Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-29 / 95. szám

1959. november 29. y/rakad Földműves 9 Zselízi konferenciánkról: A toll forgatóinak felelőssége A Zsellzi Járási Nemzeti Bizottság üléstermében jöttek össze olvasóink, levelezőink, a párkányi, lévai, ipoly­­sági és zselízi járásból. Örömmel ta­lálkoztunk azokkal az emberekkel, akik velünk együtt írják a lapot. A teremben ültek a Szabad Földmű­ves hű munkatársai, akik közül sokan az indulástól kezdve, vagy már hosszú évek óta leveleznek szerkesztősé­günkkel. Sok új embert, sok új arcot is láttunk, reméljük, hogy ők is jó levelezői, olvasói és terjesztői lesz­nek a földműves sajtónak. Kajtár elvtársnak, a Zselízi Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osz­tálya vezetőjének megnyitója és Major elvtárs, lapunk főszerkesztőjé­nek beszámolója után annyi sok jó felszólalás, tanács hangzott el. hogy az ember nem is tudja, hol kezdje az írást. Vessünk papírra néhányat a magunk, egész levelező- és olvasó­táborunk okulására. Az alcímeket és a címet is levelezőink és olvasóink szavaiból idézzük. „Egy szántás egy kenyér — két szántás két kenyér.“ Érzel kezdte felszólalását Muska elvtárs Tergenyéről. A tergenyei szö­vetkezet — mint mondotta — évekig nem bírt kilábalni a nehézségekből. Amióta Jávor elvtárs, tapasztalt szer­vező és szakember vette át a szövet­kezet vezetését, terem a föld és na­gyobb a jövedelem. Azelőtt nem is várhattak jussot a földtől, hisz négy évig hem hordták ki az istállótrágyát. A szövetkezet elnökének jelszava: „Egy szántás, egy kenyér — két szán­tás. két kenyér.“ „Az EFSZ takarmány nélkül olyan, mint az autó benzin nélkül." Kétyi István elvtárs, a kisújfalusi EFSZ elnöke, szögezte le ezt az aranyigazságot. A tergenyei felszóla­lóhoz hasonlóan, ő is rákapcsolt Major elvtárs beszámolójára, amely taglalja az ötéves terv feladatait és teljesíté­sének lehetőségeit. A kisújfalusi EFSZ is sokáig hátul kullogott. De három év alatt, amióta Kétyi elvtárs a szö­vetkezet elnöke, 3 000 000 koronával gyarapodtak. A termelést a barázdá­nál kell kezdeni, meg kell szüntetni a „gáztermelést“ — hangoztatta Kétyi rá ** A************* A******** elvtárs. A takarmánytermelésről nem beszélni kell, hanem meg kell terem­teni az alapokat. A pillangósok ter­melését megnégyszerezték. Van is bőven (takarmányuk. Ez a jó gazdál­kodás alapja. Mert „az EFSZ takar­mány nélkül olyan, mint az autó ben­zin nélkül“. — Mi reálisnak látjuk az ötéves terv irányelveit — mondotta Kétyi elvtárs —, teljesítésére meg­van minden lehetőségünk. „A jó szerszám segít.“ J Felszólalóink megelégedéssel álla­pították' meg, hogy a lap hatalmas fejlődésen ment keresztül.” Egyre jobban elégíti ki az’ olvasótábor igé­nyeit. A földművessajtót a munkás jó szerszámjához hasonlították. amely segít a munka megkönnyítésében. Ezzel szemben elégedetlenek a lap terjedelmével, és mindannyian egy földműves napilap -szükségességét sürgetik. Több felszólaló hangsúlyoz­ta. hogy a mezőgazdaság előtt levő feladatok megkövetelik, hogy a föld­művesek tömegesen a sajtón keresz­tül is tanuljanak. „Tanulás nélkül nincs tudomány“ mondotta Varga József elvtárs, kiváló levelezőnk. A sajtónak hatalmas tömeget kell ne­velnie, azokat, akik nem juthatnak el a mezőgazdasági iskolába, de szak­emberré kell hogy váljanak, mert az ötéves terv feladatait máskülönben nehezen teljesítik. Banci Boldizsár Felsőtúrról arról beszél, hogy a Sza­bad Földműves cikkeit a szövetkezeti munkaiskolán vitatják meg. A cikkek­ből levont tanulságokat alkalmazzák a gyakorlatban is. Különösen kedve­lik a bírálatot. „Akkor esik az eső, amikor akarjuk“ című cikkünket idézte Kúcs Gyula elvtárs Alsósze­­cséről. Megtanuljuk a laptól — mon­dotta —, hogyan kell harcolni a ter­mészet ellen. Soóky Lajos, a búcsi EFSZ elnöke, szóvátette, hogy az országos levelezőkonferencián sok kö­telezettségvállalás született a lap terjesztésére vonatkozólag, de nem értünk el kellő eredményeket. A búcsi EFSZ-be 300 Szabad Földműves jár, nagyon meg vannak elégedve a szín­vonallal és munkájuk is könnyebb, ha olvasnak a szövetkezeti tagok. Erdélyi János, a garamkissallói EFSZ elnöke arról beszélt, hogy nemrég rendeltek meg 50 Szabad Földművest. Amióta olvasnak az EFSZ tagok, egész más­képpen viszonyulnak a munkához. ******* *■*■*■»*****-*•*-*-»■ Bántja őket, hogy más szövetkezetek — amelyekről a Szabad Földműves ír — sokkal előbbre vannak. „A szerszámot csiszolni kell.“ A felszólalók általában meg vannak elégedve a lap fejlődésével, színvo­nalával — különösen sok dicséretet kapott a Szakmelléklet, de akadnak még kívánalmak is. — A rossz szer­számmal pehéz dolgozni, csiszolni kell. hogy jó legyen — mondotta Köpöncei elvtárs, ipolysági levele­zőnk. Sokszor „megfaragják" levelei­met és ez rosszul hat az olvasókra. Tóth Géza, az Ipolysági Járási Párt­bizottság dolgozója szintén nohéz­­ményezte, hogy egy cikkéből kihagy­ták a bírálatot és későn közöljék. Soóky Lajos kifogásolta, hogy van­nak még olyan cikkek, melyek terje­delmesek, de elvész bennük a mag. iKevesebb „körítést“ és több mondani­valót. A felszólalók kérték a szerkesztő­séget, hogy többet írjanak a baromfi­nevelésről, a higiéniáról, továbbra is szívesen olvasnák a folytatásos regé­nyeket. „A felvetéstől a megoldásig.“ Csontos Vilmos költő elvtárs fel­szólalásában méltányolta, hogy sokat tanult az olvasóktól és levelezőktől. Közösen szögeztük le az igazságot, hogy az újságírónak, levelezőnek a megoldásig kell vinni a cikk bírá­latát. Ez a tollforgató felelőssége, kötelessége. A bírálatnak persze, minden tekintetben meg kell állni a helyét. A sajtó feladata, hogy csak olyan esetekben közöljön bírálatot, ha a helyi vagy járási szervek nem intéznék el a panaszt vagy kívánal­mat. Néha viszont-a sajtó bírálatá­nak elintézése is nehézségbe ütkö­zik. Zatykó József elvtárs, lapunk szerkesztője például bírálta Filip Jó­zsef, a csábi HNB titkárának munká­ját. Filip József ahelyett, hogy elis­merte volna spekulációs tevékenysé­gét, leveleivel igyekezett félrevezetni a felsőbb szerveket. Kivizsgálásunk után a Kékkői Járási Nemzeti Bizott­ság a csábi HNB plénumával közösen leváltotta Filip Józsefet. Napjainkban nagy az írástudó fele­lőssége, — ennek értelmében végezze tovább munkáját a levelező és újság­író — ez a zselízi konferencia tanul­sága. BÁLLÁ JÓZSEF ■*-*-*-»*n> ****** *-»**»* **»**-*»* Tanuljunk a szovjet kolhozparasztoki A Szovjetunió a mi példaképünk. Nem frázis és nem egyszerű jelszó ez, élő valóság társadalmi éle­tünk minden szakaszán. Ma már nincs egyetlen ipari vagy mezőgazdasági üzem hazánkban, ahol a termelés fokozása érdekében ne alkalmaznánk valamilyen szovjet munkamódszert. Ma, amikor hazánkban a szocializmus építésének befejezéséhez közeledünk, amikor a szocialista Csehszlovák Köz­társaság körvonalai bontakoznak ki előttünk, ismét fel kell tennünk a kérdést: Vajon mi tette lehetővé, hogy ha­zánkban aránylag rövid idő alatt lényegében befejeztük a szocializmus építését? A válasz csak egy lehet: ebben a nagy munkában a világ első szocialista államának, a Szovjetunió­nak jól bevált tapasztalataira, munka­­módszereire támaszkodtunk! A szov­jet tapasztalatok adtak lehetőséget arra, hogy a szocializmus építésének gyakorlati formáit mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén átvegyük, a mi viszonyainkra alkalmazva a gya­korlatban felhasználjuk. A szovjet kolhozok építésének gaz­dag tapasztalatai alapján kezdtük el építeni az EFSZ-eket is. A szovjet tapasztalatok mutatták meg, hogy a falu népe igazán jómódú és művelt csak akkor lehet, ha áttér a közös gazdálkodás útjára. A szovjet falu szocialista építésének kolhozformája tovább fejlesztette a marxizmus-leni­­nizmus gyakorlatát a szocializmus építésében. Erre a gyakorlatra úgy kell tekintenünk, mint az élő marxiz­­mus-leninizmus szerves részére, mely nélkül elképzelhetetlen megoldani a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kérdését. Ezekből a tapasz­talatokból merítettünk mi is a mező­­gazdaság szocialista építésénél, me­lyek gyakorlati alkalmazása lehetővé tette, hogy pártunk XI. kongresszusa kitűzze a szocializmus befejezésének programját. A szovjet tapasztalatok azonban nemcsak arra tanítottak bennünket. hogy a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás jó és szakszerű, hanem a szov­jet kolhozparasztok átadták nekünk a munka szervezésében, a termelés­ben elért gazdag tapasztalataikat is, melyek alapján terjedtek el és győ­zedelmeskedtek a mezőgazdaságban az élenjáró termelési módszerek. Ki ne ismerné ma szövetkezeteinkben — az állattenyésztés és a növényter­mesztés szakaszán — azoknak a szov­jet kolhozparasztoknak neveit, akik­nek tapasztalatai forradalmasították az egész mezőgazdasági termelést?! A magas terméshpzamok e mesterei­nek köszönheti ma a Szovjetunió, hogy a mezőgazdasági termelésben sok esetben utolérte és belátható időn belül minden tekintetben utol­éri a legfejlettebb kapitalista állam, az Észak-amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági termelésének színvo­nalát. Ezeknek a tapasztalatoknak gyakorlati alkalmazása segítette szö­vetkezeti parasztságunkat is a magas terméshozamok elérésére. A szovjet mesterek példája nyo­mán indult meg hazánkban a proseni­­cei mozgalom is. Tudjuk jól, hogy Mária Demcenková már 1935-ben 523 mázsa cukorrépát termelt egy hektár földön. Olga Gonazsenkova 1949-ben 1915 mázsa, 1950-ben pedig 1633 má­zsa cukorrépatermést ért el egy hek­táron. Ismerjük Mária Tatjanovát is, aki a későbbi időben a cukorrépa­termelésben 1907 mázsás hektárhoza­mot ért el. Nem voltak ezek semmilyen csodák, vagy titokzatos dolgok. Ezek az eredmények egyszerű embe­rek, szorgalmas és céltudatos mun­kája nyomán születtek. Ezen fényes példák nyomán kezdődött el nálunk — 20 százalékos cukortartalom mel­lett - a prosenicei mozgalom, mely kitűzte az 500 mázsás cukorrépater­melést holdanként. A Tornóci Állami Gazdaság, az ifjúságfalvi, a tanyi és a felsőszeli EFSZ tagjai is a szovjet tapasztalatok helyes alkalmazásával érték el az 1950 —51-es években az 500—700 mázsás cukorrépatermelést egy-egy hektár földön. A pálóci, a magyarbéli EFSZ-ben is a Surikov módszerének alapján vezették be és szervezték meg a ser­tések gyorshizlalását. A szenei járás földművesei is a szovjet kolhozpa­rasztoktól sajátították el a növendék­állatok nyitott istállózását, a sertések önetetéses szárazhizlalását. Farkas József, a rétéi EFSZ elnöke is azért határozta el, hogy a növendékállatok részére új nyitott istállót építenek, mivel egy tanulmányút alkalmával meggyőződött róla: a nyitott istálló építése olcsóbb, a termelés nagyobb, jövedelmezőbb. A végtelenségig lehetne sorolni azokat a szovjet módszereket, ame­lyek jelentősen hozzájárultak a ter­melés fokozásához, parasztságunk és egész népünk életszínvonalának eme­léséhez. A gabonafélék szűk- és ke­resztsoros vetését, a kukorica négy­zetes-fészkes ültetését is a szovjet tapasztalatok alapján kezdtük el. Egy­szerű szovjet emberek, jóbarátok osztották meg és osztják meg velünk tapasztalataikat, mivel tudják, hogy a mi sikereink, — melyeket a szocia­lizmus építésében elérünk — az egész szocialista világrendszer erősödését, és a béke ügyét szolgálják. Tanuljunk tehát még többet a szovjet kolhoz­parasztok tapasztalataiból, melyek to­vábbra is alapját képezik a szocialista mezőgazdaság sikeres építésének ha­zánkban. |~\e necsak a termelési módsze­­reket tanuljuk meg tőlük. Sajátítsuk el a szovjet embernek a munkához való viszonyát is. Le­gyünk céltudatosak és fegyelmezettek a munkában, ápoljuk és őrizzük a kö­zös vagyont Mert ha a szovjet ter­melési tapasztalatok alkalmazását pá­rosítjuk az öntudatos munkafegye­lemmel, akkor bizonyos, hogy mind­azon feladatokat, melyeket a harma­dik ötéves terv időszakára pártunk kitűzött, nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk. VARGA JÁNOS Tanulással a többtermelésért... Négyről huszonnégyre... A rimaszombati járásban 1953-ban négy EFSZ-ben működött szövetke­zeti munkaiskola. Jelenleg a 24 mun­kaiskolát 564 szövetkezeti tag láto­gatja. De vajon elegendő-e ez? Hi­szen ez a szám a szövetkezeti tag­ságnak csak a 12,7 százalékát képezi. Az iskolalátogatók között kevés a nő, vagyis csak 62. A nagytöréki fiatalok az iskola padjaiban A járás asszonyai példát vehetné­nek a tamásfalvi szövetkezet női tagjaitól, akik 22-en látogatják az iskolát. Sőt külön női tanulókört is létesítettek. Szép számban látogatják az iskolát a zsípi, felsőpokorágyi és a pápocsi asszonyok is. Másik fájó pont, hogy a fiatalok kevesen látogatják az iskolát. A HNB-nek és a falusi CSISZ szerve­zeteknek oda kell hatni, hogy a szö­vetkezetben dolgozó fiatalok minél nagyobb számban látogassák a szö­vetkezeti munkaiskolát. Barci István, Rimaszombat ☆ Gyarapítják tudásukat... A szálóci szövetkezetesek ezidáig is szép eredményeket értek el a termelésben. Tudják azonban, hogy eredményeik még jobbak is bhetné­­nek. Ennek tudatában kezdték meg november 15-én a szövetkezeti mun­kaiskolát, melynek Józsa tanító a ve­zetője. Pálinkás Gyula, Rozsnyó ☆ Érdemes tanulni November 15-én a szepsi járás 36 szövetkezetében nyílt meg a szövet­kezeti munkaiskola. Az iskolának 22 állandó előadója van. Az előadói kar a mezőgazdasági iskola szakképzett tanítóiból, állatorvosokból és a JNB mezőgazdasági osztályának dolgozói­ból tevődik össze. Hogy mit segített a szövetkezeti munkaiskola a terme­lésben, arra, néhány példát sorolunk fel Az elmúlt iskolaévben a perényi EFSZ munkaiskolájának három kü­lönböző irányzatú osztályában 100 szövetkezeti tag tanult. Az ered­mény? Lényegesen megjavult a ma­lacok elválasztása és csökkent az elhullás. 1051 malaccal szaporodott sertésállományuk. Ebből az elhullot­tak száma 23 darab volt, ami 2,1 százalékot tesz ki. A tanultak alapján 400 sertésnél bevezették a száraz­­hizlalást, melyeknél 0,65 kg-os napi súlygyarapodást értek el. A rudnoki EFSZ-ben is növekedett a tehenek hasznossága. Október 1-ig tehenenként elérték az 1777 b'teres fejési átlagot,'s az év végére elénk a 2200 litert. / A méhészkei EFSZ a szepsi^ járás egyik legjobb szövetkezete. Ez év szeptember 30-ig egy-egy tehéntől 2320 liter tejet fejtek ki. Az év vé­géig elérik a 3020 literes fejési átla­got. A poprocsi szövetkezetnek kiváló a baromfitenyésztése. A harmadik ne­gyedév végéig tyúkonként 95 darab tojáshozamot értek el. A szövetke­zetnek jó tapasztalatai vannak a ba­romfitenyésztés terén. Jó volna, ha ezt kellőképpen kihasználnák és tovább fejlesztenék baromfitenyész­tésüket. Andreas Sándor, Szepsi ☆ Alsószecsei híradás Az alsószecsei szövetkezetben is elvégezték már az őszi kalászosok vetését. Jelenleg az őszi mélyszán­tást szorgalmazzák. Éjjel-nappal szántanak, hogy még az erős fagyok beállta előtt befejezzék. A szövetkezet vezetősége taggyű­lésen foglalkozott a szövetkezeti munkaiskola fontosságával.' A vitában a tagok elmondották, hogy a múlt évben az előadók csak felolvasták az előírt anyagot. Mivel az állattenyész­tés terén és a kertészetben lemara­­dás/ mutatkozik, ezért kérték, hogy az előadások erre irányuljanak. A panasz jogos volt. Azonban ok­tóber 20-án, amikor kezdetét vette a tanítás, mindössze 7-en jelentek meg. Pedig az előadás igazán értékes volt. Reméljük, a második előadáson ott lesznek az alsószecsei szövetke­zeti tagok mindnyájan! - Hisz rájuk fér a tanulás. Kúcs Gyula, Alsószecse ☆ A leghasznosabb időtöltés Az 1958/59-es iskolaévben a kassai járásban 55 szövetkezeti munkaiskola, 5 gyümölcs- és zöldségtermesztési szakkör, s 27 különböző tanfolyam működött. A beiratkozott tagok szá­ma 1839 volt, mely évközben 2120-ra gyarapodott. A legjobb szövetkezeti munkaiskola Zsadányban, Kassaújfa­­lun, Ráson, Lipovcén, Gönyun, Kásán és Hatkócon volt. A múlt év tapasztalatai alapján ez évben már 65 szövetkezeti munka­iskola nyílt meg. A hallgatók száma 2996. Az első évfolyamot 1000-en, a másodikat 1321, a harmadikat pedig 350-en látogatják. A többiek külön­böző tanfolyamokon vesznek részt. Sikernek könyvelhető el, hogy az iskolák időben íhegnyíltak és az első tanításon a hallgatók mintegy 90 százaléka jelent meg. A harmadik ötéves terv nagy fel­adat elé állítja a kassai járás föld­műveseit is. Ezeket a feladatokat csakis úgy valósíthatják meg, ha tudásukat napról-napra gyarapítják, vagyis szorgalmasan látogatják a szövetkezeti munkaiskolát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom