák ma is. köztermesztésben vannak, erős szalmájukkal, rozsdaellenállóságukkal és nagy hozamukkal tűnnek ki, minőségük j>edig vi- Iágvizsonylatban is a legjobbak közé tartozik. Nálunk, Szlovákiában a közönséges (vulgara) búzák csoportjában elsősorban az új nemesítésü diószegi fajták jelentenek számottevő pluszt a köztermesztés terén. A búzatermések óriási ingadozása úgyszólván megszűnt, az aránylag magas termések meglehetősen állandósultak, s ezt még csak fokozzák a legutóbbi esztendők nemesítés! eredményei

A búza termésátlagai a nemesítés folytán országonként és vidékenként különböző mértékben emelkedtek. így például Németországban a gyakorlati nemesítés kezdetétől 1938-ig mintegy 70 °/o-kal emelkedtek a termésátlagok, Svédországban vidékek szerint 25 — 50 %-kal. Nálunk a nemesítéssel elért terméstöbblet valamivel talán kisebb, mindazonáltal számottevő, amiről ki-ki maga meggyőződhet, ha termelési próbát végez a mostani és a régi fajtákkal. Természetesen része van a termésemelkedésben a helyesen alkalmazott agrotechnikának is. viszont ez is részben a nemesítés javára Írandó, mert egy rossz fajta termését jó agrotechnikával sem lehet nagyon fokozni.

A búzanemesítés terén további haladást jelent az is, hogy megfelelő fajták kitenyésztésével a termesztés határát sikerült kitolni távolabb, észak felé. Azután fajok és nemzetségek közti keresztezéssel, valamint vadon tenyésző formák bevonásával, különösen bötermő (illetve edzett) fajtákat sikerült előállítani, amire nagyszerű példát szolgáltatott N. V. Cicin kiváló szovjet nemesítő, aki búza- és perjefélék keresztezéséből rendkívül bőtermő, különleges búzafajtákat tenyésztett ki. Tudjuk azt is, hogy tésztafélék (makaróni) gyártására kiválóan alkalmas tavaszi durumbúzákból sikerült bővebben termő ősziféleségeket kinemesíteni. De folyamatban vannak olyan nemesítési munkálatok is, amelyek a búza minőségének messzemenő tökéletesítését célozzák, nevezetesen táplálkozástani szempontból.

Egy másik példát szolgáltat a cukorrépa. Ez a növényünk az, amellyel Európában legelőször kezdődött a tervszerű nemesítés. A kiindulási anyag cukortartalma 4—6 °/o körül mozgott. Mintegy 150 éven keresztül folytatott egyedkiválasztásos nemesítéssel, aztán keresztezéssel, majd poliploidok kitenyésztésével a cukortartalmat és az összeukor hozamát nem remélt mértékben sikerült fokozni. A cukortartalom már fölmegy 21 %-ig, a ha-onkénti cukorhozam pedig a 60 mázsa fölé is emelkedik. Ez természetesen a cukorgyártás nagyfokú fellendüléséhez vezet. A cukorrépanemesítés köztársaságunkban is magas fokon ál). Ennek népgazdasági szempontból különösen nagy a jelentősége, mivel a cukor fontos kiviteli cikkünk.

Népgazdasági jelentőségében ma egyik legfontosabb növényünk a kukorica. Nem annyira közvetlenül népélelmezési szempontból, mint inkább takarmányozás céljából. A kukorica aránylag új növény; nálunk csak a XVII. században kezdték szántóföldileg termeszteni. A mi kukoricáink a Zea-nemzetséghez tartoznak. Vannak keményszemü (Pignoletto-félék), puhaszemű (florentini stb.), lőfogű és csemege kukoricák. Mindegyik csoporton belül több nemesített féleség van, amelyek a régieket jelentékenyen fölülmúlják hozam tekintetében. Szlovákiában is nemesítik a kukoricát pár helyen, de jelentőségében fölülmúlja a többit a Nyárasdi Nemesítő Állomás. Ez az állomás nemcsak nemesíti a kukoricát, hanem sok idevágó tudományos és gyakorlati probléma megoldásán is dolgozik. Szép eredményeket tud felmutatni az ún. heteróziskukorica tenyésztésében. A kukorica, amint tudjuk, kölcsönösen termékenyülő növény. Ha biztos, kimondottan heterózis-célokra kiszemelt fajtákat vagy törzseket pár éven keresztül izolálva termesztünk és saját hímporukkal termékenyítünk meg, azután ezeket egymással öszeházasítjuk, a nyer hibrid mag után erőteljesen fejlődő növényeket kapunk és 20 —30 %-kal magasabb lesz a termés, mint a legjobb fajtáké. Ez az ún. heterózis-hatás. Az így elérhető terméstöbblet tehát igen jelentékeny. A heterózis-kukorica használatának előnyeivel különben sokat foglalkozik a szaksajtó és a rádió is.

De a nemesítéssel elért eredmények keresése közben nem is kell a szomszédba mennünk. Van egypár értékes nemesítés a Sósszigeti Nemesítő Állomáson is. Itt van a sósszigeti nemesítésü szudáni fű. Szintén a délvidéki meleg és száraz éghajlat növénye. Igénytelenebb, mint a lucerna. Hozamra vetekszik vele. Igen jó tejelő takarmány. Nagy előnye, hogy a nyári takarmányozás -idején jól átsegít a takarmányszük időszakokon, azonkívül lehetővé teszi, hogy a lucernát szénává száríthassuk téli etetésre. Kétszer-háromszor kaszálható, hozama 400 mázsa körül ingadozik ha-onként. Silótakarmánynak is jól használható, tisztán és keverve is. A sósszigeti 54-es jelzésű fajta államilag elismert, s termesztése Szlovákia-szerte rohamosan terjed.

A sósszigetf „Makarenka“-búza, azelőtt őszi durum

Itt van aztán a cukorcirok. Ennek a növénynek Szlovákia melegebb részein nagy a jelentősége, elsősorban a Csalló(Folytatás a 236. oldalon)