Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-20 / 101. szám
4 yfrabad Földműves 1959. december 20. Harmonikaszó Az öregember lassan botorkált végig a zegzugos utcán, ki a fiához, a falu végére. Friss esti szél jön vele szemben Örül neki, és izgatottan rágja a pipáját, ha a gyerekére gondol: szeretné már látni, hogy mit tett o fia? Mit hozott a vásárról. Tudja, hogy Jancsinak van érzéke a jószághoz, kicsit mégis bizalmatlan. Szívesebben ment volna a vásárra vele, de kocsira már nem mer ülni. Annál kíváncsibb most. Egy ismerős férfihang köszöntötte az egyik utcdkeresztezódésnél: — Hova, hova, János bácsi? — kérdi tőle. — A gyerekhez ballagok. — A Janihoz? — Oda - feleli az öregember. - Hajt a kíváncsiság. És ballagott tovább. Egyet lépett a bot, kettőt utána ő maga. Most egy asszony jön szemben, a túloldalon. — Hallja, sógor bácsi, jó vásárt csinálhatott Jani, mert igen vígan van! - kiált oda neki. — Hogyhogy? — Muzsikaszó hallatszik ki tőle. — Muzsikaszó ? — álmélkodott az öregember. Sehogysem akarta hinni, amit hallott; talán nem is tőlük hallatszott ki a muzsikaszó. Amikor odaért a kapu elé, ahol a fia lakott, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Valóban muzsikaszót hallott. S már kétségtelen az is, hogy tőlük jön. Alig merte benyitni az ajtót. — Jó estét! — Jó estét, papa! — köszöntötték. — Mi van nálatok, fiam? — kérdezte az öregember. - Lakodalom? — Nem apám. Lakodalom az nincs. ♦ A jelenkor szovjet művészete címmel kiállítás nyílt Berlinben. Közel 150 festmény, grafikai munka és szobor szerepelt a kiállításon, amely átfogó képet ad az egész szovjet művészi életről. ♦ Meghalt Erzja, a világhírű szovjet szobrász, aki a keményfa és a gyökér művészi megmunkálásával tette nevét ismertté. ♦ A francia mozik látogatotsága egyre csökken: 1958 azonos időszakához képest 6,6 százalékkal, 1957-hez képest pedig 23,3 százalékkal csappant meg a nézők száma. A bevétel — az átlagos helyárak emelkedése miatt — egyelőre nagyjából változatlan. ♦ Névtelen szerző műve jelent meg közvetlenül Adenauer londoni látogatása előtt Angliában. Az író nyugatnémet polgár, könyvét hazájában sehol nem adták ki, mert élesen bírálja azt a rendszert, amelyben háborús bűnösök, Hitlert kiszolgáló bírák és ügyészek ítélkeznek azok felett a német hazafiak felett, akik a fasizmus ellen harcoltak. ♦ Lipcsében megrendezték az NDK munkásiróinak első országos konferenciáját. — Hát? — Csak szórakozunk. Vera főzi a vacsorát, én meg segítek neki, csinálom a hangulatot. > Az öreg megcsóválta a fejét. — Mire végzitek ti még? — mondta. — De talán néznénk meg a tehenet! Tedd le azt a vásári holmit. — Itt a tehén, édesapám! Ez lett helyette. Az öregembert nem bírta meg a bot. Leroskadt egy székre. — Nem vettél jószágot? — Nem. Mondom, hogy ezt a harmonikát vettem helyette. Megtetszett. Gondoltam, tejet kapunk eleget a szövetkezetben. Ezért gondozom a sok állatot. Otthon nem akarok tehénnel vesződni. — Hát mit csinálsz? — Elhúzok egy-két nótát Verának. Aztán meg jön majd az unokája is. Akkor meg annak ... Az öregember sokáig nem tudott, szóhoz jutni. Csak szívta, szívta a pipát és eregette a bodor füstöt, alig látszott ki belőle szoborszerű, kemény arca. SZABÓ JÓZSEF Beborul az ég, eső záporoz. Most a vincellér dalol és boroz. Esik az eső — létrán nem jöhet —, de hát havat vár minden kisgyerek; Havat, december utolsó felén, korcsolyapályát minden tó jegén. Szántalpak alá fehér havat vár a most szégyenült, elbújt napsugár. Gyurcsó István ★ ★ ★ Tanuljunk szlovákul Kisgéres község lakosságának apraja-nagyja nagy elismeréssel fogadta a szlovák nyelvtanfolyam megszervezését. Már nemcsak a fiatalok látogatják, hanem az idősebb szövetkezeti tagok is. A sikeres munka eredménye, hogy eddig már 250 — 300 szóval bővült a hallgatók szókincse. Géresi László Az ünnepek közeledte sok gondot okoz a háziasszonyoknak. A háztartásban rengeteg a dolog, nagy a sürgés-forgás. Az okos háziasszony jói beosztja idejét. Először elvégzi a nagytakarítást, kimos, kivasal, s az ünnepek előtti napokon már megsüti az aprősüteményeket is. A kelt tésztaféléket is megsütheti, s celofánpapírba göngyölve napokon keresztül frissen tarthatja. így azután az ünnep napján már csak a rendes napi takarítást s az ünnepi vacsorát kell elkészítenie. Ahol nagyobb gyermekek vannak- hi-7nnvára szívesen seoítenek* pedig a villát helyezzük el. A kés elé' tegyük a poharat, a tányértól balra tesszük a süteményestányérkát és a saláta vagy befőtt részére a tálacskát. A befőtthöz való kiskanalat a tányér elé tegyük. Balra a tányérhoz összehajtott asztalkendőt teszünk. A sótartó, kenyérkosárka és vizeskancsó az asztal mindenki által elérhető helyén legyen. A levesestálat meröka-1 nállal az asztal szélére helyezzük. Az asztal közepére, Ízléses vázába tegyünk fenyőfaágacskát tobozostul, vagy pedig fagyöngyöt, ez kölcsönöz az asztalnak igazi ünnepi jelleget. mind a főzésnél, mind az ünnepi asztal megtérítésénél. Az asztalt terítsük le fehér asztalterítővel (még ott is, ahol kisgyermekek vannak). A tányérokat (lapos- és mélytányért) körülbelül 2 centiméternyire tegyük az asztal szélétől, tőlük jobbra kanalat és kést, balra Ez év februárjában tettük közzi népmese-gyűjtő pályázati felhívá sunkat. Utána kétségekkel és kíváncsisággal vártuk, vajon kisérle tünknek lesze-e eredménye, kéré sünk, felhívásunk nem marad-i pusztába kiáltó szó. Hiszen újságol keresztül eddig még alig történ hasonló kezdeményezés, hogy csekély anyagi jutalom kilátásba he lyezésével a le nem jegyzett nép mesék összegyűjtésére vállalkoztál voln. Ha történt is valami, kévé eredménnyel járt. Ez nem is csoda mert kényes, nagy pontosságot, sol fáradságot igénylő munka a nép mese-gyűjtés, s az igazi kincseke eddig is csak nagyon sok utánajárással sikerült megszerezni. Mi pedig nem hozzáértő munkásokra, szakemberekre, csupán olvasóink önfeláldozására, segíteniakarására támaszkodhattunk — éppen ezért nyugtázzuk elégedetten és örömmel az eredményt. Hangsúlyozzuk, nem csekély az eredmény, mert szeptember 30-ig 70 pályázó összesen 202 nagy gonddal írt meséje érkezett szerkesztőségünkbe. És valamennyi azzal a nemes céllal, hogy ha tud, segítsen a lassan már feledésbe merülő népművészeti kincsek megmentésében. A buzgó segitőkészség vezette a 89 éves Lengyel bácsi kezét éppúgy, mint a Puszty Jánosét, aki — béna jobbkeze miatt — balkezével füzetek tucatját írta tele mesékkel, hogy válasszuk kí, melyikre van szüksé-Ezután felszolgálhatjuk az ünnepi va-csorát. Természetesen mindezt az arra szolgáló porcelánedényben és mindent ízlésesen elhelyezve a tálon. Vacsora után minden fölösleges tárgyat távolítsunk él az asztalról, s csak azután tegyük fel a süteményeket és gyümölcsöt, amelyeket ugyancsak ízlésesen tálalunk. (Az aprósüteményeket hoszszúkás, a tortát kerek üvegtálon, a gyümölcsöt pedig gyümölcskosárkában). Igyekezzünk mindenben kifejezésra juttatni az ünnepi hangulatot, hisz megéri a fáradságot. Ne feledjük, hogy a háziasszony kötelessége és hivatása az ünnepi hangulat megte-< remtése. Az alábbiakban közlünk néhány jól bevált és olcsó süteményreceptet: TEASÜTEMÉNY. Hozzávalók: 28 dkg liszt, 10 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 egész tojás, Vi csomag sütőpor. A vajat, cukrot és tojást Ví óráig' habosra keverjük, majd állandó keverés mellett hozzáadjuk a sütőporral kevert lisztet. Zsírozott kézzel kis gombócokat formálunk belőle, ujjunkkal a közepét benyomjuk és cukrozott vagy befőtt gyümölcsöt helyezünk a közepébe. Egymástól elég nagy távolságra sütőpléhre rakva, közepes tűz mellett sütjük. KARÁCSONYI TORTA. Hozzávalók: 5 dkg zsír, 2 tojássárga, 1 evőkanál méz, 30 dkg liszt, % csomag sütőpor, 15 dkg cukor, 1 csomag vanilincukor, lU liter víz és 2 tojás habja. A töltéshez: finomra darált dió, kevés puncseszenciá vagy rum, kevés mazsola. Készítése: A zsírt, tojássárgáját és mézet jól elkeverjük, hozzáadjuk a sütőporral kevert lisztet, a vanilincukrot, a vízben feloldott cukrot és utoljára a tojáshabot. Tortaformában közepes tűz mellett sütjük, másnap kétszer keresztülvágjuk és az alábbi krémmel töltjük.,)A tetejét gyümölcsízzel kenjük és darált dióval beszórjuk, majd a mázzal leöntjük oly módon, hogy a torta teteje teljesen be - legyen vonva, az oldalaira pedig jégcsap formájában csurogjon le a máz. Töltelék: A diót a puncseszenciával vagy rummal megnedvesítjük, azután a cukrot és mazsolát adjuk hozzá. Fehér máz: Egy nagy tojás fehérjét 10 dkg szitált porcukorral sűrűre és simára keverünk. Ha a máz száraz, kis fenyőágacskát helyezünk a tortára és tetszés szerint díszítjük. XXXII. Ha idáig nem volt rózsás az életem, most a pokol legocsmányabb helyét tapasztaltatták meg velem! Éjszaka pihenhettem volna ki igazán fáradtságomat, de akkor meg riadókat fújtak, rohanni kellett ki az udvarra teljes fegyverzetben. Az éjszaka szurkos lepedőjét takarták rám, kint a szabad ég alatt hallgathattam az ágyúk dörgését. Miskolc alatt álltak az oroszok! Két hétig gyakorlatoztattak ilyen őrületes iramban, és én igazat adtam anyámnak, hogy sosem lát többet. A helyzet csak rosszabbodott az őszi esőzések beálltával. Sárba, pocsba, habarékba fektettek le bennünket. Egy-egy gyakorlat lebonyolítása után úgy néztünk ki, mint a disznók. No ha eddig nem káromkodtam, itt a pokol fenekén bemocskolódott a szám. Józsinak leszüzmáriáztam kínzóink minden pereputtyát. Legtöbbször a politikai lecke-órákon, mert akkor volt időnk. Az előadásra nem figyeltem; engem nem tudtak ijesztgetni az oroszokkal, én Bogár bácsinak meg Verebes Lajosnak hittem, s nem a gyűlöletes altiszteknek. A politikai órákon nem is mondtak okos dolgokat. A valósággal homlokegyenest ellenkező tényeket soroltak fel. íme egy ezek közül. Minden előadást azzal fejeztek be, hogy a katona mindig előre megy és nem rákállat módjára visszafelé. Ezt mondták ők, és mit mondott a mező? Mást, egészen mást. Katonák beláthatatlan folyama húzódott vissza az oroszok elől. Az országúton egymást érték a szekerek: honvédek, németek és civilek keveredtek az esőben. A réteken meg nagyszarvú magyar ökrök kérődztek, ezek is útban voltak Németország felé... Minden és mindenki visszafelé vonult, buzdítván bennünket arra, hogy mi sem maradjunk tétlen. Október első hetének valamelyik napján Józsi elő is hozakodott a dologgal. — Mi merre megyünk, Bálint? — Te merre gondolod? — Hazafelé. — Én is úgy. A szökés gondolata fészkelt a fejünkbe. Azon járt az eszünk, hogy mi történne, ha felkerekednénk és elosztanánk az őszi ködben? És beállítanánk a falunkba mi, megkinzottak, elveszettek? Vágytam haza, szinte fájdalmasan epedtem az otthon után, a nedves szín csodálatosan szép hajlékká szépült a szememben. Gyakorló-órákon terepszemléket tartottunk és fontolóra vettük sokszor a réseket, amelyeken simán kicsúszhatnánk. A kapuval nem lehetett számolni, ott fegyveres őrök vigyáztak ránk, a kerítéssel sem, mert azon meg szöges drótok ijesztgettek. Le kellett mondanunk a szökésről egyelőre ... pedig a menekülés nagyon a körmünkre égett. Az altisztek bejelentették egy estén, hogy felkerekedünk hamarosan Putnokről és tovább masírozunk egy házzal. — Az a ház hol van? — kérdezték többen. — Ausztriában — felelték az altisztek. Felzúdultak a fiúk, egy nagy, hangos lármába fűlt a szavuk, de a kiképzőinknek helyén volt a szivük, lecsendesítették a háborgó társaságot. — Pofa be!... Lecsendesítették egy percre, a másikban viszont megint erőre kapott a morgás, mert olyasmit hallottunk azon az estén, amire álmunkban sem gondoltunk. Fejveszettséget és néma döbbenetét eredményezett a távol eső állomás említése. Hiszen az már idegen föld, idegen ország, szülőföldek hatásától nagyon messze, soha visszanemtértek temetője. A nagy lármában édesanyám rázta meg a váltam. — Eszeden légy, Bálint... és szabadulj! Az altisztek bejelentését követően oda is súgtam Józsinak, a barátomnak: — Készülj fel, mert holnap éjszaka szökünk! — És a többiek? — Csinálják úgy, ahogyan jónak látiák. — Aztán merre vesszük az irányt?, — Egyenesen a tornyunk irányán ban. Másnap ebédnél előadtam Józsinak a tervemet. Ez abból állt, hogy riadó esetén nem az ajtó felé törünk, hanem az ablak felé a cuccunkkal. Az ablak jó oldalról néz az utcába, az őrök a kapuból nem látnak oda. Leugrunk szépen a megázott földre és háztól házig csúszunk ki a mezőre. Józsi helyeselte a tervemet, készültünk a szökésre. Nem tudom, hogy ő mit érezhetett, nekem átkozott hoszszúnak tűnt a délután, az izgalom a gyomromba nyomakodott, meg a hasamba, árnyékszékezni kellett volna állandóan. És a sötétedéssel csak nőtt a félelem. A vacsora nem ízlett, a falat nem csúszott !e a torkomon, takarodó után párnába fúrtam a fejem, hogy ne halljak semmit, és mégis mindent hallottam. Az őrök csoszogása a fülemben visszhangzott, gya-nús hangok meg azt hitették el ve-* lem, hogy már tudnak a szándékunkról és várnak ránk az ablak alatt. Ez a hidegrázó félelem azonban csak addig tartott, amíg a városi szirénák fel nem üvöltöttek De úgy éjfél előtt felhangzott a berepülést jelző zúgás, s a leventék majd kifordították az ajtót sarkvasából. Rohantak le az óvóhelyre. Megadatott jiát a jó alkalom a szökéshez, és mi éltünk vele. Civil ruhánkat a hónunk alá csapva ugrottunk az ablakhoz. Villámgyorsan kinyitottuk a szárnyakat és leereszkedtünk. Gyermekkívánság Karácsonyi előkészületek öúdtit ráüs 200—200 koronát a következők kaptak: Kűcs Gyula, Alsószecse; Benyo Márton, Kéménd; Nagy Tibor, Nyárasd; Nagy Mária, Nyárasd; Lengyel János, Szirénfalva; Pupák Ilona, Kalász; Puszty János, Csifár; Pusztai Lajos, Dunaradvány; Sütő Ilona, Maié Ludnice; Sztoíárik Erzsébet, Naszvad; Török László, Csoltó. Agárdy János Pereszlényi és Kádok Kálmán ógyaliai pályázóink 100 — 100 korona jutalmat kaptak. Továbbá a bírálóbizottság úgy döntött, hogy szorgalmuk és közölhető népmeséik beküldése jutalmául a következőket könyvjutalomban részesíti: Bajcsy Jenőné, Bergendi Ferencné, Bogyó Jánosné, Dobrovolni József, Fűry József, Gyüre Ilona, Jekkel Irén, Komáromi Dezsőné, Köpöncei József, Molnár Ferenc, Molnár János, Mikulec Györgyné, Pán Judit, Petres Béla, Prohászka Istvánná, Vrábely Erzsébet, Záborski Pál, Zsebik Marika, Liska Veronika, Köpönczei Lajos, Pénzes Ferdinánd, Radácsi László, Jóba Ferenc, Ferjentsik Margit, Kobák Kornél. Mind a pénzt, mind pedig a könyveket postán küldjük a szerencsés nyerteseknek. Reméljük, hogy munkájuk ezzel nem fejeződött be, ha nem továbbra is szorgalmas levelezői, munkatársai lesznek lapunknak. A SZERKESZTŐSÉG günk. Áldozatkész munkájuk néha szerencsésebb, néha kevésbé eredményes volt. Nem pályázóink hibája, hogy sok gonddal lejegyzett népmeséjük már az eddigi népmesés könyvekben megjelentek másolata, hogy az általuk ismert, de szájból hallott mesét már régebben lejegyezték. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy a 70 embert megmozgató pályázat gyűjteményét, a közrebocsátott kincseket, a tizenöt eredeti népmesét szép eredménynek könyveljük el. A vártnál is sikeresebb pályázat arra késztette szerkesztőségünket, hogy az eredetileg tervezett 700 korona pályázati díjat 3000 koronára emelje, s ugyancsak bővítse a könyvjutalomra szánt menynyiséget. A pályázat értékelésénél a bírálóbizottságnak nem volt könnyű dolga, mert a számos népmese közül már a le nem jegyzett, eredeti művek kiválasztása is sok munkát igényelt és hasonlóképpen bonyolult feladat volt a pályaművek értéki sorrendjének meghatározása is. Alapos mérlegelés után a bírálóbizottság úgy döntött, hogy a rendelkezésre álló 3000 koronát a tizenöt legeredményesebb pályázó között a következőképpen osztja szét: 300—300 korona jutalomban részesültek: Kása Mihály, Nemesócsa; Smojda Éva, Torna. 202 beérkezett pályázat • 15 új népmese • 3000 korona pénzjutalom a legjobbaknak • a szorgalomért értékes könyvjutalmak A Szabad Földműves népmese-gyűjtő pályázatának értékelése
