Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-10-07 / 80. szám
314 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1959. október 7. A búza vetés ideje Termelőink között még nem alakult ki egységes nézet a búzavetés helyes időpontját illetőleg. Egyesek a korai vetés mellett törnek pálcát, mások a későbbit részesítik előnyben. A terméseredmények azután igazolják a termelőt, vagy nem. A búza helyes vetési időpontjának ilyen általános megállapítása szakszempontból nem felel meg és sokszor a termelő megtévesztésére vezet. Elvben a korai vetés mindig helyesebb, mert a. tenyészidő meghosszabbítása a kedvező tenyésztési feltételeket biztosítja. A szeptemberben vetett búza tenyészideje 60 nappal hosszabb, mint a november végén vetett búzáé. S azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy szeptember és október időjárása nemcsak a növénynek, de a talajbaktériumok fejlődésének is legjobban kedvez. Az őszi hosszú és hűvös éjjelek minden növénynek, amelyeket ősszel vetettünk, a legjobban megfelelnek. Ha a talaj jól elő van készítve, tápanyagdús és biológiai tevékenysége jelentős, a növény megerősödve és kellőképpen sűrű állományban megy át a télbe. Az ilyen növény télálló lesz és nem kell tartani a kifagyásától. Egyesek attól félnek, hogy a gombanövények bepelézik a korán vetett őszi gabonákat és emiatt nagy lesz a kár. A gombalégy vsak egyes vidékeken okoz jelentős kárt, éspedig ott, ahol a gyomirtásra nem fordítanak kellő gondot. Egyes termelőink attól is tartanak, hogy a korai vetés túlságosan buja fejlődést eredményez, aminek megdűlés a vége. Ha földjeinket helyes táperőben tartjuk, úgy megalapoztuk a jövő évi jó termést. Természeállandó veszedelme a gabonatermesztésnek a kálium- és foszforhiány. Nitrogénbőség következtében a szár megnyurgul, s a kalász kifejlődése előtt ledül. A jó termelő ezt már a fejlődés kezdetén észreveszi és igyekszik a hibákat kiküszöbölni. Ez történhet szuperfoszfát és káli fejtrágyázással, az elbokrosodott gabona lehengerezéséve) vagy sásolással. A gabona egyoldalú, bőséges nitrogéntáplálékát legtöbbször a közvetlen trágyázás okozza. Sajnos, eme súlyos agrotechnikai hibákat még a nagyüzemi gazdaságban is megtaláljuk. Az istállótrágyában nitrogén és foszfor is van, ezek körülbelül 2:1 arányban viszonyulnak egymáshoz. Ezért szükséges, hogy is tállót rágy ázáskor foszforsavval is kiegészítsük a talaj táplálékát, amit szuperfoszfáttal érhetünk el. Talajaink általában foszforsav hiányában szenvednek, tehát nem követünk el hibát, ha hektáronként 300 kg szuperfoszfátot vagy 300 — 400 kg Thomas-lisztet szórunk el vetés előtt, s tavasszal feitrágyaként további 50 -100 'kg-ot adagolunk. A foszforsav a mag tökéletes fejlődését segíti elő. Az ilyen talajba vetett gabona nemcsak jobban nő, hanem télállósága is növekszik. Kései vetés esetén az időjárási viszonyok már rendszeresen túl zordak ahhoz, hogy a növény kellő gyorsasággal megfelelő sűrűségre fejlődhessen, de gyökérzete sem olyan erős, hogy rendes tápanyagfelvétel menjen végbe, s emiatt tél- és fagyállása igen gyenge lesz, úgyhogy rendszerint igen megritkulva megy át a vegetációs időszakba. Minden termelő, aki földjét szereti, állandóan figyeli növényei fejlődését, s ahol valami rendellenességet lát, azonnal közbelép és segít. Ha az eddig elmondottakból le akarjuk szúrni a tapasztalatokat, úgy azt kell mondanom, hogy a korai vetés határozottan előnyös, míg a kései vetés káros. Elvünk az legyen, hogy minél korábban vessünk. Későn lekerülő elővetemények után lehetőleg ne vessünk búzát, mert a talajt már nem tudjuk vetőképes állapotban tartani. Ilyen talajba leginkább tavaszi- kapásokat vessünk, mivel ezek vetéséig a talajt jól előkészíthetjük. Dr. Frideczky Ákos Jó silótakarmány a répaszelettel kevert kukoricaszár A cukorgyárakban mér folyik a répa feldolgozása. Az ennek során melléktermékül adódó répaszelet igen jól használható, de romlékony takarmány. Azért romlékony, mert nedvdús. A szeletben ugyanis káros erjedési folyamatok, sőt bomlási, illetve rothadási folyamatok indulnak meg, amelyek következtében a szelet megbámul, nyúlóstapadóssá válik. Az ilyen szelet túlnyomó részben etetésre alkalmatlanná válik. A romló szelet hashajtó hatású, ezenkívül egyéb étrendi zavarok okozója. Az átvett szelet tehát ne vesztegeljen sem a vasúti kocsiban, sem másutt, még a gazdaságban sem, hanem — amilyen rövid időn belül csak lehet, — silózással tartósítsuk. A répaszelet silózásának legkedvezőbb módja, ha szecskázott kukoricaszárral keverjük. A kukoricaszár természetes cukortartalmából ugyanis annyi tejsav képződik, amennyi a keveréket tartósítja. A kukoricaszárat és a répaszoletet azért is célszerű keverten silózni, mivel a szelet egymagában túlságosan nedvdús, a kukoricaszár pedig aránylag száraz. Ha a kettőt keverjük, kellő nedvtartalmú, jó minőségű siiótakarmánnyal etethetjük a jószágot, ha egyébként a silózás elemi szabályait (folyamatos töltés, állandó taposás és gyors befedés) betartjuk. A kukoricaszárat megfelelő mennyiségben akkorra készítsük a siló mellé, amikorra a szelet megérkezése várható, hogy gyors, folyamatos munkát végezhessünk. Megtörténhet azonban, hogy azért nem silózhatunk, mert a silótöltő szecskázógép nem áll rendelkezésünkre. Erről tehát szintén előre gondoskodjunk. Milyen százalékban keverjük a répaszeletet a szecskázott kukoricaszárhoz? Általában minél nagyobb százalékban keverjük, annál jobb lesz a silótakarmány. Leghelyesebb, ha 20 — 30 % répaszeletet számítunk. De nem jelent hibát az sem, ha kevés kukoricatermés esetén a keverék 50 % szeletből és 50 % kukoricából áll. Minél több a szelet a keverékben a silózás megkezdésekor, a siló fenekére annál több polyvát-töreket szórjunk (tiportan 30 — 60 cm magasságig). Ily módon a szeletből leszivárgó nedvességet a polyva felszívja, s ezáltal a silótakarmány káros bemelegedését meggátoljuk. Tájékoztatásul megemlítjük, hogy a vendégoldallal ellátott szekérre mintegy 6 mázsa kukoricaszár fér, 1 m3 meg nem taposott sajtolt szelet körülbelül 8 mázsát nyom, a szecskázott kukoricaszár 1 m3-ének súlya viszont 1,2 mázsa. A silóba hulló kukoricaszár-szecska közé a répaszeletet rakhatjuk rétegesen vagy sózásszerűen, vagy pedig villával egyenletesen elszórva. A villával történő egyenletes szórás ajánlható leginkább. Ezért a silótöltővel a silóba fuvatott kukoricaszárral egyidejűleg lehetőleg a siló két ellentétes oldaláról szórjuk a szeletet két kocsiról. A silóban dolgozó taposok pedig villával egyenletesen szórják szét a szeletet. A megtelt silót 5 cm vastag polyvaréteggei. aztán pedig a szokásos 40-50 cm vastag földtakaróval födjük. Amennyiben kukoricaszár nem áll rendelkezésünkre, a répaszeletet leveles répafejjel is keverhetjük. Szükség esetén egymagában is, illetve szalmaszecskával vagy polyvával keverten tölthetjük a silóba a répaszeletet. De ebben az esetben jelentős erjedési veszteséggel kell számolnunk. Ugyanez következik be, ha a szeletet huzamosabb ideig nyitott veremben tartjuk, illetve halmokban a szabadban hagyjuk. Rönkrakodó csörlők Az erdőgazdaságokban eddig a legnehezebb és legveszélyesebb munkát a többmázsás rönkök föl- és lerakása jelentette. Most Magyarországon három veszprémi szerelő egyszeni csörlöket szerkesztett, amelynek a teherautó motorjától kapják meghajtásukat. Egy-egy ilyen csörlőrendszer felszerelése mindössze 3000 — 4000 forintba kerül, ami alig tizede a korábban kipróhált daruk árának. Az őszi fakitermelés idejére ötven tehergépkocsit szerelnek föl ilyen rönkrakodó csörlőkkel. tes, hogy ehhez szükséges még a jó vetőmag és a jó időjárás. A leggyakoribb hibákat a tápanyag egyenlőtlen elosztása okozza. így például
