Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-11 / 90. szám
354 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. november 11. A következő év bő cukorrépatermése érdekében A szép nyárutó és a talán még szebb ószelő is hozott gondot. Az őszi vetést csak megerőltetett munkával tudtuk folytatni, s a mag elég rossz ágyba került. Ez idő szerint is változatlanul az a legnagyobb gondunk, hogy befejezzük az őszi vetéseket. Az erre vonatkozó tanácsokat dr. Frideczky Ákos a Virágzó Mezőgazdaság hasábjain már megadta. Következő feladatként azt kell eldöntenünk, hogy melyik tavaszi vetés alá végezzük el mielőbb az őszi szántást. Ebben a kérdésben a vélemények eltérők lehetnek. A magam részéről a cukorrépát tartom elsőnek, amelynek a legkedvezőbb talajszerkezetet és a legjobb biológiai talajérettséget kell biztosítanunk. Akadhatnak a gyakorlati gazdák közt, akik úgy tapasztalták a múltban, hogy a későn, sárosan-kenődősen végzett őszi, esetleg már téli szántás, miután átfagyott, tavaszkor morzsaiékosabb és könynyebben elmunkálható volt. Ezek orgazdák tehát éppen a sárosán végzett szántást tartják a leghelyesebbnek cukorrépa alá. De ne feledjük el, hogy a sárosszalonnás őszi szántás a szétfagyás következtében csak fizikailag válik morzsalékossá, ám biológiailag nem kedvező. Ha a szántott réteg túl nedves, a pórusok közt nincs levegő, s emiatt a talajbaktériumok különböző fajtáinak az a csoportja szenved és nagyrészt el is pusztul, amely a levegőt megköveteli. Holott éppen ezek azok a baktériumok, amelyek már 4 fokos hőmérsékleten, sőt a melegítő hótakaró alatt is dolgoznak, az első tavaszi napsugár hatására pedig nagymérvű tevékenységbe lendülnek. Tehát cukorrépa alá, ha ennek nagyobb erőfeszítés is az ára, az őszi szántást november első felében hajtsuk végre. Most már egy eső olyan mély leszivargására nem számíthatunk, hogy a föld jő morzsalékosan forduljon ki az eke nyomán. Ha a szántandó föld csupán arasznyira ázott be, ne várjunk a csapadékvíz mélyebb beszivódására. Az nem baj, hogy a szántás tetejére száraz hantok kerülnek. Ezek felületét már az ősz köde Is napról napra nyirkosítja. Ha pedig beáll az esőzés, a nedvesség a földet egészen áthatja, viszont nem iszapolja be a pórusokat, mint sárosán végzett szántás esetén. Cukorrépa alá a lehető legmélyebbre eresztett ekével szántsunk, még akkor is, ha a föld netán az előző években kapott mélyítő szántást. Ezzel nem azt mondom, hogy nyers talajt hozzunk föl. Mindössze azt akarom hangsúlyozni, hogy altalajtúrós ekét használjunk. Az élőhántót elengedem, mert az csak elméletben dobja a barázda fenekére az általa lemetszett kis talajszelvényt. Az erre szánt erővel inkább az altalajtúrót vontassuk. öntözhető táblán a cukorrépa őszi szántás nélkül is sikerrel termeszthetjük, illetőleg sikeres termesztést végezhetünk diszktillerrel, egyirányú tárcsával vagy tárcsás boronákkal megdolgozott talajon is. Ilyen esetben a mélymüveiést tavasszal végezzük. Ha ezt a munkát rendes ekével hajtjuk végre, a répát valamivel később és több fáradsággal vethetjük el. Jobban tesszük tehát, ha kormánylemez nélküli, de altalajtúróval felszerelt ekével dolgozunk. Az ekét azonban vagy diszktiller vagy tárcsás borona ezúttal is előzze meg. írta: LŐSY BÉLA A feltárcsázottan telelő földbe a téli csapadék jól beszívódik, úgyhogy még tavasszal sincs szükség kiegészítő öntözésre. Esetleg később, a már fejlődő növényzetet kell szükség szerint öntöznünk. Ezt azonban csak azért említem, hogy ha nem jut időnk és erőnk minden őszi szántás befejezésére a tél beállta előtt, az öntözhető táblákat szántatlanul is hagyhatjuk, de felületüket tárcsákkal bontsuk meg a téli csapadék befogadása végett. Azt bizonyára mindenki érthetőnek tartja, hogy a későn végzett őszi szántás talajában a nyers tápanyagokból kevesebb alakulhat át a növényzet számára hozzáférhetővé, öt évtized tapasztalatai alapján állíthatom, hogy az ősszel kiszórt szuperfoszfát mind az árpa, mind a cukorrépa esetében jobban érvényesül, mint amikor ugyanolyan mennyiséget tavaszszal, közvetlenül vetés előtt adagolnak. Éppen ezért azt tartom a leghelyesebbnek, hogy két részletben, ősszel és tavasszal mütrágyázzunk. Sokkal jobb, ha a termesztett növény egész tenyészideje alatt igényelt tápanyagot már vetés előtt biztosítjuk, s nem tenyészidöben osztogatjuk el „répahizlalás" céljából. Biztosra veszem, hogy a tenyészidöben adagolt tápanyagok is jól érvényesülnek, bér van ennek egy üzemszervezési hátránya. Mégpedig az, hogy az egyéb sürgős munkák miatt vagy megfeledkezünk a tervezett műtrágyázásról, vagy pedig erre tényleg nem marad idő. Nem egyszorfibb-e tehát, ha ősszel és a tavaszi vetés előtt két munkamenetben biztosítjuk a növény szükségletét? Kevesebb fáradságba kerül és nincs szükség több műtrágyára sem. Mielőtt elkészítenék a mütrágyázási tervet, tudnunk kell, hogy az őszi szántást megelőzőleg a keverő szántással istáilótrágyáztunk-e, s ha Igen, milyen volt az istállótrágyázás színvonala? Ha a trágya gondozott telepről származik, s ha azt már a tábla peremén rakványban érieltettük, belőle kevesebb is elegendő. A mélyistállóból származó trágya, vagyis az akoltrágya fele mennyiségben is ér annyit, mint amikor a trágyát gondozatlan telepről hordjuk ki. Ebből láthatjuk, hogy mindenütt át kell térnünk a korszerű trágyakezelésre, mert az akoltrágyát föltétlenül a legértekesebbnek kell minősítenünk. A szerves trágyát kiegészítő műtrágyák szükségletének megállapításakor figyelembe kell vennünk, hogy a szerves trágya kezelése alkalmával kevertünk-e hozzá foszforsavat, éspedig akár szuperfoszfát, akár nyersfoszfát alakjában. Ha igen, akkor őszi szántáskor hektáronként 150 kg szuperfoszfát hozzákeverése elegendő, ha pedig nem, ez esetben 300 kg szuperfoszfátot szórjunk ki őszi szántás előtt. Semmiképpen sem ajánlhatom, hogy cukorrépa alá tavasszal istállótrágyázzunk. Inkább hagyjuk el az istállótrágyázást, minthogy elrontsuk az őszi szántás jóvoltából kialakult kedvező ta'.ajérettséget. Ha a szerves trágyát az őszi szántással keverjük a talajba, ilyenkor tartsuk szem előtt: a trágyát nem szabad olyan mélyre fordítanunk, hogy a talajbaktériumok hasznos tevékenységének alsó határa alá kerüljön. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a talajt sekélyebben dolgozzuk meg! Ugyanolyan mélyen járjon az altalajtűró, csupán az eketestet járassuk 20 — 25 cm mélyen 30 — 32 cm helyett. Tapasztalatom szerint elegendő, ha a szerves trágya kiegészítésére ősszel v adunk foszfort. Tavasszal a kis, csupán felényi szuperfoszfáttal a hiánytalan káliadagot és a nitrogénadag felét kel! bekultivátoroznunk. A nitrogén másik felét fejtrágyaként a cukorrépa egyelése után szórjuk ki. Régen a cukorgyárak szerződésileg tiltották az istállótrágyázást. így tehát nem tekinthetjük újdonságnak, ha a cukorrépát „trágyá2atlan" földbe vetik. Nem kizárt, hogy a mezőgazdasági üzem nem rendelkezik sem érett, sem félérett szerves trágyával az őszi szántás előtt. Tavasszal pedig, amikorra már elegendő szerves trágyát gyűjthet, — amint említettem — nem érdemes szántással elrontani a jó talajszerkezetet. Ilyen esetben lemondunk az is tálló trágyázásról, viszont ne feledkezzünk meg, hogy a teljes adagú kálitrágyát és a fele mennyiségű nitrogéntrágyát más szerves anyaggal kell kiegészíteni. Ilyen anyag a komposzt, de főleg a száraz baromfitrágya kitűnő. Most nem szólok az ok nélkül feledésbe merülő szemcsézett trágyákról, csupán arra hívom föl a figyelmet, hogy a műtrágyák érvényesülését nemcsak a talajnedvesség és a növény gyökérsava segíti elő, hanem a bizonyos mennyiségű baktériumok élénk tevékenysége is. Főként a szuperfoszfát esetében tapasztaltuk ezt, amelynek nagyobb hányada a talajban elveszti oldhatóságát és ott marad, ahova bekeverődött. Fényképek igazolják, hogy a szuperfoszfát minden szemcséjét olyan baktériumok veszik körül, amelyek belőle táplálkoznak, azt feldolgozzák és elhaló testükkel szétosztják a talaj termőrétegében. Ha a műtrágyákat komposzttal vagy baromfitrágyával keverjük, ezáltal hasznos baktériumokat is telepítünk a talajba, s így elérhetjük a teljes trágyahatást. De vigyázat, mert csak egy esztendőre! Hosszabb idő múltán már hiányoznék az istállótrágyában foglalt és még feldolgozásra váró nyerstartalom. A komposzt és műtrágya keverésének nem kell pontosan betartandó arányhoz igazodnia. Már az is jó, ha a komposzt kétszer annyi, mint a műtrágya, de még jobb, főképp televényben szegény talajokra, ha ötannyi komposztot adhatunk. Egyébként annyi komposztba keverjük a műtrágyát, amennyi csak rendelkezésünkre áll. Az a fő, hogy a szerves trágya száraz legyen, tehát ne nyirkos és tapadó. A tavaszi műtrágyázás is sikeresebb, ha a műtrágyákat szerves anyaggal keverjük. Éppen ezért már most kezdjük meg a komposzt és baromfitrágya gyűjtését. Ezeket a trágyákat télen tartsuk födél vagy legalább kátránypapír alatt.
