Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-12-23 / 102-103. szám

1959. december 25. yfzalrtitl Földműves 3 SZABADSÁGHOZÓK Béke, otthon, gyermekmosoly Terra Palast néven emlegették szü­lőfalumat a XIII. században, II. Endre korában. Évszázadokon át földesurak, papok, királyok nyúzták és zsarolták szegény népét. Közben háborúk dúl­tak az országban, s a falu határában ts zajlottak le nagy csaták. Tatárdú­­lás, törökdúlás, az osztrák gyarmato­sító politika; mind éreztetette hatását Palást életében. S az egyszerű ember viselte a jármot; áldozata lett a ne­mesek kiváltságának, szeszélyének ... Ezért amikor népeink egy szebb vilá­gért küzdöttek 1848-ban, a palástiak is részt vettek a szabadságharcban. Aztán jött a XX. század, az impe­rializmus virágkora. Az első világhá­ború esztelensége 62 palásti életét oltotta ki. Köztük volt nagyapám és nagybácsim is! Persze, a halottak egy része mint vörös katona otthon on­totta ki vérét a Tanácsköztársaságért. Ezek közé tartozott nagybácsim is, aki fiatalon vérzett el egy eszményi társadalom diadalrajutásának harcai­ban. De e sok halott jóformán semmi lényegesebb változást nem eredmé­nyezett az élők társadalmában. A má­sodik világháborúig a Horthy-uralom és a német fasizmus voltak a követ­kező sanyargató időszakok. Majd újra a háború borzalmai következtek... S a nép csak szenvedett... Végre eljött 1944 decembere. A szovjet csapatok feltartóztathatatlanul nyomultak előre. Két palásti, mint partizán halt hősi halált a harcokban. De a nép reménnyel várta a szovjet csapatokat. — Karácsony előtt Olváron, a Pa­lásthoz közel levő majorban tartóz­kodtam — kezdett visszaemlékezni Ziduliak elvtárs, amikor feltettem a kérdést: hogyan élte át a felszabadu­lást. — A szovjet katonák először onnan űzték el a németeket. Mindjárt megismerkedtem velük, s megkértek, hogy vezessem őket a falu felé. Szí­vesen segítettem! Ez volt Ziduliak elvtárs visszaem­lékezése, aki segítő kezet nyújtott azoknak, akik életükkel és vérükkel szabadították ki a nyomorból és el­nyomásból ezt az évszázadokon ke­resztül agyonsanyargatott népet. De Palást bevétele nem volt könnyű fel­adat. A falut körülvevő hegyoldalak nagy előnyt jelentettek a németek számára. Sokáig állt a front: a fasisz­ták nagy ellenállást tanúsítottak. A község többször is gazdát cserélt. A halottak száma is egyre szaporo­dott. A harcok során 27 lakos vesz­tette életét. Az egyik nagyanyám sem érhette meg a felmérhetetlen értékű győzelmet. Akna szakította le mind­két lábát, elvérzett, s már csak holt tetemére leltek rá ... * * * De mégis megszületett a palástiak számára a legszebb karácsonyi aján­dék: a felszabadulás. A szenvedéseken és a holtak sírhalmain át végre elju­tottunk ahhoz a társadalmi rendszer­hez, amelyre őseink, a palásti szegé­nyek hasztalanul vágytak, s amelyért életüket áldozták ismeretlen szovjet kVUMMUKW MM a M m w m w w w u w w u wwww w katonák, nagybácsim és mások. Akkor még csak gyermekként sírni tudtam, látva apám könnyező szemét, ahogy siratta nagyanyámat... Ma már ér­tem, hogy a nagy történelmi változás áldozatokat követelt. Ezért őrzöm kegyelettel azoknak a hősöknek, hozzátartozóknak és is­meretleneknek az emlékét, akik éle­tük árán váltották meg ezt a gyönyörű karácsonyi ajándékot. Hiszen a fel­­szabadulás egyetemes jelentőségének messzemenő kihatása ma már olyan reményekre jogosít fel, hogy a földön a közeljövőben megvalósulhat évez­redek embereinek álma és leghőbb vágya: az örök béke eszményi gondo­lata! Zsilka Tibor Szépül Zsély 1944 karácsonyán Esélyről megfuta­modott az utolsó német is. A község puskalövés nélkül szabadult fel. A szovjet katonákkal együtt köszöntöt­tük a boldog újévet. A fasiszták fel­számolásához hozzájárult Bolicska István, Jekkel Sándor és Kollár József is, akik a környékbeli partizánokkal együtt állandóan nyugtalanították a nácikat. A felszabadulás után a szovjet példa nyomán megalakult a szövetkezet. Garaj István, Páris Imre és György Imre volt az úttörő. Saját földjeiken és az egyházi birtokon kezdték meg a közöst. A második évben már több követőjük akadt. Később pedig szö­vetkezeti falu lett Zsély. A nagy csa­lád élére Páris Imre elvtársat válasz­tották elnöknek. Az összpontosítás után minden előfeltétel megvolt a további fejlődésre. A közös akarat egyre jobban gyümölcsözött. Kis mag­tárt, kovácsműhelyt építettek, majd a karikási pusztán sertéshizlaldát és kezdtek a szarvasmarhaistálló építé­séhez. A munkaegység értéke ekkor már 16 koronára emelkedett. A szö­vetkezeti vagyon egy juhakollal és magtárral gyarapodott. Az 1957-es esztendőben — a közös vagyon növe­kedése mellett — már 20 koronára emelkedett a munkaegység értéke, majd 1958-ban megvásárolták a trak­torállomástól a gépeket. Ekkor a mun­kaegység értéke 24 korona volt. A szorgalmas munkát az idén is nagy siker koronázta. Most volt a leg­bőségesebb termés. Ez lehetővé teszi, hogy a közös vagyon még nagyobb legyen és a munkaegység értéke pedig 30 koronára emelkedjék. A falu lakói joggal köszönnek majd boldog újévet. Emlékeznek arra a napra, amely lehetővé tette a számuk­ra ezt a szép életet. Lehet, hogy pár év múlva egész mezőváros jellegét ölti magára a község, annyi a szép ház. Kajtor Pál (Zsély) gyedik Központi Bizottság, amely szintén kapcsolatot tart fenn Siroky elvtárssal. A kommunista párt tevé­kenységével párhuzamosan fokozódik a fasiszta terror. A börtönök, kon­centrációs táborok megtelnek kom­munistákkal és antifasisztákkal. Elv­társaink a Gestapo kínzókamráiban a legembertelenebb kínzásokat szen­vedték el. Ennek ellenére nem törtek meg és bátran kiálltak a kommuniz­mus eszméiért. A partizánmozgalom fellendülése a szlovák nép árulóit ismét fokozatos dührohamra kész­tette: 1943 tavaszán megsemmisítik a negyedik illegális Központi Bizott­ságot is. De már júniusban megalakul az ötödik. A szovjet hadsereg nagy győzelmei döntő befolyással voltak a széles nép­tömegek politikai gondolkozására. Eb­ben a kedvező helyzetben sikerrel érvényesült a párt munkája. A szlo­vák nép többsége egyre nyíltabban fordult szembe a klerofasiszta Tiso- Tuka kormánnyal. Nagy része volt ebben a munkában a Moszkvában szé­kelő pártvezetőségnek, amelynek rá­dión keresztül folytatott propaganda­­munkával, valamint az 1944 nyarán kiküldött politikai és partizán szerve­zőkkel sikerült Szlovákiában erőteljes partizánmozgalmat kialakítania. A szlovákiai kommunisták bátran és önfeláldozóan álltak ennek a mozga­lomnak az élére. A párt vezetésével 1944. augusztus végén fegyverrel a kezében felkelt a nép, hogy felszaba­dítsa Szlovákiát a fasiszta megszállók uralma alól. A Szlovák Nemzeti Felke­lés alatt a szlovák nép közel négy hónapig küzdött a túlerővel, a fasiszta Jó pár hét eltelt, amióta hazajöttem a Szovjetunióból, de egy ember alakja még most is élénken él emlékezetem­ben. Az ukrajnai rónák fiánaJc arcán ott láttam a békét és a háborút. Ami­kor Sztyepan Olekszenko, a Sztarája Avremenka-i (poltavai terület, Ukraj­na) kolhoz tagja megtudta, hogy Csehszlovákiából vagyunk, majd ki­ugrott a bőréből. nőm a kolhozt, a menyasszonyomat. Égett akkor erre minden. A fasiszták felperzselték a gazdasági épületeket, a lakóházakat. Korom, üszők maradt utánuk. A beszéd hevében szinte izzik a szava.- Lőttem, irtottam a fasisztákat. Kergettük őket egészen a Reichstagig. Égett, vonaglott a fasiszta föv-^-^s. Moszkva, a béke fővárosa- Csekoszlováci... harasó ... le­gyetek a vendégeim... Alacsony, fürge teste szinte pör­gött maga körül. Egy-egy tréfás megjegyzéssel kísérve mindenkit gon­dosan leültetett.- Á ... direktor... pirított rá a benesovi állami gazdaság szerelőjére. — Jól meghíztál, neked erős széket hozok... Mindenkihez volt megjegyzése. Elő­ször vodkát ittunk, azután tíz üveg moszkvai sört hozatott.- Testvéreim, először is a békére igyunk'.... — mondotta poharát fel­emelve. — A béke az minden, a háború rettenetes... Én csak egyszerű kol­hoztag vagyok. Kincs semmi funkcióm, de nem cserélnék senkivel a világon. Barátaim, beszéljünk egy kicsit ko­molyan.- Kilenc évig voltam katona... — folytatta. — Lövészárkaimmal feltúr­tam Ukrajnát, a Nagyalföldet és a német-porosz síkságot. Jártam Buda- , pesten, Párizsban, Berlinben. Milyen élet lenne már nálunk, ha itthon ma­radhattam volna!... Itt kellett hagy-Repülőink és nehéz tüzérségünk a föld alá és a házakba szorította a nácikat, de meg kellett harcolni minden utcá­ért. Felszedtük az utca kövezetét, úgy nyomultunk előre. De hiába volt min-A Reichstagra kitűzik a vörös zászlót Csehszlovák küldöttek Dél-ámeiikáhan A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom küldöttsége Chilében járt, ahol a dolgozók egységes központjának kongresszusán vett részt. Innen Uru­guay fővárosába, Montevideoba utaztak. A csehszlovák szakszervezeti funkcionáriusok a kongresszusról adott interjúban kijelentették: a kong­resszus megmutatta, hogy Chile nemzeti életében egyre jelentősebb szere­pet tölt be a dolgozók egységes központja. sában letartóztatták az első Központi Bizottság tagjait, Siroky, Öuris és Be­­nada elvtársakat. Hasonló sorsra került a Hlas l'udu szerkesztősége Strechaj elvtárssal együtt. Közülük csak Osocha elvtársnak sikerült meg­menekülnie, aki nyomban hozzákez­dett a második illegális Központi Bi­zottság megszervezéséhez. Szeptem­berben ismét megjelent a „Hlas l'udu“, bár Siroky és a többi elvtársak letar­tóztatása súlyos sebet ejtett a szlovák ellenállási mozgalmon. Siroky elvtárs a fogházból állandó összeköttetésben állt az illegális Központi Bizottsággal. Nagy segítségére voltak ebben egyes börtönőrök, akiket sikerült megnyer­nie pártunk ügyének. Az állami rend­őrség 1942 februárjában letartóztatta Oto Krajhákot, Stahl mérnököt és más elvtársakat, s ezzel megszűnt a második Központi Bizottság is. Osocha < elvtárs ismét megmenekült. És hozzákezdett a szervezéshez. így alakult meg a harmadik Központi Bi­zottság. A párt hamar kiheverte a le­tartóztatások által ért csapásokat; az új Központi Bizottság összeköttetés­ben állt Siroky elvtárssal és tovább vezette a szlovák nép felszabadító harcát. A fasiszta hatalom urai ismét fokoz­ták a terrort, s 1942 júniusában letar­tóztatják Osocha, Dubcek és más elv­társakat. Ezzel felszámolják a harma­dik Központi Bizottságot is. Egy hónapra rá megalakult a ne­harc éléit — Mit szólnak maguk a bekehez, a leszereléshez? ... Én egyszerű kolhoz­tag vagyok, békét akarok..., tudom mi a háború ..., de ez nem elég ... Hruscsov elvtárs is az örök béke gon­dolatáról beszélt. El lehet kerülni a háborút De ahhoz sok jó gondolkozása ember kell. Ha mindannyian, te kom­­bájnos - mutat Václav Zajícekre — , történészek, tanárok, mérnökök, írók, nemzetek összefognak, akkor valóság­gá válhat Hruscsov elvtárs szava. — Nekem is gyerekem van — mond­ja Václav Zajícek, a Benesovi Állami Gazdaság dolgozója. — Építeni, dol­gozni akarok, nem pedig rombolni. Szinte felvillanyozódik a válasz után, mosoly derül az arcára. Elgondolkozik, valami az eszébe jutott és ellágyulva folytatja: — így kellene egyetérteni minden embernek, aki szereti a családját, éle­tét. Mi született a háborúból? Pusztu­lás, könny. A béke: építés. Látják, rövid idő alatt, hogy meggazdagod­tunk. Van téglaházam, motorkerékpá­rom, rádióm, televízióm és a legna­gyobb kincs, a három gyerek. Galja, Grisa és Anatolij. Még jobban elérzékenyedik. — Családot alapítani, gyereket ne­velni, ez az élet célja, testvérek! Ez minden! — No, de igyunk! — mondja újra felvidulva. — Kérdezzetek valamit... Mindent tudok a kolhozról. A Benesovi Állami Gazdaság igaz­gatója kérdez: — Szeretnénk valamit hallani a gaz­dasági eredményekről. — Arról sokat beszélhetünk — mondja nevetve -, mi nagyon gazda­gok vagyunk ám. Hiába pusztították el a fasiszták a kolhozunkat, mindent újjáépítettünk. Ötezer hektáron gaz­dálkodunk. A poltavai területen az elsők vagyunk. A napi tejhozam te­henenként 15 liter, évente pedig egy tehéntől 3000 liter tejet fejünk. A hektárhozamok is magasabbak a ter­vezettnél. A hétéves tervet határidő előtt teljesítjük. Nem lehet tétlen-, kedni, barátaim! A háború véget ért, de a békéért tovább kell harcolni. Most a termelésben ver­­senyzünk. Tovább építjük a kolhozt, falut. Gyertek el majd öt év múlva, biztos rá sem is­mertek a falunkra. Nálunk mindenki vezető. A növény­­termesztésben dol­gozom, de most a kolhozelnök Mur­­manszkba küld épületfáért. Én az egyszerű kolhoztag veszem át az épü­letanyagot, amely­ből majd új házak és istállók épülnek, Üjra ürítjük po­harainkat. Mind­annyian megked­veltük Sztyepan Olekszerikót. Gye­rekeinek cserébe színes ceruzákat és más emléktárgya« kát adunk. Kemény kézszorítással bú­csúzunk. Ütravalóul még a szívünkbe vési: — Akármerre jártok, ne feledkezze­tek meg soha a békéről. Gyerekeitek mosolya kötelez, hogy ne legyenek többé üszkös romok. Testvérek, mi mellettetek állunk! Nem engedjük, hogy házaitokat feldúlják a fasiszták és gyerekeiteket szuronyhegyre dob­ják. A kommunizmus építéséhez bé­kére van szükségünk. De ha esetleg megmozdulna a fasizmus, bemutat­kozhatunk nekik újra, mint Napóleon­nak és Hitlernek. Vonatunk már régen a hatalmas ukrajnai rónákon száguldott. De so­káig nem felejtettük el ezt a beszél­getést. Megismertük az egyszerű kol­hoztagban az igazi szovjet embert. BÁLLÁ JÓZSEF , JL._________ den ellenállás. Ütött a fasiszták utolsó < órája. A katyusák lövedékei üvöltve, i süvöltve szálltak a Reichstag felé. Engem akkor vettek fel a pártba. * Utána rohamra indultunk. Sok jó paj- , tásom maradt a kövezeten, de a vörös t zászlót kitűztük a füstölgő kupolára. , Ez a háború ... /- Látták Leningrádban az Éretni- i tázsban a dicsőség termét? - kérdezi j tőlünk, ; — Látták Leningrádban az Ermi- 1 tábornok fényképe, akik legyőzték 1 Napóleont. ’- Igen ... Ebből tanulhatott volna az örült Hitler is, ebből okulhattak 1 volna a nácik. *- No, de igyunk is... - vidul fel í hirtelen az arca. - Azután jobban ! ered a beszéd. hordákkal, amelyek Szlovákia földte­rületének majdnem felét tartották kezükben. A nemzeti felkelés első fejezetének lezárása után a felszaba­dító-harcot a hegyekbe menekült és partizánalakulatokba tömörült egysé­gek tovább folytatták, s elősegítették az előrenyomuló szovjet hadseregnek hazánk felszabadításáért folytatott harcát. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek óriási politikai és sztratégiai jelen­tősége volt. A nép bebizonyította, hogy nem ért egyet az áruló Tiso-kormány­­nyal, kifejezésre juttatta, olyan Cseh­szlovákiáért harcol, amelyben a test­véri cseh néppel együtt boldog, közös hazára talál. Katonai jelentősége , pe­dig abban nyilvánult meg, hogy nyolc hadosztályt kötött le, mintegy 321 kilométer hosszúságban használhatat­lanná tette a vasúthálózatot, amely összekötő vonala volt a keleti front­nak. 1944 végén Benes Londonból Moszk­vába repült, hogy megtárgyalja az első hazai kormány megalakulásának feltételeit és kidolgozza az új kor­mányprogramot. Annak ellenére Be­nes a régi burz^oá demokrata cseh­szlovák államformával állt elő — amelyet természetesen népünk elve­tett —, kénytelen volt elfogadni a Góttwald elvtárs által kidolgozott kormányprogramot, amelyet 1945. áp­rilis 4-én hirdettek ki Kassán. Rövid pár hónap múlva ünnepeljük felszabadulásunk 15. évfordulóját, s bátran tekinthetünk vissza arra az útra, amelyet pártunk vezetésével népünk tett meg. RÓJÁK DEZSŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom