Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-10-07 / 80. szám
1959. október 7. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 319 Ä íüleskuvik (Otos scops) szlovákiai elterjedéséről csak az utóbbi időben sikerült adatokat szerezni. Az első biztos fészkelési adat (Nagyszombattól keletre) Matousetől származik 1943-4)61. Azóta, ismerve hangját, kedvenc élőhelyét fészkelési időben több helyen megfigyelték. Ma már bizonyított tény, hogy a füleskuvik Délnyugat-Szlovákiában Nagyszombat, Nyitra, Léva és Ipolyság városokig, vagyis a Dunavidék északi peremvonaláig megfelelő élőhelyeken rendszeres fészkelő. A füleskuvik legkedvesebb élőhelye Szlovákiában a Kárpátok déli fekvésű, hullámos dombvidéke gyümölcsösökkel, szőlőkkel és kisebb-nagyobb tölgyerdókkel. A füleskuvikot és a szintén délkeleti származású kecskefejőt az itteni déli fekvésű tölgyesek jellegzetes madarainak tartom. Az eddigi szlovákiai megfigyelések szerint a füleskuvik csakis természetes íészekocfvakban fészkelt. Nagy meglepetést keltett; amikor 1957 júniusában a Bátorkeszi határában elterülő kísérleti fészekodú-telepen deszkaodúban találtam a füleskuvikot. A kísérleti telep egy nagy kiterjedésű tölgy- és akácerdőben terül el, átlagosan 200 m-es tengerszint fölötti magasságban. Az erdőben, természetes odúk hiányában, a füleskuvikpár 1957 A Kis-Hullám nevezetű istenhátamögötti hegyszorosban élt; az óriási szürke kőrakás alatt elkészített, száraz fűvel almozott fészkében lakott. Hatalmas vadkan volt, amilyen nagyon sok barangol Kabardino-Balkária erdeiben. Hatalmas metle szörnyű erőt árult el, majdnem méteres száját hegyes agyarak fegyverezték, de merev, durva sörétje itt-ott már ószülni kezdett. Az említett Kis-Hullám voltaképpen kattant alkot: három oldalról magas kősziklák veszik körül, és csak egyetlen bejárat felöl közelíthető meg egy gyors folyású patakon át. A meredek sziklafalakról vízesések zuhognak alá, magasan a szikla kiszögelléseken nyírfák fehérlenek, a hasadékokban csipkerózsa-bokrok kapaszkodnak a kőbe. A vadak nem szívesen jártak ide. A vadászok a sok seb helyet viselő, testében ólomgolyókat hordozó vaddisznót az erdők Kapitányának nevezték el. Egy ízben, amikor az égről daraeső szitált, a Kapitány eltávozott fészkéből, s az éhségtől hajtva, hangosan fújtatva a parton csörtetett föl, át a nyírfás ligeten, az „erődítmények" kijárata felé. A havasi legelőkön, a régi gödrökön átfúrta magát, majd kivergódött a szurdokba és a Kösziklahegy tetején levő óriás fákhoz érkezett. Az egyik fa alatt egyet-kettőt túrt. Hirtelen megdermedt. A goromba nyarán deszkaodút foglalt el fészkelés céljára. Kiegészítés kedvéért megjegyzem, hogy a szóbanforgó odú 1951-ben volt kihelyezve széncinkék fészkelőhelyéül. Tavalyelőtt, 1957. május 18-án még 12 széncinkefiókát gyűrűztem ebben az odúban, amelyek kirepülése után foglalta el a füleskuvikpár a cinkeodút. Az odú 4 m magasan, kőrisfán, bejárónyílással északnak, fiatal tölgyerdőben foglalt helyet. A deszkaodú 1951-ben épült, széncinkékre méretezve, 30 mm-es bejárónyílással. Ezt a nyílást azonban évek múltával a harkályok szétforgácsolták a mostani 57 X 60 mm méterre. A fészekodú magassága 20 cm, szélessége 10 cm. Ebben az odúban 1957 június 23-án három tojáson egy füleskuvik-tojót találtam ülni. A tojások a volt széncinkefészek maradványain voltak. Az odút a madár csaknem egész testével kitöltötte. Nehéz elképzelni, hogyan fértek el később a serdülő fiókák a széncinkére szabót odúban. A füleskuvik fent leírt deszkaodúfészkelése egyedülálló eset. Mesterséges odúban csak egy biztos fészkelés ismeretes, éspedig Budapestről északra, Tahi vidékéről, ahol a füleskuvik a kitett tönkodút foglalta el fészkelőhelyül. Stollmann András (Komárom) sörte égnek meredt a marján: megszimatolta a medvét. A medve az egyik hegygerincről ért ide, ahol nagyon szűkös volt már az eleség; dühös volt és éhes. Két napja már itt a sziklatetön táplálkozott mogyoróval, és elhatározta, hogy semmiféle vadat oda nem enged a mogyoróhoz. A Kapitány megfordult, de ebben a szempillantásban oldalról rárohant a medve, kábító ütést mért a fejére, széptépte a fülét és majdnem leverte a lábáról. A váratlan támadástól meglepetten a Kapitány félreugrott, megfordult a tengelye körül, majd meredten állt meg. A balsikerű támadás miatt feldühödött medve bömbölve vetette magát ellenfelére. A vadkan azonban agyarainak csapásával föltépte a támadó hasát, és futásnak eredt. Mögötte rémülten forgolódott a medve,"mancsával kifordult hasút szorítva. A Kapitány elérte a régi vágásokat. Feltépett füle szörnyen vérzett. Egy farkascsorda a véres nyomon rátalált és utolérte. Éppen akkor, amidőn biztonságban érezte magát és hazafelé tartott. Elsőnek a csorda vezetője, s egy hatalmas, nagyfejü farkas ugrott a szurdok mélyébe, amely aztán beleharapott a vadkan lábába. A Kapitány felvisított, megfordult, rávetette magát a támadóra. A farkas kitért az éles agyarak elől. De már odaérkezett a többi tizennyolc ragaÁ vadász októbere OKTÓBER ELSŐ FELÉBEN lassanként véget ér a szarvasbőgés: a lapályos területeken október első napjaiban, a magasabb terepeken 10-ike körül. A hónap közepén a dámvad, a hónap végén a muflon ivarzása kezdődik. KÖZELEDIK A TÉL, s a gondos vadász előkészíti a vadállomány zavartalan áttelelését. Ellenőrzi a télire tartalékolt takarmánykészleteket, amelyeket a szükséghez képest kiegészít. Gyűjti a makkot, gesztenyét, berkenyét és az egyéb erdei réteken és tisztásokon végrehajtja célra fenntartott kis parcellák termését: a takarmányrépát, burgonyát és nturkot, a zöldtakarmányokat pedig besilózza. Az erdei réteken és itsztásokon végrehajtja a lecsapolást, a szántást és a trágyázást. A terméketlen vagy kishozamú területeken csendereseket létesít. GONDOSKODJUNK AZ APRÖVADRÖL, mert most ez a legfontosabb feladataink egyike. Ellenőrizzük az etetők tisztaságát. A magasabb terepeken már hidedebbre fordult az idő, tehát kezdjük meg a vad etetését. A mezőkön készítsük elő az apróvad részére szánt búvóhelyeket. A fácánt a búvóhely közelében elszórt gabonakalászokkal csalogassuk oda, s készítsük be a gabonaocsút, pelyvát és bomokot. MINÉL KEVESEBB LESZ A KÁROS RAGADOZÓ, annál kisebbek lesznek a károk a hasznos vad állományaiban. Tehát a vadász lője ki és fogdossa össze a káros vadat, s tartsa szemmel a garázdálkodó kóbor kutyákat és macskákat. Vigyázzon, nehogy az orvvadászok a vadászterületekre merészkedjenek. Védjük az éneklő madarakat, s a madarak védelmére hívjuk föl a tanulóifjúság figyelmét is. A DÁMVAD LÖVÉSE októberben kezdődik, de vigyázat, mert csak a bratislavai és nyitrai kerületben. A vadászat csupán a jóváhagyott lövési terv szerint mehet végbe. Kezdődik az őz és a vádlód vadászata is. dozó. A Kapitány a kőrakáshoz ugrott, minden szőrszála égnek meredezetl, szeme megtelt vérrel. Felkészült a védelemre. A farkasok azonban kérlelhetetlenek voltak, mint soha tán; az utóbbi időben sikerült az erdőben néhány fiatal vadkant elkapniuk. Néhányszor megkísérelték, hogy lelökjék a Kapitányt a kőrakásról, de sikertelenül; a vadkan úgy állt ott, mint a szikla. A ragadozókat egyre erőteljesebben izgatta a vér szaga. A vér sugárokban ömlött a földre, s a farkasok mind dühösebben és vadabbul, szinte vezényszóra vetették magukat áldozatuk testére. A közelben tartózkodó vadászcsoport véletlenül érkezett a vaddisznó és a farkascsorda küzdelmének a helyére. Három megölt farkast találtak ott. Másnap meglelték a döglött medvét is. A Kapitány ezalatt fészkében feküdt és várta, hogy elérkezzék az ö ideje, az éjszaka. P. Alekszéj (Szovjetunió) A Kapitány két harca A füleskuvik terjedéséről és furcsa fészkeléséről A SZLOVÁKIAI .VADASZVÉDECYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE
