Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-22 / 58. szám

230 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959 július 22. Érdeklődnek a zsigárdi múmia iránt VARGA PÉTER írja Nagylégről: Részemre hihetetlen cikk jelent meg a Szabad Földműves június 10-i számá­ban ..Múmiát ellett Zsigárdon egy tehén" címmel. Hitetlenkedésem onnan ered. hogy két évig a bösi gazdasági iskola hallgatója voltam, sok érdekes tanulságot hallottam, de ilyet még nem. Nagyon kíváncsi vagyok erre az esetre, ezért kérem a szerkesztőséget, hogy magya­rázzák meg, mert a féléves korban elsza­kadt köldökzsinór után bizonyára az állát szervezetében elváltozás is történt. De a cikk alapján a tehén javult a tejelékeny­­ségben Az iskolában azt tanították, hogy az elvetélt állat magzata nem minden eset­ben távozik el a méhböl. hanem van eset, hogy felszívódik a tehén testében és a véráramlattal kitisztul. Nagyon furcsá­nak találom azt is, ahogy a cikk írja, hogy sok magzatvíz távozott el az állat­ból. A tanultak alapján a magzatvíz megnyitja a sziilöutakat, sikamlóssá te­szi és ezáltal elősegíti a szülést. Hogy történlietet, hogy az állat nem hozta világra a magzatot? Az egész csupán azért érdekel, mivel már hat éve zootechnikus vagyok a nagy­légi szövetkezetben és még ilyen nálunk nem fordult elő. Kérem a cikk íróját, hogy válaszoljon kérdéseimre. A cikk írójának válasza: A múmia igaz, hogy nem mindennapi eset, de előfordul és legtöbb helyen a tehén kényszervágását eredményezi. A zsigárdi tehén beteg volt attól az időtől, hogy a magzatvize elment, mert — amint gazdája is említette, — azután sohasem nyújtózkodott ki. Hogy több tejet adott, ez érthető, mert jobb takarmánnyal etette a gazdája. Hizlalta, de az ilyen jófajta tehén testének rovására is tejet termel, de nem hízik, még teljesen egészséges állapotban sem. Ha beteg nem lett volna a tehén, bizonyára még több tejet adott volna a jobb tartás kö­vetkeztében. Ilyen nagy magzat, illetve a magzatvlz már nem szívódhat fel a szervezetben. A köldökzsinór elszakadása után ilyen állapotban három lehetőség adódhat. A tehén vagy megelli borját, vagy az romlásnak indul benne, vagy pedig mű­­mifikálódik. A magzatvíz ebben az esetben Is si­kamlóssá tette a sziiíöútakat, de a tehén­nél nem fejlődött elég nagyra a szülési inger. Beavatkozás nélkül a magzat bennrekedt. Deák elvtárs munkáját sem egyedül a szülőutak sikamlóssá tétele vezette si­kerhez, hanem maga a beavatkozás. Hogy többször is belenyúlt a tehénbe, egyre nagyobb ellenhatást, illetve szü­lési ingert váltott ki. Még ha nem borjas is egy tehén, ha belenyúlunk, akkor is erőlködik a beavatkozás után. így hát az ellés nem természetellenes. Fontosnak tartjuk megjegyezni azt is, hogy minden állattenyésztési dolgozó többre vállalkozhat, mint amit az iskolá­ban tanult. Az ott tanultak csak alapot és irányt adhatnak a gyakorlati élethez. A levágásra szánt állatnál nemcsak sza­bad, de ajánlatos is a kísérletezés. A zsigárdi siker is csak azért születhe­tett meg, mert a gazda nem nyugodott bele, hogy tehenét levágják. Deák elv­társ pedig olyanra vállalkozott, amire addig ő sem talált példát sem az életben, sem az iskolában. Új technológia az állattenyésztésben A szepsi járási nemzeti bizottság tanácsa földművelésügyi osztályának dol­gozói tanulmányutat rendeztek az EFSZ- ek vezetői számára a szenei járásba. A tanulmányúinak az volt a célja, hogy a szövetkezeteink vezetői meggyőződje­nek az új technológia fontosságáról az állattenyésztésbe n. Utolsó helyig megtelt autóbusszal ér­keztünk Szencre. Itt Augusztin Klacan elvtárs, a szenei járási nemzeti bizott­ság elnöke készséggel állt rendelkezé­sünkre. Elvezetett minket a szenei EFSZ-be, ahol megismerkedtünk Z e 1- m a n Mihállyal, a szövetkezet elnökével és Fazekas József mezőgazdásszal. Főleg az állattenyésztésben elért ered­ményekre voltunk figyelmesek, mert a szepsi járásban sok a tennivaló ezen a téren, hogy megálljuk helyünket a foko­zott feladatok teljesítésében. Bizony, sokan csodálkozva nézték, hogy egy gondozónő 800 sertést gondoz teljesen egyedül a hizlaldában. Ez nem tévedés, 800 sertést egy ember gondoz! Igaz, a munka gépesítve van és ennek köszön­hető, hogy a gondozónőnek csak napi két órára terjed az elfoglaltsága. Az EFSZ vezetői látván ezt a „nagy csodát", egyhangúlag így nyilatkoztak: — Ha hazamegyünk, mi is teljes erőnkből hozzálátunk ennek a meg­valósításhoz! Tehát a tanulmányút meghozta gyü­mölcsét. A poprocsl EFSZ elnöke és zoo­­technikusa a Szencen látottak alapján máris munkához látott. Célul tűzték ki a munkatermelékenység emelését az állattenyésztésben. Ezt a célt nagymér­tékben sikerült is elérni. A K — 98-as tehénistálló mellett a növendékmarha számára nyitott istállót rendeztek be. Nagy kifutót csináltak, ahol önműködő etetőket helyeztek el. így lehetővé tet­ték 80 növendékáliat számára a szabad mozgást, ellátásukat pedig egy ember könnyedén elvégezheti. Az új munka­­módszert bevezették a sertéshizlaldában is. Kerítettek önműködő etetőket és be­vezették a száraz etetést. Eddig 230 ser­tést 3 ember gondozott, az új munka­­módszer, az új technológia bevezetésével egy nő könnyen elvégzi az összes tenni­valókat. Andreas Sándor (Szepsi) Kis szövetkezet, nagy eredmény A besztercebányai kerületben fekvő királyfalvi szövetkezet csak 85 hektár szántóföldén gazdálkodik, de nagyon szép eredményeket tud felmutatni. A múlt évet a következő eredményekkel zárta: Egy tehéntői átlagban 5018 liter tejet termeltek ki, tehát egy hektár szántó­földre 782 liter volt a tejhozam. Jó volt az eredmény a hús- és tojástermelésben is, amely hektáronként 194 kg húst és 555 darab tojást tett ki. Látjuk, hogy ez az EFSZ már elérte az 1965-re tervezett eredményeket. A szövetkezeti tagoknak nem ez volt az utolsó szavuk, mert ma is sikeresen haladnak a még magasabb hozamok és eredmények felé. Például az idei átlagos tejhozam 12,2 liter. A borjuk napi súly­­gyarapodása eléri az 1,12 kg-ot, míg 1350 tyúktól naponta 850 tojást termel­nek. S-a Takarékoskodjunk a fehérjékkel Köztudomású, hogy a nyári zöldtakar­mányozás idején általában igen sok fehérjét pocsékolunk. Ha például egy istállóban tartott tehén napi 45 kg zabosbükkönyt fogyaszt, ab­ban körülbelül 990 gramm emészthető fehérjét, illetve 4050 gramm keményítő­­értéket kap. E zöldtakarmány-mennyiség 13 liter tej előállításához szükséges fe­hérjét tartalmaz, keményítöértéke vi­szont csak 4 liter tejre elég. Világos tehát, hogy a felesleges napi fehérje több mint 400 gramm tehenenként. Ez a nyári 180 — 200 napos takarmányozás idő­szakban körülbelül 70 — 80 kg, s 1400 — 1600 liter tej előállításához lenne elég. Ha ezt a tehenet lucernával etetjük, még nagyobb mennyiségű felesleges fe­hérjét kap, mert 1350 gramm emészt­hető fehérjét és 4500 gramm keményítő­­értéket fogyaszt. A keményítöértékek alapján ez 6 liter tej termelésére elég. s így napi fehérje feleslege körülbelül 700 gramm. E felesleg az egész nyári időszakban 120-140 kg, ebből 2400 - 2800 literrel több tej lenne termelhető a ke­ményítőérték megfelelő kiegészítésével. Nyilvánvaló, hogy a fehérjének e po­csékolását el kell kerülni, bár valószínű, hogy az általában nem kielégítő téli tekarmányozás következtében leromlott állatállománynak a zöldtakarmányozásra való áttérés után bizonyos ideig szüksé­ges valamivel több fehérjét adni, mint azt teljesítménye indokolttá tenné. Ez azonban nem tarthat 2 — 3 hétnél tovább és ez is csak olyan esetben, ha az állo­mány a tél folyamán tényleg leromlott. Ellenkező esetben a fehérjedús zöld­takarmányokat ki kell egészíteni össze­szecskázott tavaszi szalmával, vagy any­­nyi egyéb keményítőértékben gazdag takarmánnyal, hogy a takarmányozott keverékben az emészthető fehérjék és a keményítőérték aránya a következő legyen: Az emétszhető Napi tejhozam fehérjék és a tehenenként (lit.) keményítöérték aránya 8 1:6.7 10 1:6,5 12 1:6,3 14 1:^1 Ugyanakkor a tej literenként 55 gramm emészthető fehérjét, illetve 250 gramm keményítőértéket számítsunk. A rendelkezésre álló nyári takarmány­ból az adagot tehát úgy állítsuk össze, hogy az emészthető fehérjék és kemé­­nnyítők fenti aránya álljon elő, mert ebben az esetben megszüntethetjük az esetleges felesleges és drága fehérje­­pocsékolást. Ezzel az eljárással nagy fehérjemennyiséget takaríthatunk meg, ami a télen rendszerint hiányző fehérje­ellátás megjavítását szolgálhatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom