Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-23 / 102-103. szám
'JzaU-ad Földműves 6 1959. december 23. Méricsgélem, hasonlítgatom az eddig megtartott olvasó- és levelező-konferenciáinkhoz ezt a legutóbbit — amelyre nemrégiben Galántán került Sor —, hát bizony alig akad párja. Nemcsak népessége szól emellett, hanem a vita tartalmassága is, melyhez 24 felszólaló járult hozzá. De kezdjük az elején! * öblös férfihang tör utat a sokszínű csevegés tengerében. A konferencia elnökének, Kugler elvtársnak egyszerű, keresetlen megnyitó szavaira ünnepi csönd telepszik a JNB tanácstermébe. Ezt a főbeszámoló követi, mely kincsnél többet érő vita érlelője, el-Kollárik Gabriella indítója. Nemcsak a legközelebbi ’feladatok tárulnak négy járás (a szenei, galántai, dunaszerdahelyi és a vágsellyei) falvainak legjobbjai elé, hanem, az űj termelési módszerek, az új technológia bevezetésének szükségessége is napnál világosabbá válik. Éppen a szenei járás szövetkezeteinek megannyi példája teszi olyannyira világossá, követésre méltóvá. Kitűnik a főbeszámolóból az is, mily nagy segítséget nyújthat a szocialista mezőgazdasági sajtó az űj termelési módszerek alkalmazói tapasztalatainak közkinccsé tevésében, a fejlődés kerekét fékező maradj nézetek megváltoztatásában. Hadd említsem itt elsőként Csandal Istvánnak, lapunk egyik régi levelezőjének tanulságos szavait: — A Szabad Földművesnek ez év elején Pozsonyban megtartott országos Kofrfeíecíáján szóvá tettem, hogy a szerkesztők ritkán fordulnak meg a szenei járásban ... alig-alig írnak. Örömmel állapíthatom meg, hogy azóta már több riport, vagy elemző cikk íródott a járás szövetkezeteinek eredményeiről, fogyatékosságairól, a szocialista munkabrigádok eddigi tapasz' talatairól, stb.- Bátran állíthatom — toldja meg Csandal elvtárs —, hogy a Szabad Földműves nemcsak megkérdezi levelezőit, olvasóit a tömegeket érintő kérdésekben, hanem a hasznos véleményeket, a fejlődést segítő javaslatokat fel is használja, meg is valósítja. Galániai tanulságok Hát nem előremutató-e például, hogy járásunkban rövidesen újabb hasznos dolgot tanácsolnak a szövetkezeteknek: mégpedig a két váltás bevezetését az állattenyésztés szakaszán? így több idejük jut majd akár a fiatal, akár az idősebb szövetkezeteseknek a tanulásra, művelődésre, s természetesen a pihenésre is. Még két dologra tapintott rá: Kevés olyan cikk lát napvilágot, amely a prerovi felhívásra tett kötelezettségvállalások teljesítéséről szólna. Ez igaz! No meg az is, hogy amíg az állattenyésztés szakaszán egyre több a szocialista munkabrigád címért versengők csoportjainak száma, addig a növénytermesztők soraiban lemaradás mutatkozik... Velük — vagy ellenük?... A vitában Kontár Jenő, a felsőszeli EFSZ csoportvezetője — levelezőnk — is szót kért. S kapott: — Jó munkás rossz vezetővel nem sokra megy — vélekedett. — Még nem gazdálkodunk úgy, mint kellene. Nem bizony! Néhány, gépeket alábecsülő, megfontolatlan szó után „túlkultúráltság“nak tünteti fel a fiatalok viselkedését. Eképp szólt: — Fölfésülködve megáll a mozi előtt, kicsipekedik, de kórót vágni, herét gyűjteni nem megy ... Kalászt szedni, böngészni, haéangszóra templomba futni, azt igen! A falu közepin meg csúfra derékig érő csoncsa nő... Ej, ej a nemjóját! Nincs az jól, hogy a néhai park télen-nyáron ludak tanyája. Meg aztán ki látott már olyan teddide-teddoda faluvezetőket, akik bekötött szemmel járnak? Ugyanis egy ízben azzal dicsekedtek, hogy palotának is beillő két paplakot építettek. De művelődési otthonnak e nagyközség lakosainak, urambocsá’ — NINCS. S mit tett Kontár levelezőnk e súlyos hibák megelőzése, illetve leleplezése érdekében? Semmit! Erről egy betűnyit sem írt. Az utóbbi időben hallgat... Lám, lám — ez a hallgatás ára. nézetei helytelenek. Erről a későbbi vitafelszólalások is meggyőzhették. — Nem lehet a fiatalokat „egy kalap alá“ venni, azt mondani valamenynyiről, hogy rosszak. Olyanok, amilyenekké neveljük őket! — szögezte le királyrévi olvasónk, Megyík elvtárs. Megyík elvtárs ezekután azt nehezményezte, hogy annak idején nem írtunk az ő falujuk „liliomtiprö“ papjáról, aki fennkölten arról prédikált, mily nagy halálos bűnt követ el az. aki megszegi az Isten hatodik parancsolatát: ő viszont — halálosbűn ide, halálosbűn oda — fittyet hányt menynyei gazdája parancsolatának. Helytálló királyrévi olvasónk panasza: csak hírt közöltünk a bírósági ítéletről, ami édeskevés. A nagy nyilvánosság előtt kellett volna idejében leleplezni ezt a vizet prédikáló, de bort ivó plébánost. Akkor bizonyára nem kerülhetett volna sor az ártatlan kiskorúak becsületének bemocskolására. De a szülőknek is le kel! vonniuk ennek a meg nem bocsátható (csak a papok bocsátanak meg ilyen bűnöket) cselekedetnek a végső következtetését! Molnár Sándor kosúti levelezőnk ide vonatkozó szavait így lehet summázni: — A falusi nép van legjobban megterhelve a vallási dogmákkal. Ezt még aláhúzta Kovács Miklós, aki Hódosról jött el a koríferenciára (néhány évvel ezelőtt teológiát tanult Prágában): — Kevés ateista jellegű'cikket közöl a Szabad Földműves. Pedig az ilyen irányú olvasmány segítene a falvak dolgozói materialista világnézetének kialakításában. Az újarcú fiatalok Hiányos képet alkotna az olvasó, ha nem imánk a konferenciánkon is részt vevő újarcú fiatalokról. Pásztor elvtárs, vágsellyei olvasónk szavaival kezdjük: — Meleg otthont teremtsünk falvainkon a fiatalságnak! Éppen a szocialista munkabrigádokba bekapcsolódott ifjak példája mutatja: ha több lehetőséget teremtünk az ifjúságnak művelődésre, a tanulásra, szórakozásra, hát szinte csodákra képes. Lelkesedésével magával ragadja még az öregebbeket is; nemcsak példásan helytáll a munkában, hanem kommunista módon kezdi berendezni életét. Ott láttuk a konferencia munkaelnökségében Szitás Irént, ezt az újért lelkesedni tudó fiatal lányt is, aki mint a Szenckirályfai Magnemesítő Állomás szocialista munkabrigádja címért küzdő fiatalok egy csoportjának vezetője elmondotta, hogy hektáronként százezer cukorrépatő helyett száztizenkét ezret hagytak meg. Az idejében kiegyelt répát az egész fejlődési idény alatt szakszerűen Zelenka Ferenc ápolták. A gyom- és rovarkártevők siserehadának támadásait is jól kivédték. S az eredmény az lett, hogy 460 mázsás átlaghozamot értek el hektáronként. Kukoricából meg ötvenöt mázsát adott hektárja. Amint Szitás elvtársnőtől megtudtuk, még ebben az évben megkapják a szocialista munkabrigád büszke címet. Lám, itt a másokat is buzdító, s egyben követendő példa! S ilyen számos akad a szenei járásban. Félre hát az alaptalan bizalmatlansággal, amit sokhelyütt a fiatalokkal szemben tapasztalunk! Ehelyett minél több ifjúsági munkacsapatot a szövetkezetekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon — tapasztalt, idősebb dolgozók védnökségével! A termelés és a mezőgazdasági sajtó Még egy vitafelszólaló szavait kell idéznem, mégpedig Sárkány József elvtársét, aki nagyon kifejezően mutatta meg a fejlődés nyitját, konkrétan a galántai járás helyzetére vonatkoztatva. — A harmadik ötéves terv indulásáig már csak egy esztendő van hátra. Ezt az időt a sikeres indulás előfeltételeinek megteremtésére kell alaposan felhasználnunk. Hiszen nem kevesebb, mint 40-43 mázsa búzát kell átlagosan betakarítani, a cukorgyári gazdaságot és az állami gazdaságot is beleértve, 1965-ig ... Ez nem kis feladat! De járásunkban minden rejtett tartalék feltárásával, a helyi adottságok még jobb kihasználásával, a szakmai-politikai képzéssel, a mezőgazdasági sajtó segítségével teljesíthetjük. Majd hozzátette: — Szégyen, nem szégyen, elmentünk a szenei járásba tanulni. Jól körülnéztünk. Ennek most mutatkoznak az első eredményei. Több helyütt, mint például az alsőszeli szövetkezetben is, szocialista munkabrigád címért munkálkodó csoport alakult. A galántai járás mezőgazdasági üzemei a prerovi felhívásra válaszolva — 19 százalékkal emelik a termelés szintjét. Hogy a számok, százalékok ne maradjanak holt betűk a papíron, a járási pártbizottság és a JNB funkcionáriusai — a mezőgazdasági sajtó jelentőségét kihangsúlyozva, a megfelelő formákat megtalálva, — igen sokat tehetnek ez irányban. A tallósí példát általánosíthatják, ahol Szarka Árpádnak a konferenciánkon tett kötelezettségvállalása teljesítésével (30 új előfizető szerzését vállalta) már minden családhoz hetente kétszer kopogtat majd be a hű segítőtárs, a Szabad Földműves. A búcsi EFSZ előfizetési felhívása ebben a járásban is találjon kellő visszhangra! A rohamos fejlődés üteme is ezt követeli. Kovács István Őszintén meg kell mondanunk: a fiatalsággal kapcsolatban kifejtett Pásztor István BssssssnEstEBBaBBassaaMEKai ként értékes takarmánykeverékeket használ, amelyeket ma a járási takarmánykeverők nagymértékben állítanak elő. Ezzel a módszerrel szép eredményeket, jelentős súlygyarapodást érnek el a sertéseknél. Szlovákiai méretben a sertések összes kategóriájában 21 százalékkal nagyobb súlygyarapodást értek el ebben az évben, az elmúlt hét évhez viszonyítva. így kétmillió kilóval több sertéshúst tudtak kitermelni, s az 1 kg hús termelési költségét 6 százalékkal csökkentették. Az önetetéses hizlalást 73 000 sertésnél alkalmazzák. Ez a hizlalási mód kedvezőleg hat a munkatermelékenység emelésére, amely 26 százalékkal emelkedett és a növekvő keresetek mellett a béralap kiadásai 1 kg súlygyarapodásnál 14 százalékkal csökkentek. E téren igen szép eredményeket mutatnak fel a szenei, martini, gombai, holici, Vel’ká Lomnica-i és más gazdaságok. Például a Gombai Állami Gazdaságban a sertések száraz hizlalásával a munka termelékenységét 50 százalékkal emelték, az 1 kg súlygyarapodásra szükséges költséget 34 százalékkal, a takarmányszükségletet pedig 24 százalékkal csökkentették. A hizlalásnak ezt a jól bevált módszerét 1960-ban minden állami gazdaságban be kell vezetni. Ezért a hizlaldák berendezését átalakítják, hogy egy sertésgondozó 500-1000 sertést tudjon ellátni, és hogy a leggazdaságosabban használják fel a sertésól területét. E téren sokat kell még pótolniuk a Banská Bystrica-i és a zsolnai kerület állami gazdaságainak, ahol a sertések önetetéses hizlalását az egész sertésállomány 28 százalékánál vezették csak be. Az 1960-as év és a harmadik ötéves terv évei felA szocialista munkaverseny és az új bérrendszer eredménye: egv liter tej kitermelése 1,66 koronába kerül Ha a Veiké Pavlovice-i Állami Gazdaság bármelyik dolgozójától a szocialista verseny, a munkatermelékenység és a munkások bérének módosítása felöl érdeklődünk, e fogalmak egyike sem ismeretlen számukra. Minden dolgozó jól tudja, hogy a szocialista verseny nélkül nem növekednék a munkatermelékenysége, s a munkásbérek módosítását sem lehetne megoldani. adatainak biztosítása megköveteli az állami gazdaságoktól, hogy a téli hónapokat a dolgozók széleskörű felvilágosítására és aktivizálására használják fel, hogy megismerjék a reájuk háruló feladatokat. Ezért a gazdaság összes dolgozójával megtárgyalják azokat a módszereket, amelyekkel az illető állami gazdaság adott feltételei között biztosíthatják a termelés jelentősebb növekedését a nagyüzemi termelés technikája és a technológia tökéletes kihasználása, valamint a termelés helyes megszervezése és szakosítása mellett. A feladatok megtárgyalása szorosan összefügg a dolgozók kezdeményezésének fejlődésével, akik már ma a prerovi felhívásra adott válaszukban értékes szocialista vállalásokat tettek a termelés növelésére és gazdaságosabbá tételére. Azokat a célokat, amelyek ma az állami gazdaságok előtt állnak, a továbbiakban csak úgy lehet majd teljesíteni, ha a dolgozók tudása állandóan bővül. Erre pedig az állami gazdaságok dolgozóinak a szakiskolákon való távtanulás, az üzemi munkaiskolák, rövid időtartamú szemináriumi iskolázások stb. keretében elegendő lehetőségük nyílik. A téli időszakban minden munkahelyen megtárgyalt intézkedések gyakorlati megvalósítása lehetőséget teremt arra, hogy az állami gazdaságok szervezői színvonalukkal és termelésük nagy belterjességével továbbra is a szocialista mezőgazdasági termelés élén álljanak. JÁN ZÄHORAN, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal állami gazdaságok ügyosztályának vezetője (Ford.: Kanovsky Oszkár) Már néhány éve a Veiké Pavlovice-i Állami Gazdaság szocialista mezőgazdasági üzemeink legjobbjai közé tartozik. Ezért is választották ki arra, hogy kísérletképpen bevezesse a bérek új rendszerét, amely igazságosabban értékeli az állattenyésztésben és a növénytermesztésben végzett munkát. Reális feladatok A Veiké Pavlovice-i Állami Gazdaság 3101 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, munkakollektívája az idénymunkásokkal együtt átlagosan 650 személy. A szocialista versenybe 1959-ben 460 dolgozó kapcsolódott be, ami az összlétszám 71,0 százaléka. E szép eredmény elérésében nagy érdeme van a CSKP üzemi szervezetének, valamint a szakszervezeteknek és a gazdaság vezető dolgozóinak. A versenyt minőkét szervezet választmányi és taggyűlésein rendszeresen értékelik. A szocialista verseny alapját a CSKP XI. kongresszusa tiszteletére tett vállalás képezi. Vállalásuk az egy hektár területre eső termelésben a legfejlettebb kapitalista államok túlszárnyalását célozza. E vállalás egyes pontjait azonban kedvező alkalmakkor pontosabban körülhatárolják. így volt ez a prerovi járás szövetkezeti tagjai által tett felhívás megtárgyalásakor, valamint a hazánk felszabadításának 15. évfordulója tiszteletére tett vállalások alkalmával. Elsősorban elegendő takarmányt Helyes az, hogy a szocialista verseny elsősorban a növénytermesztést, különösen pedig a takarmánynövények termesztésének növelését tűzte céljául. Ennek köszönhető, hogy ebben a* gazdaságban idén minden számosállatra 92 mázsa silót és 14,5 mázsa szénát sikerült biztosítani. A kerületi átlag silóból 75 mázsa, szénából pedig 12 mázsa Ez azt jelenti, hogy a Veiké Pavlovice-i Állami Gazdaság a brnói kerület legjobbjai közé tartozik a szálastakarmányok termesztésében. Ezenfelül pedig gondoskodik arról is. hogy a takarmányokkal takarékosan bánjanak. Felhasználják a kevésbé értékes takarmányokat is, mint amilyen a füllesztett és ízesített kukoricakórő. A gazdaság vállalásának sikeres teljesítését az egyes osztályok és csoportok, valamint az egyének között indult szocialista verseny segíti elő. Kezdeményezően dolgoztak például a podivíni osztály dolgozói, akik vállalták, hogy az évi termelési terv feladatait tizenegy hónap alatt teljesítik. A krumvíri osztályon pedig komposztkészítési versenyt indítottak. Komposzttal trágyázták a takarmány- és cukorrépaföldeket, s így jelentősen nagyobb hozamokat értek el. Takarmányrépából hektáronként 805 mázsát, cukorrépából pedig 330 mázsát takarítottak be, ami a kedvezőtlen 1959-es évben igen jó eredménynek számít. Nagyobb munkatermelékenység, magasabb bérek Ha például az 1959-es év első kilenc hónapjában az állattenyésztésben elért termelési eredményeket az 1958- as év ugyanezen időszakával hasonlítjuk össze, akkor látjuk, hogy a termelésnek az egy dolgozóra eső hányada 10,3 százalékkal emelkedett. Az egyes termelési ágakban a következő eredményeket látjuk: Termelés Termelési mutató dolgozónként ___________________1958 1959 Tejtermelés .1500 liter 1759 liter Marhahústermelés 131 kg 177 kg Sertéshústermelés 274 kg 315 kg Emellett a termelési költségek az új bérrendszer bevezetésével jelentősen kisebbedtek, tejnél 1,66 koronára és a borjaknál 265,90 koronára csökkentek. És a bérek? Ha az új bérrendszer bevezetésétől, azaz 1959 áprilisától napjainkig terjedő időszakot az 1958- as év ugyanezen időszakával hasonlítjuk össze, látjuk azt, hogy az egy dolgozóra eső átlagjövedelem havi 933 koronáról 1126 koronára emelkedett. j. k. megmutatkozik, hogy 1959-ben 10 hónap alatt az állatoknál napi 0,69 kg-os súlygyarapodást értek el. A tejtermelés 1959-ben tíz hónap alatt egy tehénre számítva 2280 liter, ami a mezőgazdasági földterület hektáraként 433 liternek felel meg. Emellett a legnagyobb fejési átlagot a bratislavai kerületben érik el, éspedig 2401 liter tehenenként, azaz 614 litert 1 ha mezőgazdasági földterületre. Az októberben elért napi 7,5 literes fejési átlag, bár az elmúlt években elért egyik legmagasabb havi átlag, nem elegendő ahhoz, hogy az egész évi teljesítmény a tavalyi év színvonalát elérje. A tejtermelés feladatainak teljesítése megköveteli, hogy az állattenyésztők minden istállóban lelkiismeretesebben és szakszerűbben gondozzák az állatokat és megjavítsák a takarmányozás technikáját, hogy megfeleljen a fejőstehenek szükségleteinek tejhozamuk szerint. Az állami gazdaságokban a szarvasmarha termelékenységének fokozásánál és az állományfejlesztésnél fékezőleg hat, hogy még mindig igen sok a gümőkórral fertőzött állat. Míg a Bang-betegségben szenvedő állatok számát céltudatos munkával a fertőzöttség majdnem teljes megszüntetésére szorították le, a, gümőkórral fertőzött állatok száma még mindig igen nagy, mivel nem fordítanak kellő gondot a beteg állatok idejekorán! elkülönítésére, nem gondoskodnak elkülönített istállók építéséről, de hiányok mutatkoznak a fertőzött állatok gondozásában és etetésében is. Ebben az évben az állami gazdaságok hatásos intézkedéseket tettek a sertéstenyésztés szakaszán is. Sok állami gazdaság kibővítette az önetetéses sertéshizlalást és takarmány-
