Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-22 / 58. szám

1959. július 22.

VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 227

Tarlóhántás, trágyázás, mélyszántás

Irta: LENKEY Z. GÉZA, a búcsi EFSZ okleveles mezőgazdásza

Mezőgazdasági termelésünkben a tarlóhántás, trágyázás és mélyszántás döntő módon kihat a gazdasági eredményekre. A kellő időben végzett talajművelésen és a megfelelő talajművelő eszközök használatán kívül a tarlóhűntás, trágyázás és mélyszántás a termőerő fokozásának, a legjobb terméseredmények elérésének előfeltétele.

Jó talajmüveléssel biztosítjuk a talaj rögszerkezetét, levegősségét, vízbefogadó és víztároló képességét, nemkülönben a talaj hővezetését és hötartóságát, mindezek viszont az élénk talajélet nélkülözhetetlen alapjai. Erre kell törekednünk a hektárhozamok fokozása érdekében. A gondos talajművelési munkálatok már közvetlenül a kultúrák betakarítását követöleg kezdődnek, de főként a repce, őszi és tavaszi gabonafélék, valamint a takarmánykeverékek betakarítása után fontosak és sürgősek. Tudjuk, hogy a repce és a gabonafélék rontják a talajszerkezetet, mivel tenyészidóben az általuk bevetett területeken komolyabb jelentőségű talajművelést a sűrű, zárt növényállomány miatt nem végezhetünk (kivételt a kapás növényként ápolt gabonafélék képeznek). Hosszú hónapokra húzódó tenyészidejűk alatt az eső, egyéb csapadék és a szél a bevetett területek talaját tömöríti, aminek következményeként a levegő kiszorul a földből, s a talajszerkezet leromlik, vagyis összeáll. Fokozza a talaj tömődöttségét, hogy betakarítás idején a terület 30 — 40 #/o-án gépekkel, fogatokkal és gyalogosan közlekedünk. Ha ezt nem tudatosítjuk és ha ezen idejében nem segítünk, kétségtelenül hagyagságot követünk el a következő esztendő terméshozamaival szemben. Ezenkívül a tenyészidóben és a betakarítás alkalmával kipergett sok gyommag elgazosítja a- vetésterületet, a gyomok menedéket nyújtanak a rovarkártevőknek, amelyek utolsó nemzedéke a következő évi terméskilátásokat nemcsak rontja, hanem sok esetben reményeinket végzetesen szerte is foszlatja.

Sok helyütt rosszul értelmezett takarékosságból a tarlót kitűnő legelőnek tartják a sertések, birkák stb. részére. Azt mondják, hogy a kipergett mag ilyképpen nem megy veszendőbe, s a petéket, pajorokat és rovarokat fölszedi a sertés. Van ebben egy kis látszatigazság. de szabad-e egyáltalán úgy végeznünk a betakarítást, hogy a kipergett magvakat sertésfalkákkal kelljen föletetnünk? Isy nem szabad dolgoznunk és gondolkoznunk, mert a megtermett gabonának a zsákban, magtárban a helye, nem pedig a tarlón. Tehát olyankor végezzük a betakarítást, amikor a számottevő szempergéses veszteség szóba sem jöhet. De ha betakarításkor ha-onként mégis 15-20 kg-os szemveszteség ér bennünket, még mindig helyesebb, ha a tarlót befordítjuk, s a kikelt magvak és gyommagvak után zöldellö tarlóra hajtjuk ki az állatokat. Ez bizonyára értékesebb legelőt nyújt a juhoknak és sertéseknek az ún. keverőszántás előtt.

Tehát a kaszát haladéktalanul kövesse az egyoldalú tárcsa vagy az eke. amely a tarlót 5—8 cm mélységig felhántja, majd az időjárástól és a talajállapottól függőn hengerrel járassuk meg a táblát. Hat-nyolc hét múltán a tarlóhántás irányára keresztben hajtsuk végre a 14—18 cm-es munkamélységű keverőszántást.

A keverőszántás után beérett talajon végezzünk őszi mélyszántást, éspedig előhántós ekével, altalajlazítóval, 2 — 3 cm-es mélyítő szántással, ami attól függ, hogy milyen kultúra alá készítjük elő a talajt. A jól végzett tarlóhánlás és keveröszántás 30 — 40 °/o-kal csökkenti a gyomosságot, a rovarok és férgek mérhetetlen hadát semmisíti meg, egyszóval ezekkel a műveletekkel fölbecsülhetetlen értékű munkát végzünk a jó talajszerkezet biztosítása érdekében, ami egyébként a talajerő fokozásának legolcsóbb módja.

Körültekintéssel irányított mezőgazdasági üzemben a tarlóhántás idejére esik a trágyázás, a homoktalajok kivételével. A trágyát naponként hordjuk ki a mezőre, mégpedig - attól függ, hogy milyen az idő — a közelebbi vagy a távolabbi táblák peremére, s erre acélra külön gépi vagy fogatos erőt állítsunk be.

Ami a termelt trágya mennyiségét illeti, mindig arra kell törekednünk, hogy a mezőgazdasági talajterület minden hektáraként legalább 40 — 45 mázsa istállótrágyát állítsunk elő, tehát 1,5 haonként legalább egy számosállatot tartsunk. Ennek biztosítása végett a szántóterület harmadát takarmánytermesztés céljaira tartsuk fönn. Ilyen adottságok mellett helyesen takarmányozhatunk, s az állattenyésztési termékek (tej, hús, állatszaporulat) bevételéből a mezőgazdasági üzem takarmánytermesztésre használt földterületének harmadára eső jövedelem magas- termelékenységi szintre emeli az állattenyésztést.

Aratáskor hárul a legtöbb feladat a fogatokra és gépekre, tehát úgy szervezzük a munkát, hogy azért aratás, cséplés és tarlóhántás idején is maradjon idő a trágya szétteregetésére és beszántására, amit legkésőbb augusztus 20 - 25. napjáig föltétlenül végezzünk el. Ha így dolgozunk, a beszántott istállótrágya az augusztusi és szeptemberi érlelő napsütés hatására jól elbomlik, s televénynyé alakul át. Ha gondosan szervezzük a munkát, egy héttel a keresztek összerakása után megkezdhetjük az asztagolást, úgyhogy július 20-tól a gabona már asztagoicban várja a cséplőgépeket. Ezáltal a fogatok fölszabadulnak, s gépi erővel megkezdhetjük a trágya szétteregetését. majd folytathatjuk a beszántást 8-12 cm-es mélységre.

Igaz, hogy az asztagoláshoz a gabonát be kell hordani a tábláról, de a többletkiadás csupán látszólagos, hiszen a költség csak töredéke annak a kiadásnak, amely akkor áll elő, ha például 200 — 300 ha-on az esők miatt a kereszteket szét kell raknunk és szárítgatnunk kell a kévéket. Ha csépléskor a fogatok a táblákról hordják be a gabonát, nagy időkiesésre kell számítanunk, a fogatok összetorlódnak és fél-egyórás várakozással ürítik ki rakománukat a cséplőgép mellett, a cséplés folyamalossága 5 — 10 percre meg-megszakad, holott ilyenkor minden perc drága. Az sem csekélység, hogy a túlbuzgó kocsisok indokolatlanul mázsaszámra etetik a gabonát a lovaikkal. Ezeket a jelenségeket meg kell szüntetnünk, mert a munka dandárja idején voltaképpen versenyt kell futnunk az idővel, ha a tarlóhántást és a trágyázást a legjobb időpontban akarjuk elvégezni. A legjobb időpont betartása viszont a következő esztendő terméseredményeinek szemszögéből rendkívül fontos.

De térjünk vissza a trágya beszántásának kérdésére. Az időjárástól és a talaj nedvességtartalmától függőn a trágya beszántása után szintén hengerezünk, majd 5 — 6 hét múltán a beszántás irányára keresztben, 15 — 20 cm-es munkamélységre elvégezzük a keverőszántást, a tél beállta előtt pedig a mélyszántást.

Mondanunk sem kellene, hogy a repce és őszi keverékek augusztus végén vagy szeptember elején esedékes vetése előtt hasonlóképpen, de korábban végezzük a trágyázott talaj előkészítését.

Amilyen fontos a tarlóhántás és mezőgazdasági talajterületünk legalább 20 — 25 %-ának okszerű trágyázása, éppen olyan elengedhetetlen az őszi mélyszántás is, amelynek elmulasztására senki sem hozhat föl elfogadható kifogást. A gazdasági esztendőt lezáró őszi mélyszántást okvetlenül el kell végeznünk, mert ettől és munkánk minőségétől függ, hogy a talaj mennyi téli csapadékot fogad be és tárol a következő gazdasági esztendőre. Nagy hibát követnek el például a kukoricatermesztési körzetekben, ha egyazon időpontban beérő kukoricát termesztenek nagy területeken, s nem rendelkeznek annyi munkaerővel, hogy a zavartalan betakarítást biztosítsák. Helyesebb tehát, ha 2 — 3 kukoricafajtát termesztünk. A kukoricatermesztési terület 25 — 30 °/o-án a vetett Fehér cseh lófogú például szeptember közepére már , beérik, s ezzel kettős célt érünk el; részint saját kukoricaabrakkal megkezdhetjük a hizlalást és a kitűnő zöldanyagot silózhatjuk, részint pedig a cukorrépa betakarításáig és behordásáig végezhetünk a munkával, s az őszi mélyszántást korábban megkezdhetjük. Továbbmenöleg a később érő kukorica törését és szárvágását is jókor hajthatjuk végre, s biztosíthatjuk az őszi mélyszántást.

A nagyobb hozamok eléréséhez tudatosan irányított és végrehajtott intézkedésekre, szervezési beavatkozásra van szükség. Ne topogjunk egy helyben, ne legyünk a merev és elavult szabályok, a megrögzött rossz szokások rabjai. A gondjainkra bízott mezőgazdasági üzemben fogjunk össze minden dolgozóval, alapos felkészültséggel irányítsuk a munkát, hogy az elébünk táruló ígéretes távlatokat ne csak megvalósítsuk, hanem mielőbb még messzebbre is jussunk a sikerek útján.

SZÉP KEZDET -A szilicei EFSZ-ben az év elején rakták le az alapját 27 000 facsemete elültetésével a faiskolának. A kezdeti nehézségek legyőzése után a munka ügyesen és sikeresen folyik. Szép ránézni a gyommentes talajon gyarapodó csemetékre, amelyeket szárazság idején gondosan öntöznek.

A szép, eredményes munkáért dicséretet érdemel Magyar József és csoportja: Labanc Lászlóné. Mezei Sándorné, Szántó Lajosné, Máté Lászlóné és Falucskai Lajosné, akik pár év múlva szép összeghez juttatják az EFSZ-t.

Máté Lászlóné (Szilice)