Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-23 / 102-103. szám

1959. december 23. y/raUatl Földműves 7 A szövetkezeti tagoktól hangos a Magas-Tátra Az első szabadságon EZ A DECEMBERI DÉLUTÁN több embert csalt a kis kávéházba, mint máskor. De nem is csoda. A barátság­talan, nyirkos idő nemcsak a szabad­ságukat itt töltő üdülőket, hanem az őslakosokat is meglepte. Ki látta már valaha a Magas-Tátrát decemberben hó nélkül? E kis kávéházba nagyob­­bára az itt üdülők húzódtak be, lát­szott rajtuk, hogy az időjárás ke­resztezte számításukat. Öltözékük is ezt igazolta, egyesek sportosan, má­sok ünneplősen, ki-ki milyen progra­mot készített. A szomszéd asztalnál két fiatal lány ült. Nem lehettek 18 évesnél időseb­bek. Csillogó szemük és kacagásuk elégedettséget árult el. Ruhájuk után ítélve, városi kislányok lehettek. — Te, Ilonka' — mondta magyarul a szőke kislány éjfeketehajú barátnő­jének, — ugye eljössz te is a moziba, nagyon kíváncsi vagyok erre a filmre. Biztos, hogy ő is eljön ... Nem akartam kihallgatni beszélge­tésüket, inkább az előttem párolgó kávéra összpontosítottam figyelme­met. De így sem tudtam elkerülni, hogy ne halljam az asztalomhoz át­­szürődő vidám csevegésüket. Kis idő múltán más beszédtémára tértek át, és nagyon meglepett, hogy a mező­­gazdaságról, a termésről a szövetke­zet problémáiról esett sző. Kik lehet­nek ezek a lányok? Ezzel a kérdéssel léptem ki a kávéházból. E megoldatlan kérdésre választ csakhamar kaptam is. Barátom Juraj Kocán, az ótátrafüredi Grand Hotel üzemvezetője éppen a szakszerveze­tek Partizán-üdülőjével beszélt tele­fonon, amikor szobám kulcsát kértem a portástól. — Közel 500 szövetkezeti tag üdül itt. Nem beszélgetsz el velük? A fel­sőfüredi Partizán, a lesznai Kárpátia- és Jánosík-üdülőkben, valamint a tát­­ralomnici Javorina-szállóban laknak. EMLÉKSZEM, mondott még valamit, de ezt már nem hallottam. Mi lehet fontosabb egy újságíró számára, mint a jó riportanyag megszerzése? Egy­úttal választ is kaptam az előbbi meg­oldatlan kérdésre. Egy fé! óra múlva Felsöfüredre jutottam. A Partizán­üdülő négy épületből áll és talán a legnagyobb itt. Ján SlosáVral, az üdülő igazgatójával a folyosón találkoztam, amint a klubhelyiség felé igyekezett a könyvelővel. * — Csak tessék, jöjjön velünk, mindannyiukat ott találja! sarokban a sakkozókat népes szurko­lótábor vette körül, csakúgy, mint a városi kávéházakban szokásos. És a „saját“ két ismerősömet is felleltem a fiatal lányok között; lehet, hogy éppen az esti mozielőadásra toboroz­ták üdülötársnőiket. s ahogy ma élnek, azt a hét hektár volt földjük bizony nem tudta bizto­sítani. Az ajtóban két férfivel találkoztam. Nemrég jöttek meg egy kirándulásról és szobájukban voltak átöltözni. Fran­­tisek Jurdák, a malackai járás Lach­­sanská Nová Ves-i szövetkezetben, Gáj Sámuel, a sellyei járás vágvecsei EFSZ-ében dolgozik (3. kép), s itt találkoztak. Egy szobában laknak és ma már elválaszthatatlan barátok. Jurdák elvtárs növénytermesztési csoportvezető, Gáj Sámuel a vágve­csei szövetkezet fejőgulyása. Mindig van miről beszélniük. — Kicseréljük tapasztalatainkat — mondták mintegy magyarázatképpen. — A Biiík-menedékház, a Hrebie­­nok, a Csorbatő — kezdte a 63 éves Frantisek Jurdák -, sohasem gondol-2, kép MEGISMERKEDTEM mindegyikük­kel. Fekete Irén és Sudák Ilona vol­tak „első“ ismerőseim (1. kép), akik a komáromi járás karvai EFSZ-ében, a dohánytermelő csoportban dolgoz­nak. Mellettük Maria Bartová, Ludmilu Prosová és Dagmar Marárová (2. kép) a csehországi Ledec nad Sázavou-i járásból jöttek ide. Igen érdekes, mi­lyen jól megértették egymást. Amit nem tudtak szlovákul vagy csehül megmondani, azt taglejtésekkel, mu­togatással magyarázták meg. Néha bizony mulatságos is volt ez a jeibe­­széd, s ilyenkor mindnyájukból kirob­bant a nevetés. — Hogy érzik itt magukat, jó az ellátás? Szórakozásról bizonyára gon­doskodva van? — szegeztem nekik a kérdéseket egymás után. — Nagyszerűen érezzük magunkat. Az kár, hogy nem tart legalább egy hónapig — volt az egyöntetű válasz, mintha összebeszéltek volna. — Ha az idő megengedi, kirándulásokra já­runk, ha meg nem kedvez, társasjá­tékok, asztalitenisz, könyvtár ál! .renv, delkezésünkre, érdekes előadásokat rendeznek, filmeket vetítenek, tánc­­mulatság is akad. Például ma este közösen ptátrafüredre akarunk men­ni a mozielőadásra. Jöjjön velünk, hadd legyünk többen! A hustopeci járás Nemcicky közsé­géből jött Augustina Salaskovát és a Brno melletti ponetovicei Mária Bo- Ieslavovát, két idősebb szövetkezeti tagot, egyikük 63, másikuk 60 esz­tendős, szintén megzavartam beszél­getésükben. Amint mondták, ez az első üdülésük, első szabadságuk éle­tükben. Azelőtt? Csak az egész napi fárasztó, nehéz munkát ismerték. Bizony, jól kellett iparkodniuk, hogy kis darab földjükről legalább a leg­szükségesebbet kitermeljék. PÖSTYÉNI NÉPVISELETTEL is ta­lálkoztam itt. Viktória Glasnáková Maié Orlistieből szintén első szabad­ságát tölti itt, s erre sokáig fog em­lékezni. A szövetkezetbe férjével együtt három évvel ezelőtt lépett. tam volna, hogy mindezt egyszer ma gam is meglátom. Éppen tegnap mondtam barátomnak, hogy sohasem ismerkedtünk volna meg, ha mai rendszerünk nem teszi számunkra lehetővé, hogy ide eljöhessünk. Éle­tem első igazi szabadsága ez, gondol­hatja, mit jelent ez egy 63 éves em­bernek. Tegnap este moziba akartam men­ni, de már elfogyott minden jegy. Kissé csalódottan tértem vissza a szállodába, amikor velük találkoztam. Az egész üdülő közösen indult moziba. Már csaknem szokássá vált, hogy a nyitrai kerület ifjúsága a föld­területek termékenységének foko­zásán és a szerves trágyára for­dított gondoskodáson kívül véd­nökséget vállal a rétek és legelők fölött is a kerületben. így történt ez az idén is, amikor 10 000 hek­táros rétterület felének a rend­­bentartását vállalták. Bár az időjárás egész idő alatt megadta a lehetőségeket a rétjavító munkálatokhoz, az ifjúsági szerveze­tek ígéretüket mégsem teljesítették. Ismeretlen okokból a nyitrai kerü­letben csak 2665 hektár rétet és le­gelőt hoztak rendbe, de még ebből sincs az összes megtrágyázva. A réteken és legelőkön végzett szorgos munkáért csak az ógyallai és partizánskei járás ifjúsága érdemel dicséretet. Az elsőben megtrágyáztak 770 hektárt, a másikban a gaztól megtisztítottak 350 hektárt. Különö­sen tevékenyek voltak a klízi fiatalok, akik 35 hektár rétet tettek termé­kennyé, s úgy számítják, hogy hektá­ronként 50 mázsa széna terem majd, több mint az ez évi átlagos termés volt. Mit mondhatunk azonban az olyan ifjúsági szervezetekről, mint a galgóci járási szervezetek, amelyek A nádszegiek háromszoros sikere Itt a tél. Ez mindenképpen pontot tett a labdarúgó-mérkőzések mán. Most tehát elég időnk van arra, hogy foglalkozzunk a galántal járás élen­járó együtteseinek eseményeivel. Az 1959/60-as idény elején a labda­rúgó-csapatok két egyenrangú cso­portot képeztek, a felnőttek és az ifjúságiak csoportját. Az őszi idényben, a bajnoki mérkő­zések után a csehszlovák-szovjet ba­rátsági kupaversenyben nyolc csapat vett részt. Nagy sikert ért el ebben a nádszegi és a vízkeleti együttes. Bajnoki győztesként a nádszegiek ke­rültek ki, mégpedig a felnőttek és az ifjúságiak egyaránt. Ugyanez vonat­kozik Vízkclet együtteseire; ők is az élre kerültek a saját csoportjukban. Csakhogy a nádszegiek ehhez a két sikerhez még egy harmadikat sze­reztek, a csehszlovák-szovjet barát­sági kupaverseny döntő mezőnyében is ők lettek a győztesek. Vízkelet má­sodik helyen végzett, megelőzte Veze­­kény, Felsőszeli, Alsószeli, Gánybra­­kony, Tósnyárasd és Kosút csapatát. Idén Nádszegre került a serleg. De ki lesz az 1959/60-as idény járási bajnoka? Vajon ki kerül be a kerületi versenybe a felnőttek és az ifjúságiak közül? Ez tavasszal dől el, amikor megvalósul a csoportok győzteseinek döntője. K. F. (Galánta) Néhány szó a zsélyi labdarúgókról A zsélyi labdarúgók már évek óta jól szerepelnek a kerületi D-csoport­­ban. Tavaly például a második helyet vívták ki. De ha még lelkiismeretesebben vet­ték volna a mérkőzéseket, akkor még egy osztállyal feljebb lehetnének. Az idei bajnokságban jól helytáll­tak, de mindamellett hiányzott az igazi lelkesedés. Ennek aztán az lett a következménye, hogy ismét csak másodikok lettek. Minden lehetőségük megvan az előbbre jutáshoz, csak erős akarat kell! Komolyan kell venni a kinti mérkőzéseket, mert ha kint hagyják a pontokat, bajnokságot nem nyernek. A kinti mérkőzésekre mindig tartalékosán álltak ki, s így csupán egyszer hozták haza mind a két pon­­tot.Előfordult az is, hogy a gyengébb csapatok ellen elbizakodottan játszot­tak. Egy ilyen elbizakodás eredménye: még saját pályán Is „eladtak" pontot. Ilyesminek többé nem szabad elő­fordulnia! Jobb összetartást és meg­értést a zsélyi csapat játékosai kö­zött! A tél folyamán rendszeres edzé­seket kell tartaniuk, hogy a tavaszi rajthoz jó formában levő felkészült csapattal tudjanak állni. Kajtor Pál (Zsély) - • -Naszvadi híradás Az évzáró gyűlést már megtartot­tuk. A tavalyi vezetőség nagyobb része meg is maradt. Ez öröm a mi számunkra. Ezt a bizalmat úgy akar­juk viszonozni, hogy a jövőben még odaadóbb, még jobb szervező munkát végzünk. Az évzáró gyűlés során kötelezett­séget vállaltunk. Ezer órát a sport­pálya rendehozására fordítunk, két­százat az EFSZ-ben, kétszázat meg a faluszépítési mozgalom keretében dolgozunk le. Ezenfelül még 100 új tag szerzését vállaltuk. Ám azt is meg kell mondani, hogy a nemzeti bizottságtól nagyobb segít­séget várunk. Elvárjuk, hogy gyak­rabban látogassanak el közénk, nem úgy, mint az évzáró gyűlésen is tet­ték: távolmaradtak. Dobosi József (Naszvad) 1. kép És valóban, e klubhelyiségben ha­zánk minden tájáról jött, 135 itt üdülő mezőgazdasági dolgozóval találkoztam. Az eső senkit sem csalogatott ki a szabadba, más elfoglaltságuk nem lé • vén, ide gyűltek össze. Fiatalok, idő­sebbek és öregek, férfiak és nők. Szlovákok, magyarok, csehek. Hogy hogyan értették meg egymást? Amott a sarokban két idősebb néni társal­góit, egyikük nehezen törte a szlovák nyelvet, Szlovákia valamelyik déli járásából jöhetett, a másik csehül beszélt. A szomszéd asztalnál egy fiatalember igyekezett partnernőjét társasjátékban legyőzni. A másik Traktorosok karácsonya Ho.gy lesz ebből kibékülés — Hidd el Rozi én csak akkor pör­lekedők, ha az uram. leissza magát... — Hidd el sógor én csak akkor iszom le magamat, ha az asszony pör­­lekedik... 100 hektárból egyetlen árat sem tet­tek rendbe? Hasonlóan a surányi já­rásban, ahol 950 hektárból csak 2 hek­tárt trágyáztak meg, az érsekújvári­ban pedig 370-böl csak 20 ha-t. Ez a pár példa bizonyítja, hogy az őszi rét- és legelőjavítással nem lehetünk megelégedve. A szövetkezetektől, he­lyi nemzeti bizottságoktól és a Cseb­­szolvák Ifjúsági Szövetség szerveze­teitől függ most már, hogy az ifjúság kezdeményező készségét a rétek és legelők javításában fel tudják-e hasz­nálni. ' Az ifjúság megfeledkezett az Ígéreteiről? PT HAfTVATOTTAK A RflTEK Szölöskei gondok Ha valaki a szölöskei szövetkezet gazdasági udvarát megtekinti, az első ! amit láthat: sártenger. így jártam én | is a múltkoriban, amikor ide vetődtem, hogy megtekintsem a szövetkezet \ állatállományát. A marhaistállóba tér­tünk be először. A 104 darabból 55 a tehén. A tejelékenység felől érdeklő­­! döm. A gondozók szégyenkezve árul­­j ják el, hogy a napi fejési átlag biz | csak 4,7 liter. Ez nem valami sok, de még ennél I is rosszabb a helyzet a baromfitele- 1 pen. Tóth Józsefné, a baromfitelep gondozója, Ohány zootechnikusnak szomorúan újságolja:- Ma is csak' négyet tojtak a tyú­kok. Ennek az egyik oka az, hogy a tyú- i kok nem kapják a megfelelő takar­mányt, s kevés a férőhely is. A sertések körül serh rózsásabb a helyzet. Csupán 48 dekás napi súly­­gyarapodást érnek .el. Ennek pedig semmi más, mint az az oka, hogy az állatgondozók idegenkednek az új technológiától, és nem vezetik be a sertések szárazhizlalását. A szölöskei szövetkezeteseknek job­ban meg kell fogniuk a munka végét. Hisz a hanyag munkának maguk lát­ják kárát. Az elmúlt nyáron a tagok közt megosztott cukorrépa parcelláit nem kapálták meg mindnyájan, mert hát első volt a háztáji szőlő gondozá­sa. Sajnos, az őszi mélyszántás tervét is csak 60 százalékra teljesítették. Ilyen körülmények közepette nem meglepő, hogy a zárszámadáson még fillérnyi osztalékról sem beszélhet­nek. Csatlós István (Bésl 3. kép- NEM JÖN VELÜNK elvtárs? - hallom és körülnézek, hát Fekete Irénnel és Sudák Ilonával találom ma­gam szemközt. Búcsút intettem ne­kik, ami azt jelentette, hogy nem megyek. • Milyen érdekes, hogy ezek ketten milyen gyorsan megnyerték a többieket a filmelőadásra. Hogy hon­nan szedtek egyszerre ennyi jegyet, nem tudom. De mindegy, aki ügyes, mindent elér. Legközelebb majd el­megyek a karvai szövetkezetbe és meglátom, hogy otthon, a munkában is ilyen ügyesek-e? Ha igen, úgy ró­luk nemsokára ismét olvashatnak. Jozef Sluka Kellemes és békés ünnepeket ki- Dánnak egymásnak az embe­rek, ha ezekben a napokban találkoznak. Elérkezett, a béke, az öröm és az ajándékozás ünnepe: a karácsony. Mindenütt lázas készülődés, sürgés-forgás látható. Az üzletek áru­val teltek, a vásárlók egymásnak adják a kilincset. De nem mindig volt ilyen a kará­csony. Régi, szomorú ünnepeket idéz fel LIDI Ferenc, a csallóközcsütörtöki gépállomás traktorosa. — Pendelyes gyerek voltam, amikor karácsony délutánján nagyanyánk örömmel jelentette be: „Lesz jó va­csora, gyerekek'.“ S mi a várakozás izgalmával lestük, mit is tesz majd elénk. Egy fazék főtt krumplit hozott be. A múlt szomorú emlékeiről a mára terelődik a szó. S az 51 éves Lidi Fe­renc ráncokkal barázdált arca megelé­gedettséget sugároz. De hogyisne, hi­szen a járás legjobb traktorosai közé tartozik, s nemrég a mélyszántási ver­senyben első lett. Most, hogy már. el­végezték a szántást, nem ül ölhetett kézzel, hanem tolólemezes talajegyen getővel tünteti el a szövetkezeti föl­deken itt-ott mutatkozó hepehupákat, hogy a vetögép asztalsima terepen dolgozhasson. Szép keresete, boldog karácsonyt biztosít számára. A gépállomás három fiatal trakto­rosával a véletlen hozott össze. Lépes Ferenc, Mikóczy Gyula és Búcsúházi László ottjártunkkor a püspöki szö­vetkezetnek segített a mélyszántás­ban. Késő este vetődtek csak haza, fáradtan, olajosam Beszélgetés közben megtudtuk, hogy a csallóközcsütörtöki határban már december 3-án bevégezték a mély­szántást s azóta a szomszédos szövet­kezetek földjein dolgoztak. A püspöki szövetkezet földjein karácsony előtt szintén végeztek. S hogy éppen a ka­rácsony került szóba, megkérdeztük tőlük, mit is hoz nekik és családjuk­nak a karácsony. Mikóczy Gyula mosolyogva mondja, hogy az ö ajándéka már megvan. Nemrég vett egy motorkerékpárt, s az asszony meg a kislány is, szép aján­dékot talál majd a csillogó fenyőfa alatt. Lépes Ferenc fiatal házas, nem­rég nősült, s feleségével ez lesz az első közös karácsonyuk. Hogy milyen aján­dékot kap? Még nem tudja, s hogy az asszony mit, azt meg nem árulja el, meglepetésnek szánja. Búcsúházi Lász­ló kislánya egy 300 koronás hajasba­bát kap. Lesz öröm a Búcsúházi-por­tán. Igyekvő, dolgos traktorosai vannak Valacsai brigádvezetőnek, aki szintén nyugodtan várja a karácsonyt, csak­úgy, mint a csallóközcsütörtöki gép­állomás többi dolgozója. Jó munká­jukkal megalapozták azt, hogy öröm és megelégedettség költözzék ottho­nukba. S számunkra nem marad más hátra, minthogy mi is békés, boldog ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt kívánjunk mindannyiuknak. ORMAY KÁLMÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom